Albérletkalandok - II. fejezet - tél

Január 1-jén este visszacuccoltam Dáméktól.

Nem emlékszem pontosan, de vagy aznap volt, hogy 2 órán keresztül kiáltozott a kisgyerek, vagy máskor, megérkezésem után közvetlenül, reprezentálva, hogy miért is akarok elhúzni innen..

Később eszembe jutott, hogy ez még a Karácsonyi visszaérkezésem után és az átcuccolás előtt történt... na de akkor is kurvagyorsan átcuccoltam. Szóval már nagyon rezgett a léc, azaz idegállapotba kerültem.

Troja-híd, esti futás

F. Lacival meg egymás mellé kerültünk és megvitattuk lakáshelyzetünket, miszerint ő Misivel lakik (akinek a nyakán egy AK40-es tetoválás díszeleg és néha ráb.sz az asztalra, ha hangosak vagyunk), akivel majdnem egy ágyban alszik, de hogy ez az állapot nem igazán tartható, hasonlóképpen, mint az enyém – úgyhogy elhatároztuk, ő jönne az én helyemre – nem volt gond, hogy csak márciusig –, én pedig addig keresek valami helyet. Mert már nem bírom.

Január 5-én, szombaton, jó nagy szülinapi karaoke-buli után full másnaposan látogattam meg az első albérletet. A szoba eredetileg két kissrác testvéré volt. Az egyik sarokban fal mentén összetolt ágyak, amik alatt gardróbszekrények, kis sámlival lehetett fellépni az ágyra, óriási sarok íróasztal, rengeteg polc és tárolórész, nagy franciaerkély, és egy nagyon közvetlen, nagyon jófej angoltanár-költőcsaj Sacramentoból, Kae, keresett lakótársat Vozovna Zizkov megállónál, közel a munkahelyemhez. A környék kb. mint a Nagy Lajos király útja, keskeny, de villamosos. Tesójával is találkoztam, aki akkor még a szobában lakott. Ittunk gyömbéres-citromos teát (pont azt szeretem én is, mindig olyat veszek), beszélgettünk mindenféléről a nappaliban.

ez tökre nem illik ide mert Holesovice de nem találtam már jobb képet

Komolyan ilyen vigyorpartit rég toltam idegenekkel. Biztos közrejátszott az is, hogy amerikai volt. Én meg jobb szeretem a közvetlen embereket, akik engem is ki tudnak bontakoztatni. Bár mostanában már ha, olyan emberrel találkozok, aki csak néz rám, mint egy hülyére, és tőlem várja a megoldást, kérdezek én már magamtól is, nem kell félteni, sőt, olyan kérdéseket teszek fel, amire még ő se fog tudni válaszolni. Csakhogy mondta, lehet, hogy egy barátjának fogja kiadni a szobát, de még nem tudja biztosan, egyébként sokan jelentkeztek. Két nappal később bejelölt Facebookon, amit jelnek vettem, na, gondoltam, milyen szerencsés vagyok, imádom azt a szobát, imádom azt a csajt, költő is meg minden, ajánlott egy jó teázót, ahol azóta már jártunk ugye Kiráékkal, amikor itt voltak, de aztán két napig semmi, végül ráírtam, hogy amúgy mi van...

 

És hát a barátja költözik be, de ha mégse, akkor szól. Na, oké. Azóta is szól. De legalább olvashatom milyen pszichés problémái vannak amiket naponta háromszor kitesz státuszba. Ettől függetlenül bírom, semmi gond...

Január 6-án, vasárnap viszont megtörtént a második látogatás, szintén Zizkovban, de míg Vozovna Zizkov mondjuk Zizkov kislábujja, ez a Milicova uccai albérlet Zizkov szívének minősíthető helyen állt, macskakövekkel körbevéve, rálátással a Vitkovra, amit már jól ösmerünk.

második albinézésem környékén

Életrevaló magyar csaj költözik haza, a helyére kerestek embert. Na én azzal a csajjal olyan jól eldumáltam a látogatás után, hogy kb. 20 percet álltunk a lépcsőházban. A probléma csak annyi volt, hogy a lakótárs két saláta lett volna (+1 valaki, aki nem volt otthon), egy halovány, fekete garbós, szőke (inkább csepűhajú, de nem gyöngyhajú) francia lány, illetve egy szintén szőke (festett, lenőtt) hajú, piros rúzsos, rózsaszín estélyi ruhában díszelgő szemüveges cseh Miss Röfi (minden rosszindulattól mentesen!). A francia úgy nézett ki, mint aki 3 hete nem aludt, Miss Röfivel pedig valahogy egyik fülünkön be, másikon ki zajlott a beszélgetés. Nem is érdekelt se a nagy konyha, se a szoba, se az, hogy közel van a melóhoz, se az, hogy szép helyen van, semmi. Nem lett volna ez valami nagy élvezet az egyetlen fürdővel, kuplerájjal. Plusz a cseh csaj szobáját a nappalitól egy óriási függöny választotta el... vannak (nincsenek) határok. Azért persze amikor kiderült, hogy nem engem választottak, kissé megsértődtem, de csak muszájból :P 

Tehát eddig 2 elutasítás.

A következő héten pénteken indultam Angliába, ami kissé megbonyolította ezt az egészet, de hát persze ez is én vagyok, miért ne jöjjön csőstül minden a nyakamba. Mielőtt kimentem, Lacival megbeszéltük, hogy ez a beköltözés-elmenés a tapasztalataink alapján mégse fog összejönni, mert ő egyébként is talált egy jobb helyet (azóta rápisiltek az ágyára a csokigyerekek), én meg mielőbbi biztos válaszokat akartam. 

futóútvonalon, Karlín-Liben

Azért még próbálkoztam ezen a héten péntek előtt. Hlubočepy – ahol Zsömi is lakik – panelrengetegében találtam egy kiadó szobát, egy cseh muki és egy nemtudommilyennemzetiségű lány lakótársa lettem volna. Rövid életű volt ez a kapcsolat is. Szerda este még arról beszélgettünk, hogy de jó, a biciklit is tudom hol tárolni, meg tökre tetszik a szoba stílusa, hogy olyan öreges, mert otthonossá teszi, ott volt ugye a mamámék lakása a nyóckerben, meg minden, meg van erkély, meg park is a közelben, meg tök jó árban van, és a lényeg, hogy rendet tartsak, mert a srác nem takarít (persze, persze, mindig felmosom magam után a padlót, a tisztaság mintaképe vagyok), másnap 18-kor találkozunk...

Aztán délben írt, hogy az első embernek nagyon tetszett az albérlet és ki is vette szóval sorry not sorry.

Akkor rávágtam az asztalra egyet. A munkahelyen is látták rajtam, hogyha épp bajom volt. De hogy nem lett volna, amikor hallottam a rémtörténeteket, meg egyébként is, ez már a 3. visszautasítás, úgy, hogy nem is találkozott velem az ember, és amúgy is milyen már, hogy némelyik albérlő rögtön odaadja az elsőnek, némelyik meg hetekig válogat, és miért nem tudok kifogni egy olyat, aki engem választ, vagy miért nem vagyok olyan, mint Csen, aki odaáll és hohó kisanyám, vagy odaadod most vagy megyek tovább és csá.

Na, majd egyszer – gondoltam.

Később határozottabbá váltam, de azzal se mentem semmire, mert pont olyan embereknél voltam határozott, akiknél fölösleges volt erőlködni. Újra meg újra csak a falba ütközés.

itt most ilyen futós képek vannak, bár ezt a képet fogalmam sincs, hogy csináltam

Jött Anglia, egy moldvai lányzóval már lebeszéltük, hogyha visszajöttem, látogassam meg az ő kiadó szobáját Kobilisyben. Egyike voltam azoknak, akik először írtak neki, ezért volt olyan rendes, hogy nem adta ki az első jöttmentnek, mint ahogy Julia tette... oké, legalább van miért hazajönni:)

Közben több sráccal is egyezkedtem, megígérték, jeleznek, ha Angliám után még aktuális lesz a lakótárskeresésük, satöbbi, persze nem írtak, én viszont folyamatosan írogattam már a standard szövegemet magamról. Körülbelül így hangzott... na jó, nem körülbelül, kimásoltam egyet. Különböző variánsokkal kell ezt elképzelni, pl. ha macskás, I like cats, ha nemdohányzót keresnek, akkor I do not smoke (ezek amúgy kb. mind igazak, szóval)...

„Dear Kae, i am writing to you as I would be really interested in the offer related to the room in Zizkov. I am Hungarian, 26 years old, working in Prague since September as a customer advisor and I plan to continue living here for at least 6 months, rather 1 year. I studied English at the university in Budapest and I like writing, sports, food really much and I play the guitar. essentially I am a quiet flatmate who is said to be reliable but funny, honest by my friends. I live currently in Holesovice, but I will need to move out soon due to the owners moving in. Please, let me know if you think you consider me as an optional flatmate and the room is still available. I really like the style of it too:). Thank you very much anyway for your reply, whatever that would be and wish you the bests, Dora:)”

Senki se mondja, hogy nem jó leírás.

!

No de Libenbe keresett egy csaj lakótársat, 2 macska mellé.

Néhány nap kuss után elkérte az e-mail címemet, mondván, küldött egy kitöltendő űrlapot, nagyon sokan jelentkeztek, muszáj valahogy szűrnie az embereket.

• Can you stand cat hair on your things?

• Do you feel easily gross by animal fluids?

• In a scale to 1 to 5, where 1 is “a total mess” and 5 is “i can’t stand unclean flat”, how would you consider yourself?

Na, mondom, ennyi vót.

Kobilisyben

Röhögtünk egyet a kollégákkal, lehúztam a sörömet és mentem Kobilisybe. Közel volt Dámék lakásához. Úgy gondoltam, szimpatikus vagyok a csajnak (már megint elbíztam magam :D). A szoba bútorozatlan, 9.000 CZK-ba fájt volna (és akkor még plusz a bútorok, de ott még szekrény, ágy se volt). A kilátás viszont priceless, láttad egész Prágát, mert pont a hegyoldalon állt a ház. Így este rohadt jól nézett ki, ültem volna az ablakban egész nap, bámulva a várost. Emeletes lakás volt, felül két szoba, fürdő, alul konyha meg WC. Oké, még azért jönnek emberek, de értesítelek.

Értesített is jó pár nap múlva, hogy nem. 4. visszautasítás. A letérdelésnél még azért nem tartottam, és volt időm, de kb. ekkorra jöttem rá: nem számít semmit, mennyire jól dumálsz az illetővel. 

Ahogy Zsömi mondta, és ahogy van tényszinten is: nem te választasz lakást, a lakás (bérlő/főbérlő) választ téged...

Libenben