Pánik 2.

Ott tartottam, hogy elindultam, hogy minden sikerülni fog, és nem minden sikerült... ellenben ma az is sikerült, ami tegnap nem.

Például, tegnap egyetlen képet készítettem Prágáról, azt is ellőttem az előző bejegyzésnél. Pech. 💩

Kezdjük ott, hogy először nem találtam, hol lehet bérletet venni. Össze-vissza keringtem, még egy hotelbe is beforgóajtóztam, aztán megláttam.

félreértés lehet, ezért ideírom: ez NEM AZ a sor!

Naná, hogy felismertem. Hiszen ez az Árpád híd, Magyarország. Akkor ez csak a bérletvásárló sor lehet.

Ki is vártam azt a 20 percet. Nem sokkal azelőtt, hogy sorra kerültem, a női hang, amit addig hallottam – és az alapján arra következtettem, hogy jól beszél angolul – átváltott egy furcsa férfihangra. Utólag arra gondolok, 14 órakor válthattak.

Csontos, borostás, harmincas pasi ült odabenn, nem is köszönt, egyszótagokat ugatott nagyon érthetetlenül. 

Kaptam egy lapot, és mondogatta, hogy foto, foto. Olyan agresszíven nézett, meg okádta ki a szavakat, hogy az már rémisztő volt. Csehül se lehetne érteni, nemhogy angolul. Aztán észrevettem, hogy hallókészüléke van. Beledobott az élet a mélyvízbe. Szóval fotó. 

Eszembe jutott az igazolványkép. A papíron csehül volt mindenféle. Jobbnak láttam félreállni minél előbb, menekülni...

És már éreztem is, ahogy forrósodik az arcom, a homlokom, sőt, égett a szemem. Mondtam magamnak: most akkor mit csináljak? Menjek gyalog a dolgomra, vagy mi van? Nem vagyok normális, hogy ezen elbőgöm magam?!

Rögtön eszembe jutott, amit nővérem mondott. Tudom, hogy másnak ez nem lenne nagy dolog, elintézni egy ilyesmit. Olyan agresszív volt ez a manus, hogy megijedtem. Mi lesz? Hazamegyek. És nem értettem semmit, ami a papíron volt.

Nem, gondoltam, én ezt most azonnal meg akarom oldani. 

Vissza a szállásra – egyébként 3 perc kb. gyalog, ha sietek, Florenc metróállomástól, ahol egyébként a központi buszpályaudvar is található, bár én ezt még nem nagyon vettem észre – és azonnal nekiálltam google fordítani a papírt, satöbbi. Volt, amit így se értettem teljesen, azt nem is töltöttem ki.

Visszamentem a manushoz. Egy ember sem állt sorba most. Vicces. Először nem figyelt rám, írogatott, ikszelgetett, mintha lottó lett volna. 1 percig csak álltam ott, rám se nézett, most se köszönt. Mindegy, odadobtam neki a képemet meg a papírt.

2 perc alatt megcsinálta a bérletet, aztán nagyon megköszöntem. Asszem, mondjuk, lehúzott 300 Ft-tal, de ebben nem vagyok biztos. Valaminek nálam mindig el kell vesznie az éterben, hogy a fő feladatot teljesíteni tudjam...

Ne gondoljátok, hogy ezt is úgy elkönyvelem, mint törvény, hogy pl. rendetlen vagyok, vagy á, nem baj, hogy lehúztak.

Az a baj, hogy tényleg nem tudom, hogy lehúzott-e.

Erre talán figyelnem kéne 😅

De ebben a felfokozott állapotban inkább elengedtem. Pedig customer service 2/10 😃 azért adok kettőt, mert végül is megcsináta.

září = szeptember

<3

És felszállhattam a villamosra. Ezeket is mind előre megterveztem, le szoktam printscreenelni a térképet, hogy merre kell sétáljak.

Az emberek akár magyarok is lehetnének, gondolom, erre meglátok egy szlávos, szélesebb arcú szőke, vékony, húszas évekbeli nőt, nagy piros szoknyával. A telefonjáról zenét játszik le a babakocsiban fekvő kisgyerekének. A mellette ülő vörös-hiányos hajú nő mosolyog. Átellenben hatvanas elhájasodó nyakkendős üzletemberek, aktatáska nélkül.

A Czechpointba mentem, ahol állítólag megkaphatom a criminal recordsomat. Ez egy óriási posta igazából, a Czechpoint csak egy szolgáltatás. Az óriási postát úgy kell érteni, hogy 20-an voltak előttem, de kb. 15 perc alatt következtem. Akkor kiderült, hogy mégse lehet. Csak a bűnügyi nyilvántartásban (kaptam megint egy full cseh papírt) lehet. Ráadásul elmúlt 2 óra, úgyhogy menjek oda máskor, mert most már úgyse tudnám elintézni.

Jó. Ez sem, nem sikerült. Majd máskor.

Akkor irány a mobilszolgáltatás. Gyalog indultam, a Palladiumban keringtem. Láttam az Albertet, ahol anno annyi fahéjas-almás fánkot vettünk. Fura, miket ettem régen. Pl. mindennap a KFC-ben ettünk, és utáltuk a sört 😎 a régi szép napok.

Ez belülről olyan, mint a Westend, csak kívülről rózsaszín csicsa. Nem nagyon emlékeztet egy bevásárlóközpontra. A Köztársaság tér.

nem én csináltam, de én effekteltem!

Ez a tér tele volt külföldivel, külföldiknek szánt csecsebecsékkel, Vörösmarty tér-szag, fahéj és kolbász.

A mobilnál ketten dolgoztak, többen otthagyták a sorszámukat. Én kb. 5 perc alatt megkaptam a feltöltőkártyámat. Otthon mondjuk kicsit megijedtem (már megint – erről mindig Lusta Dick jut eszembe a Macskafogóból), amikor bedugtam töltőre ezt a kis szerencsétlen kártyafüggetlent, és még be se kapcsolt, már lemerült, csipogott. Kellett neki egy kis idő, csak szokatlan volt.

Az „F” bankban akartam számlát nyitni, de olyan unszimpatikusan sokan voltak, és nem tetszett a színe, úgy döntöttem, az „E” bankban nyitok. Majdnem rögtön odajöttek, ultrasegítőkészek voltak, főleg Martin, aki számlát nyitott nekem. Imi barátom tudomásomra hozta, hogy amúgy csak Magyarországon van az, hogy mindenért fizetni kell. Tény, itt nem kell fizetni a számlavezetésért, nem kell fizetni akkor se, hogyha nem érkezik a számlára pénz, nincs minimum összeg, aminek érkeznie kell, stb... megkérdeztem!

Na, itt már éreztem, hogy kicsit a fejembe szállt az ügyintézés. A fogammal még bajok vannak, kicsit hőemelkedés-állapot, kellemetlen közérzet és még valami, amiről majd később írok, nem mintha olyan nagy cucc lenne, csak mégis... a bölcsesség fogammal már nincs baj viszont.

Azért még elmentem a DM-be, az Albertbe. Ezeken a helyeken kb. a felét se sikerült beszereznem annak, amit  akartam. Vagy ha igen, drágán :D De legalább elhitettem velük, hogy cseh vagyok – jó napot, kártyával, köszönöm, viszontlátásra. Dobrý den, karta, prosím, děkuji, na shledanou, elharapva az elejét, a végét, a közepét. 

Ezután következett az IKEA. A metrón egyébként olvastam. Mert miért ne cipeljek egy ezeroldalas könyvet magammal egy olyan útra, amiről +20 kg cuccal fogok visszajönni? Jól esett nem gondolkodni semmin. Tegyük hozzá, hogy nem nagyon aludtam, és ekkor már este 6 óra is elmúlt. Fájt a fejem is.

Tiger

Olyan jó lenne érteni ezt a nyelvet, csak nem lehet 2 perc alatt mindent kivitelezni, ahogy mást se (kivéve a bérletkészítést), pedig kedvünkre való lenne.

A Decathlonban (ne kérdezzétek, légyszi, miért mentem be, azt hiszem, ez azért van, mert ha meglátok egy sportboltot, be kell mennem, még ha nincs is szükségem semmire) már nem tudtam elhitetni csehségemet, mert kérdezett még valamit a srác, amire nem számítottam.

Az IKEA környékén említésre méltó volt még a banyavihogásszerűen ugató kutyák esete, illetve egy színváltós szökőkút a Fekete Híd Központ előtt, amit valamiért egyre többen álltak körbe. Rögtön Kinga jutott eszembe, aki, amikor ilyen jelenséget látott egy szökőkút közelében, várt, és a szökőkút zenélni kezdett. 

Hát, itt nem csinált semmit, úgyhogy mentem haza. Az IKEÁ-ban szerencsére volt önkiszolgáló, angolul, úgyhogy itt nem tudok érdekességekkel szolgálni. Ja, de, megszagoltam a vaníliafagyis és a süteményes illatú gyertyákat, majd végül nem vettem meg őket, amit jelen pillanatig sajnálok.

Végül hazajutottam, anyámnak ígérgettem, hogy felhívom, útvonalakat néztem. 11 körül aludtam el, járt az agyam, már a következő nap reggelén gondolkodtam. 

Mert este még jó, hogy elolvastam az orvosi vizsgálat e-mailjét, amiben benne volt, hogy még egy másolat kell az orvosi vizsgálati papírhoz (másnap ez is vegyesen sült el...), meg hogy éhgyomorra még minta is kell. Na, jól van...

Az első emeleten lakom, úgyhogy este kínaiul énekelgettek az ablak alatt.

Aztán jött a mai, az első munkanap. 5:30-kor szólalt meg az ébresztőóra. Nem a tegnapi, utazáselőtti ébresztő maradt bekapcsolva, tényleg ekkor kellett kelnem...