Nem tudom, mikor írtam:
Lehet, hogy ezt a bejegyzést csak akkor posztolom majd,
amikor hazaértem. Mert a képeket azért meg kéne szerkeszteni.
Gondolkodtam, mihez kezdjek magammal. 4:40-kor felébredtem
(bár elég sokadjára az éjjel) és eszembe jutott, hogy végre akartam írni eg y
blogbejegyzést. Képekből, mert csak úgy tudok már konkrétumokat megragad ni.
Lassan vége a nyárnak, és bár ma este indulok Magyarországra, jövő héten meg
megyünk egy fesztiválra szombaton, tehát, van még mit a tejbe aprítani, túl sok
minden történt.
Különben éppen krákogok. Félek, tegnapelőtt túl gyorsan
ittam azt a limonádét… tényleg limonádé volt! Három sör után úgy éreztem, elég
alkoholt ittam (!) és ittam egy limonádét. Inkább ittam volna sört :D az nem
volt olyan hideg. Tüsszögök is. Nagyon rossz, mert ugye a melóban meg
folyamatosan szövegelni kell. Tegnap futottam sokat, addig bezzeg semmi bajom
nem volt. Csak este kezdődött, meg még most is tart.
Jövő héten, mivel elvették a szabadságaimat, orvoshoz kell
menjek. Miért vették el? Azért, mert nem hosszabbítok, de erről anyámnak ne
szóljatok, mert szívinfarktust kapna. Így is elég sok baja van. Majd akkor
mondom el neki, ha lesz munkám. Tegnap például hívtak egy cseh számról míg
dolgoztam, mire kijöttem s visszacsörögtem, nem vették fel… üzenetet is írtam,
biztos, ami biztos. Elég sok helyre jelentkeztem, két helyről írtak, az egyiket
lemondtam személyes okok miatt, a másik pedig valójában, ahogy rájöttem, nem is
érdekelt túlzottan. Na, sebaj. Október 1-ig végül is még van idő…
Keveset alszom itthon, ha itthon is alszom, nem jól. Pedig
ugye fizetek Chris Daviesnek. Mit lehetne tenni? Semmit, tuti, hogy itt
maradok, mert számomra az összeköltözés nem opció. Mondhatjuk azt, hogy félek
tőle egy kicsit, mert mi lett az előző alkalommal? A másik, hogy ha itthon
alszom, mindenféle szar rémálmom van. Jó, mi? :D
Kimaxoltam lassan ezt a helyet, pedig aranyosak az újak,
legalábbis a legújabbak. Vannak dolgok, amiket nem tudok elengedni, ezért is
akarok lelépni. Ez egy kicsit már Prágára is rányomta a bélyegét, és nem
akarom, hogy ennél jobban rányomja. Tudom, hülye vagyok, de ha van valami rossz
érzésem egy hellyel kapcsolatban, oda többet nem akarok menni.
Úgyhogy az úti cél valami délebbi ország lesz. Francba, hogy
kapar a torkom, nyelni se tudok.
Szeptember 13.
csütörtök
Hát igen, ez lett belőle :D
Jól vagyok, szerencsére meggyógyultam pár hete már :P
Elfáradtam. Mostanában nagyon sokat futok, túl sokat. Érzem
a lábamban.
Otthon ülök unpaid dayoffom van. Kicsit borús az idő, így
elmarad a görkorcsolyázásom. De azok után, hogy tegnap 24 km-t futottam, ma meg
16 km-t, igazából úgy gondolom, nem is baj. Majd szombaton.
Sertéstarját mustárosan bepácoltam. Sült krumpli lesz hozzá
meg csemegeuborka. Én nekem mínusz sültkrumpli. Készítettem már bolognai
spagettit, sajtos-baconos tepsis csirkét, mézes-mustáros csirkét. Egyelőre ez a
felhozatal. A következő projekt baconbe tekert csirkemell lesz. Zsöminél nincs
sütő, így ilyesmiket csak Chrisnél tudok művelni.
Vicces, mert olyan rég gépeltem, hogy most szinte akadoznak
az ujjaim…
Szóval a terv az, hogy fogok egy nagy rakás képet, ami a
nyáron készült, felosztom több bejegyzésre és brainstormingolok.
Elő kell vennem a timeline-om is. Nem tudom, ismeritek-e, a
Google egyik funkciója, hogyha a location be van kapcsolva, akkor utólag meg
tudod nézni, merre jártál. Javaslom különösen részegeseknek.
Hol hagytuk abba? Ja, igen. A telefonom, az új, Dia
születésnapja után került beszerzésre, amikor is elhagyásra került a Huawei. Az
a jó, hogy a képek, amik azon voltak, pont előtte lettek lementve. Ha egyszer
rohadt sok időm lesz, szortírozok. Addig is jöjjön a nyár további része.
Hol is kezdjem?
Egy képpel, ami a Stefánbulin készült, a születésnapján, ami
frenetikusan sikerült. Hasonlóan frenetikus volt Dia szülinapja. Arról nem
készült kép. Legalábbis általam. Mert ugye akkor hagytam el a telefonom.
 |
Június végén hazautaztam. Az útra már nem igazán emlékszem.
De biztos, hogy telekocsival mentem. Mert kizárt, hogy egyedül ne telekocsival
mentem volna. Volt 1-2 jó élményem telekocsival. Úgymint Michal, vagy pedig az
az ember, aki hazáig vitt, a pénztárcámat bennhagytam a kocsijában, kb. Paksról
jöttek fel másnap a feleségével (nem csak miattam hál’ égnek) és bedobták a
postaládámba. Tele volt koronával a pénztárca, ráadásul apáé volt, a bőrtárca.
Na de a lényeg, hogy valahogy hazajutottam.
(Közben egyébként mégis elmentem görkorcsolyázni. De csak 45
percet. Mert esni kezdett. Franc. Már sül a tarja. 15:54 van)
A képek alá odaírom majd a dátumokat is:) ha nincs a kép alatt dátum, ugyanaznap történt, mint az előző kép. Tényleg ez a képszerkesztés a leghosszadalmasabb ebben a blogírásban...
 |
| június 30. szombat |
Ezt megelőzően futni is voltam, meg megtudtam, hogy Zsömi irgalmatlanul berúgott Nika és Ákos társaságában. Egészségükre.
Találkoztam Sandyvel (bocsi a pornós álnévért), mangós smoothie-t vagy mit ivott, én limonádét, talán karamellás fánkot evett, én key lime-osat, utána még elfeleztünk egy krémbrüléset :D ekkor még nem tudtam, hogy hamarosan elfogy a magyar kártyámról a pénz.. na jó, azért volt még egy kis idő addig. :D
Utólag belegondolva a pénzem elfogyása köszönhető annak, hogy aznap irdatlan mennyiségű pénzt elvertem, bár csak ezt a jegeskávét fogyasztottuk volna :D a Mojitos standoknál lehetett kapni, és iszonyú finom, egész olcsón. Ez már vásárlás után (amúgy a Keleti környékén lézengtünk).
Drága barátaim, ilyen a törp! Kedvenc Deák téri törzshelyen.
Ez cseresznyepálinka volt, vagy meggy, ha jól rémlik, mert nem volt máklikőr, amire azóta vágyok.. nem sejtem különösebben, milyen alkalomból ittunk, talán a nyári iskolaszünetre, talán arra, hogy Kíra másnap ment a Balatonra (ha jól emlékszem), ki tudja. Van, hogy nem kell indok.
Ez csak egy kép a néhány közül, ami jelképezi az aznap éjjeli bulit nővéremmel.
A Humuszbárt hagytuk éppen ott. Először a Remixbe mentünk, ott elég sokat röhögtünk a zenén és az embereken. Átmentünk a Morrisonsba. Na, ereszd el a hajam. Le se írom, mennyit táncoltunk, mert anyám rosszul lesz. Beszélgettünk ír emberkével, engem egy magyar lófejű szólított le, egyébiránt a zenék is nagyon szuperek voltak, még gyrosoztunk a Blahán is, ahogy kell. Sofőrszolgálat vitt minket haza a Városház tértől. Az ezt követő buli nem sikerült olyan jól, nővérem sajnos nem fogyasztott alkoholt, és ez engem frusztrált :D de erről majd egy későbbi bejegyzésben. És ha lesben áll egy cápa áldozatra várva...
Legemlékezetesebb kép egy kölcsönkutyával. Kocsiban készült. Nővéremékkel és anyámmal lerándultunk (vagy fel?) Visegrádra. Ott fákat ölelgettünk, erről nekem most nincs képem. És fagyit ettünk. És olyan rossz fagyit is ettem, hogy odaadtam anyámnak. De az Őrség aranya a legfinomabb akkor is a világon. Semmi extra, csak oda-vissza, Bendegúz feltörte a telefonom, anyámék ordítoztak, szuper vót.
Na, ez már valami kéremszépen. Erdős és fiai cukrászda, jól kell választani, mert egyébként rohadtdrága és nem mindig jó. Ez valami joghurtos volt, 1 "gombóc." Komolyan! Kelenföldi pályaudvar, biciklivel, koradélután. Indultam Balatonfűzfőre. Anyum is lassan elindult, csak ő kocsival. Nincs Balatonozás bicikli nélkül, mondtam én. Nem tudom elmondani, mennyire hiányzik a Balaton, az, hogy ott tölthessek legalább 2 hetet, biciklizzek össze-vissza, satöbbi. Boldog vagyok ott. Meg ha fagyizhatok.
Amúgy aznap futottam is 10 km-t, ezt az Endomondomból nézem ki. A nyaralókulcsért én mentem rögtön vonat előtt. Vettem egy meggyes Pepsit csak elfelejtettem, hogy zeroban lehet csak kapni, úgyhogy a felével megöntöztem egy gazt az út szélén.
Már a nyaralóban, megyünk le a partra. Anyám kivételesen nem rezegtette a kezét, úgyhogy nem lett annyira homályos kép.
Ez a kolbász nem volt annyira finom, de azért mégis finom volt. Asszem meg se tudtam enni. Most leugranék egyet megenni, az fix.
Nem kő megijedni, ezt nem én ittam, Alsóörs-Paloznak környékén találtam. Biciklizek éppen. Anya már hazament. Majdnem megijesztett a rossz idő, végül csak elindultam. 72 km-t bicikliztem, Balatonudvarinál fordultam vissza. Mentem volna tovább, de féltem, esni fog. 8 km-t futottam aznap még ezek után...
Kedvenc szakaszom a Csopak-Paloznak-Lovas átmenetel.
Szerintem ezt még reggel vettem a boltban, amikor a veszprémi Napló újságot is vásároltam. Korán kell menni, mert elkapkodják! Ez az az újság, amiben csak jó hírek vannak, a rosszak pedig nagyon mulatságosak. A megfogalmazás is figyelemre méltó, szarkasztikus. Itt épp Vikire gondoltam, mint sokszor... nagyon sokszor! Ha olvasod, tudd, hogy majdnem mindennap gondolok rátok! <3
Megérdemelt kaja, pirított kolbász, tojás, feta, salátafélék, tejföl, sült sonka. Asszem "csak" ennyi. És a kilátás. Mondjuk pont nem látszik a Balcsi a kontraszt miatt.
Délután fagyizni és sörözni mentem le, egy kis strandolás után. Asziszem úsztam is. Ekkor hívtam fel Zsömit telefonon. Nem beszéltünk mindennap. Én ha külön vagyok nem is szeretek mindennap beszélni. Staroprament ittam... Prága! A fagyi, ha jól rémlik: velencei álom, 1 gombóc!
Zsömi megérkezett és képviselteti magát Balatonfüreden. Reggelire amerikai palacsintát csináltam neki. Egyedül jött le anyum kocsijával, éjszaka utazott. Strandoltunk, olvastam neki Bihari Viktóriától. Átmentünk Balatonfüredre sétálni és fagyizni. Örült, hogy vezethet. Én nem mertem...
Ez még füred! A háttérben egy szoborcsoport, akik hallal fenyegetőznek. Sétálunk vissza a kocsihoz. Nem voltunk olyan hosszú időt Füreden. Úgy döntöttünk, inkább Fűzfőn kajálunk.
És Zsömi pókerezni is tanított. Sárgadinnye, IPA sör, mert ha otthon vagyok, ne igyak már nemagyart. Egyszer győztem. Egyébként nem szeretek veszíteni. Szuper volt. Amúgy most szombaton lesz pókerparti a srácokkal a Halott madárban. Addigra muszáj megtanítania újra, merhogy elfelejtettem :D
Kirándultunk. Felcipeltem a Tóti-hegyre, innen kilátás a Gulácsra meg a többi tanúhegyre. Szeretem ezt a helyet nagyon. Először a Salföld 30 túra alatt jártam idefent. Nagyobb a csúcsrész, mint amire emlékeztem, de rövid út vezet fölfelé, még ha iszonyú meredek is, megéri. Ezért is mertem Zsömit elhozni, nem egy túrázós alkat, tudjátok :D a képen szőlőlevet iszik, amit megfeleztünk. Aznap kicsit borúsabb volt az idő. Délutánra kisütött a nap.
A strandról azért nincs kép, mert nem vittük sose a telefonunkat...
Már otthon, és mivel fröccs van a képen, valszeg nem mentünk már aznap kocsival semerre... olvastuk az újságot, a szappanoperák leírásait, aztán megint pókereztünk.
És igen. Itt Zsömi kever. Az is lehet, hogy ez már szombat. Szombat volt az utolsó napunk a Balatonon, így 3 napot voltunk. De hogy melyik nap néztük meg a szentkirályszabadjai elhagyatott panelrengeteget, ne kérdezzétek. Mindenesetre megegyeztünk abban, hogy visszajövünk, felkészültebben. Éppen valami ralliversenyek mentek ott, nem mertünk kiszállni :D
Sétáltunk is egyet Fűzfőn, megmutattam neki a kilátást. Rövid volt ez a nyaralás, de nagyon szuper. Örülök, hogy láthatta Fűzfőt, megmutathattam neki. Mint kiderült, szereti ezeket a nomád dolgokat. Még ha nem is sátorban aludtunk. Már tök jól ment a víz, stb. kinyitása nekem. Sajna ottfelejtettünk egy úszógumit :D (Zsömi nem tud úszni. nem mintha használta volna azt a gumit, csak poénból vittem fel a kocsiból) és azt a cuccot amin feküdni lehet de nem jut az eszembe.
Másnap, vasárnap már utaztunk haza, egy szerencsésebb telekocsi utunk volt. Rossz volt visszaérkezni Prágába...
Mik történtek péntek 13-áig még?
Egyszer jártunk a Salandában, de én lebetegedtem. Úgyhogy csütörtök-pénteken szerintem nem is dolgoztam, mert ahogy a Timeline-om nézem, jártam a Poliklinikán. Nikának május 31-én volt a születésnapja, most kapta meg az ajándékait. Ja, igen, már emlékszem. Csütörtökön reggel hazamentem a melóból, olyan szinten elment a hangom, köhögtem, fulladtam. Allergiára, légkondira gyanakodtam. Szerintem munkaundor volt.
Csütörtök este a Hattyúk tavát néztük meg páran a csapatból. Nem voltunk lenyűgözve, de egynek elment. Úgyse láttam még sose balettet. Hát, nem jött meg a kedvem :D
Péntek 13-án azért csatlakoztam Zsömiékhez, akik az Amforában iszogattak munka után. Nem maradtunk sokáig, én csak döntöttem magamba a gyömbéres-mézes-citromos teát. Fuj, a nyár közepén...
Másnapra volt szervezve egy Stefánnal egybekötött Duplex, amit persze nem hagyhattam ki. Nem teljesen emlékszem a történtekre, de jó volt :D remélem, csak azért nem, mert rég volt már :P
Viszont vasárnap nagyon jót strandoltunk. Erről majd legközelebb. Lassan kész a kaja, pakolok és megyek :D még krumplit kell sütnöm. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én, amíg kész nincs teljesen a kaja, félek, hogy nem lesz kész, nem fog sikerülni, szar lesz. Amíg nem látom az eredményt a tányéron. Tiszta stresszes vagyok még ebben is. Akartam még írni a maradásomról-nemmaradásomról, de már nincs időm. Talán az is későbbre marad. Bízom benne, a hétvégén megszerkesztem a kövit, a képek már készen vannak.
Ha majd visszanézek az itt eltöltött időre, de érdekes lesz ezt olvasgatni... ha már most izgalmas a visszaidézés!
Találkoztam Sandyvel (bocsi a pornós álnévért), mangós smoothie-t vagy mit ivott, én limonádét, talán karamellás fánkot evett, én key lime-osat, utána még elfeleztünk egy krémbrüléset :D ekkor még nem tudtam, hogy hamarosan elfogy a magyar kártyámról a pénz.. na jó, azért volt még egy kis idő addig. :D
Utólag belegondolva a pénzem elfogyása köszönhető annak, hogy aznap irdatlan mennyiségű pénzt elvertem, bár csak ezt a jegeskávét fogyasztottuk volna :D a Mojitos standoknál lehetett kapni, és iszonyú finom, egész olcsón. Ez már vásárlás után (amúgy a Keleti környékén lézengtünk).
Drága barátaim, ilyen a törp! Kedvenc Deák téri törzshelyen.
Ez cseresznyepálinka volt, vagy meggy, ha jól rémlik, mert nem volt máklikőr, amire azóta vágyok.. nem sejtem különösebben, milyen alkalomból ittunk, talán a nyári iskolaszünetre, talán arra, hogy Kíra másnap ment a Balatonra (ha jól emlékszem), ki tudja. Van, hogy nem kell indok.
Ez csak egy kép a néhány közül, ami jelképezi az aznap éjjeli bulit nővéremmel.
A Humuszbárt hagytuk éppen ott. Először a Remixbe mentünk, ott elég sokat röhögtünk a zenén és az embereken. Átmentünk a Morrisonsba. Na, ereszd el a hajam. Le se írom, mennyit táncoltunk, mert anyám rosszul lesz. Beszélgettünk ír emberkével, engem egy magyar lófejű szólított le, egyébiránt a zenék is nagyon szuperek voltak, még gyrosoztunk a Blahán is, ahogy kell. Sofőrszolgálat vitt minket haza a Városház tértől. Az ezt követő buli nem sikerült olyan jól, nővérem sajnos nem fogyasztott alkoholt, és ez engem frusztrált :D de erről majd egy későbbi bejegyzésben. És ha lesben áll egy cápa áldozatra várva...
 |
| július 1. vasárnap |
 |
| július 3. kedd |
Amúgy aznap futottam is 10 km-t, ezt az Endomondomból nézem ki. A nyaralókulcsért én mentem rögtön vonat előtt. Vettem egy meggyes Pepsit csak elfelejtettem, hogy zeroban lehet csak kapni, úgyhogy a felével megöntöztem egy gazt az út szélén.
Már a nyaralóban, megyünk le a partra. Anyám kivételesen nem rezegtette a kezét, úgyhogy nem lett annyira homályos kép.
Ez a kolbász nem volt annyira finom, de azért mégis finom volt. Asszem meg se tudtam enni. Most leugranék egyet megenni, az fix.
 |
| július 4. szerda |
Kedvenc szakaszom a Csopak-Paloznak-Lovas átmenetel.
Szerintem ezt még reggel vettem a boltban, amikor a veszprémi Napló újságot is vásároltam. Korán kell menni, mert elkapkodják! Ez az az újság, amiben csak jó hírek vannak, a rosszak pedig nagyon mulatságosak. A megfogalmazás is figyelemre méltó, szarkasztikus. Itt épp Vikire gondoltam, mint sokszor... nagyon sokszor! Ha olvasod, tudd, hogy majdnem mindennap gondolok rátok! <3
Megérdemelt kaja, pirított kolbász, tojás, feta, salátafélék, tejföl, sült sonka. Asszem "csak" ennyi. És a kilátás. Mondjuk pont nem látszik a Balcsi a kontraszt miatt.
Délután fagyizni és sörözni mentem le, egy kis strandolás után. Asziszem úsztam is. Ekkor hívtam fel Zsömit telefonon. Nem beszéltünk mindennap. Én ha külön vagyok nem is szeretek mindennap beszélni. Staroprament ittam... Prága! A fagyi, ha jól rémlik: velencei álom, 1 gombóc!
 |
| július 5. csütörtök |
Ez még füred! A háttérben egy szoborcsoport, akik hallal fenyegetőznek. Sétálunk vissza a kocsihoz. Nem voltunk olyan hosszú időt Füreden. Úgy döntöttünk, inkább Fűzfőn kajálunk.
