Tehát ott tartottunk, hogy szemrevételeztük a very very cheap roomokat, hátha a jövőben hasznukat vehetem...
És aztán a hegy. Inkább domb, mint a Gellért-hegy, mondjuk már Letnára mondtuk,
hogy az a Gellért-hegy, mert az van a „budai” részen, de mindegy. 10 perc alatt
feljutottunk, Ennát be-bevárva, de veszteségek nélkül.
Ijesztő volt a szoci emlékmű, billegtünk a köveken, benéztünk a szobor
alá és előadtunk egy musicalt a lépcsőkön. IGEN. Aki erre tippelt, annak igaza
lett. Mondjuk bizonyíték csak videó van róla, azt meg ide fel nem teszem.
Nem volt egyszerű a John Lennon-falig
eljutni se. Buszoztunk, majd útközben kezdődött a zsiráfosfülbevalókeresés
(legalább még aznap meg is oldódott) Enna számára, előtte még a hídon átalmenve
pirosruhás felvonulók fűszagát követtük. Őket már a Bageteria közelében is
felfedeztük, de lehet, ők egy másik csapat voltak... eredetileg a keskeny utcát
kerestük, de hamar feladtam, féltem, hogy nem fér bele a napba a legtöbb dolog.
Enna hőbörgött a sétán, hogy ő erre nem számított, de csak így a hátam mögött panaszkodott:D Oszvalda meg éhes
volt, én meg szinte futottam, de úgy, hogy az Achilleszem majd felszakadt a
fájdalomtól, egy pár hete annyira fáj a sarkam, de nem feltörte a cipő, hanem
csak úgy irritálódik, úgyhogy nem gyógyul be.
A Károly-hídon átverekedtük magunkat a sirályok által lepottyantott
szoborfejek mentén, fontolgattunk egy kisvakond plüssállatot 600 koronáért,
láttuk az ötemeletes szórakozóhelyet (tourist trap!), villamossal pedig
megközelítettük Kafka forgó fejét. Kis időtöltés következett a DM-ben, Réka
nyilvánosan zoknit cserélt egy nagydarab, rózsaszín cuccba öltözött rapper
mellett, aki úgy nézett ki, mint egy nő, pedig férfi volt, de ezen az égvilágon
senki sem csodálkozott.
 |
| ezen igen |
Freud kilógó szobra alatt átrohanva gyorsvizit a főtéren. Nem érdemes oda
ellátogatni hosszabb időre, most felújítják az órát is, a japán turistákat
persze nem érdekli. A Sex Machine múzeum környékén (ahol Kíráról kiderült, hogy
tepid) Enna megkapta a zsiráfos fülbevalóját. Már közelített a 15 óra, úgyhogy
gyalog nekivágtunk, hogy végre eljussunk a vonatos sörözőbe, a Vytopnába.
Csak kicsit volt ciki, hogy
előző napra foglaltam, mert rögtön leültetett minket a manus, nem kellett
sorban állnunk. Na, itt volt egy kicsit lagymatag a kiszolgálás, de elfogadtuk.
Elhatodoltunk egy pizzát (bár rohadt éhesek voltunk ettől függetlenül), ittunk
sört. Én persze nem álltam meg egy sörnél. Így hát az egésznapos járkálást követően azért nálam kicsit beütött a pia, de nem
baj, van még időnk az esti ivásig és buliig, gondoltam :D
Visszatérve a szállásra csokitojást és édességeket zabáltunk (szerintem
ez a részegség utáni éhességem volt), lefürödtünk, punnyadtunk. Kipuccosította
magát, aki ki szerette volna. Késve indultunk, úgyhogy felhívtam a Krušovická Šalanda Karlínt, hogy késünk
– no worries, we’ll wait for you! – aztán senki se volt ott kb. egy ideig
rajtunk kívül, nem baj :D a srácok hamburgert ettek, vagy tejszínhabos húst, én
a már kipróbált csirkeszárnyakat, de legközelebb én is hamburgert fogok tolni (azóta már betoltam egyet, és úristen! :D)...
Az általam már ismert magyar szavakat mondataiba belefűző csajszi kedvesen bánt
velük nagyon. Nem is beszélve a cakes of the dayről, aminek már a látványától
cukormérgezést kaptunk. Nem baj, azért megkóstolta őket az is, aki nem is kért
tortát.
 |
| ez se saját kép... sajnos! |
9 előtt szedelődzködtünk, hogy bemenjünk egy büdös Albertbe (ott van egy
köpésre a helytől, a vizeskutyaszagú kínai kajálda mellett) sört és cidert
vásárolni. Enna nekiállt nyújtani a megállóban (ezt a tevékenységet másnap is
folytatta, így lehet, nem mindig jegyzem meg, mint látványosságot, de el
tudjátok képzelni!) míg én beszaladtam a Billába gumicukorért, ami a lényeg
lett volna, lévén Pat szülinapi partija!
Hogy aztán végül ki meddig maradt, ki mit ivott, ki mit mondott és ki mit vesztett majdnem el, kiderül az utolsó, záró részből! :D De most Iron Mant kell nézzek... igen, jól olvastátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése