Újévtizedbe!

Íme, 2020! Durva...

Lássuk.

Lássuk, miket írtam 2019 elején? Vagy 2018 végén? Merthogy írtam egy listát, ide a blogba. Igen.

Nem fogadalmak voltak, de mégis. Írhatnék most is fogadalmakat. Írhatnék most is évértékelést. Fogok is. Majd. De először ide írtam...

De lássuk és reflektáljunk, más színű betűkkel :D

2019 céljai:

1. kevesebb hús, tej - kevesebb tartósított élelmiszer pl. virsli, chips - több friss zöldség, több szénhidrát (!)

Reakció: 

Több szénhidrátot kellett egyek, örülök neki. De a mai fejjel már nem vagyok se chips, se virsli ellenes. Húst akkor eszem ha megkívánom. Van, hogy nem kívánom. Pl. a rántott húst nem is szeretem. Semmi izgi nincs benne nekem. A pizzáért se rajongok. A fagyiért se. Ki hitte volna :D

Tény, vegetáriánus voltam több hónapig, nem ettem húst. Tejterméket elég sokat, de először kicseréltem növényi tejre. Ma már laktózmenteset iszok. Jobb a bőrömnek. Többnyire laktózmentes tejfölt is eszek. A sajtok nem lettek leváltva még, nem is feltétlen tervezem. Összevetve attól függ, hol vagyok, mert Budafuckon sokkal kevesebb húst eszek, mint vidéken. Viszont egy disznóvágást nem akarnék végignézni akkor se.

2. én fizetem a mobilszámlám :D

Reakció: 

Ez sajna nem következett még be :D 

3. hazaköltözés után legfeljebb 2 hónap után munkát találni, elköltözni (megjegyzés: ez azér necces! :D)

Reakció: 

Ezt szerintem el is felejtettem mire hazaköltöztem :D nem volt fókuszban. Inkább a rengeteg sok futás. És azt se tudtam mit keresek. Időm se volt sokezen gondolkodni. Mindent az töltött be, mikor mennyit futok, mit eszek. És már nem volt könnyű tartani, amit az étkezési zavarom kívánt tőlem. Hogy pl. ne egyek többet. Az volt rohadt nehéz, azt kibírni. Hála istennek ennek vége. Áprilisban költöztem haza, júli 15-től lett munkám. Kényszerből, de mégis örülök neki.

2019. július 16.

4. befejezni egy történetemet

Reakció: 

Nem fejeztem be, csak beleírogattam történetekbe. Nem kommentálom ezt a részét a dolgoknak :D 

5. vidit készíteni Prágában

Reakció: 

Készítettem! Csak sajna 4K-ba amiből nem tudok vidit csinálni, nem fogja fel a gépem rendesen :D 

6. új recept, köztük bonyolultabbak elkészítése rendszeresen (pl. Hortobágyi palacsinta!)

Reakció: 

Bár ez a recept nem készült, nagyon sok igen! Szóval tök jó, de szerintem ezt félig sikerült betartani :D 

7. kevesebb pénzköltés: Uber! mire van tényleg szükségem? :D

Reakció: 

Nem igazán tartódott be, bár év végén elkezdtem vezetni a kiadásaimat. Költözésem után ezt szeretném újra feleleveníteni. :D 

8. Balaton átúszás, bicikli körút

Reakció: 

Mindkettő sikerült! És fantasztikus volt. Az első Kírával, itt olvashattok róla, a blogján :) 

9. teljesítménytúra: Gerecse 50, Hatesz! tartani a kapcsolatot a természetjárókkal

Reakció: 

Bár a HATESZ-nél voltam egy látogatáson és lelkes voltam, úgy gondolom, ki fogok lépni a csoportból. Bár túravezető vagyok, nem vezettem még túrát. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy az nekem való, vagy hogy meg tudom csinálni. Látjátok, még mindig ennyire nem ismerem magamat :D a Gerecsét se csináltam meg, de azt nem bánom. 

10. lefutni a maratont (:P)

Reakció: 

Lemondtam a maratont, szeptemberben lett volna. Viszont rengeteg maratont lefutottam magányosan :D erről a célomról egyelőre lemondtam. Főleg azért is, mert szeptemberben 50 km-es versenyen fogok indulni. Na az szép lesz :D :D 

11. bőrgyógyászhoz elmenni, pedikűrös, sportmasszőr - testemre jobban odafigyelni! főleg a kevés alvásomra...

Reakció: 

Bőrgyógyász, Pedikűrös azóta is a listán. . . 

Sportmasszőrnél jártam, szuper volt, de azután hagytam abba az extrém sportolást. A kevés alvás azóta sokkal jobb. Mármint sokkal többet alszok. Nem kelek fel égő izgatott izmokkal éjszaka :D 

12. motorozni, vezetni!

Reakció: 

Nagyon kevés teljesült ebből. Tényleg nagyon kevés :D De ami késik nem múlik. Azért is jó, ha tudok vezetni, mert el tudok majd menni messzebbi helyekre is. Pl. olyan helyekre, ahol van hegy is. Szükségem van a hegyekre :D 

_____________________________________________________________________

Szóval felesleges tervezni. Ember tervez. Aztán ember áttervez átvariál. Itt ugyan nem szólt közbe túl sokat Isten. Én szóltam közbe a saját terveimbe. De okkal :D

Mielőtt ide leírtam volna ezt a bejegyzést, átolvastam a naplómat. A Naplót, amit 2019. január 1-jén kezdtem el írni. És töretlenül folytattam 2019 végéig. Voltak napok, talán hetek amik kimaradtak. De nagyon kevés. A bejegyzések rövidültek, ahogy kevesebb időm lett. Mégis, a TOP 10 ami...

2019-ben történt:

Fontossági sorrend vagy legdurvább változás sorrend? Szimplán csak jelentős események, nem rangsorolás?

Fogalmam sincs, de így helyezgettem el őket, a következőképpen.

10. helyezett

Sport, amikre büszke kell, hogy legyek és Balaton: 

3. lettem a Tihanyi Félmaratonon a kategóriámban, 2. az Ásotthalmi Betyárfutáson 10 km-en:) tovább folytattam prágai futókalandjaim amik fantasztikusak voltak, majd Budapesten megcsömörlöttem, hogy aztán újra új helyekre vágyjak, mint Hármashatárhegy, János-hegy... újra felfedeztem a biciklimet, ami nagyon hiányzott, míg Prágában éltem.

Átúsztam és körbekerültem a Balatont biciklivel, ezen kívül idén is eljutottam pár napra a Balatonra aminek nagyon örültem. A Balaton mindig egy külön öröm nekem.

Jártam Veszprémben is egyébként keveset, futottam is Veszprémben. Fonyódon sose jártam, most eljutottam ide is, aminek szintén örülök, mégha majdnemtörött kézzel is futottam félmaratont :D

Együtt futhattam Kíra és Oszvalda barátnőmékkel a Vivicittán, előtte még Kírával januárban a Zúzmara versenyen.. ami azért volt csuda, mert ez volt az ő első versenye nem rettent meg tőle és azóta New Yorkban lefutotta a 10 km-t is verseny szinten <3 !!!

9. helyezett

Elkezdtem jobban figyelni a környezetemre. Kiderült, sokkal rendesebb vagyok, mint gondoltam. Fontos, hogyha nem is patikatiszta minden, rend legyen és kényelem :D

8. helyezett

Többet főztem, mint az utóbbi időben, új ételeket. Néhány példa, ami nem nagy kunszt, nekem mégis:

- banánkenyér
- gnocchi (gombás-csirkés-sajtos)
- bolognai spagetti
- fasírt
- zöldbabfőzelék (!)
- kókusztekercs
- tiramisu
- krumplipüré
- kalács
- brassói

7. helyezett

Elmondhatom, az utóbbi évben többet foglalkoztam új zenékkel és azoknak az eléneklésével, a gitározásukkal. Illetve Instagramra is ki mertem tenni magamat ahogy danolok. :D

6. helyezett

Az Erdély-kirándulás. Gyönyörű hely volt, szuper emberekkel. Érzelemdús (anyámnak hála.. :|) de csodás, mert október óta először megjött, mert elhatároztam, több zsírt fogok fogyasztani és több szénhidrátot. Nehezen tudtam magam visszafogni ekkor éppen és nagyon nehéz volt fenntartani azt a vékonyságot amiért annyira ragaszkodtam.

De ezt leszámítva, ami a bűntudat volt, az erdőben futás, az erdei kirándulás, a látvány mindent megért, s az, hogy unokatesómékkal sokat nevettünk, szórakoztunk! És sok kedves embert megismertem. 2020-ban is megyek, az fix!

5. helyezett

Hazaköltöztem Magyarországra...

Eleinte mi motivált?
Nem volt kedvem Prágán kívülre menni, mint Magyarországon van kedvem vidékre látogatni, felfeddezni.
Volt (nem írom le hány) ember akitől a hideg is kirázott és rosszul voltam tőle, be kell ismernem.
Része akartam lenni a magyar futóközösségnek, belevetni magam a vegánságokba meg mit tudom én még mibe.....

Most mi motivál?
Hogy magyarul megmutathassam az embereknek, a magyaroknak, hogy lehet másképp is. Olyanoknak, akik azt gondolják, nem ők irányítják a saját életüket.
De ehhez először a saját életemet kell kézbe vennem.

Attól még Prága mindig is fontos helyet foglal majd el a szívemben!

4. helyezett

Összeköltöztem a barátommal. Sok sorozatnézés (szuper sorozatok! bár ez az HBO GO-s munkámra is igaz :D) játék, kirándulásokra rávevés. Megtanulni elfogadni egymást és megtanulni egymást :D persze az eleje a kapcsolatoknak nagyon jó. De engem sokkal jobban lenyűgöz az összecsiszolódás, a kommunikáció fejlődése. Amire képesek vagyunk, kiderült. még én is. De még mindig van hová fejlődni, és azon leszek, hogy ez sikerüljön!!!!!4

Egyébként meg a szuper völgyes-patakos környezet is lélegzetelállító volt, kb. 5 percnyi futásra a lakóépületek komplexumától :D

3. helyezett

Fantasztikus pókeresték az év elején. Karaoke.

Fantasztikus racklettezések az év vége felé kezdődően. Sushizások, macskázások. Hajnalig bulizások még Budapesten is.

Szóval: barátok :)

2. helyezett

Elkezdtem dolgozni a Randstad Sourcerightnál ami az 1. helyezettet is kiváltotta. Ezért került ide, erre a helyre. Ha ez nincs, akkor nem változik meg az életem. Ha nem jelentkezek erre kényszerből, nem történik meg a nagy változás. Mert akkor jöttem rá, nem fogom tudni ezt tovább csinálni. Volt, hogy gyűlöltem. Sose szerettem. Alig vártam a végét.

Viszont.. megismertem jófej emberkéket. Volt egy szuper Karácsony-parti is. Megint kimaxoltam mindent és megint rájöttem hogy a multi nem nekem való. Túl lelkiismeretes vagyok, de közben szabadulóművész. Nem tudok megelégedni ezzel az élettel. Szóval most már igazán rájöhetnék arra, hogy nekem ez nem való. Hogy más vagyok, és van is lehetőségem még más lenni. Emiatt nagyon szerencsés vagyok...

1. helyezett: július 15-én kiléptem az evészavarból.

Hála Tabitha Farrar, Kayla Rose Kotecki, Stephanie Buttermore, Edharcos áldásos tevékenységeinek, megtaláltam az internet másik oldalát. Azt, amelyik nem büntet, amelyik elfogad. S meg is értettem végre. Bodyposipanda könyvét is. Mindent, amin eddig átsiklott a tekintettem. S hogy mi is az az étkezési zavar gyógyulás. Azt hittem, ez a mesében létezik. Ki akartam kerülni a hízás részét. Hát rájöttem: ezzel kell kezdeni:)

Elkezdtem videókat készíteni. Az Instagramom, a Facebook oldalam is átalakult ennek fényében.
Elkezdtem az egyetemet aztán abbahagytam. Mert az étkezési zavarom akart igazából futással foglalkozni. És persze a lehető legkönnyebb szakot választva. Bár vonzott Szeged és az egyetemi élet :D rájöttem öreg vagyok én már ehhez. Remélem, a tanuláshoz nem. Ha ismertek tudjátok sok mindenbe belekezdtem már. Nem sok minden van ami megmaradt a mai napig, vagy amire tényleg őszintén vágyok. Ilyen a tánc, a színészet, a gitár, az írás. Ezek azok amik mindig ott maradtak a szívem csücskében. De az hogy rekreációs sportszervező legyek, nem az álmom. Hát minek vesztegessem az időm? :D

Egyébként még egy érdekes dolog történt 2019-ben..

Megszerettem a macskákat. Nagyon :D

És mi történjen 2020-ban?!

Nem akarnék semmit se elvárni magamtól.

De mégis van, amit igen.

1. Hogy ne érdekeljen, ki mit mond. Ne érdekeljen, ki mit csinál. Azt csináljam, ami nekem jó. Olyanok között legyek, akik ezt elfogadják. Én is elfogadom őket. A lényeg: ne befolyásoljon senki életstílusa. Hogy neki jobb vagy rosszabb. Sajátomat alakítsam ki.

2. Hogy olyan munkát vállaljak, csináljak, akár saját, akár más szárnya alatt dolgozva, amit szeretek. Egy kicsit is legalább.

3. Hogy folytassam a mentalitást amit 2019 második felében elkezdtem, ami az evészavarral és a kényszermozgással kapcsolatos. Sose menjek futni, ha fogyás a cél. Sose fogjam vissza magam evésben, sose korlátozzam magam. Fogadjak el mindenkit, azt is, aki diétázik. De ha lehet, próbáljam rávezetni: másképp is lehet.

4. Elköltözés (kétfele :D) és minimalizmus megcélzása, főleg ami a ruhákat illeti és a holmikat. De azt hiszem már kezdem érezni, mitől tudok megszabadulni, s mitől nem akarok:) mi az, ami felesleges, mi az, ami nem...

5. Hobbik fenntartása: gitár, tánc, vagy nyelvtanulás Szegeden.

6. Több vezetés, motorozás :D

7. Végre posztolni YouTube-ra a videóimat.

8. Ha van kedvem, lefordítani Tabitha Farrar könyvét. Vagyis elkezdeni. Ha nincs, nem baj :D

9. Ha úgy érzem, futni van kedvem csak és kizárólag, elindulok, de ha kényszerből fakad: átgondolni, mit is akarok igazából csinálni? Mit is akarok igazából kontrollálni az életemben?

10. Túrázni / Kéktúrázni, Vidámparkba, Kalandparkba eljutni :)

Natural park Košíře-Motol

Ezek nem olyan nagy dolgok, igazán.

Benne van azért az átúszás, a Balcsi, a körbekerülés idén is! :) csak azokat már ide se írom! :D

Az alapja mindennek az első 3 pont, ami a legfontosabb nekem. Utána a sorrend már mindegy. Mondjuk az első háromnál is :D :D de ezek azok, amik kulcsfontosságúak az életemben már. Nem fogok többet késleltetni, halogatni ilyesmit. Minthogy megtalálni, ki vagyok én, vagyis mi van még bennem ezen kívül, amit eddig nyújtottam a világ számára.

Köszönöm mindenkinek aki elolvasott, szeretlek titeket, és Boldog Új Évet, évtizedet! <3 

Kifelé..

Hol tartok most?

Kifele a munkából és az egyetemből :D

Bizony aki azt hitte mindketten benne vagyok most meglepődhet.

Sőt, kifele a városból...

Egyáltalán nem vonz már Budapest, Prága és vidék után. Azt gondoltam, unom Prágát, azt gondoltam, hiányzik a magyar emberek szava :D és Budapest. Hát, mit mondjak. Egy budapesti utca, egy budapesti park se tudja azt visszaadni, amit Prága adott nekem. Ezekbe persze a hajnali futásaim beletartoznak. Már-már intim futások voltak ezek, amik csak az enyémek voltak.

Más kérdés, hogy a csapat feloszlott, a munka már nem motivált úgy.

De az se motivált volna, hogy feljebb lépjek.

Attól még szeretem a várost, Prágát, és vissza fogok menni, de Budapest iránti érzelmeim lagymatagabbak.

Persze nem akkor amikor fent futok a János-hegyen - mert igen, még futok. Vagy a Hármashatárhegyen, ahol életemben először voltam pár hete. De többre nincs időm, energiám.

Mi motivál mindennap?

A Youtube videóim szerkesztése, képek szerkesztése, bejegyzések írása...

Mik tesznek még manapság boldoggá / nyugodttá?

rip cirmoska!

- állatok: macskák (Tüncica, kertalja macskák), kutyák

- a barátaim

- lődörgés G-vel

- természet, friss levegő, fákra nézés

- HeyJulie, Párnacsata podcast

- tahini és lekvár keveréke

- laktózmentes tejes kávé

ezt anya készítette, ez is boldoggá tett, s már nem mondja a hátsómról a magáét

- utazások üres buszokon

- biciklizés (sajna épp defektes és egy ideje nem tudtam elhozni a mamától :D)

- közös étkezések

- pihenés...

És megnyugtat az a tudat, hogy megfogadtam, többé nem vállalok el olyan munkát, rövid időre se, ami egyáltalán nem vonz.

Életem egyik legproduktívabb hétvégéje! - I. rész - péntek.

Le kell írnom mindent, különben elillan, eltűnik, volt-nincs. Az apró pillanatok, hülyeségek, amiket átél az ember, fontosak.

Segítségül hívom a naplómat – igyekszem mindennap írni, ezév január 1-től, ami nagy dolog! – amibe vázlatosan leírtam a szombat történéseit. Mert volt mit a tejbe aprítani.

Csakhogy a legegyszerűbb, ha a péntekkel kezdem. 😊

A péntek délelőtt igenkorán kezdődött, és akkor még nem lehettünk biztosak abban, hogy jó idő lesz :D még 7 előtt letudtam az átmozgató 4-5 kilométeremet, ami nem esett túl jól. Ugye előtte két napot pihentem, azok közül az egyik nap még Ásotthalmon, ahol meg kellett állnunk (!) lángost venni (nem nekem, de egy részét végül én ettem meg (Jó Barát bódéjából :D), akkor már jól jön nekem egy óriás túrós palacsinta. Életemben nem ettem még óriáspalacsinát, ennek is a fele ment le délelőtt, másik fele haza már, a telekocsiban :P szóval nem jelenthetjük ki, hogy nem pihentem rá arra az árva kis átmozgatóra. De legalább a telefonomat fel tudtam tölteni, miután kiderült, hogy nem vele van a baj töltéskor, hanem a töltővel – egy hete ugyanis már fognom kellett, hogy töltsön, mozgatva a zsinórt :D

Mindegy, a Tihanyi Félmaraton háza táján így is felháborodó embereket olvashattunk kommentálva, hogy EZNEMAZAMIÉRTFIZETTÜNK (ha a pénz motivál, minél többe kerül, annál jobban kéne fuss, nem? XD). Utólagosan megállapítható, hogy alaptalan volt a felháborodás, de olyan jellegzetesen magyar, mint a „Holnap összedől a világ” című hír a Bors magazin hétfői számában, amiről keddre a „413245332 nap múlva összedől a világ” cikket írják válaszul valamelyik hitelesebb újságban, bár olyanból most egy se jut eszembe, a NatGeoban vagy a Runner’s World-ben ilyenről nem írnak.

Otthon rájöttem, egy táskával nem fogok boldogulni (de jó, hogy így döntöttem!).

Megesett, hogy úgy utaztam biciklivel a Balatonra, hogy elöl-hátul táska, de az nagyobb volt, gondoltam, sima ügy lesz. Nem is voltak nehezek, csak kitömöttek :D „hétköznapi” ruhát nem is pakoltam be, csak sportosat.

Az alábbiak voltak még például benne:

• humusz
• spárga és spenót amit előző nap, illetve aznap sütöttem
• saláta-uborka-paradicsom kombó
• fagyasztásból kiolvadó Szafi zsemlék (3)
• kis üvegben mogyoróvaj, tahini, lekvár
• kókuszos rizs szelet, marcipános-meggyes zabszelet (Nexi)
• Saucony futócipő
• pizsama
• papucs
• neszeszer, amit végül ki kellett dobjak de nem is bántam (részletek később:D)
• sötöbö…

Olyan lassan mentem, ahogy csak tudtam, mert egyik oldalán a nagyobbik táskának a papucsom, másik oldalán a táskának a neszeszerem volt összegöngyölítve. A vonatjegyeket előre megvettem, időben indultam… viszont egy szakaszon totál olyan érzésem volt, mintha defektet kaptam volna :D előtte valami kő felpattant a kerékről, és amiatt hihettem, illetve lehet, mégis nehéz volt a csomagom :DD és belesüppedtem az aszfaltba.

Ekkora már egyre melegebb lett!

A vonatról majdnem lemaradtam, mert nem nyitották ki a biciklitároló vagont, hiába rángattam :D de találkoztam a legrendesebb kallernővel, aki csak létezik, engedte, hogy betoljam az ülős utastérbe, s mondta, segít majd Székesfehérváron átmenni a vagonba, kinyitja nekem. Tényleg segített, úgy, mint egy pasi le-fel emelni a cangámat. Nem kell rögtön azt feltételezni, hogy nézik majd, hogy szenvedsz vele :D régen mindig bosszús pofával emelgettem, hogy na, majd én megmutatom, milyen erős vagyok. Most már hagyom, hogy segítsenek…

Olvastam Kírától kölcsönkapott romántikus regénykét közben és izzadtam, betoltam a kókuszos szeletet. Izzasztó ez az utazásosdi :D meg költséges. Pedig lehetne Természetjárós kártyám, de nem vagyok biztos abban, hogy továbbra is kedvezményesen lehet vele utazni. A Balatonos kerékpárjegyről viszont nem tudtam, így azt drágábban vételeztem meg. Juhéj! Jobb, mint a múltkor, amikor 2 embernek vettem jegyet Kőbánya-Kispestre (ne kérdezzétek, miért)…

Székesfehérváron sikeresen átmásztunk a biciklis vagonba, ahol egy szintén rendes ember segített felakasztani a biciklimet. Sínen voltam már, mint Attila (bocsi, és köszi Cutland tanár nő! érti, aki érti😊), Füreden is segítettek. Szóval semmi panaszom nincs a magyar emberekre. Tiszta gyorsan legurultam a hegyről, be Tihanyba, ahol már leadták a portán a kulcsot. Közben a part mentén láttam, készülnek a másnapra. Vakítóan sütött a nap.

Hűvös, súlyos bútoros, sötétes, kicsit szocis óriási Vendégháza ez a Kutatóintézetnek, amit rögtön a szívembe zártam a lábát vakarászó szobor és a hatalmas kockacsigalépcső láttán. A szobám ablaka a Balatonra nézett, rengeteg szekrény (zárható), kishűtő, ahova kipakoltam hamar. Kényelmes karosszékek. Húzogatósan felkapcsolható éjjeli lámpák. Levendulás tusfürdőcske a fürdőszobában. Nagy törölköző. Ez fontos! :D tálca, poharak, kis német leírás Tihanyról amit nem akartam elolvasni.

Lezuhanyozás után nem vártam sokat, elhatároztam, hogy elmegyek az Apátsági Rege Cukrászdába amiről már sok videóban láttam, hogy ki kell próbálni :D kicsit fancy volt hozzám képest (Hilfiger Tamásos pulcsimban, amiben megfőttam, meg a futónadrágomban). Bencés szelet (túrókrémes-sárgabarackos-mandulalisztes) és levendulás krémes.

ez már esti kép! :P

Aztán vacilláltam, mert persze nagyon nehéz firstworldproblems döntések előtt álltam, hogy a boltba menjek először, vagy menjek a rajtcsomagért, vagy fel az Apátsághoz (utóbbi kimaradt teljesen!), de egy csapat turistafiatalnak magyaráztak, nem volt kedvem felmenni a tömegbe :D helyette vettem egy ribizlis sajttortás és áfonyás joghurtos fagyit, amit séta közben (karomon a süteményekkel, hátamon a táskával) ettem.

Láttam a Belső-tavat is onnan, és ekkor döbbentem rá, hogy sose néztem még az út bal oldalára itt felfele, Tihany „centruma” irányába menet. Nem emlékeztem én erre, hogy ilyen szépen látszódik ez a tó, amit mégse futunk körbe szombaton. Vicces, hogy el tudja vonni a figyelmet a sok szuveníres boltocska, étterem… :D

Nem is lennék én, ha nem határoztam volna el, hogy mégis elmegyek a boltba, de nem a Mini ABC-be, hanem a Coopba, ami jó messze volt és megint hegymenetnek, nem baj, a kosárba beleraktam a sütit, ezért nem volt hova tenni az ásványvizeket. Vettem még sört meg almát. Mennyit tudok én pakolni össze-vissza, te jó ég, nem csoda, hogy Zsöminek az idegeire megyek ilyenkor :D most jövök rá, Napló újságot végül nem is vettem. Mindegy, az már nem is fért volna el sehol sem :D

Szal ezzel a miskulanciával végül elindultam visszafele. Ezeket a távolságokat úgy képzeljétek el, hogy a Cooptól kb. 15-20 perc séta volt a szállás, de a szállástól (felfele úton, lépcsőn, rövidítve) 8 perc a centrum csak…

Lepakoltam mindent, huh.

Mentem átvenni a rajtszámomat, vettem egy pohár sört. Jól is tettem :P nekem ez nem árt meg egyáltalán előtte, vannak, akik nem isznak sose verseny előtt, de én ezzel kapcsolatban nem tapasztaltam problémát! Megvan már a kialakult kajálásom szerencsére, rögtön bevált, amit először próbáltam ki :D persze ha mást nem tesztelek, pl. hogy humusz vagy pizzavacsora helyett mi van, ha vörösborsodót eszek, úgyse tudom meg, jól töltöttem-e, nem igaz? A töltés a szénhidráttöltést jelenti, amit verseny előtt szoktak Félmaraton előtt nem kell túlzásba vinni (bár sose!), de azért na.

Kedvesek voltak a helyszínen, s megkaptam a pólómat, egy kedvezménykupont, biztosítótűket (azt hittem, elhagytam az egyiket, de aztán meglett :D mindig ilyenek történnek velem, azt hiszem, hogy rossz valami, aztán kiderül, hogy nem… ennek is megvan a pszichológiai háttere!)… ültem még a szállás saját (!) strandján is, konstatálva örömmel, hogy 6 éven aluli gyerekeket nem szállásolnak el (csak mert verseny előtt jó, ha az ember tud pihenni:P), amikor megláttam egy biztosan 6 év alatti gyereket a homokozóban :DD de arra jutottam, biztos családtag, azt meg nem tilthatják ki, míg 6 nem lesz :P nem is zavart később senkit!

Hétkor bevánszorogtam a szállásra.

A vacsora-desszert nagyon jól esett. Valahogy ha nem vagyok ellátva mindenfélével, hanem megszabom, mikor mit eszek, sokkal jobban tudom kezelni az étkezésemet. A konyhában tudtam melegíteni kaját, volt mindenféle evőeszköz, igénybe vettem a csíkos melegszenyasütőt is (nem sikeresen, de biztos a Szafi zsemle hibája, hogy nem sül meg teljesen :D).

Egy idős nénikével is találkoztam, amúgy senkivel. Tényleg kihalt volt a hely, vagy legalábbis jól eloszlottak a vendégek. Mással egész hétvégén nem is találkoztam úgy közvetlenül, 1-2 nénikét leszámítva!

A vacsora spenótos-spárgás saláta volt, humusszal, 1 zsemlével. Desszertnek a levendulás krémes (utálom a levendulát, de ki akartam próbálni, ebben a formában is – s NEM! imádtam ezt a sütit!) nagyrésze, némi tahinivel és lekvárral :D

Valamint bodzás-citromos sör. Megkóstoltam a Penco-s fehérjeszeletet is, amit a rajtcsomagba kaptam még (volt egy italpor is, azt még nem ittam meg!).

Kint ültem az ablakban, a széles párkányon, videókat, sorozatot néztem nyugiban.

Olyan jó volt egyedül lenni… mármint nem anyámmal osztozni a lakáson, elnézést ezúton is. Intézni a magam dolgait akkor, amikor akarom.

Sikerült elaludnom 22-23 között. Jó nagy dunnák voltak, kispárna, nagypárna.

Sokat gondolkodtam, mit várok ettől a versenytől. Semmi extrát. Nem akartam megnyomni egyáltalán! 1:45 alatt jó, ha lefutom. Sokan leszünk, szűk lesz a hely, meleg lesz, 13 órakor rajtolunk, nem tudom, hogy fog sikerülni a kajálás, mert eddig mindig reggeli után 3 órával futottam kb., most meg azért 10-ig meg fogok éhezni. Másnap ezeken a hátráltató tényezőkön kívül jöttek közbe még mások is… de arról majd legközelebb :P

Anyám úgyis hazaért!

ez valószínűleg napfelkelte, de sebaj.

ultrafutó leszek vagy nem?

Na szóval, Budafcknpest, vagy mi..

A bejegyzést pénteken és szombaton írtam :D csak hogy tuggyatok róla!

Április 26., 15 óra 14 perc.

Tervben egy zsúfolt hetes bejegyzés (Húsvétos), de most a mai futásomról szeretnék írni.

De előtte elmegyek unokatesómmal a mamát meglátogatni, hengerezek, hajat mosok, bulletjournalt pótolok (kb. két hét maradt ki), időpontot foglalok jogsicsináltatáshoz, fürdök, eszek is valamit, ha sikerül :D de szerintem nem fog, annyi mindent felsoroltam most itt...

Na, most már este van.

Na, most már reggel van, április 27., szombat...

Nagyon nehéz itthon lenni. De most ezt hagyjuk. Nemrég végeztem a recovery runnal, ami 5.9 km lett. Miért pont ennyi? Ezen a héten így 145 km-t futottam. Ami keményebb, hogy volt ennél több is :D Karácsonytájt. Persze akkor nem egyszerre futottam sokat, hanem szét volt osztva jobban.

Szóval a péntek.  Mik voltak adottak?

1. Későn indultam, 9:25-kor, legalábbis az Endomondo szerint, mivel Zsömi akkor indult haza. De nem baj, így volt betervezve.

2. Vissza kellett érnem kb. 15-re, az is feltétel volt, mert unokatesómmal mentünk meglátogatni a mamát a Kórházban.

3. Nagy meleg.

Van egy telefontartó tokom, amit nem karra, hanem övtáskaként tudok hordani. Egyszer nem vittem magammal, úgy lötyögött a telefon, oszt igencsak kényelmetlen is volt. De az április 14-ei Vivicittán a váltószámot hasonlóan kellett hordanunk. És nem is volt olyan rémes.

Hát, az eszközök: óra is jól jönne már nekem, hogyha ennyit futok, lemerül a telefon. A kezemben van mindig. Jól jönne egy úgynevezett szopókás mellény. :D aminek van egy tartálya, feltöltöd vízzel és menet közben tudsz inni. Vagy egy puha flaska. Ja, kellenének eszközök. De most vettem két futócipőt :D szóval egyelőre ez offos. Örülök, hogy van, amim van. Új térdvédő, karhűtő, sapka (mert a Futólépéses leesik a fejemről)...

Mi volt tehát nálam?

+ víz, Milli jegeskávés 330 ml palackot töltöttem meg vele, tökéletesen tudtam fogni :D
+ valamilyen nagyobb magnashot-szerű tartóban Gatorade
+ kis fóliában só meg két porított szőlőcukor
+ Csehből valami banános protein cucc, gondoltam itt az ideje elhasználni (van még egy epres)

Mert sose frissítettem még, ezt is tudni kell. Azaz volt, hogy víz volt nálam, meg shot. Néha meg vettem teát útközben vagy szódavizet. Legtöbbször a kutakra hagyatkoztam. Már, ha voltak. Most tudtam, van kút a Várkert Bazárnál s reméltem, a Szigeten is találok menetközben valamit. Mert elmélkedtem, merre fussak.

17 km a Margitsziget otthonról, ez a múltkor kiderült. 5 km egy Szigetkör. Ha teljesíteni akarom az 54 km-t (valahogy úgy sejtettem, 2,5*2 óra futással pont ki fog jönni.. megérzés volt :D) akkor 4 szigetkör után fordulhatok vissza. Vagy futhatok tovább Újpestnél, mint a múltkor, és akkor a Római-parton, ahol még sose jártam. De péntek délután lesz, biztos tele lesz, nem volt kedvem újítani. Tehát, fejben maradt a Margitsziget!

Mint írtam, a sapka leesett a fejemről :D pedig nagyon jól jött volna. Gondoltam, jó lesz majd egy kis napszúrás. Dr. Zsömi mondta, úgyse kapok, meg ne is kenjem be magam. Mért is hallgattam rája? :D 👀 :D napszúrást mondjuk nem kaptam szerencsére.

Sebaj, elindultam a Saucony cipőmben. Nem ebben akartam. A bal lábamnak a talpnál van valami kiszögellés-érzése, nem kényelmes. De ha nem futok vele eleget, sose járatom be, nem igaz? Meg aztán nem olyan rossz az. Úgyhogy az utolsó pillanatban átvettem.

melyik melyik?:P

És tiszta jól ment a futás, azt kell mondjam. Kissé még felhős volt az idő, s nem túl meleg. Árnyékos helyek, napszúrás veszély egyelőre nem fenyegetett. A Várkert Bazárig 14 km - már ezt is tudom :D, ott, mivel egy óriásmotor beállt a vízcsaphoz, alaposan meglocsoltam. Remélem, utána el tudott indulni. Mondjuk ez kiderült később :D mert ide visszatértem visszafele jövet. Nagyon fújt a szél, de mivel hátulról, ezt nem éreztem még...

Itt megittam a vizemet, töltöttem, meg a szőlőcukor cuccot is bevágtam. A környékemen öltönyösök, én meg ott fröcskölöm szét a vizeket :D vicces, minden munkahelyemnél rájövök, de jó, hogy már nem azt csinálom. Most épp munkanélküli vagyok, szóval jelen pillanatban nincs mire panaszkodnom. Max, hogy nincs pénzem ☝😅

Elértem a Margitszigetet. Egy néni aligmelltartóban és fürdőbugyiban álldogált a part mentén. Elkezdett erősebben sütni a nap. Hiszen már 11 óra volt. Becsatlakoztam a futók közé. Nem is tágítottam 20 km-en át. Kicsit többre jött ki.

Tapasztalataim:

- a bringóhintósok meg a kiskocsisok leszarják, hogy futóútról van szó
- a Margitszigeten nem a nagyfutók futkorásznak
- ha azt hiszed, hogy nem működik a kút, keresd meg a nyomógombját kreatívan a kerítésre aggatva.. :D
- a banános protein cucc, amit vittem, nem is gél, hanem por volt

4 körön át láttam a napozó nénit és egy sörivó bácsit is az ellenkező oldalon, csak arra nem tudtam rájönni, hogy ugyanaz a pohár sör van-e előtte 4 körön át, mert úgy tűnt, mintha nem fogyna, de ha mégis, akkor miért nem nagypohárral iszik egyből? Érdekes módon 13-kor is sokan futottak, fiatalok, plusz öreg bácsik is egy szál gatyában. Volt, amelyik bácsi nem futott, de ugyanúgy egy szál gatyában volt, annak nagy hasa volt és vizet ivott.

A banános cucc 2/3-át fogyasztottam el. Az egyik felét a 1,5. szigetkörnél, a másik felét a 3. szigetkörnél. Utána valami történhetett a gyomrommal, mert nem bírtam megenni a maradékot :D bár a felét elfújta a szél, és nyalogattam a zacskóját (jó, hogy nem szívtam fel a port az orromba:D), másképp nem ment.

Vagy 4x újratöltöttem a vizet is, ez is újdonság volt, hogy nem lötyög a víz a hasamban, valszeg rögtön felhasználta a szervezetem :D

27.40 km-nél pedig önkényesen leállította magát az Endomondo. Ezért az egész edzés két részletbe került a statisztikába, ami baj, de majd újraszerkesztem az egészet, mert ez így nem jó! :D hát nem került bele a leghosszabb futásom!

Megszoktam, hogy hangosan káromkodok egyébként, erről le kéne szokni :D pl. amikor a 3. körömet végeztem és nem tudtam inni a kútból, mert sorban vártak rája.. és akkor jött a szembeszél.

Nem baj, mert amikor már elértem a 37. km-emet, úgy voltam vele, megcsinálom, kész. Csak az a rohadt szembeszél! Jelentősen lelassított. Folyamatosan locsoltam a fejemet is, mert ami délelőtt árnyékos volt, délután 13 utánra napsütéses lett. Végig a rakparton, kerülgetni az embereket.

Ja, mert már nem szeretem annyira a várost. Most csütörtökön futottam Prágában utoljára, reggel 5:30-kor kezdtem, 8-ra otthon voltam a kellemes Airb'n'b-ben, kellemes kerületben (Vrsovice), macskakövek, sokkal kevesebb autó, szép renovált épületek. Itt Budapesten meg a dudáló autók a rakparton végig. És a turisták végig. Prágában, ahogy már sokszor említettem szerintem, a Fő térre, a Károly-hídra összpontosul a turisták hada. Na, itt belepik az egész várost, főleg a Dunapartot. És a Margitszigeten is voltak jócskán.

Nem, nem szeretem már a várost..

Prága

Nem segít, hogy egy sávban sétálhatnak/futhatnak, biciklizhetnek az emberek. De legalább a budai oldalon nincsen sok lámpa, max zebra, amiken átengednek.

A Várkert Bazárnál már a visszalévő kilométereket néztem. Úgy alakult, hogy nem 14 km volt akkor vissza, hanem olyan 12-13. De pusztulat állapotban voltam. Az égető nap, a szembeszél készített ki, nem is a vízhiány, mert ittam rendesen. A cipővel se volt gond. Nem töri a sarkam, mint az Asicsok törték.

Megiszom a Gatorade-et is.

14 környékén már majd' porzott a melegben a város. A Budafoki úton azt hittem, kész, nem bírom tovább. Elfogy a vizem is, és a Dunaparti megállónál tuti nem lehet kártyával fizetni. És csak nemiható víz van. Kész, nem futom le az 54-et. Legyen csak 50. Már jobban nézett ki, hogy csak 6 km-t kell még fussak. Szinte csoszogtam ekkor már :D az átlag km-em felment 5:50 körülre, ahogy néztem.

Nem, nem állok meg a Dunaparti megállónál! Nemsokára vége a visszalévő kilométereknek. Mit csináljak? Bírom még? Bírom!

Az OMV kút persze most van felújítás alatt. De hogy megérezhette az Isten, vagy akárki, hogy nekem segítség kell - elkezdett felhősödni. Úranyám, mennyire nagyon számított ez! Továbblökött.

Futok a Dunaparton. Egy kamion dudál a 6-oson. Arra sincs erőm, hogy káromkodjak. Persze, ha tudnák, hogy ez már majdnem az 50. km-em... vérrehulló fecskefű az út mentén. Jó a szemölcsömre. De nincs erőm megállni, lehajolni. Futok. Már az arcomon is látszik a szenvedés, úgy érzem.

Olvasom Lubics Szilvi Másfél nap az élet c. könyvét, teljesen ráfüggtem. Nem akarom olvasni túl gyorsan, nehogy előbb vége legyen. Lubics Szilvi ultrafutó, amúgy fogorvos. Ő se készült ultrafutónak. A könyvben a Spartathlonról ír, ami az egyik leghíresebb (leghíresebb?) ultrafutó-verseny, Athéntól Spártáig tart. Oda nem is mehet akárki futni, csak a kiváltságosok!

És az ő mondatai olvasódtak a fejemben újra és újra. Amikor fel akarta adni. Feladom? A nagy lószart! Persze, hogy jobb lenne megállni és inni egy jó hideg vizet és hazamenni, hazasétálni. Sőt, hazabuszozni. Lassan otthon kell legyek már, kifutok az időből. De nem. Meg tudnám csinálni, ha akarnám. Gyenge vagyok, vagy megcsinálom? Végül is, akkor legyen 52 km! Ha azt megcsinálom, legközelebb meg lehet az 54. Fene gondolta volna amúgy is, hogy ennyit meg tudok csinálni. Ilyen forróságban, frissítés ide, vagy oda. Nem kell túlhajtani magam.

Mert az is fontos infó lehet, hogy ezt beleértve 2 héten belül 4x több mint 40 km-t futottam (nem számítva a rövidebb futásokat közöttük).

Április 15-én, hétfőn, a Vivicittá után 42 km-t.
Április 18-án, csütörtökön, a szerdai Kira-palacsinta (?!:D akik tudják, azok tudják, miért van itt kérdőjel) után 50.06 km-t (többet mint az első 50 km-nél! :D).
Április 22-én, hétfőn 44 km-t.
És április 26-án, pénteken...

Olvasom a cikkeket, mit ajánlanak ultrafutások után. Hát, pihenést. Akár 1 hét regenerálódás. De én nem, nesze neki. Na jó, ez nem teljesen olyan ultra. Az ultra minden maratonnál hosszabb táv, de ez nem azt jelenti, hogy a 43 km már durvának számít. Szerintem 60 felett kezdődik az igazánultra. Nézzük a magyar ultraversenyeket példaképp. 6 órás, 12 órás versenyek vannak. 55, 112, 100... pedig nemrég még semmi se volt. Minden olyan gyorsan fejlődik. Ezt vizsgálgatom amúgy most, hogy ezeket írom.

Szeptember 7-én én is ott leszek egy ultraversenyen, szóval hajrá.

Hajrá, mert különben hogy akarok én ultrát futni?

Hogy akarok esetleg tényleg hosszú ultrát futni? Képes vagyok rá? Meg tudom csinálni?

2017 tavaszáig azt hiszem, hébe-hóba futottam csak. Nem igazán vittem túlzásba. Futottam ám rendszeresen. De ekkortól számítom majd az aktív futásaimat, mert előtte az a heti 1-2-3 futás, aztán hónapos kihagyás szerintem nem tekinthető rendszeres futásnak. Valahogy a szenvedély hiányzott ott még. Hogy mindig, minden körülmények között elindulok.

Akkor is, ha ehhez csak 4 órát tudok aludni. Akkor is, ha sötétben kell elinduljak, télen, fagyban. Akkor is, ha ugyanazon napon dolgoznom kell akár 12 órát. Akkor is, ha Budapesten vagyok, de akkor is, ha másutt. Futócipő kell és futócucc, ennyi.

Elérem a másik OMV kutat. A hasamon a felsőmön látszik: kivált a só.

Leveszek egy Topjoy Ice Tea-t a polcról, citromosat. Nem, mégsem azt. De nincs más dobozos tea. Asszem a Hell új termékei azok az energiaital dobozú teják, amiket bírok. De itt nincs. Szénsavas víz, oké. Na jó, mégis leveszem azt a Topjoy-t.

A kassza. A terminál nem fogadja el a kártyám. Na, az fasza lesz! A lány mondja, az előző hölgynek se fogadta el. Ha nem fogadja el, én itt összeesek :D újrapróbálkozás. A terminál vészjósló "nemteccikeznekem" hangot ad ki.

- Elfogadta - jelenti ki a csaj.

- Hála a jó égnek - szalad ki halkan a számon és elköszönök.

Rögtön a bejárat mellett van egy kuka. Leállok ott, csinálok egy fotót. Még ha haldoklok is, photo first:D

És a Topjoy azt kérdi tőlem, megéri ez neked? ... ✋

Kösz! Mit feleljek erre? 2.24 km van hátra, vagy mennyi. Hagyjam abba? Menjek busszal? El fog ütni egy busz a következő sarkon? Elesek és eltörik a lábam? Mégis mit akar a Topjoy ezzel?

Úgy határozok, ez csak egy eldöntendő kérdés. És azt válaszolom rá, igen. Megéri. Mert megcsinálom. Mert tudom, hogy képes vagyok rá. Ez a tudat nekem most a legfontosabb. Legyek őrült, nem normális, túl sok energiával rendelkező futóbolond, de megéri. Tudom, hogy nem vagyok egyedül a világban. Vannak mások is, akik átélték azt, amit most én.

Elfutok a buszmegálló mellett, ahol felszállhattam volna valamire. Ha piros a lámpa is, nem állok meg, futok visszafele-oldalvást, amíg nem lesz zöld a zebrán. Már a Lépcsős utcánál vagyok. Futok tovább. Meglesz, megcsináltam.

A Budatétényi sorompónál elértem az 54 km-t.

27.40 km 2 óra 31 perc 26 mp alatt.
26.70 km 2 óra 31 perc 33 mp alatt.

Még felsétálok a Rózsakert fele, de ez már semmi. Megcsináltam. Nehezen bírok azért járni. Otthon hengerezek, meg nyújtok egy kicsit. De sietnem kell. Megint. Mert nem tudok leállni.

Csoda, hogy most, míg ezt megírtam, tudtam ülni 1 órát :D

Sose állok le!

Úgy leégtem, hogy még most is fáj :D a fejem és a karom.

Nem tudom még, elég erős vagyok-e az ultrafutáshoz. Elég erősek-e az izmaim. Mentálisan is küzdelmes volt ez az 54 km. De nincs kizárva, hogy csak gyakorlat teszi a mestert. A futásnál ez nagyon igaz. Szükségem lenne edzőre, sportmasszőrre. Szükségem lenne szopókás mellényre. Szükségem lenne...

Valójában ehhez se kellett túl ok minden. Csak egy kis akarat. Kis? Nagy?

Minden futás elején tartok még attól, hogy nem fogom tudni megcsinálni. Aztán sikerül. De ha nem is, akkor is én hoztam meg a döntést, nem a testem. Ez nagyon fontos, mentálisan ott, képben lenni mindig. Valójában ezért sose unalmas nekem a futás. Mindig van min elmélkedni, gondolkodni. "Szabadidőmben" a következő napokat tervezem. A következő versenyre gondolok. A következő baráti programra. A következő munkámra, ami még nincs :D arra, hogy most a csípőmre terheljek vagy a combomra. Hogy mikor igyak legközelebb. Hogy mit fogok enni otthon. Hogy mit kell csinálnom másnap. De nem úgy, hogy úristen, mennyi dolgom van. Hanem hogy de izgalmas az élet, hogy ennyi teendőm van. Amit kreálok magamnak.

Hála égnek, nem kell multi, back office hülyeségekkel dolgozzak, nem vagyok senki rabszolgája. S azon leszek, hogy ez így is maradjon. Úgy, hogy a futás is beleférjen.

Most pedig megyek nővéremmel bortúrára Mórra, szóval szép hétvégét mindenkinek! :D 🍷 💌

zúzmara otthon - január képekben, 1. rész

Írtam: február 7-9.

Lássuk. Az USB-je a telefonomnak meg a telefon is kicsit megadta magát, nehéz szülés volt ez a mai képösszeszerkesztés. Még jó, hogy szabadnapom van, van időm ilyenekkel bajlódni!

Meg például a világ legfinomabb mangóját is ma nyitottam ki.

Mi volt januárban? Budapesten jártam, anya meg itt - ezeket, egy vegános rendelésem tartalmát, meg egypár mellékeseményt fogok megörökíteni ezekben a főleg képekre reagálós bejegyzésekben, de nem úgy, hogy képleírást teszek hozzá, hanem rendesebben reagálok.

Többen tudják már, hogy április 1-től újra Magyarországon fogok élni. 🏠

Ha eddig nem tudtad, lepődj meg :DDD

Mindenesetre ez miatt limitálódik a hazalátogatások száma. Januárban egy hétvégére látogattam haza, amikoris részt vettem Kírával együtt egy futóversenyen, az évem első futóversenyén. Alig várom a következőt, de ez is hatalmas élmény volt:) Na de ne szaladjunk má' megint előre.

Amúgy a kétrészes bejegyzés is két részletben íródik, pénteken-szombaton (persze munkahelyen:D), mert a képek egy része valamiért nem küldődött el az e-mail fiókba... rejtély, de élni kell vele, meg kell oldani, nem áll meg az élet:DD

Ez az Organicav rendelésem tartalma. Hozzá kell tenni, hogy úgy rémlik, nem zöldséges kenyeret rendeltem, meg nem ilyen ízű power bites-ot, de sebaj, ezeket is kipróbáltam:DD nem szoktam ezeken a dolgokon problémázni, maximum, ha kimarad valami, "háborodok" fel.

Mi volt benne?

- élő kenyér (zöldséges): fenomenális, az az egész zacskó kb. 50 kalória, de rettentő laktató, legközelebb minden fajtából rendelek :D
- power bites (vörösáfonyás-meggyes): ez egy élő szeletke - vagyis raw - vagy nem tudom, mit írjak ide! 🍒 futás előtt, után ettem, savanykás, összetevői között csak gyümölcsök szerepelnek. Tudni kell a datolyáról, mindent úgy megédesít, hogy semmi szükséged nincs külön még édesítésre...
- bounty szelet: kókusz, kakaó, datolya - és ennyi! ezt ettem meg a futóverseny előtt, nem az egészet, nagyjából a 3/4-ét:)
- katyvasz lilahagymalekvár: ez is teljesen természetes, semmi extra nem volt benne, nem fogom újrarendelni, nem mert nem ízlett, hanem mert kipróbálok inkább másokat
- marokkói batátapástétom: már egy fokhagymás elfogyott, most ezt teszteltem, nekem túl fűszeres volt, legközelebb enyhébb változatot rendelek. Ezt amúgy mindenhez ettem (kivéve édesség perszeXD)... 🥔
- himaláya só: még nem kezdtem meg a nyalogatását, de majd :D
- vargánya gombás babkrém: még nem került kinyitásra, de alig várom - egy padlizsánkrém már volt a VegánDobozomban decemberben, szóval tesztelek mást is (update február 9-én: hát ezt is megérte megvenni:DD)
- hidegnyalat piemont blondie krém: mandulakrém - csak ennyit fűznék hozzá - s hogy ilyen finomat rég nyaltam (:DD), biztosan rendelek újra majd, de előtte még csokoládésat fogok 🍫
- Viblance granolák: függő lettem, nem is tudom, hogy bírom nélküle már vagy fél hónapja. Kíra is kóstolta a kakaósat, ő is szerette. Jó lenne persze egy idő után, ha magam készíteném, de majd, ha otthon lakok, s lesz sütő :D próbálhatom mongyuk serpenyőben is! 🤔

Haza péntek este indultam amúgy, az utat nem szerettem, arra emlékszem, haza szombat reggelre értem. Szombat reggel futottam egy átmozgatót, azt hiszem, 6 km-t, de nagyon energikusnak éreztem magam, viszonylag új cipőmben:)

Prágában nem is volt ekkor hó.. :D

Adydas pulóverem <3 és Futólépés sapkám. Utóbbit, lévén tél, nem fogom még egy ideig hordani :D előbbi tökéletes szombati ruházatnak bizonyult. 🎩

Szuperszombat volt, azt meg kell hagyni. Élveztem minden percét. Majdnem :D

Találkoztam nővéremmel, kávézni voltunk, anya is ott volt, Borsika is. Miután kocsival mentünk anyával Érdre. Ne igyatok licsis cuccot a Café Frei-ban, bár én se ittam, de egy mellettünk ülő vendég óva intett minket.

Ezt akkor fotóztam, amikor egy útkereszteződésben össze-vissza rohantam, mert nem tudtam, honnan indul a buszom Kelenföldre, így sikeresen lekéstem - de úgy, hogy kiderült, abban a megállóban álltam azt kajabálva anyámnak a telefonba, hogy lekéstem, ahol éppen beállt - mindegy, vártam egy kicsit... fél órát :D aztán mentem a későbbi busszal a következő állomásra!🚌

Ekkor már nálam volt az összes cuccom, mert Kíránál aludtam este:) a buszon lenyugodtam :D meg előtte Zsömivel is beszéltem telefonon, csak hogy elüssem az időt...

Ez már a hummusbar - ahova a gimis csajokkal mentünk. Ott volt Léda is, aki már második kisfiával terhes. Ugyanazt ette, mint én, szóval jól választottam:) falafelsalátát ettem, vagy mit, plusz teja, meg pita. Na meg egy sör :D Fix, hogy kövi versenyem előtti nap is hasonló lesz a menüm. Olyan jól laktam, hogy még.

Sokat beszélgettünk mindenféléről, az ikrekkel, meg ott volt Csillínának a menyasszonya is, Dorka. Kellemes volt a hangulat, élveztem a társaságukat:) később csatlakozott Vivi barátja, aki szintén jófej volt. Komolyan, ebben a napban mindent szerettem :D bár a buszra várakozást megspórolhattam vóna 👋

Ezek után kerestünk egy másik helyet.. a Hadik kávézóba befértünk :D itt üldögéltem még egy 20 percet a néppel, de azért elfogyasztottam (rekordsebességgel, szóval kicsit a fejembe is szállt XD) életem első ír kávéját.

Hát, ez Baileys melegen, gondoltam.

Rohantam is tovább ezek után, fél 6-tól már máshol volt programom.

Rendkívül fotogének vagyunk. Spekulatiusos kekszes csoki evése után, Ini mongyuk kihagyta mert semmi cukroslisztes diétán van, de mi többiek befaltuk. Azazhogy jut eszembe én már a buszon, amikor mentem a hummusbarba :D ez pedig a szokásos helyünk.

Azt hiszem, kicsit én is felelős vagyok, hogy összetartó a csapatunk, mindig szervezek összejöveteleket, nem hagyom, hogy szétessen a mi VIP-ünk, de tudom, ez olyan csapat, akikkel egész életem végéig lesz kapcsolatom! És ezért hálás vagyok! <3 mindenki elfoglalt, mindenki dolgozik, de ez nem változtat azon, hogy már 9 éve, hogy ösmerem ezeket a srácokat és szeretem!:) oké, volt, akit nem kedveltem elsőre, de ismerik a sztorikat XD

Mindig megadom az embereknek a lehetőséget, hogy "kibontakozzanak" nekem, nincs olyan, akivel én szóba nem állnék! Hiszem, hogy mindenkiben van jó, hogy ott rejlik, és ki tudom belőle hozni. Néha küldetésemnek is tekintem ezt :D most csak általánosságban írtam erről.

Nachost ettünk, persze lecsúszott pár sör is 🍻 Kíra nem ivott csak, verseny előtt nem akart!

Őszinte legyek? nem volt kedvem a hidegben először a sétához :P de aztán nem bántam meg. Kíra megmutatta a Hősök terén, merre futkározik, jeges-hóban.

Büszke vagyok rá nagyon. A hétvégén amúgy is ki akartam mindenkinek fejezni, hálás vagyok értük.

Ez itt a Tüncica. Selymes fehérszőrű macska. Nem vagyok hajlamos a túlimádásra (eltekintve 1-2 esetben :D de azt nem tudom előre kiszámítani, és nem fajtaspecifikus!) de ez a macska néha tényleg lenyűgöző a maga nemtörődömségében de mégis foglalkozzvelemségében.

A macskák egyébként is roppant érdekes lények, néha az arcodba másznak, néha le se szarnak. Kicsit detached vagyok velük kapcsolatosan, de ennélfogva szerintem hasonlítok is rájuk... én is olyan vagyok, hogy néha szükségem van a szeretetre, néha ellököm, aki szeretget, néha egyedül akarok lenni, azt csinálni, amit akarok, néha kell a társaság, és kiszámíthatatlan, mikor mire van szükségem.

Jah, még magam számára is. Na de erre van a self-development, mert meg akarom azért ismerni magam, mit miért akarok, miért nem, mit akarok csinálni, stb... :D

A papucs nem stimmel, de majdnem teljesen felöltöztem! :D amúgy vicces, hogy máshol mindig jobban alszom, mint a "saját" ágyamban. Tök hamar bealudtam, 9 és 10 között. Kíra még beszélt volna hozzám, de én már nem voltam partner... nem csoda, éjjeli utazáskor nem sikerült túl sokat aludni :D

Taxify programnak vettem hasznát, mert elhatároztuk, hogy nem fogunk 1 órán át vánszorogni reggel 8-ra odaérjünk, vagy mikorra már nem is tudom, hanem megyünk egy 15 percet taxival a Hungexpora . Jó, mi? szimpatikus fiatalember vitt minket.

A helyszínen még sose jártam, itt ilyen konyhakiállítások szoktak lenni, Kőbánya felső vagy alsó megállónál. Honnan ismerős ez nekem ?! Mindig innen mentem Viki barátnőmhöz, vagy jöttem, vagy idáig elbicikliztem, s itt szálltam fel a vonatra a cangával, nem a Keletiben, nyári napokon, még 2017-ben legutóbb. Bár engem a hó se tántorít el.

Igen kevesen voltak, lődörögtünk a boltok kínálatai (Spuri! oda menni fogok:D) között meg átvettük a rajtszámot, nézegettük a listákat... van, aki 5+10+21 km-ekre is vállalkozott aznap, de mi "csak" az 5 km-est néztük ki. Miért? Nem akartam ugye egyből a mélyvízbe ugrani. Kiváncsi voltam, mire vagyok képes. Nem mondanám, hogy olyan remekül ment az ezt megelőzően a futás. Meg is osztom veletek az utolsó hetem edzéseit...

Hétfő: 26 km futás, 10.96 km/h, ami nem rossz
Kedd: -
Szerda: 24 km futás, kb. ugyanennyivel, nem tudom, mit éltem át, hogy ez nekem még kellett a verseny előtti héten :D
Csütörtök: majdnem 15 km futás, 11.36 km/h, ami naggyon jó.
Péntek: -
Szombat: 6 km átmozgató, amikor, mint írtam, nagyon energikusnak éreztem magam :D

És a verseny 5 km-es volt.

Szóval úgy voltam vele, örülök, ha tisztességesen lefutom, talán egy 5 perces átlaggal, de az akkor még álomnak tűnt... :D és mi lett az eredmény?

5:30-6:00 tartományban indultam, sorra hagytam le a népeket, láttam, ugye a számok alapján, amikbe kategorizáltak minket tempót illetően, hogy ki hova tartozik - hát nyomhattam volna eggyel gyorsabb kategóriába is, de mindegy, nekem így volt kényelmesebb, még ha kicsit alul is becsültem magamat.

Olyan energiák szabadultak fel bennem, hogy előre félek a hosszú távú versenyektől, hogy fogom bírni? Lehet, rövid távon jobb versenyző vagyok? :D szurkoltak az emberek, ment a zene, ezért a hangulatért, az érzésért megéri mindenkinek legalább egyszer lefutnia egy ilyet. És én úgy hiszem, bárki képes rá. Tényleg. Csak kitartás kell hozzá.

Kaptunk zabkását, almát, vizet, meg cool gelt is, nem számítottam ezekre a beérkező csomagokra! A cool gél végül egy 44 km-es futásom után került felhasználásra.. 🥂

Kíra el se hitte az eredményét, a legjobbat futotta, motiválta, ha lehagyhatott embereket, én meg még kerestem, hol jár, mikor már rég bent volt... :D később catchupolt Dylan nevű kedves ismerőse, oszt fotózott minket a baglyos érmünkkel 🦉 hóban-jégben futásunk eredménye pedig: nekem is, neki is a legjobb. Nekem 5 km - 22:47! De a kedves endomondo program nem érte el az 5 km-t, így nem került be a statisztikába. Na de aztán megszerkesztettem :P

Boldogok vagyunk, mert "együtt" csináltuk, együtt jöttünk el erre az eseményre. És célom, hogy minél többen legyünk:) ezért van a Facebook-os oldalam is.

Én utána rohantam, vonattal a Keletiig, majd hazáig. Ott ezt ettem, rakottkel-gesztenyés káposztakeverék, ne kérdezzétek :P

Meg lilakáposzta. Azért is rohantam, mert mennem kellett a buszhoz, ami 14:40-kor már indult is vissza Prágába. Már nem érzem jól magam a visszaindulásnál. Még egy visszaindulásom lesz, utána pedig a végleges, ami valszeg nem is buszos lesz, de ez a jövő zenéje (március végi zene).

Addig is még sok programot tervezünk Prágában, sok helyre megyünk... a Budapesti-teljesség-igénye-nélkül:

• Venda bár régiekkel
• minigolfozunk
• Zsömi névnap is lesz
• Valentinnap is lesz:D
• Zsömivel 1 évesek leszünk! ha kibírjuk addig :DDD
• Duplexezés 
• Activityzés
• búcsúparti?! nyilván!

És amiket okvetlen vinnem kell majd haza: tahini :D nem DM-es!, sör!

No de mi a jövő? Anyám is ezt kérdezte folyton.

Ki tudja? Majd elválik. Most nem erről akarok írni, annak is meglesz az ideje.

És ahogy az elején ígértem (:D) itt van még pár kép a köztes időszakról, mert a kövi bejegyzésben anyámat láthatjátok majd viszont (juhé.. 🤶 - akinek már átadják a helyet a buszon, ami számomra furcsa, pedig ha belegondolok, közelebb van már a 70-hez, lévén 66 éves..).

Ezen a pókeren Susan kolleganőm is részt vett, igen jól sikerült. Második lettem, de voltam olyan hűje, hogy elfelejtettem, a második helyezett visszakapja a maga 100-asát :D

Ma is lesz ám póker, 9-en leszünk, ha minden jól megy:) annál több a nyeremény! Zsöminek odaadtam a mobilomat, sokkal jobban figyeltem az emberekre. Ezért is juthattam el a 2. helyezésig.. :D

Kedves csajok ezek mind, és nagyon jó velük, sokat nevetünk. Az életben remélem, sokat találkozunk még, ha itt is hagyom őket :D

Na de életemben először ettem ilyen kecskesajtot és azt hittem berosálok. Olyan r-o-h-a-d-t finom volt, hogy az nem igaz. Céklás-diós salátával tálalták. Eltelített, nem is kívántam utána édességet sem, pedig itt lehet kapni tejfölös répatortát. :D

Az étkezési szokásaim lassacskán megváltoznak - sokkal kevesebb húst eszem (nem kívánom, nem akarok, pl. az tuti, hogy prágaisonkát most csütörtökön ettem utoljára, valamint KFC-s csirkét is - ennek a történetéről inkább ne is beszéljünk:D). De a tejtermékekről nemigen tudok lemondani. Engem nem undorít, nem vagyok még abban az állapotban, hogy gusztustalanság fogjon el attól, hogy sajtot/túrót eszem. 🧀

Arról hallottam, hogy a túró függőséget okoz :D és észleltem is magamon, de inkább az állagáért vagyok oda, arra meg lehet alternatívát találni... tiramisut is manapság úgy csinálom, hogy abonetteket áztatok kávéba, joghurt/tejföl keverek vaníliás cukorral, rumaromával, rétegelem, kakaó oszt csá :D sokkal kevesebb kalória, és még finomabb is, és nem is gluténos (rizses abonettet szoktam).

Hells Bells Beer Pub - Prága legjobb hamburgere. Csípős, de nem túlságosan. Nem olcsó, ócska buci, hanem házi. Nem túl nagy, pont jó méret. Szőrén-szálán megettem. És a majonéz helyett képesek voltak tejfölt hozni nekem, krumpli helyett zöldségeket. ++++++++ pontokat nyertek ezzel, még ha a fűtés nem is működött aznap este :DD ja és mi volt az apropó?

11 hónapja viseljük el egymást, megérdemeltük ezt a hambit.

🍔 tartalma :

Beef burger Hells Bells
beef chuck roll, jalapeňos, bacon, onion, tomato, lettuce, plum
sauce, cheddar cheese
Tény, hogy anélkül, hogy még egy ilyet egyek márciusban, nem fogok távozni Prágából :D a másik ilyen hely a palacsintázó, ahol már azt hiszem, 3-4x is jártam. De erről majd a kövi bejegyzésben - amikor meg is lepődtök, mert anyám végre ELÉGEDETT VOLT TÖKÉLETESEN valamivel!

Ha kíváncsiak vagytok, tartsatok velem - valszeg jövőhéten ilyenkorra meg is írom azt, ha nem előb! 🙋 szép hétvégét mindenkinek!

Minden pozitív, és miért is akarnátok magatokat rosszul érezni? Ne gondolkozzatok a múlton, a jövőn se túl sokat, s ha mégis, ne aggódjátok túl magatokat - minden úgy lesz, ahogy lennie kell! De ha meg kell csinálni, meg kell csinálni, és ha megcsinálod, kész vagy, elégedett vagy magaddal! Tartsd be a saját magadnak tett ígéreteidet! 💖

#lifecoachlessonsfromdoraendshere