Albérletkalandok - III. fejezet - tavasz

Megint elnézést kérek a hülye betűtípusokért, de egyszerűen nem tudom egységesíteni őket. Noel Gallagher szerint true perfection has to be imperfect, szóval legyen.

Az, hogy Anglia után mikorra lettem olyan kétségbeesett, hogy cseh FB csoportokba is bemásztam, nem emlékszem. Ekkorra már elég biztos lett, hogy márciusig maradok. Lezli magyarázott, hogy ki akar venni egy lakást és kiadni egy szobát, tökre működhet, mondtam neki, majd szóljon, de nekem márciusig találnom kell valamit. Pat meg mondta, na, majd megyek hozzá. Hát, erről majd egy kicsit később szólok.

Ekkortájt jött Julius, egy szlovákiai magyar srác. 11.000 CZK-ért egy teljes lakás Břevnovban, kicsit messzebb a melótól, de fürdővel, konyhával, mosógéppel. Amint beléptem, tudtam, hogy ez jó lesz: gitár és bicikli a lakás két sarkában. Vagy másfél órát dumáltunk is, azóta már voltunk sörözni és most csütörtökön a táncházban is szövegeltünk egy sort. Igen jófej srác, fogunk még gitározni is együtt, ha minden jól megy. Ellenben kiderült, hogy már február elejétől keres a főbérlő a helyére embert, így ez is elúszott, hiszen azért annyira nem voltam megkenve, hogy 22.000-et is és még pluszban a semmire 7.000-t fizessek...

Azóta elkurvultam, de ez is egy másik történet. Ezt azért nem vettem visszautasításnak.

 

Rátérve a cseh csoportokra, néhány cseh hirdetésre echte angol nyelvű bemutatkozó szövegemet küldtem el, egy lány válaszolt is azonnal. Na, akkor ezek rendesek. És a cím megint Kobilisy! A jó kis Troja híddal, kedvenc futó- és kirándulóútjaimmal.

Mínusz ötvenkét fok volt, amikor elindultam az albérlet felé. Megmásztam a hegyet, de az Istennek se találtam a házszámot. Aztán nagy nehezen meglett. Fél 7. Írok a lánynak, oké, itt vagyok, jöhet. Jön. De mégse jön. Hol vagyok? Mert egy lélek sincs a ház előtt. De hát mondom itt vagyok. Csöngessek be?

- Mi van kiírva, Liben vagy Kobilisy? - kérdezte.

- Troja - feleltem erre.

- Oh my God, you are so not here! - röhögött.

Két ilyen utca van Prágában és nekem sikerült egy totál máshol lévőre rákeresnem Mapsben. Még jó, hogy nem a világ végén van a két utca egymástól. 7-re már ott voltam a megfelelő utcában, és csak egy villamossal kellett utaznom odáig. Na, akkor ez a csaj rendes – gondoltam megint, meggyőződve arról, hogyha ennyire jófej, hogy ahhoz képest, hogy túravezető vagyok, képes vagyok eltévedni, és még fogadnak is aznap, hogy megnézzem a szobát, csak lesz má ebből valami gyümölcsöző kapcsolat.

random Holesovice

Tehát... odaértem Balabenka tájára, vidámsággal fogadtak, ahhoz képest, hogy eltévedtem, de legalább volt egy icebreaker téma. Megint az a csaj volt a legszimpibb, akinek a helyére kerestek valakit, de a többiek is kedvesek voltak. Amúgy azt nem említettem, hogy volt egy albinéző szettem is, farmernadrág és fekete bővebb garbó, oldalsó copffal és nem feltűnő sminkkel, fülbevalóval, azon kívül csizmával. Mindig ezt vettem fel valamiért, ha albit mentem nézni, mert semleges, de mégis azért valamennyire igényes. Azért néha ki is mostam a garbómat.

A szobában jó nagy szekrény és ágy volt, asztal nem, de sebaj, a lelkükre kötöttem, hogy minél előbb szóljanak, aztán kicsit olyannak tűntem, mint egy albérletből kirúgott labilis idegroncs, nem úgy, mint olyasvalaki, aki szabadulni akar az előző helyről, ami valójában voltam... mindenesetre aki utánam jött, egy nebáncsvirág, kaphatta meg a szobát, merthogy olyat kerestek, aki hosszú távra tervez. Hát oké, nekik kevés volt az 1 év. Valószínű, hogy egyetemre vették fel a leányt aztán vagy 3 évre bebiztosította magát...

Ez az egész különben éjfélkor derült ki, addig nem nagyon aludtam. Vagy hajnalban néztem meg az üzit és utána nem tudtam aludni? Lényegtelen. Nem volt a határozottságom se nyerő. Akkor nyasgem...

amikor meglátogattam Balit egy hétvégin

Ekkor jött Rehorova.

Ez Zizkov és Florenc, amit egy munkanapon, talán 8 km-es futás és zuhany után látogattam meg már az esélytelenek nyugalmával. Odafele menet jöttem rá a csaj profiljából, hogy kanadai és fekete. Hát, kb. 20 perc duma s röhögcsélés után kijelentette hogy „you seem so cool and chill” és máris engem akart lakótársnak fogadni. Mondom, hogy nekem az amerikaiak a legkirályabb dumapartnereim. Feldobódom tőlük és olyan leszek, mint ők. Képesek kihozni belőlem a legjobbat, már ami a közvetlenséget illeti.

Szombatra beszéltük meg a szerződésaláírást, ledumáltuk Barborával, a főbérlővel, hogy mikor találkozunk. Nem volt olcsó, de nem sajnáltam a pénzt (annál drágább lett volna mint ahol most lakok végül különben), Dani, a csaj igen jófejnek tűnt, a konyhából nyílt a kádas fürdőszoba, ráláttunk a Vitkovra, szóval nekem bejött.

Hétvégén jöttek a haverok, a szerződés aláírás belerondított a programunkba, de igencsak... a főbérlő levitt a pincébe, ott volt valami irodaszerűség, aztán elkezdett magyarázni arról, hogy többet kell kérjen, mert a felettünk lakók bérlését is ő intézi, és ott ez van, itt meg a WC szar, de már bevallom, nem emlékszem pontosan, hogy mi volt a baj, mindenesetre Dani jelenlegi lakótársa, akinek a helyére mentem volna, talált valakit rövidebb időre, de a főbérlőnek én jobban tetszettem a hosszútáv miatt, de akkor is többet kell fizetni, jó, jó, elment ezzel az egésszel 2 óra, aztán a szerződést nem is küldte el, csak az én kérésemre hétfőn, és ugye teljesen csehül, amivel nem lett volna még gond, de átnézettem Marival, és ott már gond volt, nem vágtam, hogy jön ki végül is ez a pénz, amit nekem fizetnem kell, és amúgy is képlékeny az összeg, mert attól függ, mennyit fűtök, és... 

 

Balival a Shadowban

Amikor feltettem a kérdéseimet, nem kaptam választ, úgyhogy szerdán írtam, hogy kösz, nem, mert nekem nem kell olyan főbérlő, aki már a legelején nem képes válaszolni. Erre olyasmi reakciót kaptam, hogy „it’s not really fair from you” meg hogy „it’s your life, your choice,” kb. mintha most csesztem volna el életem nagy lehetőségét... hát, jó. Nem ő lesz az életmódtanácsadóm. Danit sajnáltam – gondolkozott azon, hogy keres új helyet amiatt, ahogy Barbora viselkedett, de végül talán maradt, ahol volt, nem vagyok biztos benne. Megbeszéltük, hogy kávézunk majd, persze nem lett belőle semmi, de remélem, talált valami jófej embert. Én nem akartam volna egy rossz WC-s, asztalmentes helyért ennyit fizetni. Még ha kb. 15 percre is volt a munkahelytől, rohadt jó elhelyezkedéssel.
 

De ez azt jelentette, hogy megint nincs hova mennem, a csoda 5 napig tartott (kábé), az 5. visszautasításom lett, mondjuk ez az én részemről. Folytathattam az írogatást, a csoportok figyelését. Kezdett kiakadni nálam a türelemmérő. Amúgy se vagyok egy türelmes ember.

A fenti képhez kapcsolódóan még: mire a harmadik kör ribizlis rumot ittam, már biztosan tudtam, hogy offolom az albérletet. Utána mentünk meccset nézni a srácokhoz a sportbárba. És utána Bali a betonon aludt a házuk előtt, szóval mindig van a híd alattnál lejjebb.

Történtek pozitív dolgok is a házunk táján, ezen Holesovicét értve: felfedeztem néhány jó helyet, ahova több barátom is elvittem, úgymint az U Houbare a vörösképű pincérrel.

és a gátlástalanul zabáló velünk, azon kívül a söröző apukával a sarokban

A Kumbál a mascarponés kókuszos sütivel, a Kavárna Liberál a mentateával és az omlettel, vagy a sarki kínai, vagy az a kínai, ahol tahinit vettem ( ápdét 10-éről: ma mindkettőbe jártam és egyikben sem volt :’( ), futáshoz ideális kiindulópont volt, ráadásul 10 perc alatt bent voltam a Paliba (bevközpont), 15 perc alatt a munkába (igaz, abból 7 perc séta volt). De az éjszakák, és a vonat/vasút/metró/gyerekek ütemes zakatolása, amibe beleremegett a fal...

ez Kumbál-habroló

   

A következő hétvégéig, azaz a második, emlékezetes karaoke-buliig lebeszéltem egy hétfői Vinohradyt, azon a hétfőn (dátumilag ez február 5.) pedig egy rögtönzött belvárosi vizitet Vodickován.

A karaoke buli estéjén Nitánál és Sárkánynál aludtam, ami tulajdonképpen a Vinohrady-albérlettől 10 perc volt gyalog. Vicces volt, hogy a csávó, akivel beszéltem – Paolo talán – először csak annyit írt, oké, hétfőn, 19 órakor, see you there. Megkérdezem: és amúgy where? :D mert a címet le se írta. 

Aztán szombatra már tudtam, hova kell menni, így vasárnap, a buli után bejárogattam a környéket. Ez a Vinohrady gyönyörű rész, de zavarbaejtő is, afféle felújított, de azért néhol rothadó Kodály körönd-Damjanich utca.

Jiřího z Poděbrad, a haveroknak csak JZP

Amikor megláttam a címet kívülről, majdnem odarosáltam, annyira tetszett ez a pasztellsárgára festett, kicsit csicsás homlokzat. Anyámnak mondtam a ház előtt, már hétfőn – én ezt nem bírom, hogy mindig beleélem magam valamibe, aztán huppanok, de ez annyira szép, itt akarok lakni...

Óriási előtér, amiből nyílnak a szobák, a szoba rohadt nagy, bútorokkal (amik amúgy nem maradtak volna), utcára nézve, óriási konyha. A szobából igaz, hogy át lehetett volna menni Paolohoz, de 7.500 CZK-ért a hülyének is megérte volna egy ilyen kerületrészben. Palacsintabulikról is beszélgettünk, aztán a konyhában ittam egy pohár vizet, már láttam, ott a szerződés – naná, hogy csehül, és eszembe jutott, hogy a hirdetésben eredendően lehetőleg szlovákul-csehül tudó embert kerestek... 

ez asszem pont az, de nem vagyok benne biztos

Hamar kiderült erről, hogy offos, de azért, ahogy írtam, elugrottam azt a belvárosi lakást is meglesni, amiről kiderült, hogy drogtanya, ázsiai srác született újjá a konyhában, 2 méteres vézna gyerek hosszú göndör barna hajjal fogat mosott, és itt is a csávó, aki kiköltözik, volt a legszimpatikusabb, vajon miért is költözik ki? 

A szoba úgy nézett ki, mint amin végigrohant két apokalipszis, egy tornádó és egy zombitámadás, vagy mint én az új jogsiképemen. Kb. akkora volt, mint jelenleg a fürdőszobánk (ha nem kisebb), 8.500 CZK-ért. Csak szólok, most ennyit fizetek...

ez még Vinohrady-Zizkov, csak nem tudtam má hova tenni

Oké, belváros. És akkor mi van? A füves pénztkérő gyerek, aki aszondta, miután megkérdeztem, amúgy milyen nemzetiségűek a srácok, hogy „he can speak any language you want” megmutatta a zuhany víznyomását és közölte, hogy nincs kulcs a szobához, amiben szerintem a bőröndjeim fele se fért volna el egyébként, nemhogy még én. 

Ekkor falatremegtető ordibálás hallatszott az egyik belső szobából, mire gyorsan bezárták maguk mögött az ajtót. Semmi gáz, csak egy kicsit meggyűlt a baja az egyik srácnak a hatóságokkal, és ideges. De amúgy neked adnánk a szobát, de ha még nem vagy biztos benne, nyugodtan gondolkodj rajta, de egyébként a tiéd, akár be is költözhetnél már a héten!!!

Átgondolom...

na csá

Hazudtam, már ott, akkor átgondoltam, de nem akartam bezárni egy kiskaput se. Még ha ez egy olyan kiskapu is volt, amin át a hamelini flótás vezette a gyerekeket a halálba.

Azért lenyugodhat mindenki, mert van hol laknom, és nem híd alatt, vagy felett, de erről majd legközelebb. 

láv