És Zsömi pókerezni is tanított. Sárgadinnye, IPA sör, mert ha otthon vagyok, ne igyak már nemagyart. Egyszer győztem. Egyébként nem szeretek veszíteni. Szuper volt. Amúgy most szombaton lesz pókerparti a srácokkal a Halott madárban. Addigra muszáj megtanítania újra, merhogy elfelejtettem :D
 |
| július 6. péntek |
Kirándultunk. Felcipeltem a Tóti-hegyre, innen kilátás a Gulácsra meg a többi tanúhegyre. Szeretem ezt a helyet nagyon. Először a Salföld 30 túra alatt jártam idefent. Nagyobb a csúcsrész, mint amire emlékeztem, de rövid út vezet fölfelé, még ha iszonyú meredek is, megéri. Ezért is mertem Zsömit elhozni, nem egy túrázós alkat, tudjátok :D a képen szőlőlevet iszik, amit megfeleztünk. Aznap kicsit borúsabb volt az idő. Délutánra kisütött a nap.
A strandról azért nincs kép, mert nem vittük sose a telefonunkat...
Már otthon, és mivel fröccs van a képen, valszeg nem mentünk már aznap kocsival semerre... olvastuk az újságot, a szappanoperák leírásait, aztán megint pókereztünk.
És igen. Itt Zsömi kever. Az is lehet, hogy ez már szombat. Szombat volt az utolsó napunk a Balatonon, így 3 napot voltunk. De hogy melyik nap néztük meg a szentkirályszabadjai elhagyatott panelrengeteget, ne kérdezzétek. Mindenesetre megegyeztünk abban, hogy visszajövünk, felkészültebben. Éppen valami ralliversenyek mentek ott, nem mertünk kiszállni :D
Sétáltunk is egyet Fűzfőn, megmutattam neki a kilátást. Rövid volt ez a nyaralás, de nagyon szuper. Örülök, hogy láthatta Fűzfőt, megmutathattam neki. Mint kiderült, szereti ezeket a nomád dolgokat. Még ha nem is sátorban aludtunk. Már tök jól ment a víz, stb. kinyitása nekem. Sajna ottfelejtettünk egy úszógumit :D (Zsömi nem tud úszni. nem mintha használta volna azt a gumit, csak poénból vittem fel a kocsiból) és azt a cuccot amin feküdni lehet de nem jut az eszembe.
Másnap, vasárnap már utaztunk haza, egy szerencsésebb telekocsi utunk volt. Rossz volt visszaérkezni Prágába...
 |
| július 13. |
Egyszer jártunk a Salandában, de én lebetegedtem. Úgyhogy csütörtök-pénteken szerintem nem is dolgoztam, mert ahogy a Timeline-om nézem, jártam a Poliklinikán. Nikának május 31-én volt a születésnapja, most kapta meg az ajándékait. Ja, igen, már emlékszem. Csütörtökön reggel hazamentem a melóból, olyan szinten elment a hangom, köhögtem, fulladtam. Allergiára, légkondira gyanakodtam. Szerintem munkaundor volt.
Csütörtök este a Hattyúk tavát néztük meg páran a csapatból. Nem voltunk lenyűgözve, de egynek elment. Úgyse láttam még sose balettet. Hát, nem jött meg a kedvem :D
Péntek 13-án azért csatlakoztam Zsömiékhez, akik az Amforában iszogattak munka után. Nem maradtunk sokáig, én csak döntöttem magamba a gyömbéres-mézes-citromos teát. Fuj, a nyár közepén...
Másnapra volt szervezve egy Stefánnal egybekötött Duplex, amit persze nem hagyhattam ki. Nem teljesen emlékszem a történtekre, de jó volt :D remélem, csak azért nem, mert rég volt már :P
Viszont vasárnap nagyon jót strandoltunk. Erről majd legközelebb. Lassan kész a kaja, pakolok és megyek :D még krumplit kell sütnöm. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én, amíg kész nincs teljesen a kaja, félek, hogy nem lesz kész, nem fog sikerülni, szar lesz. Amíg nem látom az eredményt a tányéron. Tiszta stresszes vagyok még ebben is. Akartam még írni a maradásomról-nemmaradásomról, de már nincs időm. Talán az is későbbre marad. Bízom benne, a hétvégén megszerkesztem a kövit, a képek már készen vannak.
Ha majd visszanézek az itt eltöltött időre, de érdekes lesz ezt olvasgatni... ha már most izgalmas a visszaidézés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése