Pánik 3.

Hajnalban tehát két helyen jártam a munkahelyen kívül.

Először is a Copy Generalban, közel Jindřišská megállóhoz. Ez tulajdonképpen egy torony, teljes nevén Jindřišská věž [jindrzsisszká vjezs, ha minden igaz], Henrik torony. Harangtorony, ami a Szent Henrik templomhoz kapcsolódik, csak az nem bírta volna el a harangokat, úgyhogy építettek külön egy ilyet hozzá.

Azok ott a Copy Generalban úgy viselkedtek, mintha hétfő lenne, bár, ha belegondolok, a hétfő reggel hasonlít a péntek reggelhez, csak az egyiken attól vagy ki, hogy még van 5 napod, a másikon attól, hogy már csak 1 napod van, de hogy fogod kibírni azt az egyet is.

Oké, hogy 6:30 volt, de amikor beléptem, nem láttam senkit. Köszöntem, hogy jóreggelt. Előjött egy szőke csaj. Kérdeztem, tud-e angolul. Nem. Na de leírtam csehül is előre, mit akarok! Adott egy kártyát, mesélt még valamit csehül. No offence, tetszik a nyelv, tényleg meg akarom tanulni, de ha egyszer látja, hogy nem tudok csehül, miért beszél nekem.

Akkor ott futkorásztam a nyomtatók között, mert nem akart működni a nyomtatás. Közben megérkezett egy másik dolgozó (?) nő. Az, amikor köszöntem neki, úgy nézett rám, mintha elmebeteg lennék. Kérdeztem, tudna-e segíteni. Akkor meg már olyan fejet vágott, mintha azt kérdeztem volna, odahányhatok-e a pultra. Nemhogy válaszolt volna, meg sem állt, ment hátra, gondolom, felkészülni a további kliensek kedves fogadására.

Visszajött a szőke, az végül megmutatta nekem, mit csináljak. Kösz, mondhattad volna rögtön az elején is. Sikerült a nyomtatás. A legutolsó dolgozó volt a legkedvesebb. Vörös hajú lány, tudott angolul is, szép napot is kívánt. Majdnem elsírtam magam, de tényleg, a gorombaságok után. :D

Mentem tovább. A pályaudvarhoz sétáltam, a metróhoz. Csövesek, alkoholisták lézengtek, a Déli vagy a Keleti Pályaudvar vidékét idézték fel bennem.

7:15-re értem oda. Az se volt egyszerű. Megszenvedtem érte.

Akinek az erkölcsijére lenne szükség, az a Rejstřík trestůba menjen. Arra számítottam, hogy akkora sor lesz, hogy kilóg az épületből egészen a szomszédos börtönig, ezzel szemben 7:30-kor én voltam az első, és mikor kijöttem, se volt utánam senki más...

A metrón különben hol itt, hol ott nyílnak az ajtók, és nem bosszankodnak azon az emberek, ha ketten állnak ott, amikor fel akarnak szállni, egyszerűen kikerülik őket. Az ott állók se fáradnak, hogy arrébb menjenek. Nem annyira szívbajosak.

Viszont reggel új cipőt vettem fel. Már az elején éreztem, hogy ez nem fog menni, vagyis, hogy nem fogok olyan kényelmesen menni. Már akkor, amikor kiléptem az ajtón. De csak azért is tovább mentem. Az út végére konkrétan egy réteg hiányzott a jobb sarkamból, úgy feltörte. Persze megint eltévedtem, mire megtaláltam a helyet. 

Nagyon jó, hogy van a HuMap alkalmazás. Prága várostérképe is elérhető offline módon. Útvonalat nem lehet vele tervezni, de mutatja, merre vagy, merre mész, akár repülőgép üzemmódban is.

Metropol

Az ügyintéző nő (ötven feletti) is megszenvedett, mert bár tudott angolul, nem boldogult az anyám és az apám nevével. Ki volt készülve, csehül konzultált a kolleganőjével. Meg is izzadt, levette a pulóverét :D Hát, de hogy lehet az, hogy anyámat ugyanúgy hívják, mint az apámat. De nem, mondom, ott van az a né. Tudod, amikor megházasodsz, és felveszed a férjed nevét. Nem értette. Lehet, Csehországban nincs ilyen, elnézést. Asszem, végül apám vezetéknevét írták be anyámnak a keresztneve elé. Mindegy.

Már kaptam e-mailt, hogy kész, úgyhogy úgymarad.

Ami a sarkamat illeti: még jó, hogy korán mentem, még hazafutottam ragtapaszért. Itt már komolyan arra gondoltam, hogy filmbeillő, amit szerencsétlenkedek. Nem kérkedek, hogy hülye vagyok, ki kell tapasztalnom, meg kell tanulnom, hogy oldhatom meg a legjobban a dolgokat. Mert tényleg sokkal jobb, ha nem hátizsákja van az embernek, hanem válltáskája, és nem kell minden egyes vásárlásnál levenni félig a válláról úgy, hogy kifordul belőle minden, és az utolsó 100 méteren inkább már két kezében viszi a mosogatószert, az alufóliát, a mobiltelefont, a pénztárcát, a dossziét, a szemeteszsákot. Tényleg sokkal okosabbak azok az emberek, akik nem vásárolnak ész nélkül össze vissza / visznek magukkal valami szatyrot, amibe rendesen belepakolhatnak.

Beettem valamit, aztán rohantam, hogy már a munkából ne késsek el. Félúton (ami szerencsére csak 1,5 perc) jöttem rá, hogy otthonfelejtettem a dossziét, amiben minden fontos iratomat cipeltem. Persze, egész hajnalban velem volt, csak most akartam otthon hagyni.

De már nem történt baj, mert 8:59-re izzadtan megérkeztem a munkahelyre, ami egy kilapított Infoparkra emlékeztet.

Igazságtalan, hogy nem működik a Duolingo a hotelwifin, pont most, amikor tanulni szeretnék.