Írtam: pénteken és szombat este.
Orosz.
Egyébként minden rendben, csak mondjanak el még a training alatt mindent
hússzor, és akkor megértem.
Ketten
vagyunk újmagyarok, bár hétfőn jön még két másik is. Györgyi, vagy Gyöngyi
ötvenes nő, aki Újpestről költözött ide (szó szerint, annyi dobozzal, hogy nem
akarták felengedni – el is kellett szállítania egy storage place-re) és
ugyanabban a hotelben lakik, mint én.
Ingyenkávét
ittam (finomat, csak kicsit vizeset) IKEÁ-s bögréből, beszélgettem, kérdeztem,
írogattam, érdeklődtem. Hétfőn például megint megkavarok mindenkit azzal, hogy
9:15-re megyek orvoshoz, pedig 9:30-kor kezdődik már a tréning. Csak félórát
fogok késni, de azért az is számít. Előtte mehetek az erkölcsimért. És akkor
még nem is beszéltünk a szálláskeresésről:)
Itt a csehek
mind tudnak oroszul, ők szinte otthon érezhetik magukat. Sokszor oroszul szövegeltek
a HR-esek és az advisorok egymás között. A HR-es csaj kérte, hogyha betegek
vagyunk és betelefonálunk, angolul szólaljunk meg, mert hát hogy is gondoljuk,
hogy magyarul tudnak. Néhány orosz felnevetett. Annyira magától értetődő, nem?
Ki az az őrült, aki nem magyar, és tud magyarul?
Egy magyar
csapat van, akikkel kb. a negyedik héten fogok először találkozni, ha jól
értettem.
Györgyi vagy
Gyöngyi nagyon jófej, és azt mondta, még bandázunk, de most jöttem haza a
futásból, és még nem fürödtem le, úgyhogy még ne jöjjön (megj.: a bejegyzést ugye vasárnap küldöm el a blogba, és Györgyi
vagy Gyöngyi nem jött. Bevallom, én se mentem, mert nem emlékeztem a
szobaszámára. :D lehet, hogy ő se az enyémre. Vagy csak nem jött, és kész...:).
Igen, futni
voltam, az első futásom múlt hét csütörtök óta, az első mozgásom, azt a 20 perc
tornát leszámítva, amit szerdán műveltem.
5,3 km-et
sikerült a Moldva mentén. Esett közben egy kicsit. Sokan bicikliztek, futottak,
babakocsit toltak. Eredetileg a Stromovka parkba szerettem volna menni, de
megláttam egy futót, és utánaeredtem.
Az emberek
követése futáskor/biciklizéskor nem mindig a legjobb megoldás, pl. a múltkor
bicikliseket követtem, hogy elkerüljem a BAH-csomópontot, erre belebicikliztem
egy építkezésbe és egy forgatásba is, egy utcán belül (ahol szerintem tízévente
egyszer újítanak fel egy kapualjat). Most jó ötlet volt, mert ez az útvonal
egyszerre volt bicikliút, sétaút, futóút. Láttam a munkahelyemet is.
Amikor
hazaértem a munkából – ami igazából nem is volt munka, mert csak szerződéseket
írtunk alá, volt 1-2 bevezető előadás –, feltűnt, hogy kitakarítottak.
Ilyenkor
érdekel, vajon mit gondolhat a takarítónő, mit nézeget meg jobban, vagy
leszarja az egészet és teszi a dolgát. Nálam van mit nézegetni, mint egy
kirakat vagy múzeum, olyan a szoba: ékszerbolt, cipőbolt, IKEA-kiállítás, lógó
szatyrok-pulóverek-kabátok installáció, ahol békében megfér egymás mellett a
cipőszennyeződésgátló és a szárított paradicsom.
További
példaképp, az asztalomon jelenleg (szombat este) az alábbiak találhatók:
-
Sárga IKEA dobozka,
benne citromos-gyömbéres teafilterek
-
Cseh 1,5 l
ásványvíz
-
2 db hosszú
kanál
-
Diákcsemege
-
Hullámcsat
-
Laptop,
laptophűtő
-
Szótár
-
Bögre
-
Rondabárány
(aki tudja, tudja, kiről beszélek)
-
Madárszoborka
(barátnőmtől kaptam)
-
Képeslap
Illésházáról
-
Prága metrótérképe
-
Olló
-
Fekete IKEÁ-s
doboz (!), benne olyan apró dolgok, amiket inkább már összegyűjtöttem, minthogy
elárasszam az asztalt: evőpálcika, tolltartó, fülhallgató, zsepi, belépőkártya...
-
Lonely
Planet, Prága edition
-
David R.
Hawkins – A megvilágosodás útján (jó. :D)
-
Epres
kisdobozos tej (Tatra márka)
Erős
szájzáram van, nagyon fáj, ha nem rágok sokat. El kell mennem majd orvoshoz,
mert nem tudok enni vele rendesen.
Ma még
megcsinálom a traininget, amit a munkahelyen kellett volna. Ez az a training,
amit a gimiben úgy intéztünk el, hogy a tanév első tanítási napján ellenőrzőbe
beírtuk: baleset- és tűzvédelmi oktatásban részesültem. Mondjuk, ott alapvetően
nem nagyon részesültünk semmiben, itt mégis csak végig kellett pörgetni a kérdéssorokat,
kvízeket, leírásokat.
A
munkahelytől a hotelig 20 perc körülbelül gyalog. Érdekes ez a környék is,
Karlín. Teljesen különböző stílusú épületek, házak állnak 1-1 utca két oldalán.
Az illatok
is különlegesek. A Palladiumban
például égett gyantaszag keveredik új bőrcipő illatával. Az utcán kaja- és
férfiparfümszag dominál (attól függetlenül, hogy férfi sétál előttem, vagy nő).
Ahhoz
képest, hogy mennyire féltem attól a dologtól, hogy angolul kommunikáljak
bárkivel is...
Teljesen más
érzések töltenek el. Meglepődések magamon főképp.
Nem azt
mondom, hogy olyan könnyen megy, de sokkal felszabadultabb vagyok, s nem kell
erőlködnöm - annyira. Persze a szókincsem nem olyan, mint négy évvel ezelőtt,
de ahhoz, hogy olyan szavakat használjak, mint még a szakdolgozatomban tettem,
erőlködnöm kéne, és ez jelentősen megnyújtaná a beszélgetések hosszát, mivel
2-3 percbe telne, mire eszembe jut az a szó, ami pont abba a kérdésbe illett és
annyira nagyon stílusos és brit és amerikai és jelentéstanilag TÖKÉLETES.
Ettől még nem leszek egy felszabadultan kommunikáló ember, de azzá válhatok. Sok mindenné válhatok még...
Végre itt a
víkend! :D
 |
| őket hoztam magammal - a jobb oldali több mint 30 éves már |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése