Köszönöm a macskaköveket!

Figyelem! A bejegyzés hetekkel ezelőtt íródott.

Utolsó utunkra holnap 7:20-kor indulunk Prágába. Ezért az apropó.

Lássuk...

Tudjátok, mi tesz barátságosabbá egy várost?

A macskakő...

Talán, ha a Muzsikus Cigányok parkja megálló környéke (anno Koszorú utca) is macskakővel lett volna kirakva, szívesen indultam volna útnak. Akkoriban viszont szinte egyáltalán nem sportoltam. Jógázni el-eljárogattam, de hogy futni? Pff. Még a biciklizés ment. De volt, hogy az sem.

Mai ésszel belegondolva: hogy bírtam úgy élni? :D

Mai ésszel belegondolva képtelenségnek tartom, hogy a sportot abbahagyjam, megunjam. Minél többet kipróbálnék. Szeretem, ha kihozom a maximumot a testemből fizikailag. Csak közben figyelnem kell a mentális egészségemre is, na meg a táplálkozásra erőteljesen (szemérmetesen).

Ezért döntöttem úgy, hogy elvégzek egy életmód- és táplálkozási tanácsadási tanfolyamot majd. Mi az, ami engem érdekel? Az ételek, a sport. Ezen kívül persze rengeteg minden, írás, gitározás, rajzolás, tánc, mindenféle más sportok. De foképp ez a kettő...

Nagy terveim vannak: szeptemberben Ultrát szeretnék futni.

De hogy visszatérjek az eredeti kérdésre, ami elindította a fejemben ezt a bejegyzést (azon kívül a tényen kívül, hogy itthagyom Csehországot:D)... mit adott nekem Prága?

1. jellemfejlődést, bátorságot.

ez a legfontosabb, hogy úgy mondjam (csakmert van aKit későbbre sorolok:D). Aki olvasott korában is, végigkövethette a Pánikos bejegyzéseimet, az ismerkedésemet a várossal, az emberekkel, a munkával, amit a hátam közepére se hánytam volna a kezdetben.. később is csak a hozzáállásommal sikerült átvészelni, de talán nem így fogalmaznék, mert ez arra utalna, hogy a fogamat csikorgattam az alatt az 1 teljes év alatt, amíg az első melóm végeztem.

Nem így volt, mert megváltoztam. Sokkal határozottabb, talpraesettebb lettem. Ez a futásnak is köszönhető, de először ez kellett.

Kellett az, hogy kihányjam a narancsot, hogy rámkiabáljanak, hogy leszidjanak, hogy szenvedjek, üvöltözzenek velem az ügyfelek. Most már, ha bármi rosszabb jön, általánosan véve, hihetetlen gyorsasággal vagyok képes túllendülni rajta, feltalálni magam, összeszedni. Tudatosan figyelek a pozitív dolgokra az életben, január elejétől egyébként naplót is vezetek.

Le kell írni a kedvenc dolgaid, le kell írni, át kell gondolni, miért vagy hálás és kinek. 

Merek váltani, változtatni. Alkalmazkodom és idomulok, ameddig a változások az elveim változtatását nem kívánják. Amíg az elveim meg nem változnak, amíg nem engedek belőlük. Nem is tudom, van-e, amiből nem engednék. Inkább dolgok vannak, amik idegesítenek, visító-aggresszív hangú emberek, a halszag, meg ha fényes nappal égetik a villanyt, de hát ilyen mindenkinek van :D

2. barátokat.

Olyan haverokat főleg, akiknek bármikor írhatok, akikkel ugyanúgy viselkedhetek, lazán, hülyén, úgy, hogy nem sértődünk meg egymásra, nem gyerekeskedünk.

Tudtuk mi már 2017-ben, Szilveszterkor, hogy valami elkezdődött, amit sörözések, bulizások előztek meg, követtek, de azt is, hogy be is fog fejeződni. Ott voltunk a mostban, amikor...

- a Székely himnuszt énekeltük Nikával

- táncoltunk Attilával mint az őrültek

- hajnal 3-kor csokis sütit zabáltunk meg tojásos pizzát a PlayStation előtt, majd bealudtunk, amit A2 felvett videóra, mondván, mi lesz abból a beígért pálinkázásból

- elmentünk a nyáron a Makács-fesztiválra, és hajnalban a váróteremben próbáltunk elaludni, vonatokon Lezli minden átszálláskor zavartan kiáltva, hogy mi történt

- a céges partin Chris az asztalon táncolt, Attila meg a gerendán

- a Tátrában A2 alatt összetört a "picsabob" vagy Pád megette szőröstül a kiwit, Vid pedig elérte az "abszintet"

- amikor már messziről tudtam, melyik karaoketeremben vagyunk, hála Lezlinek és Lionel Richie-nek

- a Cseh Svájcban felvágtattunk a meredélyen és Marit majdnem elcsapta egy lezúduló kő, mert nem találtuk a turistaútvonalat

- Timon nem hagyott aludni mert amint vízszintesbe kerültem, az arcomba mászott

- DumaSzínházon jártunk

- Kíráék itt jártak és Rékának nem sikerült felugrania az ágyra, mert az több mint 1 méter magasan a falba vájva helyezkedett el :D 

- kb. 10 fiú 1 lány átköltöztettek 10+1 csomaggal hetedhét határra, majd whiskey-t és sört vettek a Lidl-ben, csakhogy megünnepeljük ezt

- céges futóversenyt rohantunk

- népkörtáncot jártunk Nika fellépése után

- kiültünk a szigetre nyári hajnalon, ahol egy szemceruzával nyitottunk ki egy bort, s ahonnan ezek után rendőri fenyegetéssel kiüvöltöttek

- lenyúltam egy fagyiskelyhet meg söröskorsókat a többiek közreműködésével

- minden héten lett volna egy új "házibuli Stefánnál" - ez néha sikerült, néha nem :D ld. Vid búcsúestjét...... 

- közös grillezőt vettünk, majd három barbecue-zárt is csaptunk a Stromovka parkba, köszönjük Rebinek a JBL-ért s a zenéért!

- pókeresteken drukkolhattunk Kálminak, viszont úgyis Lezli nyer a végén

- ellopták mindenemet még az első munkahéten és megtapasztalhattam, hogy milyen egy támogató közeg! :D

- egymás nyakába másztunk a Duplexben, miközben Chris a színpadon tolta a partit nekünk

... és áldom, hogy akármennyit iszom, emlékszem mindenre :D  még ha ők, "hála" a sörnek, nem is mindig!

Tudom, hogyha Prágában, vagy Budapesten, vagy akárhol járok, szóba fognak velem állni. Ezek azok az emberek, akik kicsit többet akartak elérni, mint azok, akik Magyarországon maradnak. És itt nem arról van szó, hogy utálták Magyarországot. Csak Magyarország nem szerette őket. :D arról se, hogy örök életükre külföldön fognak élni. Ez hozzáállás kérdése. Hasonlóak vagyunk mind valamiben, és ez összeköt.

Ha rájuk gondolok, melegség önt el, de komolyan, bármilyen nyálasan hangzik. A2, Nika, Sylvie, Dám, Dia, Attila, Stefán, Niki, Rebi, Pat, Pád, Csen, Chris, Györgyi, Tündi, Dávidok, Peti, Nedek, Lezli, és még sokan mások, fel se tudom sorolni! Örülök, hogy megismerhettelek titeket.

És az új helyemen az emberek is mind szeretnivalók, Kos, Susan, Liza, ti is olyanok vagytok, akiket érdemes ismerni és az ember jól érzi magát, ha megérkezik a munkahelyére, mert tudja, hogy rendes srácok veszik majd körül :D 

3. Zsömit.

Az alapvető dolgokon kívül: neki köszönhető, hogy elkezdtem rendszeresebben sütni-főzni, zöldbabfőzelék, gnocchi, bolognai, brassói, pizzás croissant, cukkinis brownie, csokis perec (helyett patkó:D), karácsonyi pulyka, krumplisaláta, mit tudom én... van egy listám még arra is, a maradék ittlétünkben miket főzök :D 

Neki "köszönhető" az is, hogy kéthetente legalább 1 üveg Nutella elfogy:DDD

Olyan támogatást kapok tőle, mint még senkitől, nem ítélkezik, elfogad engem, támogat, akkor is, ha hajnal 5-kor kelek, hogy fussak (és zajt csapok, mer mindig akkor ejtek le mindent:D), akkor is, ha túl sok tojáslikőrt iszom (:P). A minap volt egy nehéz esténk, minek a végén megállapítottuk, hogy erről szól egy kapcsolat: nincsenek sértődések, játszmázások, persze mindig ott a csírája, és erőlködni kell, hogy elfojtsam. Van, hogy hamar sikerül. Egyre gyorsabban, ezt ő is elismerte :D 

De a lényeg, hogy a kapcsolatban is vannak fokozatok. A hónapban lesz 1 éve hivatalosan, hogy tartunk, és azt kell mondjam, szinte mindig van valami új, érdekes, változás, felismerés. Lehet, 1 év múlva másképp lesz, és megunjuk egymást:D vagy ugyanígy lesz. A lényeg, hogy most jó.

Mi lesz áprilistól? Azt se tudjuk. De nem attől fog függni a kapcsolat, hogy különköltözünk, egy időre legalábbis biztosan. Ha ettől függ, már rég rossz.

4. futásfejlődésem.

Nem is kell sokat erről írni, mert már írtam.

Nemcsak 4-6-8 km, hanem 20-30-40 kilométerek.

Kitartás, állhatatosság, bátorság, hogy sötétben, hajnalban, hidegben, esőben fussak. Erdőben, idegen helyen. És az életben is, ha sötét van, ha hideg van, idegen helyen is helyt kell állni. Kis küszködéssel, de sikerülni fog, ha igazán akarod. Minek halogatni? Minek húzni? Minek szenvedni, hogy ez rossz, az rossz? Légy túl rajta, csináld meg, keress rá, ne bújj a homokba. Csak előre!

Ez volt a második gimnazista korom. Sőt, az első. Mert a gimnáziumban én magamba forduló voltam, a sarokban olvasva a térképet, titkos társaságok tagja, otthon gépező, "internetfüggő" (pszichológusi eset, anyámnak hála), éjjel a paplan vagy a fürdőszobában tanuló, zugevő...

Köszönöm, Prága!

Macskakövet mindenkinek!