A szívem kiugrott, úgy örültem, hogy bemutathatom a csapatot. 9 után még mindig korán volt a szexinős naptár nézegetéséhez, de iszunk egy kis házipáleszt, aztán benyomjuk a Beyoncét. Most nincs Mortal Kombatozás. Valóban túl nagy a fürdőszoba a lakáshoz képest, és mégis nagyobb a hely, mint amire emlékeztem, olyan sokan elfértünk itt a múltkor, Pat felemel, boldog születésnapot, megborotválkozott, Csen haverkodik velünk, jófejek vagyunk, már csak kicsi pia kellett volna! Fogy a gumicukor, Dám Tátrateáját lefotózza az Enna, keverjük az almalevet durva módra, hangosodik a zene, mi van ezekkel a szomszédokkal, megölted őket, István?
Aztán ti srácok mégis hamar leléptek sajnos! Viszitek a kulcsom, amire
nem emlékszem, hova teszem, mert miért ne.
Utólag mondták is, hogy kár, hogy olyan korán elhúztatok, de majd
legközelebb! :D
Én maradtam, mert megengedték, Rebhez, Pathoz csapódtam táncilag, megint
rádőlünk az ágyra páran, valahogy több kiesik az estéből, mint a Szilveszterből
:D aztán ebből hajnali 4-es hazamenetel lett, mert már megint bennünk volt a
boogie. Többen töprengtünk a szomszédokon, hogyha nem is haltak meg, hogy
lehet, hogy még nem hívták ki a rendőrséget, főleg, hogy Gabika Eminemet tolt
hajnal fél 4 körül. Sokan mentek még bulizni, de nem mindenki csatlakozott. A
végén István, én feküdtünk az ágyon, már Pat is elköszönt, egyébként vele táncoltam
a legtöbbet szerintem ezen az estén, jó muri volt!!! Már megint. De hát ezen
már nem is érdemes elámulni.
 |
| ez még Enna, az este elején... |
A kulcsom keresése közben kipakoltuk a táskámat, de nem találtuk sehol,
nem baj, biztosak voltunk abban, hogy meglesz, csak Ennát ugrasztottam ki az
ágyból, aztán rájöttünk, benne volt a pénztárcámban, nem voltam olyan hülye.
Asszem 8-ig sikerült ismét aludni, vagy fél 9-ig, nem tudom, hogy. Még
megemlítendő a minden falat átütő gyermeksivítás, az erre adott reakció, ami
most már egy és ugyanaz volt csapatunk tagjai közt: borzadás, sajnos; illetve a
Rékáról készült videó, ahogy próbál beugrani a 7. emeleti falba vájt ágyba.
A Kavárna Liberál felé haladva
hajléktalanok gyülekeztek a szokásos vasárnapi túrájukra, nagy hátizsákokkal.
2-re újra foglaltunk a Kumbálba, mert
ez egy olyan jó hely, csakhogy nem volt nekik kókuszos-málnás süti, hátha lesz
délutánra (nem lett, de azóta már belekóstoltam egybe – majd erről a mostani
hétvégéről is beszámolok valamikor, mert megért 1-2 misét)... kb. 12-re fejeztük
be a reggelizést, ami a következőkből állt, részemről: 3 tojásos rántotta, 2
kávé. Enna például zöldséges-sajtos körítésű, majd lekváros croissant-ot evett,
többen sajtos omlettet, mert a sonka elfogyott.
 |
| reakciók egy kutyára |
Kiderült, a kedves
kiszolgálólány – szerencsére azt kaptuk, aki nekem volt múltkor, amikor a
Londonos bejegyzést írtam! :D – Louisiana-ban is élt pár évet, azért tudott
olyan jól angolul, úgyhogy Ennának igaza lett, részben. Szerintem nem voltak
felkészülve ekkora tömegre, kellett volna foglalnom. Egy kutyát bámult meg még
Kíráék imádással, de ők nagyjából minden kutyát. Való igaz, gyönyörű állatok
vannak erre, tegnap pl. egy pár husky-t sétáltattak, na nem ezen a környéken,
hanem Vinohradyban, az azért elit
hely.
Hogy lesétáljuk egy kicsit a kaját, és mert Enna elhatározta, hogy ő
kürtőskalácsot akar enni, megindultunk egy rövidebb sétára még. A Letna nyárra marad – ja igen, mert
jönnek, az biztos, akárhol is leszek akkor épp :D, helyette újra a Belvárosba
indultunk, össze-vissza villamosoztunk már megint. A bulinegyed se volt
összehányva, de megbámultuk az érdekes kirakatokat, cégéreket. A táncoló házba
nem tudtunk felmenni, pedig pisilni kellett. Feldőltek a széltől a plakátok az
utcán, a Palládiumban az Albertben
csokoládét és édességeket vásároltunk.
Negyed 3 körül értünk a Kumbálba,
ahol is csatlakozott hozzánk Miki. Citromtortát ettünk, forró körtelevet
ittunk, Enna még megkaphatta a virslijeit. Na, ez volt az a pont, amikor már
kezdtem érezni, hogy megtelített a hétvége, cukorral legalábbis biztosan:D
Na, most meg már este van, de azt hiszem, ez az utolsó adag. Igazából
most már nincs este, hanem február 12-e, és betegen ülök itthon. Hétfő.
10:30-ra megyek dokihoz. De lassan itt az ideje megírni az utolsó részletet...
Igazából sok minden nem történt már: összepakoltak és indultak – én csak
a Strossmayerovoig kísértem végül őket. Utána még elmentem futni. Rendben
megérkeztek.
Amikor hétfőn visszavittem a matracot, Zsófi mondta, miért nem adtam
Kirának és Rékának sámlit vagy széket. Már ahhoz, hogy be tudjanak mászni az
ágyba. Hát igen, ez nem jutott eszembe. Nem baj, így jobb volt.. :)
 |
| a prágai néppel - utolsó kép |
Hogy hogy értékelném ezt a hétvégét?
Sok minden kimaradt, ami miatt stresszeltem kicsit, főleg, amikor a
munkahelyem környékén eltévedés miatt ment el az idő, de aztán Réka
kijelentette a hegyen, hogy de korán van még, és akkor tökre megnyugtatott,
pedig nem is tudott róla.
De nem érdekes, ugyanis nyáron jönnek majd újra: addig is úgy néz ki, van
biztos helyem DJ kollegámnál, vagy pedig A2 helyére megyek – ez a héten biztosan
eldől.
A lényeg az, hogy nagyon boldog vagyok, hogy itt voltatok, hogy új
élményeket szerezhettetek, hogy Enna nem vette át az irányítást, csak néha,
hogy Réka is elégedett volt (főleg, amikor fel kellett ugrania az ágyába), hogy
Ini látta a várat az ablakából, hogy Kira mégis kiöltözött estére, hogy
Oszvalda is ivott velünk, hogy együtt sírtunk a gyerekektől, hogy elkaptuk
Kirát, amikor megcsúszott a macskakövön, hogy észrevettük a csúnya, vagy épp
extravagáns embereket, Jézust, illetve Liza Minellit, illetve az apukát, s hogy
nem volt fura, hogy maradtam a buliban, hogy beengedtetek hajnal 4-kor, hogy
ízlett nektek minden kaja és pia, és még sorolhatnám, de most meg már február
13-a van, és olyan gyorsan telik az idő... és hogy sokat nevettünk, azért
sírtunk is, de megoldottuk!
A héten találkozom ismét veletek, és legkésőbb nyáron újra, már tudom,
hogy mindig barátok leszünk, és például 80 évesen majd New York-ban etetjük a
mókusokat.
Puszi mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése