tegnap még megettem egy kis adag tojásos nokedlit.
eszemet se tudom, mikor ettem utoljára tojásos nokedlit, pedig régen szerettem.
persze nem magában ettem, raktam hozzá kis sajtot és salátát.
az evészavaros énem próbálta még mindig úgy beállítani, mintha eltakarhatná a tényeket.
pedig semmi szégyellnivaló nincs ebben.
nincsen binge eating disorderem, mert korábban koplaltam, korlátoztam magam. minden ételt úgy nyeltem le, hogy ezt bizony le kell majd dolgoznom. és hát, nem kellett félteni. futottam én többször 60 km-eket is.
de még ilyen hosszú futások között is, ha ettem, aggódtam, hogyan fog ez ledolgozódni, elég lesz-e az a 60 km ahhoz, hogy ledolgozzam. és még tegnap este is mennyit ettem, vajon az már ledolgozódott? egyensúlyban vannak a számok? nem fogok hízni?
ha ezen kattog valakinek az agya folyamatosan, nehéz átprogramozni arra, hogy ne ezen kattogjon. hogy lelkiismeretfurdalás nélkül bevágjon nagy adag tiramisut reggelire is azután, hogy előző este bevágott három nagy adag tiramisut.
hogy tudatosítsa: ezt most nem fogja ledolgozni, és ezzel nincs is semmi baj...
ezt a békát meg azért teszem ide mert ennek olyan biztató képe van.
nem találtam más képet, ami ennyire bárgyún kedves, megnyugtató, "mindenrendbenleszdeamúgymármostisrendbenvan"-arckifejezést tartalmazna :D
<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése