Albérletkalandok - IV. fejezet - nyár

Amikor még évszakneveket adtam a bejegyzéseknek, nem gondoltam volna, hogy ténylegesen nyár lesz, mire végre megírom...

Átfutottam az írásokat itt (na jó, tisztességes ember módjára megnézegettem a képeket). Azóta Györgyi, Farkas vissza-, illetve elköltözött. Dia költözik, illetve lassan megy délebbre (bár még nincs melója), jött sok új, köztük kedvelendő, kevésbé kedvelendő. KisAnnát kirúgták. Na jó, nem hosszabbították meg a szerződését. Dáv már máshol dolgozik. Csak hogy témánál maradjunk, mert lenne miről írni.

Itt kezdődik.

Hajnika átmeneti lakhelyén, decemberben, egy buli alkalmából

Nehezen született meg ez a negyedik poszt, na de végre. 

Elegem van a hülye betűtípusváltozásokból, úgyhogy ígyhagyom a fenébe, ahogy esik, úgy puffan.

Mint sejthető, kiutasítottak Vinohradyból (6. visszautasítás), visszamondtam a drogtanyát.

Közeledett a hazamenetelem időpontja, február 21., és még mindig sehol se tartottam. Jött a Tátra, igaz, ekkor már elég sok minden elvonta a figyelmemet... pontosabban egy dolog, de az mindenféle szinten.

Lehet, hogy azon a Tátrás héten említette meg Davies, hogy van egy atticje, amit ki akar adni, és én rá akartam erre repülni, pedig nem is ismertem még akkor olyan jól, illetve azon a héten említette meg A2, hogy lehet, hogy ő átköltözne Davieshez, és én meg mehetnék az ő helyére... ezen a héten utasítottam még vissza egy másik látogatást, és jártam úgy, mint Juliánál, azaz odaadták a helyet az első jöttmentnek (7. visszautasítás, az is Zizkov). Ott már megkockáztattam egy síró fejet is. A csaj együtt érzett, de túl sokszor használta a :P jelet, lehet, nem is akartam volna vele lakni... 

Maradjunk most egyelőre annyiban, hogy lakóhelyem Hrdlořezy lett, és amúgy minden oké, vagyis majdnem minden, megnyugodhat mindenki.

De még előtte, most, hogy ennek a fejezetnek a nyár címet adtam, következzen néhány kép a Tátráról, ami egyébként roppant emlékezetes marad. A Tátra kulcsszavai: kiwi, rizses hús, aggressive necking, picsabob, abszint, bulibuli, pénztárcaelhagyás, kulcselhagyás, NEM 0-24-ig nyitva tartó portaszolgálat, hányévesvagybazdmeg?

No de a lényeg, hogy vasárnap 11 körül indult haza Prágába a vonat, 6-ra be is értünk, 8-ra mentünk is melóba.

És ugye azon a héten csak 3 napot dolgoztam, vagyis 2 és felet, mert szerdán délután mentem haza. Vagyis mentem volna haza, repülővel, de végül fél 7-kor indultunk 17:20 helyett. Egyébként itt már olyan volt, mintha már úgy támaszkodtam volna... de úgy!

Nem könnyű albérletet találni. Azt hiszem, ez lejött a leírásomból.

És végül ha úgy vesszük, nem is sikerült. Kicsit má kihűlt a sült galambom, de megérkezett, Davies és A2 személyében. Ezúton is köszönöm még Zsömiéknek, akik pozitív leírást adtak rólam Daviesnek :D  

Dobálgatták is még előtte nekem azt a sült galambot, de nem sokan tudtak vele mit kezdeni.

Van egy cseh vonalon dolgozó csajszi, Katka, kb. 18 éves, de már olyan szinten van, mint egy 30, legalább, szerintem gondolkodásban is, érettségben is, tudásban is. Pl. ruhákat varr, magának meg másoknak, de közben gépet is össze tud szerelni meg főzni rendesen. Szóval ő is próbálkozott segítséggel, van egy barátja, aki jön majd ide dolgozni, és felmerült, nézzünk együtt lakást, de aztán rájöttünk közösen, hogy nekem előbb kell elhagynom a hajót, minthogy ő fellépne a fedélzetre. Ez a srác különben manikűrösként dolgozott a nővérének 0 pénzért. Itt majdnem minden olcsó manikűrös meg műkörmös ázsiai származású (ő is az).

Hajnika permanent lakásában. Medve Zsömitől, angyalka tőlem Karácsonyra :D

Aztán unokatesók is próbálkoztak, anyámnak valami ismerőse, rokonnak ismerőse, de nem lett belőle semmi. Ezek is olyan vérszegény dolgok voltak, hogy éreztem, inkább nekem kéne tennem valamit, vagy akkor már hagyni az egészet a fenébe és úgy járni mint Ocó, vagy F. Laci, vagy Viola, akik hónapokon át hányódtak. Nika (már elfelejtettem neki milyen becenevet adtam... Hajnika:) Karlovo Namestinél lakik 11.000-ért egy szuterén stúdióban ahol nincs tűzhely, F. Laci megjárt egy öreg nénit, aki aztán elküldte, Patnál nincs melegvíz, ezért Stefánnál fürdik, de amúgy fűtés sincs... nem különböztem volna azoktól, akik pórul jártak. Daviddel, akitől Pat is szerezte a helyet, ahol lakik, is fel sikerült venni valamilyen úton-módon a kapcsolatot, csak hát akkor derült ki, van biztos helyem, és már belefáradtam: vagy A1, vagy Davies befogad.

Balabenka

Davies bulija után leroggyantam a whiskey+jég kombótól, de azért meglátogattam A1 rezidenciáját, Hloubetinben, amit egy ügyvéddel oszt meg, akié a lakás, de mióta ott jártam, eltűnt az ember. Valami záróvizsgái vannak, de konkrétan 1 hónapja nem látta A1, pedig eddig minden héten legalább kétszer előfordult arrafelé, mert felesége is van, gyereke is, máshol is élnek, szerintem csak a suli miatt járt be a lakásba, de akkor is, gyanús. A koncepció az volt, hogy A1 helyére jövök, de A1 szerint ott szúrtuk el, hogy megemlítettük, amúgy már Davies-szel is beszéltünk, ha nem tudok idejönni, mehetek oda – mindezt az ügyvéd jelenlétében. De nem volt gáz, mondta, hogy értesít majd, de nem szívesen fogadna csajt ott, mivel felesége van. Nem para.

Kedd estére a céges bulira már rendbejöttem szerencsére, az előző bejegyzés utolsó képe onnan származik. És akkor jött a Tátra, de arról már beszéltem. Davies-ről mit kell tudni?

Ő DJ, modell, esküvői videós és advisor is egyben. 3 éve lakik Prágában, 24 éves. Rebekáékkal és Balival jött, november végén talán. Már a munkába!

Nemrég vett egy Alfa Romeot, azzal hozott haza vasárnap Budapestről. Egyébként nagyon jóindulatú és kedves de közben laza és jófej. Imádom. 

Eddig tartott, ami előre megvolt írva, most már támaszkodom a jegyzetekre :D februárban 2 nappal a hazamenetelem előtt írt Zsófi, hogy amúgy maradhatnék – ez igaz, nem jött rosszul, azon kívül, hogy felidegelt, hogy miért most szól. Fontosabb volt, hogy stabil helyem legyen, mint az, hogy olcsóbban kicsivel, de maradhatok ott... azért nem jött rosszul, mert tárolhattam még a holmimat költözésem napjáig, március 4-ig. Ha belegondolok, ez csak 2 hónapja volt. Elképesztő, mintha 1 év telt volna el azóta is.  

Azért is jött jól, mert Rebekáék megkérték, vigyázzak a macskájukra, Petrinben. Pumbának hívták (nem, de kitalálhatjátok, mi a rendes neve). Aszondja Niki: én olyan macskás lánynak tűnök. Gondolom, látták facebookon Tüncicával készült képemet, ami igencsak jól sikerült és úgy látszik sikerem is lett vele. Ők (is) szegediek, mentek haza csütörtöktől vasárnapig (ez március 1-től 4-éig értendő), ez idő alatt kellett a macsekkal összeköltözzek.

Mit mondjak? Szép figura volt, csak ne beszélgetett volna annyit. Azért szerettem. De amikor éjszaka lefeküdtem a matracra és beleállt az arcomba, majd random időközönként két métereket ugrott, nem szerettem. Az a hétvége nagyon jól telt egyébként, már kb. új életfejezetem kezdődött. Február 26-án kezdődött pontosan. Hogy meddig tart, nem tudom, lehet, hogy még 1 hétig, lehet, hogy tovább. Na, de a lényeg, hogy döglődtem, filmet néztem, pizzát meg KFC-t ettem, Salandáztunk még pénteken. A macskát sokszor kellett a fürdőszobába tuszkolni, de örült neki, ott volt a jó meleg radiátoroszlop, s mondták is, nyugodtan.

Nehéz ma már elképzelni a prágai telet.

Otthon ugyebár kivették a maradék bölcsességfogaimat. De ezekről a maszlagokról még egy +1 fejezetben, képekkel számolok be.

Tehát március 4-én költöztem, vasárnap. Még március 1-jén lecipeltünk mindent Zsófival a tárolójukba. Hát, lett vagy 8 csomag. Nem is baj, hogy kb. ugyanennyi embert hívtam meg, hogy segítsenek. Mindenkinek jutott valami. Ilyen ideális költözést kívánok mindenkinek, leszámítva persze az eltűnt fekete kabátom, amiért végül csak 1.000 CZK-t kaptam, pedig többet ért az a kabát... és hogy a takarítónő nyúlta le, vagy a család, már sose derül ki.

ez a nappali ablakából

Felpattantunk a 9-es villamosra és irány Hrdlořezy! Chris Davies már várt minket whiskey-vel, azért a többiek, míg én elkezdtem kipakolni, meglátogatták a Lidl-t. Nagy buli kerekedett, akkora, hogy Pat, Stefán, A2 és persze Zsömi tábort vertek Davies-nél. Leslie, Hajnika és Attila hazamentek, bánhatják! :D Pat állítólag 1 órát aludt, Stefánnak odaadtam a pokrócomat. Reggelire Davies csinált rántottát rizzsel a népnek :D aztán együtt irányultunk be a melóba.

Tudni kell, hogy ez azért kicsit messzebb van, mint az előző lakhelyem. Ennek következtében – na, meg annak, hogy Zsömi a város túlfelén lakik (Barrandov) – az utóbbi időben kissé elkurvultam, már ami az Uberhasználatot illeti. Olcsó, és a magyar kártyámon úgyse nézem meg az egyenleget... :D 

Rendeltem egy asztalt és egy komódot (összeszerelte: Chris, Zsömi), kaptam ingyér két babzsákot (Chris már nem akarta őket), lassan minden a helyére állt. Elfér minden ruhám, kényelmes az ágyam, jobban alszom. Jó, a madarak manapság 4-kor kezdenek el kukorékolni. Messze vagyok a folyótól, ami van, kis patakpart, ami a folyóba ömlik, egyelőre még nem bejáratott részemről futástéren, inkább a macskaköveken rohangáltam, amíg el nem jött a tavasz. Azóta lefutok egészen a Moldváig (4 km, kb. ennyi a munkahely is), ott pedig keringek kicsit.

A hűtő kicsi, a villany kiégett, a tükör torzít, a mikró csak akkor működik, ha jól benyomod (igaz, eredetileg Chris jól fenékbecsapta, de én rájöttem ám, elég elölről megnyomogatni)...

szerintem ez nem Chrisé volt

Hogy Zsömivel mi lesz, ő tudja, próbált Stefánnal és Pattal üzletelni, de gyorsan rájött, ez nem fog menni. Kb. akkor győződött meg erről végleg, amikor Pat fordítva szerelte fel Nikiék szekrényének a fiókjait.

A beköltözés óta, ahogy írtam, több, mint 2 hónap telt el. Azóta Chrisszel még jobban megismertük egymást (főleg a hazaúton), félmeztelenül mászkál, én meg hajnalban ajtókat csapkodok, de ő tényleg hihetetlenül jófej, hogy semmi se izgatja. Takarítanom gyakrabban kéne, az igaz, most is itt ülök a szoba közepén és nézem az ablakról lehullott virágpor-eső-sárdarabkákat (amiket tegnap reggel kaparásztam le végre több hét odaszáradás után), amiket fel kéne seperni. Ja, igen, vettem porszívót. Erre büszke vagyok. Arra nem, hogy olyan kicsi volt a doboza, hogy először azt hittem, külön kellett volna megvennem hozzá a csöveket...

<3

Lassan készülődnöm kell, mert megyek hazafele Budapestre, aztán délebbre, és meglássuk, mit hoz a jövő. Max azt tudom egyelőre, a holnap mit hoz, ki van minden számolva. Én pedig összeszedettebb vagyok, mint 1 hete voltam. Kell nekem a magánidő. Különben egészen megváltozom. És nem akarok visszafejlődni soha többé olyanná, aki voltam. Azért még vannak berögződések. Meddig maradok itt? Nem tudom. Szeptember végéig biztos. Aztán lesz ami lesz. Végül is Chrisben az a jó, hogy ő nem amiatt a munka miatt lakik itt, ami miatt én.

Vacsorára sült hagymát, zöldségeket, feta sajtot ettem, fagyit is ettem, kávét is ittam. Akartam aludni, de nem tudok, majd tán a buszon. Futni akartam ma még, de nem jött össze. Sebaj, holnap biciklizek. És talán futok is. Sajnos még nem sikerült biciklit vennem. Mert azon a szombat délelőttön, amikor lehetett volna, kaptam volna segítséget, nem sikerült felkelnem időben. Hát, igen. Ezek a péntek-szombatok...

Maradjunk ennyiben, lesz még egy kiegészítő bejegyzés :D

Életem egyik legeseménydúsabb éve ez...

vasárnapesti költözőparti