Szállás

Az előző bejegyzésből kitöröltem, hogy legalább kétszer fogok írni. Csak azért, mert nem szabad ígérgetnem ezzel kapcsolatban.

Viszont ma jó hír ért, csak türelmesnek kellett lennem magamhoz, meg mindenhez, és megérezni, mit kell tennem, mire kell várnom. Ugye aggódtam, mi lesz a szállás helyzetemmel. 

Kezdeném azzal: nem nagyon tettem különösen nagy erőfeszítéseket. Pl. nem írtam rá 150 szállásadóra, mint néhány kollegám, hogy végül hozzájusson egy olyan szálláshoz, ahol pl. terhes nővel, kisgyerekkel, 50 perces utazással kell együtt élnie. Most csak példaként hoztam néhányat. :P 

:-O

Vannak bennem ezek a kis gondolatideálgócok, amikből nem engedek. Hogy tegnap kijelentettem, biztos vagyok benne, nem járok úgy, mint az orosz lányok, akik 2 hét tartózkodás után (nekik csak ennyit adtak - az tényleg sürgetőbb) kikötnek a diákszállón, ahova eredetileg küldtek volna engem is. Igaz, nem sokkal többet fizetnek ott egy hónapra. Úgyhogy ha a jövőben gondom lesz, legrosszabb esetben... :D 

Na de mit csináltam? Írtam a magyaros csoportba, illetve egy unokatestvérem nagyon-nagyon jó barátjával is felvettem a kapcsolatot, akivel csak egyszer találkoztam, de nagyon-nagyon rendes, jófej volt, amilyennek tűnt is első találkozásra. :) A szállást pedig tulajdonképpen a Pázmánynak köszönhetem, a Kreatív írás kurzusnak főképp, mert ott ismertem meg – tényleg csak ismerősömnek mondhatom – azt a lányt, aki éppen most Prágában tartózkodik a családjával, egy fél évre, ERASMUS-os diákként, és akinek a közreműködésével most szállást szerezhettem...

Egyébként a gépelést is megkaptam, hajnal 2-ig voltam fent vele, de megérte. :D

Ma megittam az első Pilsnert itten és ahogy Tanya mondaná, "very, very tasty" volt, na meg a kaja is. De annyira, hogy már amikor megettem, tudtam, hogy vissza fogok ide még térni. Ez az a hely, ahol, amikor a munkából mentem hazafelé, láttam mindig, hogy 50-en állják körbe, úriemberek, üzletemberek, szakadtabb emberek – persze férfiak – söröskorsókkal a kezükben. Na, akkor ez nem lehet rossz :D És hát, nem.

Először a belvárosiba mentünk. Teljesen tele volt. Felhívtam őket, van-e hely a szálláshoz közelibe. Volt.

fent: gulyás (:D) - Monica, lent: prágai sonka tormával - én 💖

Monica rosszul érezte magát, na, nem a kajától, hanem lázasnak, úgyhogy remélem, sikerül kialudnia a betegséget. Nem volt egy nagy városnézés, sőt. Eredetileg a Visegrádat akartuk megnézni ugye. Az idő furcsa volt, hol sütött a nap, hol esett. A felhők szinte rohantak. Nincs télikabátom, csak egy fekete, ami meg inkább munkába való. Majdnem lekéstem a reggelit. Tanultam a jövő hétre, meg úgy általába véve a munkára.

Kicsit össze-vissza van minden. Anyám kérdi: mikor megyünk Drezdába? Szerintem előbb inkább belejövök a munkába, hogy úgy érezzem, képes vagyok kibírni itt legalább egy fél évet. :D nem azért mondom, mert olyan szörnyű a helyzet, hanem azért, mert olyan helyzetekbe fogok belekerülni naponta sokszor, amik komfortzónán kívül vannak. De a csütörtök után úgy érzem, bele kell mennem ezekbe a helyzetekbe. Mert megéri.

Szóval október végétől költözöm a 7. kerületbe és ott lehetek márciusig.

Más kérdés még, hogy a hurcolkodást hogy oldom meg, de majd igyekszem. Most még a 8-ban vagyok. Azért jobb a helyzet, mint budapest ezen kerületeiben. Igen, a 7. kerület az, ahol a csövesek elől menekültem. :D De ott van a park is! Ha kapok szerződést, mehetek a Foreign Police-ra – ott kell bejelenteni, hogy itt vagyok. Tartós engedélyt csak 5 éves itt tartózkodás esetén kell kiváltani.

Először a 7. emeleten fogok lakni, terasszal, külön fürdővel, mindennel, mert rosszul emlékezett a szállásadóm, hogy mikortól tudok menni. Aztán lemegyek majd az 5. emeletre. Ott külön szoba, de közös fürdő, ami legalább az előszobából nyílik. Viszont a konyha nem igazán használható. A hűtő még meg lesz oldva. Nem baj. Ahogy néztem az árakat, ez a legjobb, ahogy járhattam. Főleg, hogy kiderült, maradhatok, és Szilveszterkor sem adják ki a szobám másnak.

Pilsner & Pálinka

Tanya szerette volna, ha vele keresek lakást, vagy pedig Monica, de végül így döntöttem. Végül is lehet, nem baj, hogy nem nagyon hosszú távra szól ez. Még bármi lehet. Addigra összeismerkedhetek emberekkel. Akikkel eddig megismerkedtem, őket sem ismerem még olyan nagyon. Szóval, van dolgom még azon kívül, hogy Drezdába látogassak.

Az oroszok mondjuk 6-15-ig, vagy 14-23-ig fognak kb. dolgozni. A magyaroknak fix a munkaidejük, 8-17:15-ig. 1 óra ebédszünet, 30 perc sima szünet. Most azt mondom, sok, de valószínűleg szükségünk lesz ennyi levegővételre. . .

Csak éljük túl a kihívásokat.

A bankkártyám is megjött :D