Otthon vagyok, nem nagyon jól alszok így. Vicces. Lehet azért, mert két helyen be van törve az ágyléc? :DDD egyik nap csak feküdtem rajta és reccs. És esküszöm, nem vagyok 100 kilós. Most már tényleg meg kell csinálni, hogy Chrisszel kidobjuk az ágyat, és matracon alszom. Aludtam már én sokat matracon, nincs baj azzal. Na, majd megvitatom vele.
Otthon... volt időm kiszedni a szemöldököm otthon :D meg a fülbevalómat tisztítani. Bekenni a fejem neugranormonnal ahol szükséges. Válaszolni ezeréves üzenetekre. Takarítani persze nincs idő :P
Szóval otthon? Nika barátnőm mondta, hogy ő neki már évek óta nincs olyan, hogy otthon. Mondhatom, hogy ott van az otthon, ahol barátaim vannak, ahol jól érzem magam. Ha hazamennék Magyarországra, egy kicsit Prágában maradna az otthon.
Éreztem én már Szilveszterkor is, hogy ez a time of my life, de tudom, hogy lesz még ilyen pillanat. Lesznek. És még mindig bennem él az egyik legjobb pillanatom az életben, ami 2-3 éve történt, Mátraszentimrén, amikor leültem olvasni az Elengedést a focipálya szélére a nyáron, egyedül voltam ott, és éppen kelt fel a nap, de már nagyon meleg volt.
És nem adom fel, pókerpartit, búcsúbulit szervezek, kezdeményező vagyok, néha paraszt, néha magábaforduló, néha frusztrált, néha poénkodó. A parasztságot nem tagadom le, de tudom, hogy amikor magamba fordulok, frusztált vagyok, az nem én vagyok. Azt más okozza. Ez az "otthon" ami már nem szívesen az otthonom. Megfertőződött. Megfertőzte az, hogy olyan cégnél dolgozom, ami hülyére veszi az ügyfeleit is, a dolgozóit is :D
És kicsit az is van bennem, hogy lehet, öregszem. Nem feltétlenül akarok mindighektikus életet. Van, hogy egy péntek este kevésbé van kedvem kirándulni a városban. A szombat este az más. Vagy a péntek. De vagy az egyik, vagy a másik. De ha belegondolok, ezt okozhatja az is, hogy két napom van összesen a héten, amikor tudok is valamit kezdeni magammal, és legtöbbször akkor se kezdek. Úgyhogy ma akár akarja Zsömik, akár nem, felmegyünk a táncosházba, mert én azt mondtam. Ha rajta múlna, otthon néznénk a sorozatot. Semmi baj vele, mert rájöttem, én nekem is jólesik így pihenni, semmit se csinálni.
Egyébként nekem kell az énidő. Ez az, amikor futok, vagy szomszédokat nézek, vagy brokkolit csinálok. Jöhet is az első kép beharangozásképp. Mondjuk ez szeptemberi beszélgetés, de mindegy.
De térjünk rá a lényegre.
 |
| július 15. vasárnap |
Helyszín: Zlute lazne. Nem így írják, hiányoznak a kis aposztrofszarok. Ez a folyómenti strand, ahova párszor kijártunk napozni. Ezen a napon speciel a fotó előtt lement a foci VB döntő. Néhányan maradtak, néhányan mentek, a keménymag látható a képen. Pád a csirkesaslikommal a szájában, A1, Stefán, Zsömi és persze Lezli. Ilyen marinált csirkesaslikot árulnak ott, ami megvan előre főzve, és csak kicsit rásütnek. Uborkával, kenyérrel. Meg persze sör.
 |
Asszem ez alkalommal öntötte le magát Zsömi sörrel, de nem vagyok benne biztos. Lezli-életérzésnek nevezném ezt az egészet. Képzeljétek el, hogy megy le a nap, ott vagy a folyóparton a homokban egy ilyen babzsákon, sörözöl és dumálsz a haverokkal. Vagy nem megy le még a nap, és akkor még le is égsz. Mint Zsömi, akit hiába kentem be, csíkosan sült le.
 |
| július 16. hétfő |
Emléket állítanék a betegeskedő szakaszomnak a nyárra. Reggelente rámtört a köhögés, sőt, volt egy hét, amikor nem csak reggel köhögtem, hanem folyamatosan. Inkább volt allergiás köhögés, hiába hibáztattam egy jeges limonádét a Globusban. Jópár napot kivettem betegszabira. És aztán elkezdett bosszantani. Csináltattak egy ilyen vérvételt. És semmi bajom nincs. Szóval: munkaundor?
Ekkortájt kellett eldöntenem, hosszabbítok-e. Itt még csak gondolkoztam a témán. Ez azzal járt volna (haha, ebből kiderült, mint alakult), hogy két hónap a felmondási idő, úgy keresek melót. Most amúgy Florence új albumát hallgatom, és nem tetszik, mert túl lassúak a számok. Nincs baj a lassú számokkal, de ha az egész album csak azokból áll... most Franz Ferdinandot töltök le. Szóval, én ezt nem akartam. Rá akartam magam kényszeríteni arra, hogy keressek más melót. Akárhol. Portugálián is gondolkodtam. Tetszik ez a kipróbálom itt az életet-dolog. Csak nem hosszútávon. Na visszakanyarodtam az otthonhoz már megint.
Fokozatosan múlt el a köhögésem, sok gyömbér, citrom, allergiagyógyszer, tökömtudja kellett. Egyszer csak elmúlt, kész. Manapság ritkán köhécselek. Vicces. Akkor szoktam, amikor beérek a melóba. Remélem, tényleg nem a légkondi, mert akkor megszívom majd az új helyen. Petya barátnője azért hagyta ott a helyet. Ő mondjuk már vagy 6 éve otthonról dolgozott.
Mint látszik, azért nem érdekelt túlságosan, hogy fagyit nem kéne enni, ha az embernek fáj a torka. Ez citromfagyi, tahini is van rajta, meg talán méz, de esetleg tiramisus fagyi is van benne, nem tudom már, mi az a barna ott alul. A fagyi imádatom óriásméreteket ölt, ha Zsöminél nincs fagyi, kétségbe vagyok esve. Úgyhogy veszek mindig. Többnyire én, ritkán ő. De ez az epres-habcsókos nem vált be nekem, ami most van ott nála. Túl édes. Citrom és még valami. Mér nem vettem inkább pisztáciásat?
Ez Attila, és persze a Zlute Lazne. Attila hazaköltözik szeptember 30-ával, talán én is velük megyek, előtte még beugrunk a bécsi vidámparkba. A gondolattól is borsódzik a hátam, annyira vágynék oda!!! Meg kell beszéljem Zsömivel. Ez csak egy szimpla péntekeste, Lezli, Zsömi, Attila meg én.
De ami jött másnap, arra nehéz volt felkészülni.
Július 21. szombat. Itt vagyunk mi és a nyár egyik legjobb partija. Pád beizzította a grillt. Krumpli, cukkini, marhahús, sertéshús, csirkehús, saslik, rák, sajt, minden volt itt.
Tényleg csak ittunk és ettünk, közben ment Rebinek a kihangosító hangszórója, a zene. Ez Stromovka és a csapatépítő programunk. És a képen vannak olyanok, akik nem a keménymagok, és hiányoznak róla régiek, de mégis együtt voltunk. Én Stefánnál hagytam a husit, Kálmi hamburgere megégett, úgyhogy abból én is ettem, Pád konzervbabot evett, én Chrisszel, Rebekával, Nikivel cigiért mentem, végül cigit elfelejtettünk venni (nyugi, én nem dohányzom továbbra se), Attilával táncolunk a románomájéra, Lezlivel a nem tudom már, mire. Én folyamatosan mozgásban voltam, alig ültem le egész délután.
Aztán jött a zuhé és Chris hazavitt minket, de a képekből látszik, milyen is volt. Még pirított tempét is kóstoltam, aminek olyan íze volt, mint a baconnek. Ja, mert Dia vegán, és ő ilyesmiket hozott. Azóta Dám is átszokott a növényekre, hogy Diával van, mostanra egyébként már egy lakásba költöztek, Dám meg lusta főzni, azt eszi, amit Dia elétesz :D
Ne higgyétek azt, hogy csak mi randalíroztunk itt, mellettünk is volt egy hasonló méretű, kaliberű esemény. Ezt szeretem Prágában: sok a park, zöld terület, ilyen összejöveteleket lehet tartani. Itt nem tilos a public drinking. Budapesten nem tudom, hogy van ez pontosan, az igaz, de itt tuti nem tilos. Lovasrendőrök, azok vannak, de csak ha olyan helyen grillezel, ahol tilos, másznak rád :D
Ez a másnapi reggelink Zsömivel, kicsit közelről :D ha rajta múlna, zöldség nem lenne ebben a szerkezetben. Na jó, pici uborka igen. A gyerekkorára emlékezteti.
Futás közben, napfelkelte, vagy naplemente, fene se tudja. Ahol lakom, kb. max 10 perc futásnyira vannak ilyen természetességek. Ez ilyen holtág, ami tükröződik, nem tó, vagy valami, de az emberek előszeretettel fürdőztek benne nyáron. Én nem merészkedtem bele inkább. Újépítésű lakótelepek vannak ennek a holtágnak a mentén. Nehéz elhinni, mi? De ott figyel az egyik háznak a sarka jobb oldalt.
Na, következő heti murim volt a hétvége unokatestvéreméknél Szlovákiában. És én ott is nagyon szeretek lenni. Tavaly voltam egyszer, meg most. Ugye tavaly ők "inspiráltak" kicsit arra, hogy menjek ki Prágába. Nem említették, meg semmi, csak ott volt Tomi, aki Brünnben él, virágüzlete van. Gondoltam, nincs is olyan messze az a Prága. Meg kéne próbálni... a következő hét péntekére már felvettek. Nem hittem el.
Na de visszatérve, itt épp vártam a telekocsit, ami végül csessze meg, először késett 15 percet, majd jött üzenet, hogy lerobbant a kocsi. Gondoltam, aha, tök jó. Szóval újratervezés. Mellesleg 40 fok volt.
Ez már az újratervezés után. Csilla unokatestvérem asszisztált, és kiderült, vonattal éri meg a legjobban mennem. Megérte, eltekintve a büdös férfiaktól, akik a fülkében körülvettek, na meg attól, hogy hívott a nő, megjavították a kocsiját, mikorra, hova mehet értem? Hát, mondtam neki, ez a vonat már elúszott.
Tök rossz, hogy az unokatesóimmal ilyen keveset találkozom. Többször járnak Budapesten, mint én :D
Na! Kiolvastam egy könyvet, a Vadont. A filmet láttam. Magyarul olvastam a könyvet. Egyszer a szívószálat szalmaszálnak fordították. De egyébként nagyon tetszett. Szeretem az igaz történeteket. :D főleg, ha túrázásról szólnak. Ezért a megvételezendő könyvek listáján ilyenek szerepelnek. Vagy olyasmi, mint a Body Positivity, ami már megvan, csak el kéne olvasni...
Elsétáltunk oda, ahol az emberek fürdőznek. Ez olyasmi, mint ami a lakóhelyemhez közel van. Akik ismerik, szeretik régóta, ott laknak, belemerészkednek. Én bele nem mennék ebbe a meredélybe. Arról beszéltünk, olyan lehet másnak a Balaton is. Pocsolya. Van, aki fél belemenni. Koszos, zavaros, mit tudom én. Én imádom. Mert gyerekkorom óta ismerem. Sokan vannak így ezzel, így sokan szeretik. Van, aki viszont csak a tengerbe megy be.
Jó lenne már tengerezni valamikor. Vannak olyanok, akik kb. 3 havonta nyaralnak. Fapados járat persze, de akkor is. Sajnos most gyűjtenem kell, vagy mi... elübereztem a pénzemet.
Diégó, akinek azóta kiskutyái vannak (mármint ő az apuka persze). Ez Réka unokatesóméknak a kertjében egy ilyen pihenő, chillező rész, palacsintával az asztalon. Medencével is, ami félig a földben van kéremszépen. Óriási házzal a telken. Nekem lehet, túl nagy lenne. És én nem szeretem ezt a túlzott minimalizmust. De van neki egy különös bája :D nővérem is nagy minimalista, én kevésbé. Én az otthonos környezetet bírom. Nem bírom a letisztultságot. Én se vagyok az, mér legyen olyan a környezetem? Mintha más akarnék lenni, mint aki vagyok.
Ekkortájt kellett eldöntenem, hosszabbítok-e. Itt még csak gondolkoztam a témán. Ez azzal járt volna (haha, ebből kiderült, mint alakult), hogy két hónap a felmondási idő, úgy keresek melót. Most amúgy Florence új albumát hallgatom, és nem tetszik, mert túl lassúak a számok. Nincs baj a lassú számokkal, de ha az egész album csak azokból áll... most Franz Ferdinandot töltök le. Szóval, én ezt nem akartam. Rá akartam magam kényszeríteni arra, hogy keressek más melót. Akárhol. Portugálián is gondolkodtam. Tetszik ez a kipróbálom itt az életet-dolog. Csak nem hosszútávon. Na visszakanyarodtam az otthonhoz már megint.
Fokozatosan múlt el a köhögésem, sok gyömbér, citrom, allergiagyógyszer, tökömtudja kellett. Egyszer csak elmúlt, kész. Manapság ritkán köhécselek. Vicces. Akkor szoktam, amikor beérek a melóba. Remélem, tényleg nem a légkondi, mert akkor megszívom majd az új helyen. Petya barátnője azért hagyta ott a helyet. Ő mondjuk már vagy 6 éve otthonról dolgozott.
 |
| július 17. kedd |
 |
| július 20. péntek |
De ami jött másnap, arra nehéz volt felkészülni.
Július 21. szombat. Itt vagyunk mi és a nyár egyik legjobb partija. Pád beizzította a grillt. Krumpli, cukkini, marhahús, sertéshús, csirkehús, saslik, rák, sajt, minden volt itt.
Tényleg csak ittunk és ettünk, közben ment Rebinek a kihangosító hangszórója, a zene. Ez Stromovka és a csapatépítő programunk. És a képen vannak olyanok, akik nem a keménymagok, és hiányoznak róla régiek, de mégis együtt voltunk. Én Stefánnál hagytam a husit, Kálmi hamburgere megégett, úgyhogy abból én is ettem, Pád konzervbabot evett, én Chrisszel, Rebekával, Nikivel cigiért mentem, végül cigit elfelejtettünk venni (nyugi, én nem dohányzom továbbra se), Attilával táncolunk a románomájéra, Lezlivel a nem tudom már, mire. Én folyamatosan mozgásban voltam, alig ültem le egész délután.
Aztán jött a zuhé és Chris hazavitt minket, de a képekből látszik, milyen is volt. Még pirított tempét is kóstoltam, aminek olyan íze volt, mint a baconnek. Ja, mert Dia vegán, és ő ilyesmiket hozott. Azóta Dám is átszokott a növényekre, hogy Diával van, mostanra egyébként már egy lakásba költöztek, Dám meg lusta főzni, azt eszi, amit Dia elétesz :D
Ne higgyétek azt, hogy csak mi randalíroztunk itt, mellettünk is volt egy hasonló méretű, kaliberű esemény. Ezt szeretem Prágában: sok a park, zöld terület, ilyen összejöveteleket lehet tartani. Itt nem tilos a public drinking. Budapesten nem tudom, hogy van ez pontosan, az igaz, de itt tuti nem tilos. Lovasrendőrök, azok vannak, de csak ha olyan helyen grillezel, ahol tilos, másznak rád :D
 |
| július 22. vasárnap |
 |
| július 24. kedd |
 |
| július 27. péntek |
Na de visszatérve, itt épp vártam a telekocsit, ami végül csessze meg, először késett 15 percet, majd jött üzenet, hogy lerobbant a kocsi. Gondoltam, aha, tök jó. Szóval újratervezés. Mellesleg 40 fok volt.
Ez már az újratervezés után. Csilla unokatestvérem asszisztált, és kiderült, vonattal éri meg a legjobban mennem. Megérte, eltekintve a büdös férfiaktól, akik a fülkében körülvettek, na meg attól, hogy hívott a nő, megjavították a kocsiját, mikorra, hova mehet értem? Hát, mondtam neki, ez a vonat már elúszott.
Tök rossz, hogy az unokatesóimmal ilyen keveset találkozom. Többször járnak Budapesten, mint én :D
Na! Kiolvastam egy könyvet, a Vadont. A filmet láttam. Magyarul olvastam a könyvet. Egyszer a szívószálat szalmaszálnak fordították. De egyébként nagyon tetszett. Szeretem az igaz történeteket. :D főleg, ha túrázásról szólnak. Ezért a megvételezendő könyvek listáján ilyenek szerepelnek. Vagy olyasmi, mint a Body Positivity, ami már megvan, csak el kéne olvasni...
 |
| július 28. szombat |
Jó lenne már tengerezni valamikor. Vannak olyanok, akik kb. 3 havonta nyaralnak. Fapados járat persze, de akkor is. Sajnos most gyűjtenem kell, vagy mi... elübereztem a pénzemet.
 |
Unokatestvéreimmel. Nagypapáink testvérek voltak, úgy vagyunk rokonságban. Ők szlovákiai faluban laknak mind egy telken, két ház, két család (ők első unokatestvérei egymásnak). 10 éves korom táján sokszor voltam náluk. Előadtunk műsort, színészkedtünk a családnak, felvételek is készültek ezekről a csoda dolgokról, koreográfia a Whenever, whereverre, Mónika show-utánzatok, Légy, légy büfé! és Lacikonyha.
Nagyon jókat ettem itt mindig, és sokat beszélgettünk, felnőttként totál más. Kicsit mégis kívülálló vagyok, mintha befészkelném magam egy jól összeszokott közegbe, de ez az én hülye érzésem volt. Ők harmóniában vannak egymással, még ha vitatkoznak is, mindig számíthatnak egymásra. És ezt annyira jó kívülről látni:) innen is köszi, csajok! most már nemcsak barbikról beszélgethetünk :D
 |
| július 31. kedd |
Zárjuk a második nyaras bejegyzést egy tejfölös-áfonyás-spenótköretes csirkehússal. Helyszín: U Sadu, az egyik legfinomabb és legszimpibb kajálda Prágában. Zizkovban, a tévétorony mellett van nagyjából. Itt "ünnepeltük" hogy kibírtunk 5 hónapot Zsömivel egymással. Azóta már majdnem 7 hónap különben. Belegondolni is furcsa.
Ezek után ettünk még egy spanyol fagyasztott desszertet közösen, amihez két kanalat hozott a pincér, pedig nem is mondtuk neki, hogy közösen fogjuk megenni. Így jobb volt. Azóta már megvolt a hely második látogatása is, szülinapomkor, de arról majd az azt felölelő bejegyzésben (bár az is csak egy része lesz a nyarasnak).
És a július vége. Lesétáltunk Vinohradyból egészen Muzeum metrómegállóig. Lentebb balra: a főpályaudvar, a Hlavni Nadrazi. Én magam elé tartok egy talált tárgyat, a többi oldalt látható, ázsiai receptkönyv és Lena Dunham könyve, sajnos csehül, de azért utóbbit lenyúltam. Sehol se volt senki, luxusnegyed széle. Nevezzetek nyugodtan kleptomániásnak :D that's what I call collecting memories. Persze ki fogja csehül elolvasni azt a könyvet...? Sebaj.
Most kel fel Chris, 6 óra 20 van. El lehet ezzel a blogolással lenni rendesen.
De nem baj, ma csak 9:45-re megyek dolgozni. Előtte még fel kell hívnom a dokimat, meg ki kell nyomtatnom egy papírt. Aztán még a HR-re is be kell ugranom egy másik papírért. Utálom ezeket a hülye ügyintézéseket, de ha minden jól megy, csütörtök este már el tudom küldeni az új munkahelynek a szükséges iratokat.
Szóval most még elvagyok, aztán öltözöm és lépek. Fáradt a lábam. Nagyon sokat futok. Le kellene állni. Van szó a sportfüggőségre? Az ortorexiát ismerem, de az egészségmánia. Én meg azért eszek egészségtelen dolgokat. Erről talán majd írok megint.
Itt meleg lesz ma (is), majdnem 30 fok.
Le kéne mondanom az Apple Music előfizetésem...
🍏
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése