Albérletkalandok - I. fejezet - ősz

Íródott: március 6., 7., 10.

Bocs a Times New Romanért előre is.

Nem találtam a fürdőkádhoz a dugót ma reggel... a mikró nem működik. Ja de, mondja a Davies, ha megpaskolod a hátát. Havazik. Sparos túró rudit reggeliztem de még fogok inni egy Mizos laktózmentes kakaót is a kávé mellé. Után.

Hogy is kezdődött? Hány helyen laktam, hány helyet néztem meg?

Kezdtem a B&B Hotelben. 

Remélem, a nyugalom megzavarására alkalmas az alábbi kép, de az én nyugalmamat is megzavarták az albérletkalandjaim, úgyhogy vágjunk a közepébe, de kezdjük az elején.

bölcsességfog hozadéka. a maradék kettőt szájzár nélkül úsztam meg, nem volt szükség így a spatulákra.

A legtöbben ismeritek a sztorit. 1 hónapos ott tartózkodás, relocation package, ablakban tárolt tej, szőlő, és találkozás Farkassal, az első kollegámmal (aki aztán eléggé magasra tette a lécet...:D), majd Györgyi, aztán Attila, Móni megismerése az első munkanapomon (amikor még csak szerződést írtunk alá), szeptember 22-én, pénteken.

az első négyből három

Eljártam futni Florenc és a folyó körül, sok humuszt ettem, lebetegedtem a tréningbe, megtudtam, milyen a cseh customer service (szar), várost, hegyet néztünk.

ez éppen Visegrádon

Fetával töltött paprikát ettem és az első söröm egy rémes mixed beer volt (Budweiser), ami alapján fene gondolta volna, hogy ekkora sörfogyasztó leszek, mint amilyen ma vagyok. A kozmetikusom azt mondta, hogy ez teljesen jó, a bőröm tisztára meghálálja. Hát oké! Akkor folytatom az ivást :D

és még le is fotóztam ezt a szart

Attila már alig 1 hét után, ha jól emlékszem, átköltözött Hlubočepy környékére, ahol együttvagyokveleGabika (asszem változtatnom kellene ezen az álneven, úgyhogy itt Zsömi lesz :D) is lakik (még) egy Jakub fiát egyedül nevelő 28 év körüli nőcihöz, akikkel aztán úgy váltak el, hogy alig akarta beengedni költözéskor, meg kiderült, hogy amúgy van férje, csak külföldön dolgozik, azóta meg már át is költöztek, Attila is, Flora tájára, két macskával és két görög csajjal.

 

Mónika kiesett közülünk már októberben, főleg, hogy nem talált albérletet, illetve később kiderült, eltessékelték a cégtől teljesítménye miatt... csak épp ezt nekünk másképp adta elő, úgy, hogy kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot :D 

Én meg megint a hosszabbat akartam húzni, nem a rövidebbet, vagy kiskapukat kerestem, vagy számba repkedő sültgalambot, úgyhogy beírogattam pár csoportba, hogy heló, amikor is kiderült, hogy egy volt egyetemista társam épp itt van, mint Erasmum, két gyerekkel és a férjével. Ismerősök voltunk Facebookon, láttam is képeket róla, csak 1 évvel idősebb nálam, még kreatív íráson találkoztunk, ő lengyel szakos volt. Valamire mégis jó volt az egyetem.

ezt csak úgy

Szóval kerestek valakit átmenetileg, márciusig egy üres szobába Holešovice területén állomásozó főbérlőik, egy német muki, Paul és egy magyar lány (anyuka), Zsófi, akik az épület 7. emeletén laktak egy emeletes flatshare-ben. A lakás, ahol márciusig laktam az 5. emeleten volt ugye, konyhamentesen, de legalább az előtérbe kipakolt hűtővel és mikróval

Azért ez se indult teljesen jól, ugye első rendes hetem a munkában, amikor ellopták a pénztárcámat, benne mindennel. Ezen a héten éppen a 7. (inkább a 8.) emeleten, mert elnézték a dátumokat. Döglött madár az erkélyen és szigorú ázsiai nő sokszorosítva a fejem felett, de legalább külön fürdőszoba.

a képre nem fért rá mindenki

 Egy napig pedig az egyetlen matraccal rendelkező gyerekszobába száműztek, nem baj, az alvásidő felét így is gépeléssel töltöttem, úgyhogy kellemes éjszaka volt. Másnap végre át tudtam pakolni. Nem volt rossz szoba, elég nagy, felszerelve mindennel.

ezen nem láccik minden, de elég sok minden. a virágot pl. otthagytam

Másfelől ott volt a Letná (alig jártam ott), a Stromovka (ott már inkább) park, meg Troja, a Moldvával, meg a white water raftingot téli, mínuszos szombatonként gyakoroló emberekkel. Hozzá kell tenni, a futástól egyszer sem fáztam meg, a torkom se krepált be, de hogy valójában mitől voltam 1 hónapig beteg, az egy másik történet.

nehéz elhinni ma hogy ilyen is vót a Stromovka

Lakótársaim az általam vett tejet rendszeresen fogyasztották, januártól ezért már alkoholos filccel 12x jelöltem meg vastagon, hogy mi az enyém. Az előszobán keresztülrollerező, vihogó, síró, sikítozó gyerekek hatására már biztos lettem abban, hogy jól döntöttem, amikor azon a nyáron a szakítás és a gyerekvállalás közül a szakítást választottam. Ez nem ennyire egyszerű mondjuk, de na.

A konyhát olykor használhattam, de sokszor eleve akkora rumli volt, hogy nem akartam még nagyobbat csinálni, meg el se fértem volna. Azt hiszem, egyszer pirítottam borsót, februárban pedig kivételes alkalomkor bacont, sonkát.

Karácsony előtt Pat és Stefán voltak azok, akik kitalálták, laknának velem, megnéztek egy lakást, de túl későn döntöttünk. Mára nem sajnálom, hogy nem velük lakok, így kellett lennie.

kirándulgatások

Az ünnepek idején átmenetileg kollégáim, Mari és Dám könyörültek meg rajtam, amiért mindig hálás leszek nekik. Karácsonykor átköltözhettem hozzájuk, volt pár gyönyörű napom egy teljesen üres, gyönyörű lakásban. 

hókifli receptje (igaz, ezt még Magyarországon sütöttem meg)

Minden lakásnak megvan ugye a maga illata, Kobilisy illatát nagyon szerettem. Óriási tükrös gardrób, az előtérben a mosógép, sütő, minden az enyém, tök egyedül... jó, Karácsonykor. De nekem ez volt az ajándék :D 

"karifa"

Szilveszterkor Dámmal osztoztunk a lakáson. Ideális lakótárs, nem zavartuk egymást, néha hozzászóltunk egymáshoz, amikor épp olyan volt. Ott volt nekem, amikor 30-án tönkretettem magam ginnel és toniccal (sajna nem gym & tonic kombinációval), Újévkor pedig ki tudtam magam aludni.

let's celebrate everyday

Kiegészíteném ünnepi élményeim azzal, hogy egyszer átugrottam az albérletbe, hogy 2 méteres hollandokkal találkozzam, akik miután rájuk köszöntem, berohantak a nagyszobába. Ja, igen, ezek a hollandok voltak azok, akik, még mielőtt 30-án átcuccoltam vona Dámékhoz Kobilisybe, hajnal 3-i érkezésükkor elképesztő üvöltözést csaptak. Úgyhogy jól rávágtam a saját ajtómat a keretbe.  Ezt egyébként még egyszer műveltem, amikor a kisgyerek 11-or énekelt és rohangált az előszobában hétköznap (mert amúgy a család nem igazán volt képben, hogy hétköznap van vagy hétvége) mialatt a szülők békésen horkoltak. De azért Holešovice nemcsak szarból állt.

Erről majd később. Már ha nem vesszük figyelembe, hogy a takarítójuk ellopta a fekete kabátomat, amit imádtam. De na, ne szaladjunk annyira előre, hogy már most nekilássak méltatni az új helyemet, mert már majdnem szükségét éreztem.

Még mielőtt arra gondolnátok, hogy ennyi szar, beleértve a pénztárcalopásom, a betegségem, satöbbi, elég ahhoz, hogy az ember hazahúzzon a francba, nem, nem elég, mert ott volt a csapat, akik végig velem voltak, inkább együtt voltunk, hogy is fogalmazzak, beolvadtam, vagy ők olvasztottak be, és eszembe se jutott itthagyni Prágát. Biztos van, aki megfutamodott volna, de nekem csak több erőt adott. Mert hiába volt sok szar, nem is volt sok, mert sokkal több volt a jó.

A Szilveszter életem talán legjobb Szilvesztere volt a srácokkal. Bár kicsit szánalmas, hogy már minden lakásra úgy néztem: na, vajon itt lakhatnék, vagy befogadnának, ha úgy alakul?

ezzaz!

Itt az ideje elkezdeni rendesen albérletet nézni.

És akkor elkezdtem, végre valahára, Messengeren üzeneteket írogatni random embereknek, See first beállítva az összes csoportban, 30 értesítés óránként. Itt nem működik az apróhirdetés, a boltban se osztják két kézzel az albérleteket (csehül se, nemhogy magyarul), amint meglátnak egy bejövő embert. Itt kelendőbb az albérlet, mint a mekis sajtburger. Nem várhattam tovább a sült galambomra.

Hermanova