Czech in I.

Az ide felkerült képek 2-3 kivétellel én általam készítettek. Akiket a vegyesfelvágott érdekel, az vagy a mai, vagy a holnapi napon megtekintheti őket FB-n.

Tehát...

Január 28-a, vasárnap este van, lassan 19 óra.

Menjünk vissza az időben január 26-a, péntek délutánra. 

Legszívesebben újraélném a hétvégét, annyira jó volt a valóságban is.

Sikerült pontban déli 12-kor befejeznem egy hívást, amikor is felálltam és otthagytam a társaságot, hogy felkészüljek 5 ember fogadására. Ilyen még nem volt, de úgy voltam vele, looking forward to it.

Éppen kiszállt belőlem az előző esti szédelgés a sörtől, a kabátomat másodjára mostam ki a héten, de még várt egy adag mosás, miután az Albertben megvettem egy karton névre szóló vizet magyar barátaimnak. Kicsit rendezkedtem még, lefürödtem, aztán majdnem elkéstem, leizzadtam, végül pont 14:07-re odaértem a vonathoz: akkor gördült be a pályaudvarra, de Ini és Kíra csak nem akartak feltűnni, kiderült, otthagytak, úgyhogy a Burger Kingnél történt meg a reunion.

jól megérdemelt péntek délutáni arcok

Kicsit zötyögősen kezdődött, mivel rájöttem, fogalmam sincs pl. arról, hogy lehet embertől is ilyen egynapos bérletet venni, nemcsak automatából, meg majdnem rossz irányba indultunk el :D 

Felcipeltem őket a Duklai hősök utcáján lévő szállásra – azaz jelenlegi albérletembe, pontosabban szobámba – de már kávéért ordítoztak, így nem sokkal 15 után már kávét és sütit rendeltünk a Kumbálban. Zseniális kávé és sütemény és hely és kiszolgálók. Ini spenótos quiche-t evett, Kíra krémes rolót, én kókuszos tésztába tekert mascarponés málnás tekercset, ami felért egy...

Itt egyébként később, amikor Nitának és Sárkánynak szereztem be egy emlékezetes karaoke-esten répatortát és kókuszos roládot, a kiszolgáló hölgy megkérdezte, "how long are you actually staying here?" mondom: "I live here." :) 
 
Viszonylag megébredve a kávétól (én egyébként csak reggelire ettem borsót, körtét, joghurtot, meg egy narancslevet :D) a Stromovka park felé vettük az irányt. Nagyon jó idő volt, napsütéses.

Szippantós autó, pucér szobrok, kutyák (pucérok) és egy gipszjuh keresztezték utunk egészen fel Bubenecig, merthogy mégiscsak jobb fentről lefele megközelíteni a parkot, mint lentről felfele.

További előforduló állatok: kacsák, másféle madarak, úgymint egy elég rosszul kinéző hattyú, ami nem akart visszamenni a tóba. Ezelőtt történt, hogy Kíra lecsúszott a fáról (a hétvégén egyébként vele elég gyakran előfordultak hasonló történetek).

ez elég hülye kép, de valami mégis van benne, mint akik azt hiszik, hogy jó kép lesz :D

Most meg már február 5-e van, hajnal fél 5, nem tudok aludni 1 órája, miért ne tegyem végre hasznossá magam, és írjam meg végre ezt a bejegyzést? :D 

Szóval miután megvártuk, hogy a hattyú bemásszon a tóba, ami nem történt meg, és miután egy tahó külsejű cseh elkezdte dobálni pékárudarabkákkal, a Vistyavistye irányába kerültünk, és megbeszéltük, hogy akkor most a Letna fele irányulunk. Azért a fagy miatt mégis elrándultunk az A Maze in Chaiovnába, ahol még életemben nem voltam, csak annyit tudtam, hogy van tea.

Ez a hely Hracsacsánál van (by Enna), tele angol nyelvű társasjátékkal, rejtett könyvespolcajtóval, brit kiszolgálóval, jó illatokkal. Kíra és Ini megfeleztek egy Minthy Pythont (gyömbéres-citromos tea, én is belekóstoltam, mennyei volt), én egy forró körtét ittam. 

Ezen a helyen a WC-vel szemközti sarokban egy apuka kislányával bekuckózva nézett valami filmet shake-t iszogatva. Inivel még el akartunk felezni egy sütőtökös sört, de kicsit le voltunk maradva, mert már csak a plakátján reklámozta magát. Egy Chaplinnek öltöztetett bőgő kisgyerek űzött ki minket a helyről, miközben egyre kezdett megtelni egyre változatosabb kinézetű alakokkal.

Ini még nem kóstolta meg

Nem baj, amíg még Hracsacsánál vártuk a társaság másik felét, a térképet tanulmányoztuk. Ugye Prágában nincs a föld alatt telefonszolgáltatás, csak utána indultunk le a peronra, hogy a második metróval érkezőket fogadjuk nagy elánnal. Ők elmesélték, hogy mi mindent hagytak hátra a reptéren, úgymint tupírfésű, kisolló, tusfürdő...

Aztán már a villamoson megéreztük Prága illatát. Még jobb volt, amikor gyors lecuccolás után átsétáltunk az 1 percre lévő U houbařeba, ahol is úgy zabáltunk, mintha sose ettünk volna a kerekasztal mellett. Többek között Apfelstrudel, rumos-mazsolás fagyi, tócsnis hús, knédlis hús tejszínhabbal és vörösáfonyalekvárral (!), grillkolbász mustárral és tormával került az asztalra, na meg persze sör.

én kezdtem csak világos sörrel

Olyan boldog voltam, hogy itt vannak. Utána még vajas keksszel és csokis-fahéjas mandulával etettem őket, kiosztottam a szobákat, Ininek még a kislány megmutatta a mesekönyvét, aztán aludtunk.

ez még alvás előtt, de nem sokkal előtte. látszik!

Szombaton 8 körül keltünk, mint ahogy a gyerekek is. SMS-t kaptam, hogy a szerződésaláírás időpontját módosítanánk. Erről már csak azért se szeretnék írni, mert azóta megintcsak albérletet keresek :D nem azért, mert kirúgtak, vagy mert kiderült, mégse vagyok szimpi. De erről majd máskor, tényleg.

A délelőtt nagyjából azzal telt, hogy elrohantunk a Károly hídhoz, ott lepakoltam a srácokat, megismerkedtünk Mikivel, aztán intéztem a szerződést, ami jól elhúzódott és bonyolult, idegesítő lett, 11 előtt értem oda a Bageteriához, ami, mióta Kírával kettesben meglátogattuk, felújítás miatt összement, de nem baj, kiültünk a kirakatba, meg befaltam életem egyik legjobb szendvicsét. A többiek reggeli menüt ettek, croissant meg vaj meg lekvár meg minden. A kávé mennyei itt.

Ennának is tetszett

A SZERK: ez a rész ilyen hülye gyökér Times New Roman marad most már az élete végéig, 6x újraszerkesztettem, nem sikerült, fogadjuk el, engedjük el, lépjünk túl rajta! :D 

Az egész hűjén döcögött tovább, hála nekem, mivel munkahelyem meglesése után – ami egyébként mindenkinek tetszett, és mosdóba is el tudtak menni – össze-vissza tekeregtünk a környéken, mert persze én onnan akartam volna felmenni a szoci emlékműhöz (Vítkov), de a francnak se találtam feljárót, átjárót.

Szerencsére ez kevésbé tűnt fel a srácoknak, hogy azt se tudom, hol vagyunk, max. Kira állította le az endomondoját. Réka zoknija beázott. A málnásba vezetett a térkép, úgyhogy egy akkora kerülővel, mintha mondjuk Budafokról a Belvárost Újpesten (rooms to rent, very very cheap!) át közelíteném meg.

De hogy végül a hegyet hogy közelítettük meg? Feljutottunk-e egyáltalán? És utána előadtunk-e egy musicalt? Sikerült-e tiszta, száraz zoknit beszerezni?

A következő részben kiderül!

Folyt köv. :D 

Egyébként beharangozó bejegyzésként az Albérleti-kalandokat tudom ajánlani - ezt még mielőtt hazamegyek (21-én) - ugyanis annyi minden történt, és ez az egyetlen megfogható mindközül.