A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barátok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barátok. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. november 14., csütörtök

Kifelé..

Hol tartok most?

Kifele a munkából és az egyetemből :D

Bizony aki azt hitte mindketten benne vagyok most meglepődhet.

Sőt, kifele a városból...


Egyáltalán nem vonz már Budapest, Prága és vidék után. Azt gondoltam, unom Prágát, azt gondoltam, hiányzik a magyar emberek szava :D és Budapest. Hát, mit mondjak. Egy budapesti utca, egy budapesti park se tudja azt visszaadni, amit Prága adott nekem. Ezekbe persze a hajnali futásaim beletartoznak. Már-már intim futások voltak ezek, amik csak az enyémek voltak.

Más kérdés, hogy a csapat feloszlott, a munka már nem motivált úgy.

De az se motivált volna, hogy feljebb lépjek.

Attól még szeretem a várost, Prágát, és vissza fogok menni, de Budapest iránti érzelmeim lagymatagabbak.


Persze nem akkor amikor fent futok a János-hegyen - mert igen, még futok. Vagy a Hármashatárhegyen, ahol életemben először voltam pár hete. De többre nincs időm, energiám.

Mi motivál mindennap?

A Youtube videóim szerkesztése, képek szerkesztése, bejegyzések írása...

Mik tesznek még manapság boldoggá / nyugodttá?

rip cirmoska!
- állatok: macskák (Tüncica, kertalja macskák), kutyák

- a barátaim


- lődörgés G-vel

- természet, friss levegő, fákra nézés


- HeyJulie, Párnacsata podcast

- tahini és lekvár keveréke

- laktózmentes tejes kávé

ezt anya készítette, ez is boldoggá tett, s már nem mondja a hátsómról a magáét
- utazások üres buszokon

- biciklizés (sajna épp defektes és egy ideje nem tudtam elhozni a mamától :D)

- közös étkezések


- pihenés...

És megnyugtat az a tudat, hogy megfogadtam, többé nem vállalok el olyan munkát, rövid időre se, ami egyáltalán nem vonz.


2019. április 23., kedd

Köszönöm a macskaköveket!

Figyelem! A bejegyzés hetekkel ezelőtt íródott.

Utolsó utunkra holnap 7:20-kor indulunk Prágába. Ezért az apropó.

Lássuk...


Tudjátok, mi tesz barátságosabbá egy várost?

A macskakő...

Talán, ha a Muzsikus Cigányok parkja megálló környéke (anno Koszorú utca) is macskakővel lett volna kirakva, szívesen indultam volna útnak. Akkoriban viszont szinte egyáltalán nem sportoltam. Jógázni el-eljárogattam, de hogy futni? Pff. Még a biciklizés ment. De volt, hogy az sem.

Mai ésszel belegondolva: hogy bírtam úgy élni? :D


Mai ésszel belegondolva képtelenségnek tartom, hogy a sportot abbahagyjam, megunjam. Minél többet kipróbálnék. Szeretem, ha kihozom a maximumot a testemből fizikailag. Csak közben figyelnem kell a mentális egészségemre is, na meg a táplálkozásra erőteljesen (szemérmetesen).

Ezért döntöttem úgy, hogy elvégzek egy életmód- és táplálkozási tanácsadási tanfolyamot majd. Mi az, ami engem érdekel? Az ételek, a sport. Ezen kívül persze rengeteg minden, írás, gitározás, rajzolás, tánc, mindenféle más sportok. De foképp ez a kettő...


Nagy terveim vannak: szeptemberben Ultrát szeretnék futni.

De hogy visszatérjek az eredeti kérdésre, ami elindította a fejemben ezt a bejegyzést (azon kívül a tényen kívül, hogy itthagyom Csehországot:D)... mit adott nekem Prága?


1. jellemfejlődést, bátorságot.

ez a legfontosabb, hogy úgy mondjam (csakmert van aKit későbbre sorolok:D). Aki olvasott korában is, végigkövethette a Pánikos bejegyzéseimet, az ismerkedésemet a várossal, az emberekkel, a munkával, amit a hátam közepére se hánytam volna a kezdetben.. később is csak a hozzáállásommal sikerült átvészelni, de talán nem így fogalmaznék, mert ez arra utalna, hogy a fogamat csikorgattam az alatt az 1 teljes év alatt, amíg az első melóm végeztem.

Nem így volt, mert megváltoztam. Sokkal határozottabb, talpraesettebb lettem. Ez a futásnak is köszönhető, de először ez kellett.


Kellett az, hogy kihányjam a narancsot, hogy rámkiabáljanak, hogy leszidjanak, hogy szenvedjek, üvöltözzenek velem az ügyfelek. Most már, ha bármi rosszabb jön, általánosan véve, hihetetlen gyorsasággal vagyok képes túllendülni rajta, feltalálni magam, összeszedni. Tudatosan figyelek a pozitív dolgokra az életben, január elejétől egyébként naplót is vezetek.

Le kell írni a kedvenc dolgaid, le kell írni, át kell gondolni, miért vagy hálás és kinek. 


Merek váltani, változtatni. Alkalmazkodom és idomulok, ameddig a változások az elveim változtatását nem kívánják. Amíg az elveim meg nem változnak, amíg nem engedek belőlük. Nem is tudom, van-e, amiből nem engednék. Inkább dolgok vannak, amik idegesítenek, visító-aggresszív hangú emberek, a halszag, meg ha fényes nappal égetik a villanyt, de hát ilyen mindenkinek van :D


2. barátokat.

Olyan haverokat főleg, akiknek bármikor írhatok, akikkel ugyanúgy viselkedhetek, lazán, hülyén, úgy, hogy nem sértődünk meg egymásra, nem gyerekeskedünk.


Tudtuk mi már 2017-ben, Szilveszterkor, hogy valami elkezdődött, amit sörözések, bulizások előztek meg, követtek, de azt is, hogy be is fog fejeződni. Ott voltunk a mostban, amikor...

- a Székely himnuszt énekeltük Nikával
- táncoltunk Attilával mint az őrültek
- hajnal 3-kor csokis sütit zabáltunk meg tojásos pizzát a PlayStation előtt, majd bealudtunk, amit A2 felvett videóra, mondván, mi lesz abból a beígért pálinkázásból
- elmentünk a nyáron a Makács-fesztiválra, és hajnalban a váróteremben próbáltunk elaludni, vonatokon Lezli minden átszálláskor zavartan kiáltva, hogy mi történt
- a céges partin Chris az asztalon táncolt, Attila meg a gerendán
- a Tátrában A2 alatt összetört a "picsabob" vagy Pád megette szőröstül a kiwit, Vid pedig elérte az "abszintet"
- amikor már messziről tudtam, melyik karaoketeremben vagyunk, hála Lezlinek és Lionel Richie-nek
- a Cseh Svájcban felvágtattunk a meredélyen és Marit majdnem elcsapta egy lezúduló kő, mert nem találtuk a turistaútvonalat
- Timon nem hagyott aludni mert amint vízszintesbe kerültem, az arcomba mászott
- DumaSzínházon jártunk
- Kíráék itt jártak és Rékának nem sikerült felugrania az ágyra, mert az több mint 1 méter magasan a falba vájva helyezkedett el :D 
- kb. 10 fiú 1 lány átköltöztettek 10+1 csomaggal hetedhét határra, majd whiskey-t és sört vettek a Lidl-ben, csakhogy megünnepeljük ezt
- céges futóversenyt rohantunk
- népkörtáncot jártunk Nika fellépése után
- kiültünk a szigetre nyári hajnalon, ahol egy szemceruzával nyitottunk ki egy bort, s ahonnan ezek után rendőri fenyegetéssel kiüvöltöttek
- lenyúltam egy fagyiskelyhet meg söröskorsókat a többiek közreműködésével
- minden héten lett volna egy új "házibuli Stefánnál" - ez néha sikerült, néha nem :D ld. Vid búcsúestjét...... 
- közös grillezőt vettünk, majd három barbecue-zárt is csaptunk a Stromovka parkba, köszönjük Rebinek a JBL-ért s a zenéért!
- pókeresteken drukkolhattunk Kálminak, viszont úgyis Lezli nyer a végén
- ellopták mindenemet még az első munkahéten és megtapasztalhattam, hogy milyen egy támogató közeg! :D
- egymás nyakába másztunk a Duplexben, miközben Chris a színpadon tolta a partit nekünk

... és áldom, hogy akármennyit iszom, emlékszem mindenre :D  még ha ők, "hála" a sörnek, nem is mindig!


Tudom, hogyha Prágában, vagy Budapesten, vagy akárhol járok, szóba fognak velem állni. Ezek azok az emberek, akik kicsit többet akartak elérni, mint azok, akik Magyarországon maradnak. És itt nem arról van szó, hogy utálták Magyarországot. Csak Magyarország nem szerette őket. :D arról se, hogy örök életükre külföldön fognak élni. Ez hozzáállás kérdése. Hasonlóak vagyunk mind valamiben, és ez összeköt.


Ha rájuk gondolok, melegség önt el, de komolyan, bármilyen nyálasan hangzik. A2, Nika, Sylvie, Dám, Dia, Attila, Stefán, Niki, Rebi, Pat, Pád, Csen, Chris, Györgyi, Tündi, Dávidok, Peti, Nedek, Lezli, és még sokan mások, fel se tudom sorolni! Örülök, hogy megismerhettelek titeket.


És az új helyemen az emberek is mind szeretnivalók, Kos, Susan, Liza, ti is olyanok vagytok, akiket érdemes ismerni és az ember jól érzi magát, ha megérkezik a munkahelyére, mert tudja, hogy rendes srácok veszik majd körül :D 


3. Zsömit.

Az alapvető dolgokon kívül: neki köszönhető, hogy elkezdtem rendszeresebben sütni-főzni, zöldbabfőzelék, gnocchi, bolognai, brassói, pizzás croissant, cukkinis brownie, csokis perec (helyett patkó:D), karácsonyi pulyka, krumplisaláta, mit tudom én... van egy listám még arra is, a maradék ittlétünkben miket főzök :D 

Neki "köszönhető" az is, hogy kéthetente legalább 1 üveg Nutella elfogy:DDD


Olyan támogatást kapok tőle, mint még senkitől, nem ítélkezik, elfogad engem, támogat, akkor is, ha hajnal 5-kor kelek, hogy fussak (és zajt csapok, mer mindig akkor ejtek le mindent:D), akkor is, ha túl sok tojáslikőrt iszom (:P). A minap volt egy nehéz esténk, minek a végén megállapítottuk, hogy erről szól egy kapcsolat: nincsenek sértődések, játszmázások, persze mindig ott a csírája, és erőlködni kell, hogy elfojtsam. Van, hogy hamar sikerül. Egyre gyorsabban, ezt ő is elismerte :D 

De a lényeg, hogy a kapcsolatban is vannak fokozatok. A hónapban lesz 1 éve hivatalosan, hogy tartunk, és azt kell mondjam, szinte mindig van valami új, érdekes, változás, felismerés. Lehet, 1 év múlva másképp lesz, és megunjuk egymást:D vagy ugyanígy lesz. A lényeg, hogy most jó.


Mi lesz áprilistól? Azt se tudjuk. De nem attől fog függni a kapcsolat, hogy különköltözünk, egy időre legalábbis biztosan. Ha ettől függ, már rég rossz.

4. futásfejlődésem.

Nem is kell sokat erről írni, mert már írtam.

Nemcsak 4-6-8 km, hanem 20-30-40 kilométerek.

Kitartás, állhatatosság, bátorság, hogy sötétben, hajnalban, hidegben, esőben fussak. Erdőben, idegen helyen. És az életben is, ha sötét van, ha hideg van, idegen helyen is helyt kell állni. Kis küszködéssel, de sikerülni fog, ha igazán akarod. Minek halogatni? Minek húzni? Minek szenvedni, hogy ez rossz, az rossz? Légy túl rajta, csináld meg, keress rá, ne bújj a homokba. Csak előre!


Ez volt a második gimnazista korom. Sőt, az első. Mert a gimnáziumban én magamba forduló voltam, a sarokban olvasva a térképet, titkos társaságok tagja, otthon gépező, "internetfüggő" (pszichológusi eset, anyámnak hála), éjjel a paplan vagy a fürdőszobában tanuló, zugevő...

Köszönöm, Prága!

Macskakövet mindenkinek!
























2019. február 9., szombat

zúzmara otthon - január képekben, 1. rész

Írtam: február 7-9.

Lássuk. Az USB-je a telefonomnak meg a telefon is kicsit megadta magát, nehéz szülés volt ez a mai képösszeszerkesztés. Még jó, hogy szabadnapom van, van időm ilyenekkel bajlódni!

Meg például a világ legfinomabb mangóját is ma nyitottam ki.

Mi volt januárban? Budapesten jártam, anya meg itt - ezeket, egy vegános rendelésem tartalmát, meg egypár mellékeseményt fogok megörökíteni ezekben a főleg képekre reagálós bejegyzésekben, de nem úgy, hogy képleírást teszek hozzá, hanem rendesebben reagálok.

Többen tudják már, hogy április 1-től újra Magyarországon fogok élni. 🏠

Ha eddig nem tudtad, lepődj meg :DDD

Mindenesetre ez miatt limitálódik a hazalátogatások száma. Januárban egy hétvégére látogattam haza, amikoris részt vettem Kírával együtt egy futóversenyen, az évem első futóversenyén. Alig várom a következőt, de ez is hatalmas élmény volt:) Na de ne szaladjunk má' megint előre.

Amúgy a kétrészes bejegyzés is két részletben íródik, pénteken-szombaton (persze munkahelyen:D), mert a képek egy része valamiért nem küldődött el az e-mail fiókba... rejtély, de élni kell vele, meg kell oldani, nem áll meg az élet:DD


Ez az Organicav rendelésem tartalma. Hozzá kell tenni, hogy úgy rémlik, nem zöldséges kenyeret rendeltem, meg nem ilyen ízű power bites-ot, de sebaj, ezeket is kipróbáltam:DD nem szoktam ezeken a dolgokon problémázni, maximum, ha kimarad valami, "háborodok" fel.

Mi volt benne?

- élő kenyér (zöldséges): fenomenális, az az egész zacskó kb. 50 kalória, de rettentő laktató, legközelebb minden fajtából rendelek :D
- power bites (vörösáfonyás-meggyes): ez egy élő szeletke - vagyis raw - vagy nem tudom, mit írjak ide! 🍒 futás előtt, után ettem, savanykás, összetevői között csak gyümölcsök szerepelnek. Tudni kell a datolyáról, mindent úgy megédesít, hogy semmi szükséged nincs külön még édesítésre...
- bounty szelet: kókusz, kakaó, datolya - és ennyi! ezt ettem meg a futóverseny előtt, nem az egészet, nagyjából a 3/4-ét:)
- katyvasz lilahagymalekvár: ez is teljesen természetes, semmi extra nem volt benne, nem fogom újrarendelni, nem mert nem ízlett, hanem mert kipróbálok inkább másokat
- marokkói batátapástétom: már egy fokhagymás elfogyott, most ezt teszteltem, nekem túl fűszeres volt, legközelebb enyhébb változatot rendelek. Ezt amúgy mindenhez ettem (kivéve édesség perszeXD)... 🥔
- himaláya só: még nem kezdtem meg a nyalogatását, de majd :D
- vargánya gombás babkrém: még nem került kinyitásra, de alig várom - egy padlizsánkrém már volt a VegánDobozomban decemberben, szóval tesztelek mást is (update február 9-én: hát ezt is megérte megvenni:DD)
- hidegnyalat piemont blondie krém: mandulakrém - csak ennyit fűznék hozzá - s hogy ilyen finomat rég nyaltam (:DD), biztosan rendelek újra majd, de előtte még csokoládésat fogok 🍫
- Viblance granolák: függő lettem, nem is tudom, hogy bírom nélküle már vagy fél hónapja. Kíra is kóstolta a kakaósat, ő is szerette. Jó lenne persze egy idő után, ha magam készíteném, de majd, ha otthon lakok, s lesz sütő :D próbálhatom mongyuk serpenyőben is! 🤔


Haza péntek este indultam amúgy, az utat nem szerettem, arra emlékszem, haza szombat reggelre értem. Szombat reggel futottam egy átmozgatót, azt hiszem, 6 km-t, de nagyon energikusnak éreztem magam, viszonylag új cipőmben:)

Prágában nem is volt ekkor hó.. :D


Adydas pulóverem <3 és Futólépés sapkám. Utóbbit, lévén tél, nem fogom még egy ideig hordani :D előbbi tökéletes szombati ruházatnak bizonyult. 🎩

Szuperszombat volt, azt meg kell hagyni. Élveztem minden percét. Majdnem :D

Találkoztam nővéremmel, kávézni voltunk, anya is ott volt, Borsika is. Miután kocsival mentünk anyával Érdre. Ne igyatok licsis cuccot a Café Frei-ban, bár én se ittam, de egy mellettünk ülő vendég óva intett minket.


Ezt akkor fotóztam, amikor egy útkereszteződésben össze-vissza rohantam, mert nem tudtam, honnan indul a buszom Kelenföldre, így sikeresen lekéstem - de úgy, hogy kiderült, abban a megállóban álltam azt kajabálva anyámnak a telefonba, hogy lekéstem, ahol éppen beállt - mindegy, vártam egy kicsit... fél órát :D aztán mentem a későbbi busszal a következő állomásra!🚌

Ekkor már nálam volt az összes cuccom, mert Kíránál aludtam este:) a buszon lenyugodtam :D meg előtte Zsömivel is beszéltem telefonon, csak hogy elüssem az időt...


Ez már a hummusbar - ahova a gimis csajokkal mentünk. Ott volt Léda is, aki már második kisfiával terhes. Ugyanazt ette, mint én, szóval jól választottam:) falafelsalátát ettem, vagy mit, plusz teja, meg pita. Na meg egy sör :D Fix, hogy kövi versenyem előtti nap is hasonló lesz a menüm. Olyan jól laktam, hogy még.

Sokat beszélgettünk mindenféléről, az ikrekkel, meg ott volt Csillínának a menyasszonya is, Dorka. Kellemes volt a hangulat, élveztem a társaságukat:) később csatlakozott Vivi barátja, aki szintén jófej volt. Komolyan, ebben a napban mindent szerettem :D bár a buszra várakozást megspórolhattam vóna 👋



Ezek után kerestünk egy másik helyet.. a Hadik kávézóba befértünk :D itt üldögéltem még egy 20 percet a néppel, de azért elfogyasztottam (rekordsebességgel, szóval kicsit a fejembe is szállt XD) életem első ír kávéját.

Hát, ez Baileys melegen, gondoltam.

Rohantam is tovább ezek után, fél 6-tól már máshol volt programom.


Rendkívül fotogének vagyunk. Spekulatiusos kekszes csoki evése után, Ini mongyuk kihagyta mert semmi cukroslisztes diétán van, de mi többiek befaltuk. Azazhogy jut eszembe én már a buszon, amikor mentem a hummusbarba :D ez pedig a szokásos helyünk.

Azt hiszem, kicsit én is felelős vagyok, hogy összetartó a csapatunk, mindig szervezek összejöveteleket, nem hagyom, hogy szétessen a mi VIP-ünk, de tudom, ez olyan csapat, akikkel egész életem végéig lesz kapcsolatom! És ezért hálás vagyok! <3 mindenki elfoglalt, mindenki dolgozik, de ez nem változtat azon, hogy már 9 éve, hogy ösmerem ezeket a srácokat és szeretem!:) oké, volt, akit nem kedveltem elsőre, de ismerik a sztorikat XD

Mindig megadom az embereknek a lehetőséget, hogy "kibontakozzanak" nekem, nincs olyan, akivel én szóba nem állnék! Hiszem, hogy mindenkiben van jó, hogy ott rejlik, és ki tudom belőle hozni. Néha küldetésemnek is tekintem ezt :D most csak általánosságban írtam erről.

Nachost ettünk, persze lecsúszott pár sör is 🍻 Kíra nem ivott csak, verseny előtt nem akart!


Őszinte legyek? nem volt kedvem a hidegben először a sétához :P de aztán nem bántam meg. Kíra megmutatta a Hősök terén, merre futkározik, jeges-hóban.

Büszke vagyok rá nagyon. A hétvégén amúgy is ki akartam mindenkinek fejezni, hálás vagyok értük.


Ez itt a Tüncica. Selymes fehérszőrű macska. Nem vagyok hajlamos a túlimádásra (eltekintve 1-2 esetben :D de azt nem tudom előre kiszámítani, és nem fajtaspecifikus!) de ez a macska néha tényleg lenyűgöző a maga nemtörődömségében de mégis foglalkozzvelemségében.

A macskák egyébként is roppant érdekes lények, néha az arcodba másznak, néha le se szarnak. Kicsit detached vagyok velük kapcsolatosan, de ennélfogva szerintem hasonlítok is rájuk... én is olyan vagyok, hogy néha szükségem van a szeretetre, néha ellököm, aki szeretget, néha egyedül akarok lenni, azt csinálni, amit akarok, néha kell a társaság, és kiszámíthatatlan, mikor mire van szükségem.

Jah, még magam számára is. Na de erre van a self-development, mert meg akarom azért ismerni magam, mit miért akarok, miért nem, mit akarok csinálni, stb... :D


A papucs nem stimmel, de majdnem teljesen felöltöztem! :D amúgy vicces, hogy máshol mindig jobban alszom, mint a "saját" ágyamban. Tök hamar bealudtam, 9 és 10 között. Kíra még beszélt volna hozzám, de én már nem voltam partner... nem csoda, éjjeli utazáskor nem sikerült túl sokat aludni :D

Taxify programnak vettem hasznát, mert elhatároztuk, hogy nem fogunk 1 órán át vánszorogni reggel 8-ra odaérjünk, vagy mikorra már nem is tudom, hanem megyünk egy 15 percet taxival a Hungexpora . Jó, mi? szimpatikus fiatalember vitt minket.

A helyszínen még sose jártam, itt ilyen konyhakiállítások szoktak lenni, Kőbánya felső vagy alsó megállónál. Honnan ismerős ez nekem ?! Mindig innen mentem Viki barátnőmhöz, vagy jöttem, vagy idáig elbicikliztem, s itt szálltam fel a vonatra a cangával, nem a Keletiben, nyári napokon, még 2017-ben legutóbb. Bár engem a hó se tántorít el.

Igen kevesen voltak, lődörögtünk a boltok kínálatai (Spuri! oda menni fogok:D) között meg átvettük a rajtszámot, nézegettük a listákat... van, aki 5+10+21 km-ekre is vállalkozott aznap, de mi "csak" az 5 km-est néztük ki. Miért? Nem akartam ugye egyből a mélyvízbe ugrani. Kiváncsi voltam, mire vagyok képes. Nem mondanám, hogy olyan remekül ment az ezt megelőzően a futás. Meg is osztom veletek az utolsó hetem edzéseit...

Hétfő: 26 km futás, 10.96 km/h, ami nem rossz
Kedd: -
Szerda: 24 km futás, kb. ugyanennyivel, nem tudom, mit éltem át, hogy ez nekem még kellett a verseny előtti héten :D
Csütörtök: majdnem 15 km futás, 11.36 km/h, ami naggyon jó.
Péntek: -
Szombat: 6 km átmozgató, amikor, mint írtam, nagyon energikusnak éreztem magam :D

És a verseny 5 km-es volt.

Szóval úgy voltam vele, örülök, ha tisztességesen lefutom, talán egy 5 perces átlaggal, de az akkor még álomnak tűnt... :D és mi lett az eredmény?


5:30-6:00 tartományban indultam, sorra hagytam le a népeket, láttam, ugye a számok alapján, amikbe kategorizáltak minket tempót illetően, hogy ki hova tartozik - hát nyomhattam volna eggyel gyorsabb kategóriába is, de mindegy, nekem így volt kényelmesebb, még ha kicsit alul is becsültem magamat.

Olyan energiák szabadultak fel bennem, hogy előre félek a hosszú távú versenyektől, hogy fogom bírni? Lehet, rövid távon jobb versenyző vagyok? :D szurkoltak az emberek, ment a zene, ezért a hangulatért, az érzésért megéri mindenkinek legalább egyszer lefutnia egy ilyet. És én úgy hiszem, bárki képes rá. Tényleg. Csak kitartás kell hozzá.

Kaptunk zabkását, almát, vizet, meg cool gelt is, nem számítottam ezekre a beérkező csomagokra! A cool gél végül egy 44 km-es futásom után került felhasználásra.. 🥂

Kíra el se hitte az eredményét, a legjobbat futotta, motiválta, ha lehagyhatott embereket, én meg még kerestem, hol jár, mikor már rég bent volt... :D később catchupolt Dylan nevű kedves ismerőse, oszt fotózott minket a baglyos érmünkkel 🦉 hóban-jégben futásunk eredménye pedig: nekem is, neki is a legjobb. Nekem 5 km - 22:47! De a kedves endomondo program nem érte el az 5 km-t, így nem került be a statisztikába. Na de aztán megszerkesztettem :P


Boldogok vagyunk, mert "együtt" csináltuk, együtt jöttünk el erre az eseményre. És célom, hogy minél többen legyünk:) ezért van a Facebook-os oldalam is.

Én utána rohantam, vonattal a Keletiig, majd hazáig. Ott ezt ettem, rakottkel-gesztenyés káposztakeverék, ne kérdezzétek :P


Meg lilakáposzta. Azért is rohantam, mert mennem kellett a buszhoz, ami 14:40-kor már indult is vissza Prágába. Már nem érzem jól magam a visszaindulásnál. Még egy visszaindulásom lesz, utána pedig a végleges, ami valszeg nem is buszos lesz, de ez a jövő zenéje (március végi zene).

Addig is még sok programot tervezünk Prágában, sok helyre megyünk... a Budapesti-teljesség-igénye-nélkül:

  • Venda bár régiekkel
  • minigolfozunk
  • Zsömi névnap is lesz
  • Valentinnap is lesz:D
  • Zsömivel 1 évesek leszünk! ha kibírjuk addig :DDD
  • Duplexezés 
  • Activityzés
  • búcsúparti?! nyilván!

És amiket okvetlen vinnem kell majd haza: tahini :D nem DM-es!, sör!

No de mi a jövő? Anyám is ezt kérdezte folyton.

Ki tudja? Majd elválik. Most nem erről akarok írni, annak is meglesz az ideje.

És ahogy az elején ígértem (:D) itt van még pár kép a köztes időszakról, mert a kövi bejegyzésben anyámat láthatjátok majd viszont (juhé.. 🤶 - akinek már átadják a helyet a buszon, ami számomra furcsa, pedig ha belegondolok, közelebb van már a 70-hez, lévén 66 éves..).


Ezen a pókeren Susan kolleganőm is részt vett, igen jól sikerült. Második lettem, de voltam olyan hűje, hogy elfelejtettem, a második helyezett visszakapja a maga 100-asát :D

Ma is lesz ám póker, 9-en leszünk, ha minden jól megy:) annál több a nyeremény! Zsöminek odaadtam a mobilomat, sokkal jobban figyeltem az emberekre. Ezért is juthattam el a 2. helyezésig.. :D



Kedves csajok ezek mind, és nagyon jó velük, sokat nevetünk. Az életben remélem, sokat találkozunk még, ha itt is hagyom őket :D

Na de életemben először ettem ilyen kecskesajtot és azt hittem berosálok. Olyan r-o-h-a-d-t finom volt, hogy az nem igaz. Céklás-diós salátával tálalták. Eltelített, nem is kívántam utána édességet sem, pedig itt lehet kapni tejfölös répatortát. :D

Az étkezési szokásaim lassacskán megváltoznak - sokkal kevesebb húst eszem (nem kívánom, nem akarok, pl. az tuti, hogy prágaisonkát most csütörtökön ettem utoljára, valamint KFC-s csirkét is - ennek a történetéről inkább ne is beszéljünk:D). De a tejtermékekről nemigen tudok lemondani. Engem nem undorít, nem vagyok még abban az állapotban, hogy gusztustalanság fogjon el attól, hogy sajtot/túrót eszem. 🧀

Arról hallottam, hogy a túró függőséget okoz :D és észleltem is magamon, de inkább az állagáért vagyok oda, arra meg lehet alternatívát találni... tiramisut is manapság úgy csinálom, hogy abonetteket áztatok kávéba, joghurt/tejföl keverek vaníliás cukorral, rumaromával, rétegelem, kakaó oszt csá :D sokkal kevesebb kalória, és még finomabb is, és nem is gluténos (rizses abonettet szoktam).


Hells Bells Beer Pub - Prága legjobb hamburgere. Csípős, de nem túlságosan. Nem olcsó, ócska buci, hanem házi. Nem túl nagy, pont jó méret. Szőrén-szálán megettem. És a majonéz helyett képesek voltak tejfölt hozni nekem, krumpli helyett zöldségeket. ++++++++ pontokat nyertek ezzel, még ha a fűtés nem is működött aznap este :DD ja és mi volt az apropó?

11 hónapja viseljük el egymást, megérdemeltük ezt a hambit.

🍔 tartalma :

Beef burger Hells Bells
beef chuck roll, jalapeňos, bacon, onion, tomato, lettuce, plum
sauce, cheddar cheese

Tény, hogy anélkül, hogy még egy ilyet egyek márciusban, nem fogok távozni Prágából :D a másik ilyen hely a palacsintázó, ahol már azt hiszem, 3-4x is jártam. De erről majd a kövi bejegyzésben - amikor meg is lepődtök, mert anyám végre ELÉGEDETT VOLT TÖKÉLETESEN valamivel!

Ha kíváncsiak vagytok, tartsatok velem - valszeg jövőhéten ilyenkorra meg is írom azt, ha nem előb! 🙋 szép hétvégét mindenkinek!

Minden pozitív, és miért is akarnátok magatokat rosszul érezni? Ne gondolkozzatok a múlton, a jövőn se túl sokat, s ha mégis, ne aggódjátok túl magatokat - minden úgy lesz, ahogy lennie kell! De ha meg kell csinálni, meg kell csinálni, és ha megcsinálod, kész vagy, elégedett vagy magaddal! Tartsd be a saját magadnak tett ígéreteidet! 💖

#lifecoachlessonsfromdoraendshere