Nyár - I. rész

Nem tudom, mikor írtam:

Lehet, hogy ezt a bejegyzést csak akkor posztolom majd, amikor hazaértem. Mert a képeket azért meg kéne szerkeszteni.

Gondolkodtam, mihez kezdjek magammal. 4:40-kor felébredtem (bár elég sokadjára az éjjel) és eszembe jutott, hogy végre akartam írni eg y blogbejegyzést. Képekből, mert csak úgy tudok már konkrétumokat megragad ni. Lassan vége a nyárnak, és bár ma este indulok Magyarországra, jövő héten meg megyünk egy fesztiválra szombaton, tehát, van még mit a tejbe aprítani, túl sok minden történt.

Különben éppen krákogok. Félek, tegnapelőtt túl gyorsan ittam azt a limonádét… tényleg limonádé volt! Három sör után úgy éreztem, elég alkoholt ittam (!) és ittam egy limonádét. Inkább ittam volna sört :D az nem volt olyan hideg. Tüsszögök is. Nagyon rossz, mert ugye a melóban meg folyamatosan szövegelni kell. Tegnap futottam sokat, addig bezzeg semmi bajom nem volt. Csak este kezdődött, meg még most is tart.

Jövő héten, mivel elvették a szabadságaimat, orvoshoz kell menjek. Miért vették el? Azért, mert nem hosszabbítok, de erről anyámnak ne szóljatok, mert szívinfarktust kapna. Így is elég sok baja van. Majd akkor mondom el neki, ha lesz munkám. Tegnap például hívtak egy cseh számról míg dolgoztam, mire kijöttem s visszacsörögtem, nem vették fel… üzenetet is írtam, biztos, ami biztos. Elég sok helyre jelentkeztem, két helyről írtak, az egyiket lemondtam személyes okok miatt, a másik pedig valójában, ahogy rájöttem, nem is érdekelt túlzottan. Na, sebaj. Október 1-ig végül is még van idő…

Keveset alszom itthon, ha itthon is alszom, nem jól. Pedig ugye fizetek Chris Daviesnek. Mit lehetne tenni? Semmit, tuti, hogy itt maradok, mert számomra az összeköltözés nem opció. Mondhatjuk azt, hogy félek tőle egy kicsit, mert mi lett az előző alkalommal? A másik, hogy ha itthon alszom, mindenféle szar rémálmom van. Jó, mi? :D

Kimaxoltam lassan ezt a helyet, pedig aranyosak az újak, legalábbis a legújabbak. Vannak dolgok, amiket nem tudok elengedni, ezért is akarok lelépni. Ez egy kicsit már Prágára is rányomta a bélyegét, és nem akarom, hogy ennél jobban rányomja. Tudom, hülye vagyok, de ha van valami rossz érzésem egy hellyel kapcsolatban, oda többet nem akarok menni.

Úgyhogy az úti cél valami délebbi ország lesz. Francba, hogy kapar a torkom, nyelni se tudok.

Szeptember 13. csütörtök

Hát igen, ez lett belőle :D

Jól vagyok, szerencsére meggyógyultam pár hete már :P

Elfáradtam. Mostanában nagyon sokat futok, túl sokat. Érzem a lábamban.

Otthon ülök unpaid dayoffom van. Kicsit borús az idő, így elmarad a görkorcsolyázásom. De azok után, hogy tegnap 24 km-t futottam, ma meg 16 km-t, igazából úgy gondolom, nem is baj. Majd szombaton.

Sertéstarját mustárosan bepácoltam. Sült krumpli lesz hozzá meg csemegeuborka. Én nekem mínusz sültkrumpli. Készítettem már bolognai spagettit, sajtos-baconos tepsis csirkét, mézes-mustáros csirkét. Egyelőre ez a felhozatal. A következő projekt baconbe tekert csirkemell lesz. Zsöminél nincs sütő, így ilyesmiket csak Chrisnél tudok művelni.

