Mi ez? Függőség, hobbi, szokás - II.

Anyámnak, aki mindig is jó példám lesz, a „mindent feladsz, mindig van valami új függőséged” az egyik kedvenc mondata.

Én pedig mindig tiltakozok, hogy nem, nem és nem. 

Ha el kell döntenem valamit, hogy folytatom-e, vagy sem, egy gyomorbeli érzésre szoktam hagyatkozni. Rögtön megkapom a kérdésemre a választ. Megtudtam, amikor azt kérdeztem magamtól, akarok-e németet tanulni, vagy folytatni a fordítóképzést, satöbbi, satöbbi. Ez az érzés jelenik meg akkor is, amikor egy állásinterjún azt mondják, hogy 9-től fél 6-ig tart a munkaidő.

Ahogy az előző bejegyzésben írtam, több sportba belekezdtem és abbahagytam, maga a sport mindig ott volt, főleg a biciklizés.

Nem jelenthetem ki, hogy mindenféle volt, mert csak a biciklizés volt mindig, nyáron, gimnazista koromban kezdődött a rendszeressége. Előtte gyerekkoromban apukámmal mentünk mindig biciklizni. A biciklihez olyan a viszonyom, mint a gitáromhoz. Ha a biciklimen ülök, biztonságban érzem magam. A gitárra nem ülök rá, már nagyon régi, de ha a kezemben van, mint egy pajzs. A bicikli is, mint egy fegyver számomra, egy kulcs az ajtókhoz, egy módszer, aminek segítségével bárhova eljuthatok. És tényleg bárhová, ha van elég bátorságom, találékonyságom, térképem és/vagy internetem, hogy tudjam, merre kell menni, ha el akarom érni még azt a vonatot.

2006 körül is készültek már színes képek, de ez így jobb.
mint egy kép egy cikkhez ami egy rejtélyesen eltűnt kenutáboros csapatról szól.
a lapát is jó fegyver, mint a bicikli vagy a gitár.
egy lapáttal tényleg kupán lehet vágni valakit (véletlenül is)

A legfontosabb számomra így a biciklizés marad. Egy időben naponta 5 órákat bicikliztem. Azt elismerem, tényleg túlzás volt, már-már exorexia, de a xiákkal nagy ismeretséget kötöttem 15-16 évesen. Azóta megtanultam mértéket tartani ebben is. Figyelni a környezetemre, a testemre. Nem futni szmogban (túl sokat), vagy ha fáj valami.

Ott volt még az otthoni sport is, de az nem kedvenc, mert ritkán izzaszt meg. Azért aerobikozok, gimnasztikázok, hullahopkarikázok, ugrálókötelezek otthon, ha úgy érzem, muszáj. Esetleg táncolok. De nemcsak otthon jött a tánc, hanem heti szinten is. A táncban nem hittem el, hogy én érvényesülhetek, de egy szintig abszolút sikerült és megtaláltam a számomra legkedvesebbet, amiben színészkedhetek és része lehetek egy előadásnak is, ami nem balett, nem latintánc, nem társastánc, nem sztepp, hanem mindenből egy kicsi. Kenutáborokban is jártam. Bizonyíték fentebb, bár ezt a képet nem én készítettem. A lentit se.

ez a kép azért jó, mert bár feltételezi, hogy egy színpadon állok és fellépek,
éppen semmit sem csinálok rajta, ami említésre méltó lenne, vagy különleges :D
tehát a tanulság: TE IS LEHETSZ TÁNCOS

Na de ezek a mozgásformaféleségek az eddig felsoroltakkal teszik ki az egészet. A sport mostanra az életmódommá vált. Már nem függőség, nem hobbi, hanem a részem. Összekapcsolódik velem.

Tavaly változott meg minden, amikor egy úgymond „szerelmi bánat” miatt lefogytam. Erős alkatom volt majdnem mindig, hiába figyeltem, ahogy tudtam, a kajálásra. Hát akkor tényleg lefogytam. Aztán úgy voltam vele, meg akarom tartani ezt az állapotot. És mivel enni muszáj – már felnőttem, már ezt is tudom! ☝ –, „kell” a sport. Először nehéz volt, de tudtam, hogy jót teszek magammal, hogy edzettebb, boldogabb vagyok sporttevékenység után. Ezért egyre többet csináltam, egyre többfélét. És eltűnt a szerelmi bánatom is, pontosabban inkább a bánat, ami nem is baj.

a tengerszem szebb lett a krémestől, vagy a krémes lett finomabb a tengerszemtől?

Tavaly március óta a sport rángat ki az önsajnálatból is, és mutatja meg, hogy sokkal jobb nem szenvedni, akár a fizikai, akár a lelki világomról van szó. Azért ezt el szoktam néha felejteni, de aztán újra eszembe jut, szerencsére... a sport is segített megváltoznom.

Jelenleg futok, biciklizek, jógázom, túrázok, sétálok, görkorcsolyázom. Jön még hozzá aerobik (eljárós) és falmászás, ha akad partner. De sok mindent szeretnék még kipróbálni. Csak egyszerre nem lehet, és amit csinálok, teljes erőbedobással kell, hogy csináljam, meg kell ismernem.  Ezért tartom a fentieket az állandóknak.

ezt nagyon szeretem csinálni. kölcsön sí, szóval nem reklám!

A mérték, önmagam szabályozása különbözteti meg a függőséget, a hobbit, a szokást számomra. Ezen kívül a lényeg: hogy a körülöttem lévőket ne bántsam vele semmilyen téren. Nem szabad, hogy a személyiségemet rossz irányba változtassa meg. Úgy érzem, a számítógép csak pozitív irányba változtatott. Először ott váltam nyitottá, aztán lassan a képernyőn kívül is. Nagyon sok mindent tanultam és nagyon sok minden érdekel. De főképp az írás az, ami 7 éves korom óta a számítógépnek (billentyűzetnek) köszönhetően őrzök, mert az írásaimat nagyon kevés embernek mutattam csak meg. Ott van a helye az én függőségeimnek az agyam egyik sarkában. Kedvenc eszközeimnek, a gitárnak, a biciklimnek, a futócipőmnek, a kávénak, a sétának, a feta sajtnak, a túrónak, a meggynek, a szőlőnek. Az utóbbiakat együtt is fogyasztom :D

ezen három kedvenc van, de ezt nem fogyasztottam el

Szerintem örülhetek, hogy a sport az életem része és anyám is, hogy nem az alkoholt vagy a drogot választottam helyette.

És ugyebár az internet is mindenki életének része, főleg, ha van annak a mindenkinek okostelefonja.
Írtam, hogy régebben előnynek tekintettem, hogy máshogy is megismerhetem a barátaimat, az írásbeli kommunikációs stílusukat, ami gyakran teljesen más, az enyém is, mint a beszédstílusom. Egészen új megvilágításban láthatom őket. Ez most is megvan, de küzdök magamban azért, hogy az emberek egymásra nézve beszélgessenek körülöttem. Ez ilyen hülye, tehetetlen erőlködés bennem, mert tenni ezért nem sokat teszek valójában. Szervezhetek találkozókat, de könnyebb írni, mi?

Ezért szeretném mindenkinek bemutatni, miket lehet csinálni a többnyire görnyedő, lehajoló, begubózódó életben. Most kihúztam magam. A célom, hogy olyasmikről írjak, amik nem feltétlenül kötődnek az internethez. Ott vannak a Youtube videók, a mobilos sport applikációk, amik sokat segíthetnek, és jók is, nem azért, de minden csak eszköz ahhoz, hogy az életmódodon változtatni tudj, hogy kizökkenj és kihúzd magad, ha észreveszed, hogy görnyedsz.

Szerintem a téged körülvevő természetet, környezetet, amibe születtél, azt kell megismerned, és ha nincs sok pénzed, azt tudod először megismerni. De tényleg érdemes. Aztán megismerhetsz minden mást. Szóval az országon belüli lehetőségekről szeretnék írni, mivel szerintem nem kell messzire menni ahhoz, hogy igazán gyönyörű helyeket láss, felfedezz. Nálunk nincsenek óriási hegyek, vad, vagy sós vizek, de van sok más, amire büszkék lehetünk. Nem jártam egy csomó helyen, de tervezem. Ehhez az internet nagy segítség.

nem kifejezetten tájspecifikus.
 ehhez hasonló képet készíthetsz Magyarországon egy hátsó kertben is.
ez éppen Dobogókő környéke olyan emberekről, akik nem gyakran túráznak

Az interneten kinézheted az órarendet, tervezhetsz, olvashatsz listákat az ajánlott helyekről, tipikusokról vagy olyanokról, amiket sose láttál, sose próbáltál még, de aztán el kell menned oda, én ezt akarom, meg kell nyomnod a gombot, meg kell tenned, különben sose kezded el, és nem adod meg neki a lehetőséget, hogy a szokásod, a hobbid, vagy mit tudom én, a függőséged lehessen. Amiket képviselni szeretnék, oldalra kiírtam. Egyelőre talán satöbbi a legerősebb oldalam, majd haladok előre.  

Egyébként elég nehéz ez a blogírás.

Néha olyan maníros vagyok, hogy mindent többször, újra átolvasok, amit leírok. Nehogy aztán már ne ismerjek magamra. De azért blog miatt nem akarok újra? internetfüggővé válni…