reggeli gondolatok - #EDrecovery

jól vagyok.

tegnap még megettem egy kis adag tojásos nokedlit.

eszemet se tudom, mikor ettem utoljára tojásos nokedlit, pedig régen szerettem.

persze nem magában ettem, raktam hozzá kis sajtot és salátát.

az evészavaros énem próbálta még mindig úgy beállítani, mintha eltakarhatná a tényeket.

pedig semmi szégyellnivaló nincs ebben.

nincsen binge eating disorderem, mert korábban koplaltam, korlátoztam magam. minden ételt úgy nyeltem le, hogy ezt bizony le kell majd dolgoznom. és hát, nem kellett félteni. futottam én többször 60 km-eket is.

de még ilyen hosszú futások között is, ha ettem, aggódtam, hogyan fog ez ledolgozódni, elég lesz-e az a 60 km ahhoz, hogy ledolgozzam. és még tegnap este is mennyit ettem, vajon az már ledolgozódott? egyensúlyban vannak a számok? nem fogok hízni?

ha ezen kattog valakinek az agya folyamatosan, nehéz átprogramozni arra, hogy ne ezen kattogjon. hogy lelkiismeretfurdalás nélkül bevágjon nagy adag tiramisut reggelire is azután, hogy előző este bevágott három nagy adag tiramisut.

hogy tudatosítsa: ezt most nem fogja ledolgozni, és ezzel nincs is semmi baj...

ezt a békát meg azért teszem ide mert ennek olyan biztató képe van.

nem találtam más képet, ami ennyire bárgyún kedves, megnyugtató, "mindenrendbenleszdeamúgymármostisrendbenvan"-arckifejezést tartalmazna :D

<3

tiramisu - #EDrecovery

lemondtam a futást. sétáltam a Kosztolányiig, onnan haza.

ettem tojásos nokedlit is.

fantasztikus különbség van az eddigi étkezéseim között.

most nincs bűntudatom.

megeszem, mert tudom, hogy megehetem.

meg kell ennem, mert kívánom.

meg tudom enni.

nem vagyok tele.

még mindig tudnék enni.

akkor eszem.

aztán egy idő után nem bírok többet enni.

abbahagyom.

mégsem ettem meg egy egész tepsivel.

jól tettem, hogy abbahagytam?

nem kívántam már és telinek is éreztem magam.

nagyon finom volt, de jóllaktam.

ez egy jól sikerült este volt.

félek, de bízok. bízok magamban.

hogy el tudom magamat fogadni nem csontsoványan/csontizmosan.

hogy megtalálom önmagamat, mert most keringek, mint gólya*** a levegőben.

sehol sincs nyugtom.

szeretném megtalálni.

hullámvasút - #EDrecovery - 1. hét

néha teljesen felszabadultnak és normálnak érzem magam.

akkor eszem amikor kedvem van.

de aztán van hogy elszabadulok.

ezzel még meg kell küzdenem.

utána jön a bűntudat és a félelem.

hogy elhízom.

hogy nem leszek elég jó és nem fognak szeretni.

nem akarok nagyobb lenni, el akarok tűnni.

de tudom, hogy ennek nincs jövője.

hát, mostantól erről is fog szólni a blog.