Albérletkalandok - IV. fejezet - nyár

Amikor még évszakneveket adtam a bejegyzéseknek, nem gondoltam volna, hogy ténylegesen nyár lesz, mire végre megírom...

Átfutottam az írásokat itt (na jó, tisztességes ember módjára megnézegettem a képeket). Azóta Györgyi, Farkas vissza-, illetve elköltözött. Dia költözik, illetve lassan megy délebbre (bár még nincs melója), jött sok új, köztük kedvelendő, kevésbé kedvelendő. KisAnnát kirúgták. Na jó, nem hosszabbították meg a szerződését. Dáv már máshol dolgozik. Csak hogy témánál maradjunk, mert lenne miről írni.

Itt kezdődik.

Hajnika átmeneti lakhelyén, decemberben, egy buli alkalmából

Nehezen született meg ez a negyedik poszt, na de végre. 

Elegem van a hülye betűtípusváltozásokból, úgyhogy ígyhagyom a fenébe, ahogy esik, úgy puffan.

Mint sejthető, kiutasítottak Vinohradyból (6. visszautasítás), visszamondtam a drogtanyát.

Közeledett a hazamenetelem időpontja, február 21., és még mindig sehol se tartottam. Jött a Tátra, igaz, ekkor már elég sok minden elvonta a figyelmemet... pontosabban egy dolog, de az mindenféle szinten.

Lehet, hogy azon a Tátrás héten említette meg Davies, hogy van egy atticje, amit ki akar adni, és én rá akartam erre repülni, pedig nem is ismertem még akkor olyan jól, illetve azon a héten említette meg A2, hogy lehet, hogy ő átköltözne Davieshez, és én meg mehetnék az ő helyére... ezen a héten utasítottam még vissza egy másik látogatást, és jártam úgy, mint Juliánál, azaz odaadták a helyet az első jöttmentnek (7. visszautasítás, az is Zizkov). Ott már megkockáztattam egy síró fejet is. A csaj együtt érzett, de túl sokszor használta a :P jelet, lehet, nem is akartam volna vele lakni... 

Maradjunk most egyelőre annyiban, hogy lakóhelyem Hrdlořezy lett, és amúgy minden oké, vagyis majdnem minden, megnyugodhat mindenki.

De még előtte, most, hogy ennek a fejezetnek a nyár címet adtam, következzen néhány kép a Tátráról, ami egyébként roppant emlékezetes marad. A Tátra kulcsszavai: kiwi, rizses hús, aggressive necking, picsabob, abszint, bulibuli, pénztárcaelhagyás, kulcselhagyás, NEM 0-24-ig nyitva tartó portaszolgálat, hányévesvagybazdmeg?

No de a lényeg, hogy vasárnap 11 körül indult haza Prágába a vonat, 6-ra be is értünk, 8-ra mentünk is melóba.

És ugye azon a héten csak 3 napot dolgoztam, vagyis 2 és felet, mert szerdán délután mentem haza. Vagyis mentem volna haza, repülővel, de végül fél 7-kor indultunk 17:20 helyett. Egyébként itt már olyan volt, mintha már úgy támaszkodtam volna... de úgy!

Nem könnyű albérletet találni. Azt hiszem, ez lejött a leírásomból.

És végül ha úgy vesszük, nem is sikerült. Kicsit má kihűlt a sült galambom, de megérkezett, Davies és A2 személyében. Ezúton is köszönöm még Zsömiéknek, akik pozitív leírást adtak rólam Daviesnek :D  

Dobálgatták is még előtte nekem azt a sült galambot, de nem sokan tudtak vele mit kezdeni.

Van egy cseh vonalon dolgozó csajszi, Katka, kb. 18 éves, de már olyan szinten van, mint egy 30, legalább, szerintem gondolkodásban is, érettségben is, tudásban is. Pl. ruhákat varr, magának meg másoknak, de közben gépet is össze tud szerelni meg főzni rendesen. Szóval ő is próbálkozott segítséggel, van egy barátja, aki jön majd ide dolgozni, és felmerült, nézzünk együtt lakást, de aztán rájöttünk közösen, hogy nekem előbb kell elhagynom a hajót, minthogy ő fellépne a fedélzetre. Ez a srác különben manikűrösként dolgozott a nővérének 0 pénzért. Itt majdnem minden olcsó manikűrös meg műkörmös ázsiai származású (ő is az).

Hajnika permanent lakásában. Medve Zsömitől, angyalka tőlem Karácsonyra :D

Aztán unokatesók is próbálkoztak, anyámnak valami ismerőse, rokonnak ismerőse, de nem lett belőle semmi. Ezek is olyan vérszegény dolgok voltak, hogy éreztem, inkább nekem kéne tennem valamit, vagy akkor már hagyni az egészet a fenébe és úgy járni mint Ocó, vagy F. Laci, vagy Viola, akik hónapokon át hányódtak. Nika (már elfelejtettem neki milyen becenevet adtam... Hajnika:) Karlovo Namestinél lakik 11.000-ért egy szuterén stúdióban ahol nincs tűzhely, F. Laci megjárt egy öreg nénit, aki aztán elküldte, Patnál nincs melegvíz, ezért Stefánnál fürdik, de amúgy fűtés sincs... nem különböztem volna azoktól, akik pórul jártak. Daviddel, akitől Pat is szerezte a helyet, ahol lakik, is fel sikerült venni valamilyen úton-módon a kapcsolatot, csak hát akkor derült ki, van biztos helyem, és már belefáradtam: vagy A1, vagy Davies befogad.

Balabenka

Davies bulija után leroggyantam a whiskey+jég kombótól, de azért meglátogattam A1 rezidenciáját, Hloubetinben, amit egy ügyvéddel oszt meg, akié a lakás, de mióta ott jártam, eltűnt az ember. Valami záróvizsgái vannak, de konkrétan 1 hónapja nem látta A1, pedig eddig minden héten legalább kétszer előfordult arrafelé, mert felesége is van, gyereke is, máshol is élnek, szerintem csak a suli miatt járt be a lakásba, de akkor is, gyanús. A koncepció az volt, hogy A1 helyére jövök, de A1 szerint ott szúrtuk el, hogy megemlítettük, amúgy már Davies-szel is beszéltünk, ha nem tudok idejönni, mehetek oda – mindezt az ügyvéd jelenlétében. De nem volt gáz, mondta, hogy értesít majd, de nem szívesen fogadna csajt ott, mivel felesége van. Nem para.

Kedd estére a céges bulira már rendbejöttem szerencsére, az előző bejegyzés utolsó képe onnan származik. És akkor jött a Tátra, de arról már beszéltem. Davies-ről mit kell tudni?

Ő DJ, modell, esküvői videós és advisor is egyben. 3 éve lakik Prágában, 24 éves. Rebekáékkal és Balival jött, november végén talán. Már a munkába!

Nemrég vett egy Alfa Romeot, azzal hozott haza vasárnap Budapestről. Egyébként nagyon jóindulatú és kedves de közben laza és jófej. Imádom. 

Eddig tartott, ami előre megvolt írva, most már támaszkodom a jegyzetekre :D februárban 2 nappal a hazamenetelem előtt írt Zsófi, hogy amúgy maradhatnék – ez igaz, nem jött rosszul, azon kívül, hogy felidegelt, hogy miért most szól. Fontosabb volt, hogy stabil helyem legyen, mint az, hogy olcsóbban kicsivel, de maradhatok ott... azért nem jött rosszul, mert tárolhattam még a holmimat költözésem napjáig, március 4-ig. Ha belegondolok, ez csak 2 hónapja volt. Elképesztő, mintha 1 év telt volna el azóta is.  

Azért is jött jól, mert Rebekáék megkérték, vigyázzak a macskájukra, Petrinben. Pumbának hívták (nem, de kitalálhatjátok, mi a rendes neve). Aszondja Niki: én olyan macskás lánynak tűnök. Gondolom, látták facebookon Tüncicával készült képemet, ami igencsak jól sikerült és úgy látszik sikerem is lett vele. Ők (is) szegediek, mentek haza csütörtöktől vasárnapig (ez március 1-től 4-éig értendő), ez idő alatt kellett a macsekkal összeköltözzek.

Mit mondjak? Szép figura volt, csak ne beszélgetett volna annyit. Azért szerettem. De amikor éjszaka lefeküdtem a matracra és beleállt az arcomba, majd random időközönként két métereket ugrott, nem szerettem. Az a hétvége nagyon jól telt egyébként, már kb. új életfejezetem kezdődött. Február 26-án kezdődött pontosan. Hogy meddig tart, nem tudom, lehet, hogy még 1 hétig, lehet, hogy tovább. Na, de a lényeg, hogy döglődtem, filmet néztem, pizzát meg KFC-t ettem, Salandáztunk még pénteken. A macskát sokszor kellett a fürdőszobába tuszkolni, de örült neki, ott volt a jó meleg radiátoroszlop, s mondták is, nyugodtan.

Nehéz ma már elképzelni a prágai telet.

Otthon ugyebár kivették a maradék bölcsességfogaimat. De ezekről a maszlagokról még egy +1 fejezetben, képekkel számolok be.

Tehát március 4-én költöztem, vasárnap. Még március 1-jén lecipeltünk mindent Zsófival a tárolójukba. Hát, lett vagy 8 csomag. Nem is baj, hogy kb. ugyanennyi embert hívtam meg, hogy segítsenek. Mindenkinek jutott valami. Ilyen ideális költözést kívánok mindenkinek, leszámítva persze az eltűnt fekete kabátom, amiért végül csak 1.000 CZK-t kaptam, pedig többet ért az a kabát... és hogy a takarítónő nyúlta le, vagy a család, már sose derül ki.

ez a nappali ablakából

Felpattantunk a 9-es villamosra és irány Hrdlořezy! Chris Davies már várt minket whiskey-vel, azért a többiek, míg én elkezdtem kipakolni, meglátogatták a Lidl-t. Nagy buli kerekedett, akkora, hogy Pat, Stefán, A2 és persze Zsömi tábort vertek Davies-nél. Leslie, Hajnika és Attila hazamentek, bánhatják! :D Pat állítólag 1 órát aludt, Stefánnak odaadtam a pokrócomat. Reggelire Davies csinált rántottát rizzsel a népnek :D aztán együtt irányultunk be a melóba.

Tudni kell, hogy ez azért kicsit messzebb van, mint az előző lakhelyem. Ennek következtében – na, meg annak, hogy Zsömi a város túlfelén lakik (Barrandov) – az utóbbi időben kissé elkurvultam, már ami az Uberhasználatot illeti. Olcsó, és a magyar kártyámon úgyse nézem meg az egyenleget... :D 

Rendeltem egy asztalt és egy komódot (összeszerelte: Chris, Zsömi), kaptam ingyér két babzsákot (Chris már nem akarta őket), lassan minden a helyére állt. Elfér minden ruhám, kényelmes az ágyam, jobban alszom. Jó, a madarak manapság 4-kor kezdenek el kukorékolni. Messze vagyok a folyótól, ami van, kis patakpart, ami a folyóba ömlik, egyelőre még nem bejáratott részemről futástéren, inkább a macskaköveken rohangáltam, amíg el nem jött a tavasz. Azóta lefutok egészen a Moldváig (4 km, kb. ennyi a munkahely is), ott pedig keringek kicsit.

A hűtő kicsi, a villany kiégett, a tükör torzít, a mikró csak akkor működik, ha jól benyomod (igaz, eredetileg Chris jól fenékbecsapta, de én rájöttem ám, elég elölről megnyomogatni)...

szerintem ez nem Chrisé volt

Hogy Zsömivel mi lesz, ő tudja, próbált Stefánnal és Pattal üzletelni, de gyorsan rájött, ez nem fog menni. Kb. akkor győződött meg erről végleg, amikor Pat fordítva szerelte fel Nikiék szekrényének a fiókjait.

A beköltözés óta, ahogy írtam, több, mint 2 hónap telt el. Azóta Chrisszel még jobban megismertük egymást (főleg a hazaúton), félmeztelenül mászkál, én meg hajnalban ajtókat csapkodok, de ő tényleg hihetetlenül jófej, hogy semmi se izgatja. Takarítanom gyakrabban kéne, az igaz, most is itt ülök a szoba közepén és nézem az ablakról lehullott virágpor-eső-sárdarabkákat (amiket tegnap reggel kaparásztam le végre több hét odaszáradás után), amiket fel kéne seperni. Ja, igen, vettem porszívót. Erre büszke vagyok. Arra nem, hogy olyan kicsi volt a doboza, hogy először azt hittem, külön kellett volna megvennem hozzá a csöveket...

<3

Lassan készülődnöm kell, mert megyek hazafele Budapestre, aztán délebbre, és meglássuk, mit hoz a jövő. Max azt tudom egyelőre, a holnap mit hoz, ki van minden számolva. Én pedig összeszedettebb vagyok, mint 1 hete voltam. Kell nekem a magánidő. Különben egészen megváltozom. És nem akarok visszafejlődni soha többé olyanná, aki voltam. Azért még vannak berögződések. Meddig maradok itt? Nem tudom. Szeptember végéig biztos. Aztán lesz ami lesz. Végül is Chrisben az a jó, hogy ő nem amiatt a munka miatt lakik itt, ami miatt én.

Vacsorára sült hagymát, zöldségeket, feta sajtot ettem, fagyit is ettem, kávét is ittam. Akartam aludni, de nem tudok, majd tán a buszon. Futni akartam ma még, de nem jött össze. Sebaj, holnap biciklizek. És talán futok is. Sajnos még nem sikerült biciklit vennem. Mert azon a szombat délelőttön, amikor lehetett volna, kaptam volna segítséget, nem sikerült felkelnem időben. Hát, igen. Ezek a péntek-szombatok...

Maradjunk ennyiben, lesz még egy kiegészítő bejegyzés :D

Életem egyik legeseménydúsabb éve ez...

vasárnapesti költözőparti

Albérletkalandok - II. fejezet - tél

Január 1-jén este visszacuccoltam Dáméktól.

Nem emlékszem pontosan, de vagy aznap volt, hogy 2 órán keresztül kiáltozott a kisgyerek, vagy máskor, megérkezésem után közvetlenül, reprezentálva, hogy miért is akarok elhúzni innen..

Később eszembe jutott, hogy ez még a Karácsonyi visszaérkezésem után és az átcuccolás előtt történt... na de akkor is kurvagyorsan átcuccoltam. Szóval már nagyon rezgett a léc, azaz idegállapotba kerültem.

Troja-híd, esti futás

F. Lacival meg egymás mellé kerültünk és megvitattuk lakáshelyzetünket, miszerint ő Misivel lakik (akinek a nyakán egy AK40-es tetoválás díszeleg és néha ráb.sz az asztalra, ha hangosak vagyunk), akivel majdnem egy ágyban alszik, de hogy ez az állapot nem igazán tartható, hasonlóképpen, mint az enyém – úgyhogy elhatároztuk, ő jönne az én helyemre – nem volt gond, hogy csak márciusig –, én pedig addig keresek valami helyet. Mert már nem bírom.

Január 5-én, szombaton, jó nagy szülinapi karaoke-buli után full másnaposan látogattam meg az első albérletet. A szoba eredetileg két kissrác testvéré volt. Az egyik sarokban fal mentén összetolt ágyak, amik alatt gardróbszekrények, kis sámlival lehetett fellépni az ágyra, óriási sarok íróasztal, rengeteg polc és tárolórész, nagy franciaerkély, és egy nagyon közvetlen, nagyon jófej angoltanár-költőcsaj Sacramentoból, Kae, keresett lakótársat Vozovna Zizkov megállónál, közel a munkahelyemhez. A környék kb. mint a Nagy Lajos király útja, keskeny, de villamosos. Tesójával is találkoztam, aki akkor még a szobában lakott. Ittunk gyömbéres-citromos teát (pont azt szeretem én is, mindig olyat veszek), beszélgettünk mindenféléről a nappaliban.

ez tökre nem illik ide mert Holesovice de nem találtam már jobb képet

Komolyan ilyen vigyorpartit rég toltam idegenekkel. Biztos közrejátszott az is, hogy amerikai volt. Én meg jobb szeretem a közvetlen embereket, akik engem is ki tudnak bontakoztatni. Bár mostanában már ha, olyan emberrel találkozok, aki csak néz rám, mint egy hülyére, és tőlem várja a megoldást, kérdezek én már magamtól is, nem kell félteni, sőt, olyan kérdéseket teszek fel, amire még ő se fog tudni válaszolni. Csakhogy mondta, lehet, hogy egy barátjának fogja kiadni a szobát, de még nem tudja biztosan, egyébként sokan jelentkeztek. Két nappal később bejelölt Facebookon, amit jelnek vettem, na, gondoltam, milyen szerencsés vagyok, imádom azt a szobát, imádom azt a csajt, költő is meg minden, ajánlott egy jó teázót, ahol azóta már jártunk ugye Kiráékkal, amikor itt voltak, de aztán két napig semmi, végül ráírtam, hogy amúgy mi van...

 

És hát a barátja költözik be, de ha mégse, akkor szól. Na, oké. Azóta is szól. De legalább olvashatom milyen pszichés problémái vannak amiket naponta háromszor kitesz státuszba. Ettől függetlenül bírom, semmi gond...

Január 6-án, vasárnap viszont megtörtént a második látogatás, szintén Zizkovban, de míg Vozovna Zizkov mondjuk Zizkov kislábujja, ez a Milicova uccai albérlet Zizkov szívének minősíthető helyen állt, macskakövekkel körbevéve, rálátással a Vitkovra, amit már jól ösmerünk.

második albinézésem környékén

Életrevaló magyar csaj költözik haza, a helyére kerestek embert. Na én azzal a csajjal olyan jól eldumáltam a látogatás után, hogy kb. 20 percet álltunk a lépcsőházban. A probléma csak annyi volt, hogy a lakótárs két saláta lett volna (+1 valaki, aki nem volt otthon), egy halovány, fekete garbós, szőke (inkább csepűhajú, de nem gyöngyhajú) francia lány, illetve egy szintén szőke (festett, lenőtt) hajú, piros rúzsos, rózsaszín estélyi ruhában díszelgő szemüveges cseh Miss Röfi (minden rosszindulattól mentesen!). A francia úgy nézett ki, mint aki 3 hete nem aludt, Miss Röfivel pedig valahogy egyik fülünkön be, másikon ki zajlott a beszélgetés. Nem is érdekelt se a nagy konyha, se a szoba, se az, hogy közel van a melóhoz, se az, hogy szép helyen van, semmi. Nem lett volna ez valami nagy élvezet az egyetlen fürdővel, kuplerájjal. Plusz a cseh csaj szobáját a nappalitól egy óriási függöny választotta el... vannak (nincsenek) határok. Azért persze amikor kiderült, hogy nem engem választottak, kissé megsértődtem, de csak muszájból :P 

Tehát eddig 2 elutasítás.

A következő héten pénteken indultam Angliába, ami kissé megbonyolította ezt az egészet, de hát persze ez is én vagyok, miért ne jöjjön csőstül minden a nyakamba. Mielőtt kimentem, Lacival megbeszéltük, hogy ez a beköltözés-elmenés a tapasztalataink alapján mégse fog összejönni, mert ő egyébként is talált egy jobb helyet (azóta rápisiltek az ágyára a csokigyerekek), én meg mielőbbi biztos válaszokat akartam. 

futóútvonalon, Karlín-Liben

Azért még próbálkoztam ezen a héten péntek előtt. Hlubočepy – ahol Zsömi is lakik – panelrengetegében találtam egy kiadó szobát, egy cseh muki és egy nemtudommilyennemzetiségű lány lakótársa lettem volna. Rövid életű volt ez a kapcsolat is. Szerda este még arról beszélgettünk, hogy de jó, a biciklit is tudom hol tárolni, meg tökre tetszik a szoba stílusa, hogy olyan öreges, mert otthonossá teszi, ott volt ugye a mamámék lakása a nyóckerben, meg minden, meg van erkély, meg park is a közelben, meg tök jó árban van, és a lényeg, hogy rendet tartsak, mert a srác nem takarít (persze, persze, mindig felmosom magam után a padlót, a tisztaság mintaképe vagyok), másnap 18-kor találkozunk...

Aztán délben írt, hogy az első embernek nagyon tetszett az albérlet és ki is vette szóval sorry not sorry.

Akkor rávágtam az asztalra egyet. A munkahelyen is látták rajtam, hogyha épp bajom volt. De hogy nem lett volna, amikor hallottam a rémtörténeteket, meg egyébként is, ez már a 3. visszautasítás, úgy, hogy nem is találkozott velem az ember, és amúgy is milyen már, hogy némelyik albérlő rögtön odaadja az elsőnek, némelyik meg hetekig válogat, és miért nem tudok kifogni egy olyat, aki engem választ, vagy miért nem vagyok olyan, mint Csen, aki odaáll és hohó kisanyám, vagy odaadod most vagy megyek tovább és csá.

Na, majd egyszer – gondoltam.

Később határozottabbá váltam, de azzal se mentem semmire, mert pont olyan embereknél voltam határozott, akiknél fölösleges volt erőlködni. Újra meg újra csak a falba ütközés.

itt most ilyen futós képek vannak, bár ezt a képet fogalmam sincs, hogy csináltam

Jött Anglia, egy moldvai lányzóval már lebeszéltük, hogyha visszajöttem, látogassam meg az ő kiadó szobáját Kobilisyben. Egyike voltam azoknak, akik először írtak neki, ezért volt olyan rendes, hogy nem adta ki az első jöttmentnek, mint ahogy Julia tette... oké, legalább van miért hazajönni:)

Közben több sráccal is egyezkedtem, megígérték, jeleznek, ha Angliám után még aktuális lesz a lakótárskeresésük, satöbbi, persze nem írtak, én viszont folyamatosan írogattam már a standard szövegemet magamról. Körülbelül így hangzott... na jó, nem körülbelül, kimásoltam egyet. Különböző variánsokkal kell ezt elképzelni, pl. ha macskás, I like cats, ha nemdohányzót keresnek, akkor I do not smoke (ezek amúgy kb. mind igazak, szóval)...

„Dear Kae, i am writing to you as I would be really interested in the offer related to the room in Zizkov. I am Hungarian, 26 years old, working in Prague since September as a customer advisor and I plan to continue living here for at least 6 months, rather 1 year. I studied English at the university in Budapest and I like writing, sports, food really much and I play the guitar. essentially I am a quiet flatmate who is said to be reliable but funny, honest by my friends. I live currently in Holesovice, but I will need to move out soon due to the owners moving in. Please, let me know if you think you consider me as an optional flatmate and the room is still available. I really like the style of it too:). Thank you very much anyway for your reply, whatever that would be and wish you the bests, Dora:)”

Senki se mondja, hogy nem jó leírás.

!

No de Libenbe keresett egy csaj lakótársat, 2 macska mellé.

Néhány nap kuss után elkérte az e-mail címemet, mondván, küldött egy kitöltendő űrlapot, nagyon sokan jelentkeztek, muszáj valahogy szűrnie az embereket.

• Can you stand cat hair on your things?

• Do you feel easily gross by animal fluids?

• In a scale to 1 to 5, where 1 is “a total mess” and 5 is “i can’t stand unclean flat”, how would you consider yourself?

Na, mondom, ennyi vót.

Kobilisyben

Röhögtünk egyet a kollégákkal, lehúztam a sörömet és mentem Kobilisybe. Közel volt Dámék lakásához. Úgy gondoltam, szimpatikus vagyok a csajnak (már megint elbíztam magam :D). A szoba bútorozatlan, 9.000 CZK-ba fájt volna (és akkor még plusz a bútorok, de ott még szekrény, ágy se volt). A kilátás viszont priceless, láttad egész Prágát, mert pont a hegyoldalon állt a ház. Így este rohadt jól nézett ki, ültem volna az ablakban egész nap, bámulva a várost. Emeletes lakás volt, felül két szoba, fürdő, alul konyha meg WC. Oké, még azért jönnek emberek, de értesítelek.

Értesített is jó pár nap múlva, hogy nem. 4. visszautasítás. A letérdelésnél még azért nem tartottam, és volt időm, de kb. ekkorra jöttem rá: nem számít semmit, mennyire jól dumálsz az illetővel. 

Ahogy Zsömi mondta, és ahogy van tényszinten is: nem te választasz lakást, a lakás (bérlő/főbérlő) választ téged...

Libenben