Újévtizedbe!

Íme, 2020! Durva...

Lássuk.

Lássuk, miket írtam 2019 elején? Vagy 2018 végén? Merthogy írtam egy listát, ide a blogba. Igen.

Nem fogadalmak voltak, de mégis. Írhatnék most is fogadalmakat. Írhatnék most is évértékelést. Fogok is. Majd. De először ide írtam...

De lássuk és reflektáljunk, más színű betűkkel :D

2019 céljai:

1. kevesebb hús, tej - kevesebb tartósított élelmiszer pl. virsli, chips - több friss zöldség, több szénhidrát (!)

Reakció: 

Több szénhidrátot kellett egyek, örülök neki. De a mai fejjel már nem vagyok se chips, se virsli ellenes. Húst akkor eszem ha megkívánom. Van, hogy nem kívánom. Pl. a rántott húst nem is szeretem. Semmi izgi nincs benne nekem. A pizzáért se rajongok. A fagyiért se. Ki hitte volna :D

Tény, vegetáriánus voltam több hónapig, nem ettem húst. Tejterméket elég sokat, de először kicseréltem növényi tejre. Ma már laktózmenteset iszok. Jobb a bőrömnek. Többnyire laktózmentes tejfölt is eszek. A sajtok nem lettek leváltva még, nem is feltétlen tervezem. Összevetve attól függ, hol vagyok, mert Budafuckon sokkal kevesebb húst eszek, mint vidéken. Viszont egy disznóvágást nem akarnék végignézni akkor se.

2. én fizetem a mobilszámlám :D

Reakció: 

Ez sajna nem következett még be :D 

3. hazaköltözés után legfeljebb 2 hónap után munkát találni, elköltözni (megjegyzés: ez azér necces! :D)

Reakció: 

Ezt szerintem el is felejtettem mire hazaköltöztem :D nem volt fókuszban. Inkább a rengeteg sok futás. És azt se tudtam mit keresek. Időm se volt sokezen gondolkodni. Mindent az töltött be, mikor mennyit futok, mit eszek. És már nem volt könnyű tartani, amit az étkezési zavarom kívánt tőlem. Hogy pl. ne egyek többet. Az volt rohadt nehéz, azt kibírni. Hála istennek ennek vége. Áprilisban költöztem haza, júli 15-től lett munkám. Kényszerből, de mégis örülök neki.

2019. július 16.

4. befejezni egy történetemet

Reakció: 

Nem fejeztem be, csak beleírogattam történetekbe. Nem kommentálom ezt a részét a dolgoknak :D 

5. vidit készíteni Prágában

Reakció: 

Készítettem! Csak sajna 4K-ba amiből nem tudok vidit csinálni, nem fogja fel a gépem rendesen :D 

6. új recept, köztük bonyolultabbak elkészítése rendszeresen (pl. Hortobágyi palacsinta!)

Reakció: 

Bár ez a recept nem készült, nagyon sok igen! Szóval tök jó, de szerintem ezt félig sikerült betartani :D 

7. kevesebb pénzköltés: Uber! mire van tényleg szükségem? :D

Reakció: 

Nem igazán tartódott be, bár év végén elkezdtem vezetni a kiadásaimat. Költözésem után ezt szeretném újra feleleveníteni. :D 

8. Balaton átúszás, bicikli körút

Reakció: 

Mindkettő sikerült! És fantasztikus volt. Az első Kírával, itt olvashattok róla, a blogján :) 

9. teljesítménytúra: Gerecse 50, Hatesz! tartani a kapcsolatot a természetjárókkal

Reakció: 

Bár a HATESZ-nél voltam egy látogatáson és lelkes voltam, úgy gondolom, ki fogok lépni a csoportból. Bár túravezető vagyok, nem vezettem még túrát. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy az nekem való, vagy hogy meg tudom csinálni. Látjátok, még mindig ennyire nem ismerem magamat :D a Gerecsét se csináltam meg, de azt nem bánom. 

10. lefutni a maratont (:P)

Reakció: 

Lemondtam a maratont, szeptemberben lett volna. Viszont rengeteg maratont lefutottam magányosan :D erről a célomról egyelőre lemondtam. Főleg azért is, mert szeptemberben 50 km-es versenyen fogok indulni. Na az szép lesz :D :D 

11. bőrgyógyászhoz elmenni, pedikűrös, sportmasszőr - testemre jobban odafigyelni! főleg a kevés alvásomra...

Reakció: 

Bőrgyógyász, Pedikűrös azóta is a listán. . . 

Sportmasszőrnél jártam, szuper volt, de azután hagytam abba az extrém sportolást. A kevés alvás azóta sokkal jobb. Mármint sokkal többet alszok. Nem kelek fel égő izgatott izmokkal éjszaka :D 

12. motorozni, vezetni!

Reakció: 

Nagyon kevés teljesült ebből. Tényleg nagyon kevés :D De ami késik nem múlik. Azért is jó, ha tudok vezetni, mert el tudok majd menni messzebbi helyekre is. Pl. olyan helyekre, ahol van hegy is. Szükségem van a hegyekre :D 

_____________________________________________________________________

Szóval felesleges tervezni. Ember tervez. Aztán ember áttervez átvariál. Itt ugyan nem szólt közbe túl sokat Isten. Én szóltam közbe a saját terveimbe. De okkal :D

Mielőtt ide leírtam volna ezt a bejegyzést, átolvastam a naplómat. A Naplót, amit 2019. január 1-jén kezdtem el írni. És töretlenül folytattam 2019 végéig. Voltak napok, talán hetek amik kimaradtak. De nagyon kevés. A bejegyzések rövidültek, ahogy kevesebb időm lett. Mégis, a TOP 10 ami...

2019-ben történt:

Fontossági sorrend vagy legdurvább változás sorrend? Szimplán csak jelentős események, nem rangsorolás?

Fogalmam sincs, de így helyezgettem el őket, a következőképpen.

10. helyezett

Sport, amikre büszke kell, hogy legyek és Balaton: 

3. lettem a Tihanyi Félmaratonon a kategóriámban, 2. az Ásotthalmi Betyárfutáson 10 km-en:) tovább folytattam prágai futókalandjaim amik fantasztikusak voltak, majd Budapesten megcsömörlöttem, hogy aztán újra új helyekre vágyjak, mint Hármashatárhegy, János-hegy... újra felfedeztem a biciklimet, ami nagyon hiányzott, míg Prágában éltem.

Átúsztam és körbekerültem a Balatont biciklivel, ezen kívül idén is eljutottam pár napra a Balatonra aminek nagyon örültem. A Balaton mindig egy külön öröm nekem.

Jártam Veszprémben is egyébként keveset, futottam is Veszprémben. Fonyódon sose jártam, most eljutottam ide is, aminek szintén örülök, mégha majdnemtörött kézzel is futottam félmaratont :D

Együtt futhattam Kíra és Oszvalda barátnőmékkel a Vivicittán, előtte még Kírával januárban a Zúzmara versenyen.. ami azért volt csuda, mert ez volt az ő első versenye nem rettent meg tőle és azóta New Yorkban lefutotta a 10 km-t is verseny szinten <3 !!!

9. helyezett

Elkezdtem jobban figyelni a környezetemre. Kiderült, sokkal rendesebb vagyok, mint gondoltam. Fontos, hogyha nem is patikatiszta minden, rend legyen és kényelem :D

8. helyezett

Többet főztem, mint az utóbbi időben, új ételeket. Néhány példa, ami nem nagy kunszt, nekem mégis:

- banánkenyér
- gnocchi (gombás-csirkés-sajtos)
- bolognai spagetti
- fasírt
- zöldbabfőzelék (!)
- kókusztekercs
- tiramisu
- krumplipüré
- kalács
- brassói

7. helyezett

Elmondhatom, az utóbbi évben többet foglalkoztam új zenékkel és azoknak az eléneklésével, a gitározásukkal. Illetve Instagramra is ki mertem tenni magamat ahogy danolok. :D

6. helyezett

Az Erdély-kirándulás. Gyönyörű hely volt, szuper emberekkel. Érzelemdús (anyámnak hála.. :|) de csodás, mert október óta először megjött, mert elhatároztam, több zsírt fogok fogyasztani és több szénhidrátot. Nehezen tudtam magam visszafogni ekkor éppen és nagyon nehéz volt fenntartani azt a vékonyságot amiért annyira ragaszkodtam.

De ezt leszámítva, ami a bűntudat volt, az erdőben futás, az erdei kirándulás, a látvány mindent megért, s az, hogy unokatesómékkal sokat nevettünk, szórakoztunk! És sok kedves embert megismertem. 2020-ban is megyek, az fix!

5. helyezett

Hazaköltöztem Magyarországra...

Eleinte mi motivált?
Nem volt kedvem Prágán kívülre menni, mint Magyarországon van kedvem vidékre látogatni, felfeddezni.
Volt (nem írom le hány) ember akitől a hideg is kirázott és rosszul voltam tőle, be kell ismernem.
Része akartam lenni a magyar futóközösségnek, belevetni magam a vegánságokba meg mit tudom én még mibe.....

Most mi motivál?
Hogy magyarul megmutathassam az embereknek, a magyaroknak, hogy lehet másképp is. Olyanoknak, akik azt gondolják, nem ők irányítják a saját életüket.
De ehhez először a saját életemet kell kézbe vennem.

Attól még Prága mindig is fontos helyet foglal majd el a szívemben!

4. helyezett

Összeköltöztem a barátommal. Sok sorozatnézés (szuper sorozatok! bár ez az HBO GO-s munkámra is igaz :D) játék, kirándulásokra rávevés. Megtanulni elfogadni egymást és megtanulni egymást :D persze az eleje a kapcsolatoknak nagyon jó. De engem sokkal jobban lenyűgöz az összecsiszolódás, a kommunikáció fejlődése. Amire képesek vagyunk, kiderült. még én is. De még mindig van hová fejlődni, és azon leszek, hogy ez sikerüljön!!!!!4

Egyébként meg a szuper völgyes-patakos környezet is lélegzetelállító volt, kb. 5 percnyi futásra a lakóépületek komplexumától :D

3. helyezett

Fantasztikus pókeresték az év elején. Karaoke.

Fantasztikus racklettezések az év vége felé kezdődően. Sushizások, macskázások. Hajnalig bulizások még Budapesten is.

Szóval: barátok :)

2. helyezett

Elkezdtem dolgozni a Randstad Sourcerightnál ami az 1. helyezettet is kiváltotta. Ezért került ide, erre a helyre. Ha ez nincs, akkor nem változik meg az életem. Ha nem jelentkezek erre kényszerből, nem történik meg a nagy változás. Mert akkor jöttem rá, nem fogom tudni ezt tovább csinálni. Volt, hogy gyűlöltem. Sose szerettem. Alig vártam a végét.

Viszont.. megismertem jófej emberkéket. Volt egy szuper Karácsony-parti is. Megint kimaxoltam mindent és megint rájöttem hogy a multi nem nekem való. Túl lelkiismeretes vagyok, de közben szabadulóművész. Nem tudok megelégedni ezzel az élettel. Szóval most már igazán rájöhetnék arra, hogy nekem ez nem való. Hogy más vagyok, és van is lehetőségem még más lenni. Emiatt nagyon szerencsés vagyok...

1. helyezett: július 15-én kiléptem az evészavarból.

Hála Tabitha Farrar, Kayla Rose Kotecki, Stephanie Buttermore, Edharcos áldásos tevékenységeinek, megtaláltam az internet másik oldalát. Azt, amelyik nem büntet, amelyik elfogad. S meg is értettem végre. Bodyposipanda könyvét is. Mindent, amin eddig átsiklott a tekintettem. S hogy mi is az az étkezési zavar gyógyulás. Azt hittem, ez a mesében létezik. Ki akartam kerülni a hízás részét. Hát rájöttem: ezzel kell kezdeni:)

Elkezdtem videókat készíteni. Az Instagramom, a Facebook oldalam is átalakult ennek fényében.
Elkezdtem az egyetemet aztán abbahagytam. Mert az étkezési zavarom akart igazából futással foglalkozni. És persze a lehető legkönnyebb szakot választva. Bár vonzott Szeged és az egyetemi élet :D rájöttem öreg vagyok én már ehhez. Remélem, a tanuláshoz nem. Ha ismertek tudjátok sok mindenbe belekezdtem már. Nem sok minden van ami megmaradt a mai napig, vagy amire tényleg őszintén vágyok. Ilyen a tánc, a színészet, a gitár, az írás. Ezek azok amik mindig ott maradtak a szívem csücskében. De az hogy rekreációs sportszervező legyek, nem az álmom. Hát minek vesztegessem az időm? :D

Egyébként még egy érdekes dolog történt 2019-ben..

Megszerettem a macskákat. Nagyon :D

És mi történjen 2020-ban?!

Nem akarnék semmit se elvárni magamtól.

De mégis van, amit igen.

1. Hogy ne érdekeljen, ki mit mond. Ne érdekeljen, ki mit csinál. Azt csináljam, ami nekem jó. Olyanok között legyek, akik ezt elfogadják. Én is elfogadom őket. A lényeg: ne befolyásoljon senki életstílusa. Hogy neki jobb vagy rosszabb. Sajátomat alakítsam ki.

2. Hogy olyan munkát vállaljak, csináljak, akár saját, akár más szárnya alatt dolgozva, amit szeretek. Egy kicsit is legalább.

3. Hogy folytassam a mentalitást amit 2019 második felében elkezdtem, ami az evészavarral és a kényszermozgással kapcsolatos. Sose menjek futni, ha fogyás a cél. Sose fogjam vissza magam evésben, sose korlátozzam magam. Fogadjak el mindenkit, azt is, aki diétázik. De ha lehet, próbáljam rávezetni: másképp is lehet.

4. Elköltözés (kétfele :D) és minimalizmus megcélzása, főleg ami a ruhákat illeti és a holmikat. De azt hiszem már kezdem érezni, mitől tudok megszabadulni, s mitől nem akarok:) mi az, ami felesleges, mi az, ami nem...

5. Hobbik fenntartása: gitár, tánc, vagy nyelvtanulás Szegeden.

6. Több vezetés, motorozás :D

7. Végre posztolni YouTube-ra a videóimat.

8. Ha van kedvem, lefordítani Tabitha Farrar könyvét. Vagyis elkezdeni. Ha nincs, nem baj :D

9. Ha úgy érzem, futni van kedvem csak és kizárólag, elindulok, de ha kényszerből fakad: átgondolni, mit is akarok igazából csinálni? Mit is akarok igazából kontrollálni az életemben?

10. Túrázni / Kéktúrázni, Vidámparkba, Kalandparkba eljutni :)

Natural park Košíře-Motol

Ezek nem olyan nagy dolgok, igazán.

Benne van azért az átúszás, a Balcsi, a körbekerülés idén is! :) csak azokat már ide se írom! :D

Az alapja mindennek az első 3 pont, ami a legfontosabb nekem. Utána a sorrend már mindegy. Mondjuk az első háromnál is :D :D de ezek azok, amik kulcsfontosságúak az életemben már. Nem fogok többet késleltetni, halogatni ilyesmit. Minthogy megtalálni, ki vagyok én, vagyis mi van még bennem ezen kívül, amit eddig nyújtottam a világ számára.

Köszönöm mindenkinek aki elolvasott, szeretlek titeket, és Boldog Új Évet, évtizedet! <3 

Kifelé..

Hol tartok most?

Kifele a munkából és az egyetemből :D

Bizony aki azt hitte mindketten benne vagyok most meglepődhet.

Sőt, kifele a városból...

Egyáltalán nem vonz már Budapest, Prága és vidék után. Azt gondoltam, unom Prágát, azt gondoltam, hiányzik a magyar emberek szava :D és Budapest. Hát, mit mondjak. Egy budapesti utca, egy budapesti park se tudja azt visszaadni, amit Prága adott nekem. Ezekbe persze a hajnali futásaim beletartoznak. Már-már intim futások voltak ezek, amik csak az enyémek voltak.

Más kérdés, hogy a csapat feloszlott, a munka már nem motivált úgy.

De az se motivált volna, hogy feljebb lépjek.

Attól még szeretem a várost, Prágát, és vissza fogok menni, de Budapest iránti érzelmeim lagymatagabbak.

Persze nem akkor amikor fent futok a János-hegyen - mert igen, még futok. Vagy a Hármashatárhegyen, ahol életemben először voltam pár hete. De többre nincs időm, energiám.

Mi motivál mindennap?

A Youtube videóim szerkesztése, képek szerkesztése, bejegyzések írása...

Mik tesznek még manapság boldoggá / nyugodttá?

rip cirmoska!

- állatok: macskák (Tüncica, kertalja macskák), kutyák

- a barátaim

- lődörgés G-vel

- természet, friss levegő, fákra nézés

- HeyJulie, Párnacsata podcast

- tahini és lekvár keveréke

- laktózmentes tejes kávé

ezt anya készítette, ez is boldoggá tett, s már nem mondja a hátsómról a magáét

- utazások üres buszokon

- biciklizés (sajna épp defektes és egy ideje nem tudtam elhozni a mamától :D)

- közös étkezések

- pihenés...

És megnyugtat az a tudat, hogy megfogadtam, többé nem vállalok el olyan munkát, rövid időre se, ami egyáltalán nem vonz.

Köszönöm a macskaköveket!

Figyelem! A bejegyzés hetekkel ezelőtt íródott.

Utolsó utunkra holnap 7:20-kor indulunk Prágába. Ezért az apropó.

Lássuk...

Tudjátok, mi tesz barátságosabbá egy várost?

A macskakő...

Talán, ha a Muzsikus Cigányok parkja megálló környéke (anno Koszorú utca) is macskakővel lett volna kirakva, szívesen indultam volna útnak. Akkoriban viszont szinte egyáltalán nem sportoltam. Jógázni el-eljárogattam, de hogy futni? Pff. Még a biciklizés ment. De volt, hogy az sem.

Mai ésszel belegondolva: hogy bírtam úgy élni? :D

Mai ésszel belegondolva képtelenségnek tartom, hogy a sportot abbahagyjam, megunjam. Minél többet kipróbálnék. Szeretem, ha kihozom a maximumot a testemből fizikailag. Csak közben figyelnem kell a mentális egészségemre is, na meg a táplálkozásra erőteljesen (szemérmetesen).

Ezért döntöttem úgy, hogy elvégzek egy életmód- és táplálkozási tanácsadási tanfolyamot majd. Mi az, ami engem érdekel? Az ételek, a sport. Ezen kívül persze rengeteg minden, írás, gitározás, rajzolás, tánc, mindenféle más sportok. De foképp ez a kettő...

Nagy terveim vannak: szeptemberben Ultrát szeretnék futni.

De hogy visszatérjek az eredeti kérdésre, ami elindította a fejemben ezt a bejegyzést (azon kívül a tényen kívül, hogy itthagyom Csehországot:D)... mit adott nekem Prága?

1. jellemfejlődést, bátorságot.

ez a legfontosabb, hogy úgy mondjam (csakmert van aKit későbbre sorolok:D). Aki olvasott korában is, végigkövethette a Pánikos bejegyzéseimet, az ismerkedésemet a várossal, az emberekkel, a munkával, amit a hátam közepére se hánytam volna a kezdetben.. később is csak a hozzáállásommal sikerült átvészelni, de talán nem így fogalmaznék, mert ez arra utalna, hogy a fogamat csikorgattam az alatt az 1 teljes év alatt, amíg az első melóm végeztem.

Nem így volt, mert megváltoztam. Sokkal határozottabb, talpraesettebb lettem. Ez a futásnak is köszönhető, de először ez kellett.

Kellett az, hogy kihányjam a narancsot, hogy rámkiabáljanak, hogy leszidjanak, hogy szenvedjek, üvöltözzenek velem az ügyfelek. Most már, ha bármi rosszabb jön, általánosan véve, hihetetlen gyorsasággal vagyok képes túllendülni rajta, feltalálni magam, összeszedni. Tudatosan figyelek a pozitív dolgokra az életben, január elejétől egyébként naplót is vezetek.

Le kell írni a kedvenc dolgaid, le kell írni, át kell gondolni, miért vagy hálás és kinek. 

Merek váltani, változtatni. Alkalmazkodom és idomulok, ameddig a változások az elveim változtatását nem kívánják. Amíg az elveim meg nem változnak, amíg nem engedek belőlük. Nem is tudom, van-e, amiből nem engednék. Inkább dolgok vannak, amik idegesítenek, visító-aggresszív hangú emberek, a halszag, meg ha fényes nappal égetik a villanyt, de hát ilyen mindenkinek van :D

2. barátokat.

Olyan haverokat főleg, akiknek bármikor írhatok, akikkel ugyanúgy viselkedhetek, lazán, hülyén, úgy, hogy nem sértődünk meg egymásra, nem gyerekeskedünk.

Tudtuk mi már 2017-ben, Szilveszterkor, hogy valami elkezdődött, amit sörözések, bulizások előztek meg, követtek, de azt is, hogy be is fog fejeződni. Ott voltunk a mostban, amikor...

- a Székely himnuszt énekeltük Nikával

- táncoltunk Attilával mint az őrültek

- hajnal 3-kor csokis sütit zabáltunk meg tojásos pizzát a PlayStation előtt, majd bealudtunk, amit A2 felvett videóra, mondván, mi lesz abból a beígért pálinkázásból

- elmentünk a nyáron a Makács-fesztiválra, és hajnalban a váróteremben próbáltunk elaludni, vonatokon Lezli minden átszálláskor zavartan kiáltva, hogy mi történt

- a céges partin Chris az asztalon táncolt, Attila meg a gerendán

- a Tátrában A2 alatt összetört a "picsabob" vagy Pád megette szőröstül a kiwit, Vid pedig elérte az "abszintet"

- amikor már messziről tudtam, melyik karaoketeremben vagyunk, hála Lezlinek és Lionel Richie-nek

- a Cseh Svájcban felvágtattunk a meredélyen és Marit majdnem elcsapta egy lezúduló kő, mert nem találtuk a turistaútvonalat

- Timon nem hagyott aludni mert amint vízszintesbe kerültem, az arcomba mászott

- DumaSzínházon jártunk

- Kíráék itt jártak és Rékának nem sikerült felugrania az ágyra, mert az több mint 1 méter magasan a falba vájva helyezkedett el :D 

- kb. 10 fiú 1 lány átköltöztettek 10+1 csomaggal hetedhét határra, majd whiskey-t és sört vettek a Lidl-ben, csakhogy megünnepeljük ezt

- céges futóversenyt rohantunk

- népkörtáncot jártunk Nika fellépése után

- kiültünk a szigetre nyári hajnalon, ahol egy szemceruzával nyitottunk ki egy bort, s ahonnan ezek után rendőri fenyegetéssel kiüvöltöttek

- lenyúltam egy fagyiskelyhet meg söröskorsókat a többiek közreműködésével

- minden héten lett volna egy új "házibuli Stefánnál" - ez néha sikerült, néha nem :D ld. Vid búcsúestjét...... 

- közös grillezőt vettünk, majd három barbecue-zárt is csaptunk a Stromovka parkba, köszönjük Rebinek a JBL-ért s a zenéért!

- pókeresteken drukkolhattunk Kálminak, viszont úgyis Lezli nyer a végén

- ellopták mindenemet még az első munkahéten és megtapasztalhattam, hogy milyen egy támogató közeg! :D

- egymás nyakába másztunk a Duplexben, miközben Chris a színpadon tolta a partit nekünk

... és áldom, hogy akármennyit iszom, emlékszem mindenre :D  még ha ők, "hála" a sörnek, nem is mindig!

Tudom, hogyha Prágában, vagy Budapesten, vagy akárhol járok, szóba fognak velem állni. Ezek azok az emberek, akik kicsit többet akartak elérni, mint azok, akik Magyarországon maradnak. És itt nem arról van szó, hogy utálták Magyarországot. Csak Magyarország nem szerette őket. :D arról se, hogy örök életükre külföldön fognak élni. Ez hozzáállás kérdése. Hasonlóak vagyunk mind valamiben, és ez összeköt.

Ha rájuk gondolok, melegség önt el, de komolyan, bármilyen nyálasan hangzik. A2, Nika, Sylvie, Dám, Dia, Attila, Stefán, Niki, Rebi, Pat, Pád, Csen, Chris, Györgyi, Tündi, Dávidok, Peti, Nedek, Lezli, és még sokan mások, fel se tudom sorolni! Örülök, hogy megismerhettelek titeket.

És az új helyemen az emberek is mind szeretnivalók, Kos, Susan, Liza, ti is olyanok vagytok, akiket érdemes ismerni és az ember jól érzi magát, ha megérkezik a munkahelyére, mert tudja, hogy rendes srácok veszik majd körül :D 

3. Zsömit.

Az alapvető dolgokon kívül: neki köszönhető, hogy elkezdtem rendszeresebben sütni-főzni, zöldbabfőzelék, gnocchi, bolognai, brassói, pizzás croissant, cukkinis brownie, csokis perec (helyett patkó:D), karácsonyi pulyka, krumplisaláta, mit tudom én... van egy listám még arra is, a maradék ittlétünkben miket főzök :D 

Neki "köszönhető" az is, hogy kéthetente legalább 1 üveg Nutella elfogy:DDD

Olyan támogatást kapok tőle, mint még senkitől, nem ítélkezik, elfogad engem, támogat, akkor is, ha hajnal 5-kor kelek, hogy fussak (és zajt csapok, mer mindig akkor ejtek le mindent:D), akkor is, ha túl sok tojáslikőrt iszom (:P). A minap volt egy nehéz esténk, minek a végén megállapítottuk, hogy erről szól egy kapcsolat: nincsenek sértődések, játszmázások, persze mindig ott a csírája, és erőlködni kell, hogy elfojtsam. Van, hogy hamar sikerül. Egyre gyorsabban, ezt ő is elismerte :D 

De a lényeg, hogy a kapcsolatban is vannak fokozatok. A hónapban lesz 1 éve hivatalosan, hogy tartunk, és azt kell mondjam, szinte mindig van valami új, érdekes, változás, felismerés. Lehet, 1 év múlva másképp lesz, és megunjuk egymást:D vagy ugyanígy lesz. A lényeg, hogy most jó.

Mi lesz áprilistól? Azt se tudjuk. De nem attől fog függni a kapcsolat, hogy különköltözünk, egy időre legalábbis biztosan. Ha ettől függ, már rég rossz.

4. futásfejlődésem.

Nem is kell sokat erről írni, mert már írtam.

Nemcsak 4-6-8 km, hanem 20-30-40 kilométerek.

Kitartás, állhatatosság, bátorság, hogy sötétben, hajnalban, hidegben, esőben fussak. Erdőben, idegen helyen. És az életben is, ha sötét van, ha hideg van, idegen helyen is helyt kell állni. Kis küszködéssel, de sikerülni fog, ha igazán akarod. Minek halogatni? Minek húzni? Minek szenvedni, hogy ez rossz, az rossz? Légy túl rajta, csináld meg, keress rá, ne bújj a homokba. Csak előre!

Ez volt a második gimnazista korom. Sőt, az első. Mert a gimnáziumban én magamba forduló voltam, a sarokban olvasva a térképet, titkos társaságok tagja, otthon gépező, "internetfüggő" (pszichológusi eset, anyámnak hála), éjjel a paplan vagy a fürdőszobában tanuló, zugevő...

Köszönöm, Prága!

Macskakövet mindenkinek!