Vicces, mert olyan rég gépeltem, hogy most szinte akadoznak az ujjaim…

Szóval a terv az, hogy fogok egy nagy rakás képet, ami a nyáron készült, felosztom több bejegyzésre és brainstormingolok.

Elő kell vennem a timeline-om is. Nem tudom, ismeritek-e, a Google egyik funkciója, hogyha a location be van kapcsolva, akkor utólag meg tudod nézni, merre jártál. Javaslom különösen részegeseknek.

Hol hagytuk abba? Ja, igen. A telefonom, az új, Dia születésnapja után került beszerzésre, amikor is elhagyásra került a Huawei. Az a jó, hogy a képek, amik azon voltak, pont előtte lettek lementve. Ha egyszer rohadt sok időm lesz, szortírozok. Addig is jöjjön a nyár további része.

Hol is kezdjem?

Egy képpel, ami a Stefánbulin készült, a születésnapján, ami frenetikusan sikerült. Hasonlóan frenetikus volt Dia szülinapja. Arról nem készült kép. Legalábbis általam. Mert ugye akkor hagytam el a telefonom.

Szóval…

Június végén hazautaztam. Az útra már nem igazán emlékszem. De biztos, hogy telekocsival mentem. Mert kizárt, hogy egyedül ne telekocsival mentem volna. Volt 1-2 jó élményem telekocsival. Úgymint Michal, vagy pedig az az ember, aki hazáig vitt, a pénztárcámat bennhagytam a kocsijában, kb. Paksról jöttek fel másnap a feleségével (nem csak miattam hál’ égnek) és bedobták a postaládámba. Tele volt koronával a pénztárca, ráadásul apáé volt, a bőrtárca. Na de a lényeg, hogy valahogy hazajutottam.

(Közben egyébként mégis elmentem görkorcsolyázni. De csak 45 percet. Mert esni kezdett. Franc. Már sül a tarja. 15:54 van)

A képek alá odaírom majd a dátumokat is:) ha nincs a kép alatt dátum, ugyanaznap történt, mint az előző kép. Tényleg ez a képszerkesztés a leghosszadalmasabb ebben a blogírásban...

június 30. szombat

Innen tudod, hogy Magyarországon vagy? :D úton a városba. A képen roppant fehérnek tűnik a gatya, pedig olyan volt, mintha mocsokban hempergett volna. Ennyit számít a kontraszt :P éljen az Arany Ászok!

Ezt megelőzően futni is voltam, meg megtudtam, hogy Zsömi irgalmatlanul berúgott Nika és Ákos társaságában. Egészségükre.

Találkoztam Sandyvel (bocsi a pornós álnévért), mangós smoothie-t vagy mit ivott, én limonádét, talán karamellás fánkot evett, én key lime-osat, utána még elfeleztünk egy krémbrüléset :D ekkor még nem tudtam, hogy hamarosan elfogy a magyar kártyámról a pénz.. na jó, azért volt még egy kis idő addig. :D

Utólag belegondolva a pénzem elfogyása köszönhető annak, hogy aznap irdatlan mennyiségű pénzt elvertem, bár csak ezt a jegeskávét fogyasztottuk volna :D a Mojitos standoknál lehetett kapni, és iszonyú finom, egész olcsón. Ez már vásárlás után (amúgy a Keleti környékén lézengtünk).

Drága barátaim, ilyen a törp! Kedvenc Deák téri törzshelyen.

Ez cseresznyepálinka volt, vagy meggy, ha jól rémlik, mert nem volt máklikőr, amire azóta vágyok.. nem sejtem különösebben, milyen alkalomból ittunk, talán a nyári iskolaszünetre, talán arra, hogy Kíra másnap ment a Balatonra (ha jól emlékszem), ki tudja. Van, hogy nem kell indok.

Ez csak egy kép a néhány közül, ami jelképezi az aznap éjjeli bulit nővéremmel.

A Humuszbárt hagytuk éppen ott. Először a Remixbe mentünk, ott elég sokat röhögtünk a zenén és az embereken. Átmentünk a Morrisonsba. Na, ereszd el a hajam. Le se írom, mennyit táncoltunk, mert anyám rosszul lesz. Beszélgettünk ír emberkével, engem egy magyar lófejű szólított le, egyébiránt a zenék is nagyon szuperek voltak, még gyrosoztunk a Blahán is, ahogy kell. Sofőrszolgálat vitt minket haza a Városház tértől. Az ezt követő buli nem sikerült olyan jól, nővérem sajnos nem fogyasztott alkoholt, és ez engem frusztrált :D de erről majd egy későbbi bejegyzésben. És ha lesben áll egy cápa áldozatra várva...

július 1. vasárnap

Legemlékezetesebb kép egy kölcsönkutyával. Kocsiban készült. Nővéremékkel és anyámmal lerándultunk (vagy fel?) Visegrádra. Ott fákat ölelgettünk, erről nekem most nincs képem. És fagyit ettünk. És olyan rossz fagyit is ettem, hogy odaadtam anyámnak. De az Őrség aranya a legfinomabb akkor is a világon. Semmi extra, csak oda-vissza, Bendegúz feltörte a telefonom, anyámék ordítoztak, szuper vót.

július 3. kedd

Na, ez már valami kéremszépen. Erdős és fiai cukrászda, jól kell választani, mert egyébként rohadtdrága és nem mindig jó. Ez valami joghurtos volt, 1 "gombóc." Komolyan! Kelenföldi pályaudvar, biciklivel, koradélután. Indultam Balatonfűzfőre. Anyum is lassan elindult, csak ő kocsival. Nincs Balatonozás bicikli nélkül, mondtam én. Nem tudom elmondani, mennyire hiányzik a Balaton, az, hogy ott tölthessek legalább 2 hetet, biciklizzek össze-vissza, satöbbi. Boldog vagyok ott. Meg ha fagyizhatok.

Amúgy aznap futottam is 10 km-t, ezt az Endomondomból nézem ki. A nyaralókulcsért én mentem rögtön vonat előtt. Vettem egy meggyes Pepsit csak elfelejtettem, hogy zeroban lehet csak kapni, úgyhogy a felével megöntöztem egy gazt az út szélén.

Már a nyaralóban, megyünk le a partra. Anyám kivételesen nem rezegtette a kezét, úgyhogy nem lett annyira homályos kép.

Ez a kolbász nem volt annyira finom, de azért mégis finom volt. Asszem meg se tudtam enni. Most leugranék egyet megenni, az fix.

július 4. szerda

Nem kő megijedni, ezt nem én ittam, Alsóörs-Paloznak környékén találtam. Biciklizek éppen. Anya már hazament. Majdnem megijesztett a rossz idő, végül csak elindultam. 72 km-t bicikliztem, Balatonudvarinál fordultam vissza. Mentem volna tovább, de féltem, esni fog. 8 km-t futottam aznap még ezek után...

Kedvenc szakaszom a Csopak-Paloznak-Lovas átmenetel.

Szerintem ezt még reggel vettem a boltban, amikor a veszprémi Napló újságot is vásároltam. Korán kell menni, mert elkapkodják! Ez az az újság, amiben csak jó hírek vannak, a rosszak pedig nagyon mulatságosak. A megfogalmazás is figyelemre méltó, szarkasztikus. Itt épp Vikire gondoltam, mint sokszor... nagyon sokszor! Ha olvasod, tudd, hogy majdnem mindennap gondolok rátok! <3

Megérdemelt kaja, pirított kolbász, tojás, feta, salátafélék, tejföl, sült sonka. Asszem "csak" ennyi. És a kilátás. Mondjuk pont nem látszik a Balcsi a kontraszt miatt.

Délután fagyizni és sörözni mentem le, egy kis strandolás után. Asziszem úsztam is. Ekkor hívtam fel Zsömit telefonon. Nem beszéltünk mindennap. Én ha külön vagyok nem is szeretek mindennap beszélni. Staroprament ittam... Prága! A fagyi, ha jól rémlik: velencei álom, 1 gombóc!

július 5. csütörtök

Zsömi megérkezett és képviselteti magát Balatonfüreden. Reggelire amerikai palacsintát csináltam neki. Egyedül jött le anyum kocsijával, éjszaka utazott. Strandoltunk, olvastam neki Bihari Viktóriától. Átmentünk Balatonfüredre sétálni és fagyizni. Örült, hogy vezethet. Én nem mertem...

Ez még füred! A háttérben egy szoborcsoport, akik hallal fenyegetőznek. Sétálunk vissza a kocsihoz. Nem voltunk olyan hosszú időt Füreden. Úgy döntöttünk, inkább Fűzfőn kajálunk.

És Zsömi pókerezni is tanított. Sárgadinnye, IPA sör, mert ha otthon vagyok, ne igyak már nemagyart. Egyszer győztem. Egyébként nem szeretek veszíteni. Szuper volt. Amúgy most szombaton lesz pókerparti a srácokkal a Halott madárban. Addigra muszáj megtanítania újra, merhogy elfelejtettem :D

július 6. péntek

Kirándultunk. Felcipeltem a Tóti-hegyre, innen kilátás a Gulácsra meg a többi tanúhegyre. Szeretem ezt a helyet nagyon. Először a Salföld 30 túra alatt jártam idefent. Nagyobb a csúcsrész, mint amire emlékeztem, de rövid út vezet fölfelé, még ha iszonyú meredek is, megéri. Ezért is mertem Zsömit elhozni, nem egy túrázós alkat, tudjátok :D a képen szőlőlevet iszik, amit megfeleztünk. Aznap kicsit borúsabb volt az idő. Délutánra kisütött a nap.

A strandról azért nincs kép, mert nem vittük sose a telefonunkat...

Már otthon, és mivel fröccs van a képen, valszeg nem mentünk már aznap kocsival semerre... olvastuk az újságot, a szappanoperák leírásait, aztán megint pókereztünk.

És igen. Itt Zsömi kever. Az is lehet, hogy ez már szombat. Szombat volt az utolsó napunk a Balatonon, így 3 napot voltunk. De hogy melyik nap néztük meg a szentkirályszabadjai elhagyatott panelrengeteget, ne kérdezzétek. Mindenesetre megegyeztünk abban, hogy visszajövünk, felkészültebben. Éppen valami ralliversenyek mentek ott, nem mertünk kiszállni :D

Sétáltunk is egyet Fűzfőn, megmutattam neki a kilátást. Rövid volt ez a nyaralás, de nagyon szuper. Örülök, hogy láthatta Fűzfőt, megmutathattam neki. Mint kiderült, szereti ezeket a nomád dolgokat. Még ha nem is sátorban aludtunk. Már tök jól ment a víz, stb. kinyitása nekem. Sajna ottfelejtettünk egy úszógumit :D (Zsömi nem tud úszni. nem mintha használta volna azt a gumit, csak poénból vittem fel a kocsiból) és azt a cuccot amin feküdni lehet de nem jut az eszembe.

Másnap, vasárnap már utaztunk haza, egy szerencsésebb telekocsi utunk volt. Rossz volt visszaérkezni Prágába...

július 13.

Mik történtek péntek 13-áig még?

Egyszer jártunk a Salandában, de én lebetegedtem. Úgyhogy csütörtök-pénteken szerintem nem is dolgoztam, mert ahogy a Timeline-om nézem, jártam a Poliklinikán. Nikának május 31-én volt a születésnapja, most kapta meg az ajándékait. Ja, igen, már emlékszem. Csütörtökön reggel hazamentem a melóból, olyan szinten elment a hangom, köhögtem, fulladtam. Allergiára, légkondira gyanakodtam. Szerintem munkaundor volt.

Csütörtök este a Hattyúk tavát néztük meg páran a csapatból. Nem voltunk lenyűgözve, de egynek elment. Úgyse láttam még sose balettet. Hát, nem jött meg a kedvem :D

Péntek 13-án azért csatlakoztam Zsömiékhez, akik az Amforában iszogattak munka után. Nem maradtunk sokáig, én csak döntöttem magamba a gyömbéres-mézes-citromos teát. Fuj, a nyár közepén...

Másnapra volt szervezve egy Stefánnal egybekötött Duplex, amit persze nem hagyhattam ki. Nem teljesen emlékszem a történtekre, de jó volt :D remélem, csak azért nem, mert rég volt már :P

Viszont vasárnap nagyon jót strandoltunk. Erről majd legközelebb. Lassan kész a kaja, pakolok és megyek :D még krumplit kell sütnöm. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én, amíg kész nincs teljesen a kaja, félek, hogy nem lesz kész, nem fog sikerülni, szar lesz. Amíg nem látom az eredményt a tányéron. Tiszta stresszes vagyok még ebben is. Akartam még írni a maradásomról-nemmaradásomról, de már nincs időm. Talán az is későbbre marad. Bízom benne, a hétvégén megszerkesztem a kövit, a képek már készen vannak.

Ha majd visszanézek az itt eltöltött időre, de érdekes lesz ezt olvasgatni... ha már most izgalmas a visszaidézés!

A világ legbénább vízesései - Cseh Svájc

Na. Végre leültem írni. Június 8-a van, péntek este. Igen, péntek este, és én otthon vagyok. Most ettem túrót gyümölcsökkel meg mézes tahinivel, meg ittam egy fél pohárka kávét. Este még futni megyek, de szigorúan 8-kor, mert tegnap majd megpusztultam ilyentájban. Nem is sikerült 6 km-nél többet futni. Most 10-et tervezek. (Később, a bejegyzés véglegesítésekor: SIKERÜLT!:)

Na de visszatérve...

Muszáj elkezdeni, mert különben elveszik az éterben. Elveszik az a rengeteg este, rengeteg nap és éjszaka, úgyhogy muszáj. Úgyhogy itt vagyok és kezdem.

Na jó, nem mintha olyan könnyű lenne elfelejteni.

Kezdődött azzal, amivel sok minden: péntek esti kocsmázással :D

Tudom, pont most írtam, hogy péntek este van és otthon ülök, de tegyük hozzá, hogy holnap Stefán szülinapi előbuli és Duplex...

Május 26-án, péntek este a jó öreg Globusban csoportosultunk sokan össze, megspékelve jópár új emberkével, akikkel viszonyunk még kiegyensúlyozatlan... és nem is halad jófelé, na de erről most ne. Egészen 11-ig, zárásig ittunk, otthon még volt egy kis befejezendő gépelés melóm, azoknak se fogok többet dolgozni ezek után. Tehát mikor feküdtem le? Éjjel 1 körül, mert Zsömi még rámtelefonált és fél órán át csacsogott. Mikor keltem? 5 előtt, Zsömit 5-kor ébresztettem, közöltem vele, fél 6-kor indul a villamos, azt érje el. Hát, nem érte el, végül Uberezett, de a lényeg, hogy előbb odaért, mint én.

Bevettem rögtön 2 algopyrint még indulás előtt. Zavarbaejtően világos volt fél 6 táján, amikor kisétáltam táskámmal a villamoshoz Spojovaciig. Odáig olyan 10 perc a háztól, ahol lakom, viszont közvetlenül letett a főpályaudvaron. Elég sokan voltak a villamoson ahhoz képest, hogy szombat hajnal volt...

Spojovaci. Biztos nagy buli volt előző este itt is

Zsömi és Marcsi már ott voltak ugyebár. Zsömin látszott, hogy kivan. Na, nem mintha én azon lettem volna. Az a kategória volt, amikor fáj a napsütés. Attila és Filip németbarátja is megérkeztek. Ő pár napot itt lógott Prágában, és úgy volt vele, csatlakozik hozzánk, úgy megy majd haza. Attila állítólag csak egy sört ivott, ahhoz képest nem találtuk meg a vágányt, amikor a kocsit kerestük, ellenkező irányba indultunk. Pedig arra számítottunk, ha már Attila a nagy szervező, tudja, merre kell menni. Hát, nem :D 

Végül helyet foglaltunk egy fülkében, ahová minden irányból betűzött a nap. A tervezett alvásból nem lett semmi, helyette még félrészegen meséltük Filipnek tátrai kalandjainkat, amihez képeket is csatoltunk. Zsömi kijelentette, többet nem iszik Kozelt. Egyikőnktől a kalauzné el se kérte a jegyet. Láttuk, elég jó időnk lesz. Szeretem a nyárban, hogy nem kell sok mindent cipelni. Persze mostanában mindig cipekedem, vándorolok otthonok között, a város két pontja között, de nem bánom. 

folyóba

Na de megint vissza. Tehát, Zsömi kb. sose túrázott még...látszott is rajta, mert ugyanolyan hacukában jelent meg, mint amilyenbe dolgozni jár.

Decinbe érkeztünk, ahol első utunk a csomagmegőrzőhöz vezetett. Na, láttuk, hogy át van húzva a csomagmegőrző tábla. Nem baj, végül megleltük és leadtuk a csomagokat egész ócsón. Utána én ettem egy szendvicset, mert már eléggé szarul voltam :D a jegyvásárlásnál is alkottunk, főleg Filip, aki már a vonaton vette észre, hogy a hazafelé jegyét nem másnapra, hanem aznapra vette meg. Így 10 perc alatt visszarohant és visszakérte a pénzét. Olyan vonatokkal utaztunk Schönába (olyan ¾ 9 volt ekkor már), mint a magyarvonatok. Nordic walkingbotos, túrázós, izmos nyuggercsapatok csapódtak társaságunkhoz. Nem adtuk át a helyet, há elég fittek ezek, had álljanak.

Mindent Attilára bíztunk amúgy, tehát én, mint túravezető, egyáltalán nem használtam ki a tudásomat. Csoda is lett volna, ha abban az állapotban képes vagyok bármire is. Még pénzt se vettem ki, szendvicset se csináltam, ahogy eredetileg terveztem. Ez lett a 2-3 sörből :D 

illusztrálja

Schönában félórába telt, míg megvettük a jegyet, mert az automata angolról mindig átváltott németre. Ez elárulja, hogy mennyire volt bonyolult a rendszer, ha németként Filip, németül beszélőként Attila se tudta kitalálni, melyik úton-módon tudjuk megvenni a visszajegyet :D ja, igen, ez Németország volt. Hogy utána átmehessünk vissza Csehországba egy komppal.

ez nem magyaros vonat

Odaát a Free Shopokat figyeltük meg, este, visszafelé közelebbről is, ahol megfigyelhettük a világ legrondább kerti törpéi és állatai gyűjteményt, made in China :D komolyan úgy bénáztunk a térképnél, mint a diszgráfiások. Más irányba is indultunk el, na de nem baj, mert voltak gyöngyszemek ám.

kompon

még nem a kompon

gyöngyszem

Mi Zsömivel tanultuk a kapcsolatosdit, a többiek hol mögöttünk, hol előttünk, néha angolul, néha németül, néha magyarul.

Azt megtanultuk az első napon, hogy a Google-ra nem igazán érdemes hallgatni. Na de még a második napon mennyire megtanultuk...

nekünk nem vált be!

Jellemző volt még a napra, hogy mindenki majdnem elesett folyamatosan :D olyan tudással gazdagítottam a csapatot, mint az erdei környezetben már-már klasszikusnak számító „az egy fa” jellemzés. Na meg dokumentálni is kellett A1-éknak, hogy Zsömi tud túrázni. Ha lehet ilyenmód kifejezni magam.

Attila épp elesik

erről persze nem esett le

ez egy fa

 A sziklára oktrojált parabolaantennát elhagyva megindultunk a kijelölt útvonalon. 

 

keresd az antennát. jó homályos kép lett

A tervezett 10 km-ből végül vagy 24 lett... kösz, Attila! :D az úton csatornaszag követte az eldobott zsebkendőket. Többféle különlegesebb túrázófajt is megkülönböztettünk, úgymint a babakocsi (apja által cipelve), a 90 éves öreg (aki két bottal, két unokára támaszkodva se tudott közlekedni az útvonalon) és a mezítlábas (de azért hozta magával a cipőt).

dászépatermészet

Egy ponton egymásra pakolászott kövek kezdtek el követni bennünket. Szemünk előtt lejátszódott pár horrorfilm forgatókönyv. 

a kövek

Később már Hajnika mesélte el nekem, hogy ez zsidó szokás, mindig 1-1 követ tesznek azok le, akiket megérintett a túra. Nem néztem végül utána, hogy ez igaz-e. Mindenesetre felfele meneteltünk egy sziklásodásig, ahol ultradrága kínai étteremnek kinéző látványkajálda tűnt fel. 

És mindenki sorbaállt.

Jó magyarokként mi is beálltunk a sorba. Azt hittük, csak azon az útvonalon tudjuk folytatni a túrát, és még fizetni is kell. Na, gondoltuk, jól legombolnak ezek a csehek, a természetből is pénzt csinálnak :D Mire sorra kerültünk, Filip megkérdezte, mi is ez a sor: hát valamilyen kiállítások meg galériák meg az éttermi részek vannak errefelé. 

Na, jól van, fordultunk is vissza :D 

itt épp Filip adja vissza a Niveját a Marcsinak, mert Filip lábát lejáratta Attila az előző napokon Prágában

Túrázzon Ön is! Promókép

Mennyi van még hátra? Inkább nem gondoltunk bele :D fogalmam sincs, hány óra volt, mikor elkezdett esni az eső egy 10 percre, majd abbamaradt. Marcsi még esernyőt is hozott. Mi túléltük anélkül. 

Aztán megérkeztünk Mezni Loukába, egy „kisvárosba,” ahol az is nehezünkre esett, hogy eldöntsük, leüljünk-e egy asztalhoz, vagy se. Talán 3 óra lehetett, mire leültünk egy helyre. Malinovkát ittam, nem sört! Filip és Zsömi sörözött, utóbbi rántott húst evett még. Mi többen salátát, én fetásat (balkánsky syr vagy mi a franc), Marcsi és Attila husisat. 

+1 fő

Viszont Zsöminek ettől a sörtől és a hústól rögtön helyrejött a másnapossága, 100%-on kezdett szuperálni :D negatívuma vót a helynek, hogy a kutya előbb kapott vizet, mint mi kaját, pedig mi a kutyánál előbb érkeztünk.

vonulunk

A következő állomás már a csónakozás volt, ami állítólag a kompig visz majd. Hát, nem így történt, de nagy élmény volt ez is :D

szép

Egymást követték a kajáldák (ménemittettünkinkább?!), vicces játszóterek és hatezer lefelelépcsőzés után (itt találkoztunk egy babakocsit felfele cipelő családapával) meghallottuk a patakcsobogást, ld. fent. 

Ekkor már kicsit vártuk az út végét, asszem.

jáccó

Egyéb élmények közé tartozik, amikor a WC-s néni a maradék sült krumpliját beledobta a patakba, vagy amikor az egyik csónakvezető muki nagyot hortyantva beleköpött. Lehetett ebben a folyómederben minden, ami jó :D hát, igen, ez Csehország.

A hajózás is fizetős volt, de megérte. 

megérte pofák, bár itt még nem vagyunk a hajón

A hajó orrában ültünk, és a mi csónakvezető bácsink extra jófej volt. Egy fázós, ijedős kiskutya is betársult. A bácsi csehül és németül vezényelt a csónakozás közben jobbra-balra. Hol egy delfin alakú, hol egy kígyó alakú szikla-faszoborra mutatott, majd A Világ Legbénább Vízesései lista első helyezettjére. Ez úgy nézett ki, hogy a sziklafalon csordogált egy kis ér, a bácsi megrántott valami kötelet, ami valami Ágnes asszonyt ránthatott meg, mert a szikla tetejéről kb. egy lavórnyi víz zúdult alá. Azért ismételjük meg még egyszer, csak a fotó kedvéért... :D 

hajóban

Zsömi nem tud úszni, úgyhogy aggódtam érte, hogy fél :D de szerintem én jobban féltem attól, hogy ő fél. Marcsi nélkül amúgy nem tudom, hová lettünk volna, ugye ő szlovákul tud, ő vett nekünk jegyet, ő értette meg azt is, és magyarázta el nekünk, mit mond a bácsi: „ha most felnéznek, egy idő után rájönnek, hogy nincs ott semmi, de legalább jól megfájdul majd a nyakuk,” illetve, hogy az ő tökei mennyire befagytak egyszer, amikor véletlenül belezuhant a 12 fokos vízbe...

De láttam jégmadárkát, ami minden várakozásomat felülmúlta. Soha nem láttam még jégmadarat. Sokkal kisebb volt, mint gondoltam, mint képen. Élőben minden sokkal kisebb. A mekis hamburger mondjuk nagyobb csalódást okozhat ennél.

Fáradtan meneteltünk vissza a komphoz. Nekem fájt a hasam a hagymás-olajos salitól, úgyhogy NEM VETTEM FAGYIT ami nagyon durva. Marcsi vett egy csavarosat.

kompon vissza. mellettem Zsömi épp a táskájáról vakarta le a mocskot amit a hajóban szedett össze, így ő nem került rá a képre

A Schönába visszavezető kompnál a törpéken, és egy fenekét csapkodó 5 év körüli vietnámi kislányon kívül várt minket még látványosság. Amíg várakoztunk az indulásra, egy 10 év körüli kislány nem bírta tovább és a parton, úgy, hogy jól ráláttunk, leguggolt pisilni, így premierplánban figyelhettük végig a folyamatot, Attila akkorát röhögött, hogy utána, mikor már leszálltunk, és folytatta a röhögést, még a kislánynak állt feljebb, és sértett pofákat vágott :D azért ezt az Attilát, ha nem lenne, ki kéne találni. Már a reggeli vonaton kezdte a bulibulit, mi lesz később?

Bepunnyadtunk, Marcsi kijelentette, hogy ő lehet, lefekszik aludni majd a szálláson és nem jön velünk kajálni, annyira kifáradt. A csomagmegőrzőnél aztán megtorpantunk, ugyanis zárva volt...

Szerencsére csak meg kellett kerülni az egész épületet és ott voltak a csomagok :D Filip lelépett egy közelebbi hostelnél (ő később foglalt helyet), mi meg majdnem nem jutottunk be a saját hostelünkbe. Marcsi beszélt megint csak az illetékesekkel. Kiderült, Attila kapott valami SMS-t arról, hogy ma csak eddig meg eddig van nyitva a recepció, de nem válaszolt rá... nem találtuk meg az SMS-t, de jött valaki, aki aztán felengedett minket :D 

banya a vasútállomáson. Welcome felirattal!

Odafönt négyágyas szoba, kettő ágy összetolva, jó lesz. Nénikkel közös fürdőszoba, ami a 70-es években ragadt és olyan szag, mint a rohadás. Ilyen gyorsan még Zsömi, a fürdőskurva se zuhanyozott le :D Marcsi lefekvés mellett döntött. 

Mi négyen, Filip, Attila és Zsömi átrándultunk egy Tankovna Na Skrivance nevű étterembe, amit még én néztem ki. Minden csehül volt, de sikerült jót enni, csak a sör ne lett volna vízizű :D nem is kívántam már a sört, nem tudtam, mi ütött belém. Azért ott is elbeszéltük az időt este 11-ig. Végül alvás. Filiptől elbúcsúztunk, mert neki 7-kor ment a vonatja. Egyébként sikerült megvennie a jegyet aztán online. Nekünk nem volt eszünk ágában felkelni 7 előtt miatta.

Pedig másnap reggel 6:30-kor már fent voltunk... :D képzelhetitek.

Másnap kiderült, mi a különbség a cseh és a német túraútvonalak között, megfigyelhettük A Világ Legbénább Vízesései 3. helyezettjét és Marcsit majdnem lesodorta egy kőszikla, de erről egy másnap... :D