Jó napot kívánok, Dóra vagyok a *********-től, miben segíthetek Önnek?
Hú, de jól érzem magam! Épp fagyit eszek, grillezett zöldségeket ettem
tejföllel és ittam 12°-os sört is Monica és Attila társaságában.
 |
| M, A & D, szeptember végén |
Pedig nincs még szállásom. Zavarok vannak e téren.
Persze most már jól vagyok, hogy túl vagyok az első két hívásomon.
13 óra előtt olyan hangokat adott ki a gyomrom, belem, hogy nem akarom
részletezni. Nem egy érettségi előtti érzés volt, de hasonló. Vizsgaelőtti.
Kedden már hallgattunk hívásokat. Györgyivel kerültem egy csapatba, Monica
és Attila külön. Egy olyan sráccal, akiről azt mondták, mindent tud. El is
hiszem. 3 éve van itt. De megegyeztünk Györgyivel: túl sok a filler.
Tulajdonképpen, ugye, esetleg, egy mondaton belül igen sokszor. Hadart, és ha
én lettem volna a customer, még jobban összezavarodtam volna. A tudásában nem
kételkedtem.
Ez összehozott minket az oroszokkal is, sugárzó szemekkel kérdezgettünk egymást,
how are you feeling, how did it go :D
A héten elvesztettük Jakubot, mint trénert, mivel lebetegedett.
Most ilyen hülye álneveket fogok írni. Compliance breach ne legyen :D
 |
| szombat délelőtt |
Megkaptuk Dít
(távol-keleti, de orosz), illetve Vikikét (ukrán). Dí pörgött, de haladtunk, Vikike 54
szünetet tartott egy nap. Tanultunk persze nála, de mondhatom, hogy kb. fél
óránként szüneteket tartott :D ettől függetlenül féltünk a keddtől, a
hallgatástól, és Györgyivel rettegő fejeket váltottunk egymással abban a 4
órában, amíg Károlyt hallgattuk.
Közben azért össze-visszaordibáltak az emberek, röhögtek körülöttünk. Azt
hittem, ez nagyon fog zavarni. És mégsem.
Mert ma én vállalkoztam, hogy kezdek kettőnk közül, 13:15-től 14:55-ig
vittem a hívásokat mentorunk gépén. Gabika (egyébként a creepy srác mellett
ültünk:D) annyira türelmes, imádnivaló mentor volt, hogy el nem tudom mondani.
Annak
ellenére, hogy a nagyját ő mondta el annak, amit meg kellett oldanom, nagyjából
én is tudtam, mit, hogyan merre, nem adnék magamnak 0-ást tudásban. Számomra
az, hogy meg tudtam oldani – még ha segítséggel is – két embernek a gondját,
sokat jelent. :D Györgyinek 4 hívás jutott, kettő ebből átirányítás, tehát
rövid hívások, és az enyémben is volt hiba. De azt hiszem, először talán még
elnézik. Tényleg nagyon izgultam. Tudjátok ez olyan, hogy sose tudod, milyen
problémával jön az ügyfél. És nemhiába háromhetes a tréning, még mindig nem
tudunk mindent.
Lezli már hívott minket (ha sikerül a tréning!:D) sörözni a csapattal, mellettünk
Ancsa egy 1 órás üggyel. Ő
már régóta itt van, mégis folyton kérdezte a srácokat. Egyszóval, jót
mulattunk. Györgyi azt mondta, büszke rám, ő pedig, aki az életben olyan laza,
le se szarom rokkernő, olyan türelmes és kedves volt a telefonon, hogyha
visszahallgatná magát, nem ismerné fel.
Később Monica, Attila meg én ugye beültünk kicsit inni, enni. Attilától
megkérdeztem, aki ugye már elköltözött, félve attól, hogy nem bír ki 3 hónapot,
és inkább nem akarja kifizetni a relocationt, hogy most hogy érzi, nem fogja
bírni? Mondta, hogy de. És én is így voltam vele. Egyelőre nagyon szimpi a csapatnak
ennek a része, akikkel találkoztam. Kedden még el voltunk szigetelve, most már
bekerültünk a sűrűjébe. Legközelebb szerdán beszélgetünk emberekkel,
csütörtökön teszt, majd pénteken újra beszélgetések...
De addig még ki tudja, mi lesz.
 |
| három tarka macska |
Két napja nagyon rosszul alszom, éjszaka
szállásgondokkal, a tanult információkkal ébredek, és nem tudok visszaaludni.
Ma nagyon rosszul sikerült a futás, kb. 4 és fél kilométer, mert úgy beszorult
a levegőm, hogy azt hittem, megfulladok. Pont egy kukásautó mellett :D ahol
ugye hajnali órában nem akarna az ember lánya lerobbanni, még ha nem is érti
őket. Tegyük hozzá, hogy szakadt az eső, bár az jól esett (...:D).
Ha hétvégén nem esik, elmegyünk Vyšehradhoz, meg valami cseh kaját enni már. Hrad=vár csehül. Önmagában angolul: "upper castle." Szláv szó, magas várat, fellegvárat jelent. És igen, a
Visegrád ugyanezt jelenti: Fellegvár.
 |
| ma reggel 7 órakor |
Nem mondhatom, hogy a cseh tudásomat
fejlesztettem az utóbbi napokban, de örülök, hogy élek. Felvillanyozott a mai
siker, de az utóbbi napokban csak hazajöttem a hotelba és nemcsináltamsemmit.
Ez nem azt jelenti, hogy korán el tudtam aludni. Sőt...
Most kaptam először
gépelés munkát azóta, hogy eljöttem otthonról. Kérdezték, el tudom-e készíteni.
Pont ma aggódtam is miatta. Még várom a választ rá. Azért örülök, hogy nem
felejtettek el. Még ha már nem is kapom meg.
A héten még bizti írok majd. Kicsit megijedtem (már megint, mint tudjuk); unokatesóm aszondja, "hallom, haza akarsz jönni" :D mondom ezt kitől hallottad. Ja, hogy úgy akarok hazajönni, hogy a következő 1 éven belül valamikor egyszer egy hétvégére. Aha. Én már nem tudom, hogy milyen forródróton terjednek a pletykák, de egyelőre maradok.
De a szállásról majd máskor. . . :\
Majd ha tudok jó hírekkel szolgálni. Addig minek? :D
 |
| gatya |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése