Na, szóval. . .
Minden fantasztikusan sikerült!
Vagy nem. De olyan nincs, hogy valami tökéletes.
Ugye azon a pénteken tényleg megvettem a jegyet...
Aztán azutáni hét hétfőn majdnem szívrohamot kaptam, miután elírták a kezdési dátumomat.
Fejlődök, mert már csak két embernek rapliztam miatta, rövid úton megoldottam így is végül, csak nyugalom, türelem kell hozzá. Nővérem szerint néha ijesztő, hogy tudok sokkos, pánikszerű állapotba kerülni bizonyos dolgok miatt. Ez főleg akkor van, ha megsértik az igazságomat, ha olyat mondanak, ami nem igaz, vagy ha manipulálni próbálnak.
Úgyhogy a tanácsa nővéremnek az volt, hogyha valami nem úgy alakul, ahogy elterveztem, ne pánikoljak.
Pánikoltam, de nagyon rövid ideig, és ez a mondat jár a fejemben folyamatosan.
Nem is ott lakok, ami meg volt beszélve. Na, nem baj. Sőt.
3 óra alvás, a vonaton már sem sikerült. Gimis fiúk közé kerültem. Ők azt hitték, az egész fülke nekik van lefoglalva, ugyanis egy teljes osztály utazott, én ott bepiszkítottam. Aztán még érkeztek további utasok, külföldiek, akik helyért könyörögtek, így: "egy!", de a fiúk örültek, hogy ott van a táskám a 6. helyen. Egyébként 5 hely tényleg az ő csoportjukhoz tartozott, a +1 pedig én voltam.
A lányok idegesítően vihogtak, de őket nagyon bírtam. Annyira megbíztam bennük – még a csomagomat is feltették, pedig az még Fekete Lacit is megrogyasztotta volna – hogy csomószor kimentem a mosdóba. Nagyon tetszett, hogy beszélgettek egymással, kb. ha jó formában vagyok, így szoktunk mi Orsival :D
Olyan, mintha a leszállástól kezdődően még jelen pillanatig is egy nagy levegőt vettem volna, majd víz alá buktam volna, annyira bennem van a pörgés, a céltudatosság. Kérdezik: na, megnézted Prágát? Sétáltál? Inkább rohantam, mint az őrült, meneteltem, az élvezet később jön.
A fogam sérvet kapott a taxiig.
Ott először egy sárgataxis automata bepakolta a táskámat a csomagtartóba, csakhogy én egy fekete Merciről kaptam SMS-t. Átadtak neki. Egy ősz hajú bácsi fogadott.
5 perc volt az út. Én komolyan nem értem, miért nem így csinálták azok, akik panaszkodnak orrba-szájba a honlapokon, hogy lehúzták őket a taxisok. Tény, hogy én sem így terveztem, konkrétan este 10-kor foglaltam taxit tegnap előre. Oda volt írva, hogy estimated price, és még kevesebb is volt. Mercivel jutottam el az ideiglenes szállásomig, elegántos bácsival, „what’s wrong with this luggage?!” – kérdezte, ahogy megemelte. Mondtam, hogy hát, igen, elkapatta magát a luggage, mert költözöm.
Kiderült, hogy már elfoglalhatom a szállást, úgyhogy nekiálltam a pakolásnak. Persze voltak hiányosságok. Most így estére meg már akkora zsúfoltság van, hogy talán nem kellett volna megvenni azt a
De ez csak egy a pár közül. Végül megvettem a 4 hosszú kanalat és rendben megérkeztem a szállásra, szóval a vége jól sült el.
De akkor visszatérve a kipakolás utánhoz.
Felírva, megszervezve minden, mert ugye én csak így tudok rendet rakni, a fejemben. A szobámban nem. De hát bármi lehetséges.
Na, szóval, elindultam, nagyjából olyan fél 2 és 2 között úgy, hogy most minden sikerülni fog.
Hát... nem.
Most ennyire jutott időm :D
Egyébként a legközelebbi vonat 13 órakor ment volna, de azzal csak este értem volna oda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése