Kifelé..

Hol tartok most?

Kifele a munkából és az egyetemből :D

Bizony aki azt hitte mindketten benne vagyok most meglepődhet.

Sőt, kifele a városból...

Egyáltalán nem vonz már Budapest, Prága és vidék után. Azt gondoltam, unom Prágát, azt gondoltam, hiányzik a magyar emberek szava :D és Budapest. Hát, mit mondjak. Egy budapesti utca, egy budapesti park se tudja azt visszaadni, amit Prága adott nekem. Ezekbe persze a hajnali futásaim beletartoznak. Már-már intim futások voltak ezek, amik csak az enyémek voltak.

Más kérdés, hogy a csapat feloszlott, a munka már nem motivált úgy.

De az se motivált volna, hogy feljebb lépjek.

Attól még szeretem a várost, Prágát, és vissza fogok menni, de Budapest iránti érzelmeim lagymatagabbak.

Persze nem akkor amikor fent futok a János-hegyen - mert igen, még futok. Vagy a Hármashatárhegyen, ahol életemben először voltam pár hete. De többre nincs időm, energiám.

Mi motivál mindennap?

A Youtube videóim szerkesztése, képek szerkesztése, bejegyzések írása...

Mik tesznek még manapság boldoggá / nyugodttá?

rip cirmoska!

- állatok: macskák (Tüncica, kertalja macskák), kutyák

- a barátaim

- lődörgés G-vel

- természet, friss levegő, fákra nézés

- HeyJulie, Párnacsata podcast

- tahini és lekvár keveréke

- laktózmentes tejes kávé

ezt anya készítette, ez is boldoggá tett, s már nem mondja a hátsómról a magáét

- utazások üres buszokon

- biciklizés (sajna épp defektes és egy ideje nem tudtam elhozni a mamától :D)

- közös étkezések

- pihenés...

És megnyugtat az a tudat, hogy megfogadtam, többé nem vállalok el olyan munkát, rövid időre se, ami egyáltalán nem vonz.

ultrafutó leszek vagy nem?

Na szóval, Budafcknpest, vagy mi..

A bejegyzést pénteken és szombaton írtam :D csak hogy tuggyatok róla!

Április 26., 15 óra 14 perc.

Tervben egy zsúfolt hetes bejegyzés (Húsvétos), de most a mai futásomról szeretnék írni.

De előtte elmegyek unokatesómmal a mamát meglátogatni, hengerezek, hajat mosok, bulletjournalt pótolok (kb. két hét maradt ki), időpontot foglalok jogsicsináltatáshoz, fürdök, eszek is valamit, ha sikerül :D de szerintem nem fog, annyi mindent felsoroltam most itt...

Na, most már este van.

Na, most már reggel van, április 27., szombat...

Nagyon nehéz itthon lenni. De most ezt hagyjuk. Nemrég végeztem a recovery runnal, ami 5.9 km lett. Miért pont ennyi? Ezen a héten így 145 km-t futottam. Ami keményebb, hogy volt ennél több is :D Karácsonytájt. Persze akkor nem egyszerre futottam sokat, hanem szét volt osztva jobban.

Szóval a péntek.  Mik voltak adottak?

1. Későn indultam, 9:25-kor, legalábbis az Endomondo szerint, mivel Zsömi akkor indult haza. De nem baj, így volt betervezve.

2. Vissza kellett érnem kb. 15-re, az is feltétel volt, mert unokatesómmal mentünk meglátogatni a mamát a Kórházban.

3. Nagy meleg.

Van egy telefontartó tokom, amit nem karra, hanem övtáskaként tudok hordani. Egyszer nem vittem magammal, úgy lötyögött a telefon, oszt igencsak kényelmetlen is volt. De az április 14-ei Vivicittán a váltószámot hasonlóan kellett hordanunk. És nem is volt olyan rémes.

Hát, az eszközök: óra is jól jönne már nekem, hogyha ennyit futok, lemerül a telefon. A kezemben van mindig. Jól jönne egy úgynevezett szopókás mellény. :D aminek van egy tartálya, feltöltöd vízzel és menet közben tudsz inni. Vagy egy puha flaska. Ja, kellenének eszközök. De most vettem két futócipőt :D szóval egyelőre ez offos. Örülök, hogy van, amim van. Új térdvédő, karhűtő, sapka (mert a Futólépéses leesik a fejemről)...

Mi volt tehát nálam?

+ víz, Milli jegeskávés 330 ml palackot töltöttem meg vele, tökéletesen tudtam fogni :D
+ valamilyen nagyobb magnashot-szerű tartóban Gatorade
+ kis fóliában só meg két porított szőlőcukor
+ Csehből valami banános protein cucc, gondoltam itt az ideje elhasználni (van még egy epres)

Mert sose frissítettem még, ezt is tudni kell. Azaz volt, hogy víz volt nálam, meg shot. Néha meg vettem teát útközben vagy szódavizet. Legtöbbször a kutakra hagyatkoztam. Már, ha voltak. Most tudtam, van kút a Várkert Bazárnál s reméltem, a Szigeten is találok menetközben valamit. Mert elmélkedtem, merre fussak.

17 km a Margitsziget otthonról, ez a múltkor kiderült. 5 km egy Szigetkör. Ha teljesíteni akarom az 54 km-t (valahogy úgy sejtettem, 2,5*2 óra futással pont ki fog jönni.. megérzés volt :D) akkor 4 szigetkör után fordulhatok vissza. Vagy futhatok tovább Újpestnél, mint a múltkor, és akkor a Római-parton, ahol még sose jártam. De péntek délután lesz, biztos tele lesz, nem volt kedvem újítani. Tehát, fejben maradt a Margitsziget!

Mint írtam, a sapka leesett a fejemről :D pedig nagyon jól jött volna. Gondoltam, jó lesz majd egy kis napszúrás. Dr. Zsömi mondta, úgyse kapok, meg ne is kenjem be magam. Mért is hallgattam rája? :D 👀 :D napszúrást mondjuk nem kaptam szerencsére.

Sebaj, elindultam a Saucony cipőmben. Nem ebben akartam. A bal lábamnak a talpnál van valami kiszögellés-érzése, nem kényelmes. De ha nem futok vele eleget, sose járatom be, nem igaz? Meg aztán nem olyan rossz az. Úgyhogy az utolsó pillanatban átvettem.

melyik melyik?:P

És tiszta jól ment a futás, azt kell mondjam. Kissé még felhős volt az idő, s nem túl meleg. Árnyékos helyek, napszúrás veszély egyelőre nem fenyegetett. A Várkert Bazárig 14 km - már ezt is tudom :D, ott, mivel egy óriásmotor beállt a vízcsaphoz, alaposan meglocsoltam. Remélem, utána el tudott indulni. Mondjuk ez kiderült később :D mert ide visszatértem visszafele jövet. Nagyon fújt a szél, de mivel hátulról, ezt nem éreztem még...

Itt megittam a vizemet, töltöttem, meg a szőlőcukor cuccot is bevágtam. A környékemen öltönyösök, én meg ott fröcskölöm szét a vizeket :D vicces, minden munkahelyemnél rájövök, de jó, hogy már nem azt csinálom. Most épp munkanélküli vagyok, szóval jelen pillanatban nincs mire panaszkodnom. Max, hogy nincs pénzem ☝😅

Elértem a Margitszigetet. Egy néni aligmelltartóban és fürdőbugyiban álldogált a part mentén. Elkezdett erősebben sütni a nap. Hiszen már 11 óra volt. Becsatlakoztam a futók közé. Nem is tágítottam 20 km-en át. Kicsit többre jött ki.

Tapasztalataim:

- a bringóhintósok meg a kiskocsisok leszarják, hogy futóútról van szó
- a Margitszigeten nem a nagyfutók futkorásznak
- ha azt hiszed, hogy nem működik a kút, keresd meg a nyomógombját kreatívan a kerítésre aggatva.. :D
- a banános protein cucc, amit vittem, nem is gél, hanem por volt

4 körön át láttam a napozó nénit és egy sörivó bácsit is az ellenkező oldalon, csak arra nem tudtam rájönni, hogy ugyanaz a pohár sör van-e előtte 4 körön át, mert úgy tűnt, mintha nem fogyna, de ha mégis, akkor miért nem nagypohárral iszik egyből? Érdekes módon 13-kor is sokan futottak, fiatalok, plusz öreg bácsik is egy szál gatyában. Volt, amelyik bácsi nem futott, de ugyanúgy egy szál gatyában volt, annak nagy hasa volt és vizet ivott.

A banános cucc 2/3-át fogyasztottam el. Az egyik felét a 1,5. szigetkörnél, a másik felét a 3. szigetkörnél. Utána valami történhetett a gyomrommal, mert nem bírtam megenni a maradékot :D bár a felét elfújta a szél, és nyalogattam a zacskóját (jó, hogy nem szívtam fel a port az orromba:D), másképp nem ment.

Vagy 4x újratöltöttem a vizet is, ez is újdonság volt, hogy nem lötyög a víz a hasamban, valszeg rögtön felhasználta a szervezetem :D

27.40 km-nél pedig önkényesen leállította magát az Endomondo. Ezért az egész edzés két részletbe került a statisztikába, ami baj, de majd újraszerkesztem az egészet, mert ez így nem jó! :D hát nem került bele a leghosszabb futásom!

Megszoktam, hogy hangosan káromkodok egyébként, erről le kéne szokni :D pl. amikor a 3. körömet végeztem és nem tudtam inni a kútból, mert sorban vártak rája.. és akkor jött a szembeszél.

Nem baj, mert amikor már elértem a 37. km-emet, úgy voltam vele, megcsinálom, kész. Csak az a rohadt szembeszél! Jelentősen lelassított. Folyamatosan locsoltam a fejemet is, mert ami délelőtt árnyékos volt, délután 13 utánra napsütéses lett. Végig a rakparton, kerülgetni az embereket.

Ja, mert már nem szeretem annyira a várost. Most csütörtökön futottam Prágában utoljára, reggel 5:30-kor kezdtem, 8-ra otthon voltam a kellemes Airb'n'b-ben, kellemes kerületben (Vrsovice), macskakövek, sokkal kevesebb autó, szép renovált épületek. Itt Budapesten meg a dudáló autók a rakparton végig. És a turisták végig. Prágában, ahogy már sokszor említettem szerintem, a Fő térre, a Károly-hídra összpontosul a turisták hada. Na, itt belepik az egész várost, főleg a Dunapartot. És a Margitszigeten is voltak jócskán.

Nem, nem szeretem már a várost..

Prága

Nem segít, hogy egy sávban sétálhatnak/futhatnak, biciklizhetnek az emberek. De legalább a budai oldalon nincsen sok lámpa, max zebra, amiken átengednek.

A Várkert Bazárnál már a visszalévő kilométereket néztem. Úgy alakult, hogy nem 14 km volt akkor vissza, hanem olyan 12-13. De pusztulat állapotban voltam. Az égető nap, a szembeszél készített ki, nem is a vízhiány, mert ittam rendesen. A cipővel se volt gond. Nem töri a sarkam, mint az Asicsok törték.

Megiszom a Gatorade-et is.

14 környékén már majd' porzott a melegben a város. A Budafoki úton azt hittem, kész, nem bírom tovább. Elfogy a vizem is, és a Dunaparti megállónál tuti nem lehet kártyával fizetni. És csak nemiható víz van. Kész, nem futom le az 54-et. Legyen csak 50. Már jobban nézett ki, hogy csak 6 km-t kell még fussak. Szinte csoszogtam ekkor már :D az átlag km-em felment 5:50 körülre, ahogy néztem.

Nem, nem állok meg a Dunaparti megállónál! Nemsokára vége a visszalévő kilométereknek. Mit csináljak? Bírom még? Bírom!

Az OMV kút persze most van felújítás alatt. De hogy megérezhette az Isten, vagy akárki, hogy nekem segítség kell - elkezdett felhősödni. Úranyám, mennyire nagyon számított ez! Továbblökött.

Futok a Dunaparton. Egy kamion dudál a 6-oson. Arra sincs erőm, hogy káromkodjak. Persze, ha tudnák, hogy ez már majdnem az 50. km-em... vérrehulló fecskefű az út mentén. Jó a szemölcsömre. De nincs erőm megállni, lehajolni. Futok. Már az arcomon is látszik a szenvedés, úgy érzem.

Olvasom Lubics Szilvi Másfél nap az élet c. könyvét, teljesen ráfüggtem. Nem akarom olvasni túl gyorsan, nehogy előbb vége legyen. Lubics Szilvi ultrafutó, amúgy fogorvos. Ő se készült ultrafutónak. A könyvben a Spartathlonról ír, ami az egyik leghíresebb (leghíresebb?) ultrafutó-verseny, Athéntól Spártáig tart. Oda nem is mehet akárki futni, csak a kiváltságosok!

És az ő mondatai olvasódtak a fejemben újra és újra. Amikor fel akarta adni. Feladom? A nagy lószart! Persze, hogy jobb lenne megállni és inni egy jó hideg vizet és hazamenni, hazasétálni. Sőt, hazabuszozni. Lassan otthon kell legyek már, kifutok az időből. De nem. Meg tudnám csinálni, ha akarnám. Gyenge vagyok, vagy megcsinálom? Végül is, akkor legyen 52 km! Ha azt megcsinálom, legközelebb meg lehet az 54. Fene gondolta volna amúgy is, hogy ennyit meg tudok csinálni. Ilyen forróságban, frissítés ide, vagy oda. Nem kell túlhajtani magam.

Mert az is fontos infó lehet, hogy ezt beleértve 2 héten belül 4x több mint 40 km-t futottam (nem számítva a rövidebb futásokat közöttük).

Április 15-én, hétfőn, a Vivicittá után 42 km-t.
Április 18-án, csütörtökön, a szerdai Kira-palacsinta (?!:D akik tudják, azok tudják, miért van itt kérdőjel) után 50.06 km-t (többet mint az első 50 km-nél! :D).
Április 22-én, hétfőn 44 km-t.
És április 26-án, pénteken...

Olvasom a cikkeket, mit ajánlanak ultrafutások után. Hát, pihenést. Akár 1 hét regenerálódás. De én nem, nesze neki. Na jó, ez nem teljesen olyan ultra. Az ultra minden maratonnál hosszabb táv, de ez nem azt jelenti, hogy a 43 km már durvának számít. Szerintem 60 felett kezdődik az igazánultra. Nézzük a magyar ultraversenyeket példaképp. 6 órás, 12 órás versenyek vannak. 55, 112, 100... pedig nemrég még semmi se volt. Minden olyan gyorsan fejlődik. Ezt vizsgálgatom amúgy most, hogy ezeket írom.

Szeptember 7-én én is ott leszek egy ultraversenyen, szóval hajrá.

Hajrá, mert különben hogy akarok én ultrát futni?

Hogy akarok esetleg tényleg hosszú ultrát futni? Képes vagyok rá? Meg tudom csinálni?

2017 tavaszáig azt hiszem, hébe-hóba futottam csak. Nem igazán vittem túlzásba. Futottam ám rendszeresen. De ekkortól számítom majd az aktív futásaimat, mert előtte az a heti 1-2-3 futás, aztán hónapos kihagyás szerintem nem tekinthető rendszeres futásnak. Valahogy a szenvedély hiányzott ott még. Hogy mindig, minden körülmények között elindulok.

Akkor is, ha ehhez csak 4 órát tudok aludni. Akkor is, ha sötétben kell elinduljak, télen, fagyban. Akkor is, ha ugyanazon napon dolgoznom kell akár 12 órát. Akkor is, ha Budapesten vagyok, de akkor is, ha másutt. Futócipő kell és futócucc, ennyi.

Elérem a másik OMV kutat. A hasamon a felsőmön látszik: kivált a só.

Leveszek egy Topjoy Ice Tea-t a polcról, citromosat. Nem, mégsem azt. De nincs más dobozos tea. Asszem a Hell új termékei azok az energiaital dobozú teják, amiket bírok. De itt nincs. Szénsavas víz, oké. Na jó, mégis leveszem azt a Topjoy-t.

A kassza. A terminál nem fogadja el a kártyám. Na, az fasza lesz! A lány mondja, az előző hölgynek se fogadta el. Ha nem fogadja el, én itt összeesek :D újrapróbálkozás. A terminál vészjósló "nemteccikeznekem" hangot ad ki.

- Elfogadta - jelenti ki a csaj.

- Hála a jó égnek - szalad ki halkan a számon és elköszönök.

Rögtön a bejárat mellett van egy kuka. Leállok ott, csinálok egy fotót. Még ha haldoklok is, photo first:D

És a Topjoy azt kérdi tőlem, megéri ez neked? ... ✋

Kösz! Mit feleljek erre? 2.24 km van hátra, vagy mennyi. Hagyjam abba? Menjek busszal? El fog ütni egy busz a következő sarkon? Elesek és eltörik a lábam? Mégis mit akar a Topjoy ezzel?

Úgy határozok, ez csak egy eldöntendő kérdés. És azt válaszolom rá, igen. Megéri. Mert megcsinálom. Mert tudom, hogy képes vagyok rá. Ez a tudat nekem most a legfontosabb. Legyek őrült, nem normális, túl sok energiával rendelkező futóbolond, de megéri. Tudom, hogy nem vagyok egyedül a világban. Vannak mások is, akik átélték azt, amit most én.

Elfutok a buszmegálló mellett, ahol felszállhattam volna valamire. Ha piros a lámpa is, nem állok meg, futok visszafele-oldalvást, amíg nem lesz zöld a zebrán. Már a Lépcsős utcánál vagyok. Futok tovább. Meglesz, megcsináltam.

A Budatétényi sorompónál elértem az 54 km-t.

27.40 km 2 óra 31 perc 26 mp alatt.
26.70 km 2 óra 31 perc 33 mp alatt.

Még felsétálok a Rózsakert fele, de ez már semmi. Megcsináltam. Nehezen bírok azért járni. Otthon hengerezek, meg nyújtok egy kicsit. De sietnem kell. Megint. Mert nem tudok leállni.

Csoda, hogy most, míg ezt megírtam, tudtam ülni 1 órát :D

Sose állok le!

Úgy leégtem, hogy még most is fáj :D a fejem és a karom.

Nem tudom még, elég erős vagyok-e az ultrafutáshoz. Elég erősek-e az izmaim. Mentálisan is küzdelmes volt ez az 54 km. De nincs kizárva, hogy csak gyakorlat teszi a mestert. A futásnál ez nagyon igaz. Szükségem lenne edzőre, sportmasszőrre. Szükségem lenne szopókás mellényre. Szükségem lenne...

Valójában ehhez se kellett túl ok minden. Csak egy kis akarat. Kis? Nagy?

Minden futás elején tartok még attól, hogy nem fogom tudni megcsinálni. Aztán sikerül. De ha nem is, akkor is én hoztam meg a döntést, nem a testem. Ez nagyon fontos, mentálisan ott, képben lenni mindig. Valójában ezért sose unalmas nekem a futás. Mindig van min elmélkedni, gondolkodni. "Szabadidőmben" a következő napokat tervezem. A következő versenyre gondolok. A következő baráti programra. A következő munkámra, ami még nincs :D arra, hogy most a csípőmre terheljek vagy a combomra. Hogy mikor igyak legközelebb. Hogy mit fogok enni otthon. Hogy mit kell csinálnom másnap. De nem úgy, hogy úristen, mennyi dolgom van. Hanem hogy de izgalmas az élet, hogy ennyi teendőm van. Amit kreálok magamnak.

Hála égnek, nem kell multi, back office hülyeségekkel dolgozzak, nem vagyok senki rabszolgája. S azon leszek, hogy ez így is maradjon. Úgy, hogy a futás is beleférjen.

Most pedig megyek nővéremmel bortúrára Mórra, szóval szép hétvégét mindenkinek! :D 🍷 💌

zúzmara otthon - január képekben, 1. rész

Írtam: február 7-9.

Lássuk. Az USB-je a telefonomnak meg a telefon is kicsit megadta magát, nehéz szülés volt ez a mai képösszeszerkesztés. Még jó, hogy szabadnapom van, van időm ilyenekkel bajlódni!

Meg például a világ legfinomabb mangóját is ma nyitottam ki.

Mi volt januárban? Budapesten jártam, anya meg itt - ezeket, egy vegános rendelésem tartalmát, meg egypár mellékeseményt fogok megörökíteni ezekben a főleg képekre reagálós bejegyzésekben, de nem úgy, hogy képleírást teszek hozzá, hanem rendesebben reagálok.

Többen tudják már, hogy április 1-től újra Magyarországon fogok élni. 🏠

Ha eddig nem tudtad, lepődj meg :DDD

Mindenesetre ez miatt limitálódik a hazalátogatások száma. Januárban egy hétvégére látogattam haza, amikoris részt vettem Kírával együtt egy futóversenyen, az évem első futóversenyén. Alig várom a következőt, de ez is hatalmas élmény volt:) Na de ne szaladjunk má' megint előre.

Amúgy a kétrészes bejegyzés is két részletben íródik, pénteken-szombaton (persze munkahelyen:D), mert a képek egy része valamiért nem küldődött el az e-mail fiókba... rejtély, de élni kell vele, meg kell oldani, nem áll meg az élet:DD

Ez az Organicav rendelésem tartalma. Hozzá kell tenni, hogy úgy rémlik, nem zöldséges kenyeret rendeltem, meg nem ilyen ízű power bites-ot, de sebaj, ezeket is kipróbáltam:DD nem szoktam ezeken a dolgokon problémázni, maximum, ha kimarad valami, "háborodok" fel.

Mi volt benne?

- élő kenyér (zöldséges): fenomenális, az az egész zacskó kb. 50 kalória, de rettentő laktató, legközelebb minden fajtából rendelek :D
- power bites (vörösáfonyás-meggyes): ez egy élő szeletke - vagyis raw - vagy nem tudom, mit írjak ide! 🍒 futás előtt, után ettem, savanykás, összetevői között csak gyümölcsök szerepelnek. Tudni kell a datolyáról, mindent úgy megédesít, hogy semmi szükséged nincs külön még édesítésre...
- bounty szelet: kókusz, kakaó, datolya - és ennyi! ezt ettem meg a futóverseny előtt, nem az egészet, nagyjából a 3/4-ét:)
- katyvasz lilahagymalekvár: ez is teljesen természetes, semmi extra nem volt benne, nem fogom újrarendelni, nem mert nem ízlett, hanem mert kipróbálok inkább másokat
- marokkói batátapástétom: már egy fokhagymás elfogyott, most ezt teszteltem, nekem túl fűszeres volt, legközelebb enyhébb változatot rendelek. Ezt amúgy mindenhez ettem (kivéve édesség perszeXD)... 🥔
- himaláya só: még nem kezdtem meg a nyalogatását, de majd :D
- vargánya gombás babkrém: még nem került kinyitásra, de alig várom - egy padlizsánkrém már volt a VegánDobozomban decemberben, szóval tesztelek mást is (update február 9-én: hát ezt is megérte megvenni:DD)
- hidegnyalat piemont blondie krém: mandulakrém - csak ennyit fűznék hozzá - s hogy ilyen finomat rég nyaltam (:DD), biztosan rendelek újra majd, de előtte még csokoládésat fogok 🍫
- Viblance granolák: függő lettem, nem is tudom, hogy bírom nélküle már vagy fél hónapja. Kíra is kóstolta a kakaósat, ő is szerette. Jó lenne persze egy idő után, ha magam készíteném, de majd, ha otthon lakok, s lesz sütő :D próbálhatom mongyuk serpenyőben is! 🤔

Haza péntek este indultam amúgy, az utat nem szerettem, arra emlékszem, haza szombat reggelre értem. Szombat reggel futottam egy átmozgatót, azt hiszem, 6 km-t, de nagyon energikusnak éreztem magam, viszonylag új cipőmben:)

Prágában nem is volt ekkor hó.. :D

Adydas pulóverem <3 és Futólépés sapkám. Utóbbit, lévén tél, nem fogom még egy ideig hordani :D előbbi tökéletes szombati ruházatnak bizonyult. 🎩

Szuperszombat volt, azt meg kell hagyni. Élveztem minden percét. Majdnem :D

Találkoztam nővéremmel, kávézni voltunk, anya is ott volt, Borsika is. Miután kocsival mentünk anyával Érdre. Ne igyatok licsis cuccot a Café Frei-ban, bár én se ittam, de egy mellettünk ülő vendég óva intett minket.

Ezt akkor fotóztam, amikor egy útkereszteződésben össze-vissza rohantam, mert nem tudtam, honnan indul a buszom Kelenföldre, így sikeresen lekéstem - de úgy, hogy kiderült, abban a megállóban álltam azt kajabálva anyámnak a telefonba, hogy lekéstem, ahol éppen beállt - mindegy, vártam egy kicsit... fél órát :D aztán mentem a későbbi busszal a következő állomásra!🚌

Ekkor már nálam volt az összes cuccom, mert Kíránál aludtam este:) a buszon lenyugodtam :D meg előtte Zsömivel is beszéltem telefonon, csak hogy elüssem az időt...

Ez már a hummusbar - ahova a gimis csajokkal mentünk. Ott volt Léda is, aki már második kisfiával terhes. Ugyanazt ette, mint én, szóval jól választottam:) falafelsalátát ettem, vagy mit, plusz teja, meg pita. Na meg egy sör :D Fix, hogy kövi versenyem előtti nap is hasonló lesz a menüm. Olyan jól laktam, hogy még.

Sokat beszélgettünk mindenféléről, az ikrekkel, meg ott volt Csillínának a menyasszonya is, Dorka. Kellemes volt a hangulat, élveztem a társaságukat:) később csatlakozott Vivi barátja, aki szintén jófej volt. Komolyan, ebben a napban mindent szerettem :D bár a buszra várakozást megspórolhattam vóna 👋

Ezek után kerestünk egy másik helyet.. a Hadik kávézóba befértünk :D itt üldögéltem még egy 20 percet a néppel, de azért elfogyasztottam (rekordsebességgel, szóval kicsit a fejembe is szállt XD) életem első ír kávéját.

Hát, ez Baileys melegen, gondoltam.

Rohantam is tovább ezek után, fél 6-tól már máshol volt programom.

Rendkívül fotogének vagyunk. Spekulatiusos kekszes csoki evése után, Ini mongyuk kihagyta mert semmi cukroslisztes diétán van, de mi többiek befaltuk. Azazhogy jut eszembe én már a buszon, amikor mentem a hummusbarba :D ez pedig a szokásos helyünk.

Azt hiszem, kicsit én is felelős vagyok, hogy összetartó a csapatunk, mindig szervezek összejöveteleket, nem hagyom, hogy szétessen a mi VIP-ünk, de tudom, ez olyan csapat, akikkel egész életem végéig lesz kapcsolatom! És ezért hálás vagyok! <3 mindenki elfoglalt, mindenki dolgozik, de ez nem változtat azon, hogy már 9 éve, hogy ösmerem ezeket a srácokat és szeretem!:) oké, volt, akit nem kedveltem elsőre, de ismerik a sztorikat XD

Mindig megadom az embereknek a lehetőséget, hogy "kibontakozzanak" nekem, nincs olyan, akivel én szóba nem állnék! Hiszem, hogy mindenkiben van jó, hogy ott rejlik, és ki tudom belőle hozni. Néha küldetésemnek is tekintem ezt :D most csak általánosságban írtam erről.

Nachost ettünk, persze lecsúszott pár sör is 🍻 Kíra nem ivott csak, verseny előtt nem akart!

Őszinte legyek? nem volt kedvem a hidegben először a sétához :P de aztán nem bántam meg. Kíra megmutatta a Hősök terén, merre futkározik, jeges-hóban.

Büszke vagyok rá nagyon. A hétvégén amúgy is ki akartam mindenkinek fejezni, hálás vagyok értük.

Ez itt a Tüncica. Selymes fehérszőrű macska. Nem vagyok hajlamos a túlimádásra (eltekintve 1-2 esetben :D de azt nem tudom előre kiszámítani, és nem fajtaspecifikus!) de ez a macska néha tényleg lenyűgöző a maga nemtörődömségében de mégis foglalkozzvelemségében.

A macskák egyébként is roppant érdekes lények, néha az arcodba másznak, néha le se szarnak. Kicsit detached vagyok velük kapcsolatosan, de ennélfogva szerintem hasonlítok is rájuk... én is olyan vagyok, hogy néha szükségem van a szeretetre, néha ellököm, aki szeretget, néha egyedül akarok lenni, azt csinálni, amit akarok, néha kell a társaság, és kiszámíthatatlan, mikor mire van szükségem.

Jah, még magam számára is. Na de erre van a self-development, mert meg akarom azért ismerni magam, mit miért akarok, miért nem, mit akarok csinálni, stb... :D

A papucs nem stimmel, de majdnem teljesen felöltöztem! :D amúgy vicces, hogy máshol mindig jobban alszom, mint a "saját" ágyamban. Tök hamar bealudtam, 9 és 10 között. Kíra még beszélt volna hozzám, de én már nem voltam partner... nem csoda, éjjeli utazáskor nem sikerült túl sokat aludni :D

Taxify programnak vettem hasznát, mert elhatároztuk, hogy nem fogunk 1 órán át vánszorogni reggel 8-ra odaérjünk, vagy mikorra már nem is tudom, hanem megyünk egy 15 percet taxival a Hungexpora . Jó, mi? szimpatikus fiatalember vitt minket.

A helyszínen még sose jártam, itt ilyen konyhakiállítások szoktak lenni, Kőbánya felső vagy alsó megállónál. Honnan ismerős ez nekem ?! Mindig innen mentem Viki barátnőmhöz, vagy jöttem, vagy idáig elbicikliztem, s itt szálltam fel a vonatra a cangával, nem a Keletiben, nyári napokon, még 2017-ben legutóbb. Bár engem a hó se tántorít el.

Igen kevesen voltak, lődörögtünk a boltok kínálatai (Spuri! oda menni fogok:D) között meg átvettük a rajtszámot, nézegettük a listákat... van, aki 5+10+21 km-ekre is vállalkozott aznap, de mi "csak" az 5 km-est néztük ki. Miért? Nem akartam ugye egyből a mélyvízbe ugrani. Kiváncsi voltam, mire vagyok képes. Nem mondanám, hogy olyan remekül ment az ezt megelőzően a futás. Meg is osztom veletek az utolsó hetem edzéseit...

Hétfő: 26 km futás, 10.96 km/h, ami nem rossz
Kedd: -
Szerda: 24 km futás, kb. ugyanennyivel, nem tudom, mit éltem át, hogy ez nekem még kellett a verseny előtti héten :D
Csütörtök: majdnem 15 km futás, 11.36 km/h, ami naggyon jó.
Péntek: -
Szombat: 6 km átmozgató, amikor, mint írtam, nagyon energikusnak éreztem magam :D

És a verseny 5 km-es volt.

Szóval úgy voltam vele, örülök, ha tisztességesen lefutom, talán egy 5 perces átlaggal, de az akkor még álomnak tűnt... :D és mi lett az eredmény?

5:30-6:00 tartományban indultam, sorra hagytam le a népeket, láttam, ugye a számok alapján, amikbe kategorizáltak minket tempót illetően, hogy ki hova tartozik - hát nyomhattam volna eggyel gyorsabb kategóriába is, de mindegy, nekem így volt kényelmesebb, még ha kicsit alul is becsültem magamat.

Olyan energiák szabadultak fel bennem, hogy előre félek a hosszú távú versenyektől, hogy fogom bírni? Lehet, rövid távon jobb versenyző vagyok? :D szurkoltak az emberek, ment a zene, ezért a hangulatért, az érzésért megéri mindenkinek legalább egyszer lefutnia egy ilyet. És én úgy hiszem, bárki képes rá. Tényleg. Csak kitartás kell hozzá.

Kaptunk zabkását, almát, vizet, meg cool gelt is, nem számítottam ezekre a beérkező csomagokra! A cool gél végül egy 44 km-es futásom után került felhasználásra.. 🥂

Kíra el se hitte az eredményét, a legjobbat futotta, motiválta, ha lehagyhatott embereket, én meg még kerestem, hol jár, mikor már rég bent volt... :D később catchupolt Dylan nevű kedves ismerőse, oszt fotózott minket a baglyos érmünkkel 🦉 hóban-jégben futásunk eredménye pedig: nekem is, neki is a legjobb. Nekem 5 km - 22:47! De a kedves endomondo program nem érte el az 5 km-t, így nem került be a statisztikába. Na de aztán megszerkesztettem :P

Boldogok vagyunk, mert "együtt" csináltuk, együtt jöttünk el erre az eseményre. És célom, hogy minél többen legyünk:) ezért van a Facebook-os oldalam is.

Én utána rohantam, vonattal a Keletiig, majd hazáig. Ott ezt ettem, rakottkel-gesztenyés káposztakeverék, ne kérdezzétek :P

Meg lilakáposzta. Azért is rohantam, mert mennem kellett a buszhoz, ami 14:40-kor már indult is vissza Prágába. Már nem érzem jól magam a visszaindulásnál. Még egy visszaindulásom lesz, utána pedig a végleges, ami valszeg nem is buszos lesz, de ez a jövő zenéje (március végi zene).

Addig is még sok programot tervezünk Prágában, sok helyre megyünk... a Budapesti-teljesség-igénye-nélkül:

• Venda bár régiekkel
• minigolfozunk
• Zsömi névnap is lesz
• Valentinnap is lesz:D
• Zsömivel 1 évesek leszünk! ha kibírjuk addig :DDD
• Duplexezés 
• Activityzés
• búcsúparti?! nyilván!

És amiket okvetlen vinnem kell majd haza: tahini :D nem DM-es!, sör!

No de mi a jövő? Anyám is ezt kérdezte folyton.

Ki tudja? Majd elválik. Most nem erről akarok írni, annak is meglesz az ideje.

És ahogy az elején ígértem (:D) itt van még pár kép a köztes időszakról, mert a kövi bejegyzésben anyámat láthatjátok majd viszont (juhé.. 🤶 - akinek már átadják a helyet a buszon, ami számomra furcsa, pedig ha belegondolok, közelebb van már a 70-hez, lévén 66 éves..).

Ezen a pókeren Susan kolleganőm is részt vett, igen jól sikerült. Második lettem, de voltam olyan hűje, hogy elfelejtettem, a második helyezett visszakapja a maga 100-asát :D

Ma is lesz ám póker, 9-en leszünk, ha minden jól megy:) annál több a nyeremény! Zsöminek odaadtam a mobilomat, sokkal jobban figyeltem az emberekre. Ezért is juthattam el a 2. helyezésig.. :D

Kedves csajok ezek mind, és nagyon jó velük, sokat nevetünk. Az életben remélem, sokat találkozunk még, ha itt is hagyom őket :D

Na de életemben először ettem ilyen kecskesajtot és azt hittem berosálok. Olyan r-o-h-a-d-t finom volt, hogy az nem igaz. Céklás-diós salátával tálalták. Eltelített, nem is kívántam utána édességet sem, pedig itt lehet kapni tejfölös répatortát. :D

Az étkezési szokásaim lassacskán megváltoznak - sokkal kevesebb húst eszem (nem kívánom, nem akarok, pl. az tuti, hogy prágaisonkát most csütörtökön ettem utoljára, valamint KFC-s csirkét is - ennek a történetéről inkább ne is beszéljünk:D). De a tejtermékekről nemigen tudok lemondani. Engem nem undorít, nem vagyok még abban az állapotban, hogy gusztustalanság fogjon el attól, hogy sajtot/túrót eszem. 🧀

Arról hallottam, hogy a túró függőséget okoz :D és észleltem is magamon, de inkább az állagáért vagyok oda, arra meg lehet alternatívát találni... tiramisut is manapság úgy csinálom, hogy abonetteket áztatok kávéba, joghurt/tejföl keverek vaníliás cukorral, rumaromával, rétegelem, kakaó oszt csá :D sokkal kevesebb kalória, és még finomabb is, és nem is gluténos (rizses abonettet szoktam).

Hells Bells Beer Pub - Prága legjobb hamburgere. Csípős, de nem túlságosan. Nem olcsó, ócska buci, hanem házi. Nem túl nagy, pont jó méret. Szőrén-szálán megettem. És a majonéz helyett képesek voltak tejfölt hozni nekem, krumpli helyett zöldségeket. ++++++++ pontokat nyertek ezzel, még ha a fűtés nem is működött aznap este :DD ja és mi volt az apropó?

11 hónapja viseljük el egymást, megérdemeltük ezt a hambit.

🍔 tartalma :

Beef burger Hells Bells
beef chuck roll, jalapeňos, bacon, onion, tomato, lettuce, plum
sauce, cheddar cheese
Tény, hogy anélkül, hogy még egy ilyet egyek márciusban, nem fogok távozni Prágából :D a másik ilyen hely a palacsintázó, ahol már azt hiszem, 3-4x is jártam. De erről majd a kövi bejegyzésben - amikor meg is lepődtök, mert anyám végre ELÉGEDETT VOLT TÖKÉLETESEN valamivel!

Ha kíváncsiak vagytok, tartsatok velem - valszeg jövőhéten ilyenkorra meg is írom azt, ha nem előb! 🙋 szép hétvégét mindenkinek!

Minden pozitív, és miért is akarnátok magatokat rosszul érezni? Ne gondolkozzatok a múlton, a jövőn se túl sokat, s ha mégis, ne aggódjátok túl magatokat - minden úgy lesz, ahogy lennie kell! De ha meg kell csinálni, meg kell csinálni, és ha megcsinálod, kész vagy, elégedett vagy magaddal! Tartsd be a saját magadnak tett ígéreteidet! 💖

#lifecoachlessonsfromdoraendshere

Évzáró

Még Szilveszter, és még Karácsony előtt...

___

Figyelem! 

megjegyzés a bejegyzés közzététele napján: 

a képek nyugalom megzavarását okozhatják. Főleg rólam, és kajákról készültek... :D de sok ajánlás is lesz, ha valaki Prágában jár.

Illetve: rendkívül hosszú, de inkább képes bejegyzés. Akinek nem fűlik foga az olvasáshoz, átfuthat a képeken is, leírják a mindennapokat azok is:)

___

Szal...

Folytatva az első mondatot, mindenképp akartam egy bejegyzést írni.

Részben otthon (pl. most december 18. kedd van, szabadnapom), részben a munkahelyen fog ez elkészülni. Képek alapján fogom ezt a bejegyzést is megírni nagyjából. Most épp indulni fogok az Asics outletbe, ahol futócipőt nézek, amit Zsömitől kapok karácsonyra. Igen! Remélem, lesz olyan, ami a szívemhez (meg a lábamhoz:D) nő. Utána még benézek néhány helyre.

ez lett belőle! :P Outletben vettem.
"Asics Prague Outlet" konkrétan, ahol lakom, 15 percre.
de ugye csak Karácsony után veszem fel! :P

Délután elmegyek egy boltba, ahol lehet állítólag bejglit kapni :D ezen kívül mézeskalácsot. (szerk: ide végül nem mentem :D) Utána viszek Zsöminek süteményt, meg a cipőt, ha minden jól megy, amit be is csomagolhat majd nekem :D már kaptam tőle egy tálat, az se lesz meglepetés, de én jobb szeretem, ha csak Karácsonykor kapom meg akkor is. Na jó, a magamnak vett könyveket már elkezdtem olvasni, de pl. a kolibris kis tálat, meg a kanálkákat, amiket szintén magamnak vásároltam (H und M Home! Erdei állatos kanalak), csak 24-e után fogom használni.

ez a tál lett, csak kékben!:) olyan megnyugtató színe volt :D

Szóval fontos tény, hogy otthon jártam. November végén indultam haza, december elején jöttem vissza. Kb. mindennapom be volt táblázva, konkrét program nem volt egyedül Zsöminél.

Na, ott viszont volt minden dögivel :D előtte lévő este sütöttem életemben először Szafireform zsömléket. Ez szénhidrátcsökkentett, gluténmentes lisztből készül, iszonyatosan egyszerű elkészíteni. Mivel jövőre már nem itt fogok lakni Chrisnél (ergo: nem lesz sütőm), igyekszem mostanság elsütni a lisztjeim :D

Paprikás szalámis zsömle készült Zsöminek még az előző héten, amikor ő ment haza, ami a hónap szendvicse, már sikeresen tartva ezt a posztot legalább 10 hónapja, mint tudjuk... :D

Nikának volt még egy mulatságos néptáncfellépése, amin jól éreztük magunkat (főleg mer a sört be lehetett vinni a közönségbe. na jó, nem :D). Most jut eszembe: a buli végén kb. 80%-os lejtőn magassarkúban loholtam lefelé.. VÉGÜL LEVETTEM A CIPŐM!!!

tánci

... mert képtelen voltam benne lefele járni olyan meredeken... :D másnap másnapos lettem.. dolgoznom kellett! De túléltem.

itt Zsömimentes héten jártunk Ilvivel: "Cihelna La Familia"

Zsömi születésnapja november 28. szerdán volt, mint Vikimnek. Ezért volt otthon a héten. Elkezdte digitalizálni a régi gyerekkori kazettáimat!

Néhány dolog, ami még hazautazásom előtt történt...

ezt kidobtam. még februárból volt, orgona:D rendet raktam Zsöminél.

póréhagymás-tojásos saláta, kihasználva, hogy enyém a lakás :D

futás közben fedeztem fel ezt az épületet... horoszkóp csillagjegyek!

és én is rajta vagyok!

Szóval a buszon amúgy, november 30-án, elég jót pihentem.

rákattantam erre a gyümölcsre, majdnem mindennap eszem. neve: khakiszilva :D :D 

Az emeletes buszokon jobban szeretem az alsó szintet, mert kuckósabb :DD már ha lehet ilyet mondani. Egyébként kölcsön kellett kérnem Chris bőröndjét, mer a nagy rózsaszín bekrepált.

Ja, és egyébként azon a napon, amikor utaztam, dolgoztam este 11-ig. Ráadásul egyedül voltam a nap végén :D :D de nem volt gáz. Uberrel mentem ettől függetlenül, nem akartam lekésni a buszt...

!

Reggel anyával gyorsan cseréltünk csomagokat a Népligetben, ittam egy nagyon rossz kávét (régen a Lipótinak jobb vót a kávéja!), aztán irány a Nyugati. Nagyon szeretek vonatozni, örültem, hogy most ez nem Oszkárkocsis volt :D el is értem a vonatot időben, a jegyet anya már előre kivette automatából. A szegedi pályaudvaron Zsömi várt. És akkor kezdetét vette két nap henyélés...

pulyka!

Palacsinta! lekváros. Barackos túró rudi! Sütemény, amit én csináltam (zablisztből, mert sikerül zsemlemorzsát vennem simaliszt helyett, és csak zabliszt volt otthon), túl jól sikerült, gyros husi, parasztreggeli, pulykaburger, sok fészekfoglaló játék, Wormsözés, alvás...

zablisztes uhhhdefinomlett

Nagyon jó volt! A motorozás kimaradt. Eléggé hideg volt, és Zsömi eleve beteg volt. Vasárnap reggel sajna indulni kellett, de elvittek minket az Oszkáros kocsiig. Zsömitől kb. 11 előtt váltam el. Ő jött vissza Prágába.

Értem meg anya jött, aztán lefutottam életem legjobb eredményét!

5KM: 22:53

10KM: 46:35

21KM: 1:39:38

... azóta se tudom elképzelni, hogy sikerült. Aznap amúgy csak egy kávét ittam, meg délben egy kis banánt turmixoltam tejjel és mogyoróvajjal. Utána sprinteltem. 26 km-t futottam!

Úgy éreztem magam, mint akit puskából lőttek ki. Fantasztikus volt. Megérte a pihenés, a szénhidrátfeltöltés. Hozzátenném, a héten hétfő-kedd-szerda-csütörtök már letudtam sok futást, péntek-szombat ugye pihi. És most ez vasárnap, december 2., amiről beszélek.

Utána nővéremmel elrándultunk az Óhegy étterembe, ahol joviális pincér fogadott minket.

Nem bírtam megenni se az eperlevest, se az aszalt paradicsommal töltött husit. Anyám nem jól fogadta a rohangászásomat, nővérem meg a fél cipőjét kint hagyta a kocsi mellett mert bemenetel előtt átcserélte :D

Utána még a Camponában beszereztem a könyvrendelésem (volt vagy 15 kiló), oszt mentem be a városba, a Staroba. Bevallom kicsit nyuggerklán fogadott, de megértem, elméletileg előző nap dolgoztak a népek, plusz vasárnap este, előtte meg ittak, Kíra szegény rosszul is volt. Ez a formám, de én szeretem őket így is. Szétosztottam a csokikat, nachosoztunk meg söröztünk.

Már el is kezdődött a karácsonyi vásár, ahonnan gyorsan elmenekültem :D másnap reggel, december 3-án, persze, hogy futással kezdtem. És a kövi program: átvenni a Vegándobozt. Nézzetek utána, szuper dolgok vannak benne, én eddig a batátapástétomot kóstoltam, meg a granolát, ami mézeskalácsos. PONT EZT AKARTAM volna megvenni, de mégse vettem, erre megkaptam. Köszönöm!!!

csudás granolás reggelim (amúgy függő lettem.. magába eszem ezt a granola cuccot :DD)

Ide azt nehogy kihagyjam, hogy biciklivel mentem.. :D

... és amikor megérkeztem a Visegrádi utcába, már esett az eső. Na, sebaj. Egy kutya összeugrált, kedves emberek voltak ottan. Szóval nem ez az utolsó, hogy rendeltem ilyen dobozt.

padlizsánkrém, lekvár, batátapástétom... :D minden, ami jó.

Hazaérés után (és itt már a Google Timeline-t hívtam segítségül) a Camponában beszereztem néhány dolgot.

A képen egy ebédem. Lehet, fura... lekváros meg húsos meg mindenes, de én ezt szeretem. Ha rengetegféle az íz :D

Aztán elmentem átvenni márciusra Én, József Attila jegyeket, amit végül anyumnak adományoztam.

Onnan átsétáltam az Iguana bárba, ahol várt már Vikunya meg Violetta, akik régi kollegáim (2014-ből!). Ettünk, aztán átmentünk társasjátékozni. Életemben először voltam ilyen helyen, de nagyon sokat röhögtünk :D

Viszonylag korán leléptem (szal kb. fél 11-re értem haza..). Mert másnap még várt egy fullos nap.

Nem nagyon sikerült éjjel aludnom. Vacilláltam, mi legyen. Esett az eső. Végül csak elmentem bikramjógázni. Mondom, hogy én nem nagyon pihenek szabadságon se :D :D

derég jógáztam! hiányzik.

... de nagyon jólesett. Utána kozmetikus. Utána haza, ettem, majd még lefutottam 12 km-t.

eltörölték a kedvenc graffittimet... RIP!!!

És ezek után irány a város.

Szaloncukrok, 2019-es naptár megvéve (bár a szaloncukroknál nem tudom, melyik milyen, szal vicces lesz a megevésük.. :D :D ), aztán a VeganLove nevű helyen isteni hamburgert ettem Sandyval, amitől úgy tele lettem, hogy majdnem nem tudtam megenni azt a két fél karácsonyi fánkot a Donut Library jóvoltából.

Hiba lett volna.

na ezt nem mind magunknak ugye!!! :D
igaz, a hóembernek a marcipán részét én ettem le...
anya csak a vaníliás-mákos fánkot tolta be:D

Utána még persze belefért egy medium mézeskalácsos latte. Asszem elég fullosan voltam már ekkorra. Ez a program egyébként 8-ig húzódott.... :D

tudunk élni, mi?! chilleznek ezek a kekszek is

És jött a másnap reggel, hogy utazok vissza! Nagyon kényelmes utazás volt, aludtam is, olvastam is, zenét hallgattam.

Ja, este még várt 4 óra munka. Hazaérés után mi volt az első dolgom mondjuk? Megint elmentem futni. Ja. :D besötétedett, lehűlt az idő, szétfagyott a kezem - örültem, hogy kaptam anyukámtól futókesztyűt, de persze annak nem, hogy nem hoztam el erre a futásomra...

19-re be is értem, lazán lenyomtam a 4 órát. Majd Zsömihez mentem át, hiszen ő csak 20 perc buszra lakik. Tehát, ez volt az otthonlevésem. Sűrű volt, kevés volt, de sebaj. Lesz még több:)

Amit a mindennapjaimról elárulhatok... azt a következő James Joyce-szerű mondattal fogom kifejezni, képekkel tarkítva.

Csen születésnapja, éjjeli séta az otrombán világított karifák között, hisztipóker, másnap recovery futás...

"JÁTSZANIAKAROKDEMINDJÁRTVESZÍTEK"

kedvenc kaja de még volt fagyi is.
ez megint a Halott madár, vagyis: U Mrtvýho Ptáka

💌

... 6-kor nem mertem elindulni a röhögő drogosok miatt a lépcsőházban, alvó muki a lépcsőházban a térdére borulva...

... égett pirítósszag, sülő fasír és főzelék, zöld tea, cigánypecsenye, ma volt a 2. alkalom, hogy kb. fél 2 óta fent vagyok, mégis ezek voltak a leghosszabb, jó futásaim, Jaws - in concert plakát, akkor azok azt éneklik hogy CÁPAVAGYOOOOK?

mindenki utálja a kelbimbót?

... mosolynaplót kell vezessek, a munkában megjelent az "Uh oh" error, így nem dolgoztunk a minap pár órát...

... HBO GO-s csapatépítés az U Vejvodu (asszem) étteremben, ahol nem nagyon akartak kiszolgálni, ott ült Ben, aki vegán, erre mindenki csak a marhahúsról, húsról beszélt, biztos ezért nem akart megszólalni, menjünk társasozni...

kurvadrága, nem nagy adag, bénatálalás..
de a társaság priceless!!! :D
éljenek az új munkatársak (máramelyik!)
szal ezt a helyet nem ajánlom!

... nemsokára költözök, de megtaláltam az új futóútvonalam egy völgyben, ami mellett víz is van, szóval minden jó...

mintamókus

... zabálom a mandulavajat, imádom a Spekulatius krémet, 3. Lidlbe találtam csak aztán, mert valszeg mindenki más is így van ezzel...

... most meg bezabáltam a mandulákból-diókból, amit csináltam...

...nem érdekel, ha esik, ha fúj, én elmegyek futni, kivéve, amikor olyan szinten kivan a testem, hogy nem bír elindulni...

hard day's night

... vettünk Karifát, kinek mi a kedvenc karácsonyi filme? Love Actually, Mean Girls, szeretem nagyon a brokkolit, a répát, sütve, de az édességeket is...

ez valami barnalisztes fánk,
rajta nutella, citromos vaníliás cukor, mandulavaj,
Milky Way krém, meg tejföl.
IGEN.
TUDOM, oké?! :DD

... és persze ezek után el kell mennem futni, de minden reggel egy külön kaland:D

... Nikiék lakásavatója, vízipipa, gluténmentes túrós rúd és nyányós brownie, zaba, puncs, ez most így ömlesztve...

@martinaklein, ha valaki nem ismerné!

Kebab House: U Skládky, 190 00 Praha 9

... egy laza gazpacho Nikával, akit felvettek a mellettem lévő épületbe dolgozni, szerdán lesz az utolsó napja, azaz holnap, és holnap emiatt cseréltem műszakot...

kedvenc hely: U Sadu

Utóirat: hogyan csinálok idén Karihangulatot? Idén nem egyedül leszek, nem mondhatnám, hogy idegen lakásban, bár Nikiék megkérték, vigyázzak a macsekukra, de Zsömi nem akaródzott idegen lakásban Karácsonyozni.

Szóval, teljesen máshogy alakulnak a dolgok.

Creperie "U slepé Kočičky"
zseniális palacsintázós hely.
proscuitto-val, céklával, ricottával, rukkolával töltött palacsintát ettem. 
van rengeteg sós, édes változat. 
ide még legalább kétszer visszamegyek!!!

Felsorolás következik még a következő bejegyzésben, ami lehet, idén az utsó lesz, de 24-ére tervezem:)

költözés előtti nosztalgiázások a Troja híddal

Addig is mindenkinek kellemetes készülődést, kitartást az utolsó munkanapokhoz!

Azt azért még leírom, hogy én a holnapi naptól 6 napon át dolgozom... igaz, szombat-vasárnap-hétfő (24!) csak 6 órákat... 🙏😊