Kihánytam az este megevett narancsot.
Pedig azt mondták, tele van C-vitaminnal, jó a megfázásra.
A mamára gondoltam közben.
Bezzeg miközben ettem nem jutott eszembe,
(Pedig a mamának mindig igaza van,)
Hogy azt mondta, este nem szabad gyümölcsöt enni.
Szétmarja a gyomrot. Úgyhogy,
Bár tele van C-vitaminnal,
A WC fölé hajolva igazat adok.
Hajnal háromkor kihányt az ágy.
Pedig hogy dicsérték, milyen pihe-puha.
Engem mégsem kívánt.
Se a lepedő, se a pokróc, se a két párna, se a húszkilós dunna.
Most ezt így leírva
Csoda, hogy nem fulladtam meg.
Csoda, hogy nem fulladtam meg.
Behúzva a függöny, én pedig mögé fagyok,
Pedig zárva az ablak.
Pedig kesztyűt, sálat, két pulóvert vettem tegnap.
Mindjárt reggel.
Az óramutató járásával ellentétes irányba szédülök.
Hálát adok az Istennek, ha két percre megpihenek,
Mint egy gyerek, két ütés között.
De hétkor úgyis fel kell kelni,
És este hatig bent kell lenni,
És holnap újra mélyvízbe dobnak, úgyhogy minek?
Kinek?
Kell ez?
Kell ez?
A tükörben aszaltgyümölcsszerű az arcom.
Külföldre kellett jönnöm ahhoz, hogy ilyennek lássam.
Még mindig a szemem alatt vannak a bőröndök, amikbe a
költözéskor pakoltam.
Még mindig nem pakoltam ki.
Se ott, se itt nem vagyok még otthon.
Az ágyon helyettem a „Kreatív élet a félelmen túl” című
könyv hever,
Meg néhány taknyos zsepi.
Reggel.
Ma a reggelihez nutella és 50 japán
Holnap a főbérlő már a 10. hónapban
Jár.
Nem bírok járni. Átesek az ajtók küszöbén.
Az utcán a cipőm sarka a macska, a kövek közé
Szorul.
Itt még osztják a Metropolt.
De ez a város nem az enyém, sem a nyelv.
Kitalálom így is, hogy miről ír:
Ráléptél az „álmaid megvalósítása felé vezető útra.”
Na, ez már valami.
Ez már hír.
Csak azokkal mi lesz, akik
Dunnák között,
Svédasztal mögött,
Fizetési megállapodás fölött
Görnyedve se tudnak aludni?
Elfelejtettem lehúzni a WC-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése