Albérletkalandok - I. fejezet - ősz

Íródott: március 6., 7., 10.

Bocs a Times New Romanért előre is.

Nem találtam a fürdőkádhoz a dugót ma reggel... a mikró nem működik. Ja de, mondja a Davies, ha megpaskolod a hátát. Havazik. Sparos túró rudit reggeliztem de még fogok inni egy Mizos laktózmentes kakaót is a kávé mellé. Után.

Hogy is kezdődött? Hány helyen laktam, hány helyet néztem meg?

Kezdtem a B&B Hotelben. 

Remélem, a nyugalom megzavarására alkalmas az alábbi kép, de az én nyugalmamat is megzavarták az albérletkalandjaim, úgyhogy vágjunk a közepébe, de kezdjük az elején.

bölcsességfog hozadéka. a maradék kettőt szájzár nélkül úsztam meg, nem volt szükség így a spatulákra.

A legtöbben ismeritek a sztorit. 1 hónapos ott tartózkodás, relocation package, ablakban tárolt tej, szőlő, és találkozás Farkassal, az első kollegámmal (aki aztán eléggé magasra tette a lécet...:D), majd Györgyi, aztán Attila, Móni megismerése az első munkanapomon (amikor még csak szerződést írtunk alá), szeptember 22-én, pénteken.

az első négyből három

Eljártam futni Florenc és a folyó körül, sok humuszt ettem, lebetegedtem a tréningbe, megtudtam, milyen a cseh customer service (szar), várost, hegyet néztünk.

ez éppen Visegrádon

Fetával töltött paprikát ettem és az első söröm egy rémes mixed beer volt (Budweiser), ami alapján fene gondolta volna, hogy ekkora sörfogyasztó leszek, mint amilyen ma vagyok. A kozmetikusom azt mondta, hogy ez teljesen jó, a bőröm tisztára meghálálja. Hát oké! Akkor folytatom az ivást :D

és még le is fotóztam ezt a szart

Attila már alig 1 hét után, ha jól emlékszem, átköltözött Hlubočepy környékére, ahol együttvagyokveleGabika (asszem változtatnom kellene ezen az álneven, úgyhogy itt Zsömi lesz :D) is lakik (még) egy Jakub fiát egyedül nevelő 28 év körüli nőcihöz, akikkel aztán úgy váltak el, hogy alig akarta beengedni költözéskor, meg kiderült, hogy amúgy van férje, csak külföldön dolgozik, azóta meg már át is költöztek, Attila is, Flora tájára, két macskával és két görög csajjal.

 

Mónika kiesett közülünk már októberben, főleg, hogy nem talált albérletet, illetve később kiderült, eltessékelték a cégtől teljesítménye miatt... csak épp ezt nekünk másképp adta elő, úgy, hogy kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot :D 

Én meg megint a hosszabbat akartam húzni, nem a rövidebbet, vagy kiskapukat kerestem, vagy számba repkedő sültgalambot, úgyhogy beírogattam pár csoportba, hogy heló, amikor is kiderült, hogy egy volt egyetemista társam épp itt van, mint Erasmum, két gyerekkel és a férjével. Ismerősök voltunk Facebookon, láttam is képeket róla, csak 1 évvel idősebb nálam, még kreatív íráson találkoztunk, ő lengyel szakos volt. Valamire mégis jó volt az egyetem.

ezt csak úgy

Szóval kerestek valakit átmenetileg, márciusig egy üres szobába Holešovice területén állomásozó főbérlőik, egy német muki, Paul és egy magyar lány (anyuka), Zsófi, akik az épület 7. emeletén laktak egy emeletes flatshare-ben. A lakás, ahol márciusig laktam az 5. emeleten volt ugye, konyhamentesen, de legalább az előtérbe kipakolt hűtővel és mikróval

Azért ez se indult teljesen jól, ugye első rendes hetem a munkában, amikor ellopták a pénztárcámat, benne mindennel. Ezen a héten éppen a 7. (inkább a 8.) emeleten, mert elnézték a dátumokat. Döglött madár az erkélyen és szigorú ázsiai nő sokszorosítva a fejem felett, de legalább külön fürdőszoba.

a képre nem fért rá mindenki

 Egy napig pedig az egyetlen matraccal rendelkező gyerekszobába száműztek, nem baj, az alvásidő felét így is gépeléssel töltöttem, úgyhogy kellemes éjszaka volt. Másnap végre át tudtam pakolni. Nem volt rossz szoba, elég nagy, felszerelve mindennel.

ezen nem láccik minden, de elég sok minden. a virágot pl. otthagytam

Másfelől ott volt a Letná (alig jártam ott), a Stromovka (ott már inkább) park, meg Troja, a Moldvával, meg a white water raftingot téli, mínuszos szombatonként gyakoroló emberekkel. Hozzá kell tenni, a futástól egyszer sem fáztam meg, a torkom se krepált be, de hogy valójában mitől voltam 1 hónapig beteg, az egy másik történet.

nehéz elhinni ma hogy ilyen is vót a Stromovka

Lakótársaim az általam vett tejet rendszeresen fogyasztották, januártól ezért már alkoholos filccel 12x jelöltem meg vastagon, hogy mi az enyém. Az előszobán keresztülrollerező, vihogó, síró, sikítozó gyerekek hatására már biztos lettem abban, hogy jól döntöttem, amikor azon a nyáron a szakítás és a gyerekvállalás közül a szakítást választottam. Ez nem ennyire egyszerű mondjuk, de na.

A konyhát olykor használhattam, de sokszor eleve akkora rumli volt, hogy nem akartam még nagyobbat csinálni, meg el se fértem volna. Azt hiszem, egyszer pirítottam borsót, februárban pedig kivételes alkalomkor bacont, sonkát.

Karácsony előtt Pat és Stefán voltak azok, akik kitalálták, laknának velem, megnéztek egy lakást, de túl későn döntöttünk. Mára nem sajnálom, hogy nem velük lakok, így kellett lennie.

kirándulgatások

Az ünnepek idején átmenetileg kollégáim, Mari és Dám könyörültek meg rajtam, amiért mindig hálás leszek nekik. Karácsonykor átköltözhettem hozzájuk, volt pár gyönyörű napom egy teljesen üres, gyönyörű lakásban. 

hókifli receptje (igaz, ezt még Magyarországon sütöttem meg)

Minden lakásnak megvan ugye a maga illata, Kobilisy illatát nagyon szerettem. Óriási tükrös gardrób, az előtérben a mosógép, sütő, minden az enyém, tök egyedül... jó, Karácsonykor. De nekem ez volt az ajándék :D 

"karifa"

Szilveszterkor Dámmal osztoztunk a lakáson. Ideális lakótárs, nem zavartuk egymást, néha hozzászóltunk egymáshoz, amikor épp olyan volt. Ott volt nekem, amikor 30-án tönkretettem magam ginnel és toniccal (sajna nem gym & tonic kombinációval), Újévkor pedig ki tudtam magam aludni.

let's celebrate everyday

Kiegészíteném ünnepi élményeim azzal, hogy egyszer átugrottam az albérletbe, hogy 2 méteres hollandokkal találkozzam, akik miután rájuk köszöntem, berohantak a nagyszobába. Ja, igen, ezek a hollandok voltak azok, akik, még mielőtt 30-án átcuccoltam vona Dámékhoz Kobilisybe, hajnal 3-i érkezésükkor elképesztő üvöltözést csaptak. Úgyhogy jól rávágtam a saját ajtómat a keretbe.  Ezt egyébként még egyszer műveltem, amikor a kisgyerek 11-or énekelt és rohangált az előszobában hétköznap (mert amúgy a család nem igazán volt képben, hogy hétköznap van vagy hétvége) mialatt a szülők békésen horkoltak. De azért Holešovice nemcsak szarból állt.

Erről majd később. Már ha nem vesszük figyelembe, hogy a takarítójuk ellopta a fekete kabátomat, amit imádtam. De na, ne szaladjunk annyira előre, hogy már most nekilássak méltatni az új helyemet, mert már majdnem szükségét éreztem.

Még mielőtt arra gondolnátok, hogy ennyi szar, beleértve a pénztárcalopásom, a betegségem, satöbbi, elég ahhoz, hogy az ember hazahúzzon a francba, nem, nem elég, mert ott volt a csapat, akik végig velem voltak, inkább együtt voltunk, hogy is fogalmazzak, beolvadtam, vagy ők olvasztottak be, és eszembe se jutott itthagyni Prágát. Biztos van, aki megfutamodott volna, de nekem csak több erőt adott. Mert hiába volt sok szar, nem is volt sok, mert sokkal több volt a jó.

A Szilveszter életem talán legjobb Szilvesztere volt a srácokkal. Bár kicsit szánalmas, hogy már minden lakásra úgy néztem: na, vajon itt lakhatnék, vagy befogadnának, ha úgy alakul?

ezzaz!

Itt az ideje elkezdeni rendesen albérletet nézni.

És akkor elkezdtem, végre valahára, Messengeren üzeneteket írogatni random embereknek, See first beállítva az összes csoportban, 30 értesítés óránként. Itt nem működik az apróhirdetés, a boltban se osztják két kézzel az albérleteket (csehül se, nemhogy magyarul), amint meglátnak egy bejövő embert. Itt kelendőbb az albérlet, mint a mekis sajtburger. Nem várhattam tovább a sült galambomra.

Hermanova

Czech in III.

Tehát...

A szívem kiugrott, úgy örültem, hogy bemutathatom a csapatot. 9 után még mindig korán volt a szexinős naptár nézegetéséhez, de iszunk egy kis házipáleszt, aztán benyomjuk a Beyoncét. Most nincs Mortal Kombatozás. Valóban túl nagy a fürdőszoba a lakáshoz képest, és mégis nagyobb a hely, mint amire emlékeztem, olyan sokan elfértünk itt a múltkor, Pat felemel, boldog születésnapot, megborotválkozott, Csen haverkodik velünk, jófejek vagyunk, már csak kicsi pia kellett volna! Fogy a gumicukor, Dám Tátrateáját lefotózza az Enna, keverjük az almalevet durva módra, hangosodik a zene, mi van ezekkel a szomszédokkal, megölted őket, István?

Aztán ti srácok mégis hamar leléptek sajnos! Viszitek a kulcsom, amire nem emlékszem, hova teszem, mert miért ne.

 

Utólag mondták is, hogy kár, hogy olyan korán elhúztatok, de majd legközelebb! :D

Én maradtam, mert megengedték, Rebhez, Pathoz csapódtam táncilag, megint rádőlünk az ágyra páran, valahogy több kiesik az estéből, mint a Szilveszterből :D aztán ebből hajnali 4-es hazamenetel lett, mert már megint bennünk volt a boogie. Többen töprengtünk a szomszédokon, hogyha nem is haltak meg, hogy lehet, hogy még nem hívták ki a rendőrséget, főleg, hogy Gabika Eminemet tolt hajnal fél 4 körül. Sokan mentek még bulizni, de nem mindenki csatlakozott. A végén István, én feküdtünk az ágyon, már Pat is elköszönt, egyébként vele táncoltam a legtöbbet szerintem ezen az estén, jó muri volt!!! Már megint. De hát ezen már nem is érdemes elámulni.

ez még Enna, az este elején...

A kulcsom keresése közben kipakoltuk a táskámat, de nem találtuk sehol, nem baj, biztosak voltunk abban, hogy meglesz, csak Ennát ugrasztottam ki az ágyból, aztán rájöttünk, benne volt a pénztárcámban, nem voltam olyan hülye. Asszem 8-ig sikerült ismét aludni, vagy fél 9-ig, nem tudom, hogy. Még megemlítendő a minden falat átütő gyermeksivítás, az erre adott reakció, ami most már egy és ugyanaz volt csapatunk tagjai közt: borzadás, sajnos; illetve a Rékáról készült videó, ahogy próbál beugrani a 7. emeleti falba vájt ágyba.

A Kavárna Liberál felé haladva hajléktalanok gyülekeztek a szokásos vasárnapi túrájukra, nagy hátizsákokkal. 2-re újra foglaltunk a Kumbálba, mert ez egy olyan jó hely, csakhogy nem volt nekik kókuszos-málnás süti, hátha lesz délutánra (nem lett, de azóta már belekóstoltam egybe – majd erről a mostani hétvégéről is beszámolok valamikor, mert megért 1-2 misét)... kb. 12-re fejeztük be a reggelizést, ami a következőkből állt, részemről: 3 tojásos rántotta, 2 kávé. Enna például zöldséges-sajtos körítésű, majd lekváros croissant-ot evett, többen sajtos omlettet, mert a sonka elfogyott.

reakciók egy kutyára

Kiderült, a kedves kiszolgálólány – szerencsére azt kaptuk, aki nekem volt múltkor, amikor a Londonos bejegyzést írtam! :D – Louisiana-ban is élt pár évet, azért tudott olyan jól angolul, úgyhogy Ennának igaza lett, részben. Szerintem nem voltak felkészülve ekkora tömegre, kellett volna foglalnom. Egy kutyát bámult meg még Kíráék imádással, de ők nagyjából minden kutyát. Való igaz, gyönyörű állatok vannak erre, tegnap pl. egy pár husky-t sétáltattak, na nem ezen a környéken, hanem Vinohradyban, az azért elit hely.

Hogy lesétáljuk egy kicsit a kaját, és mert Enna elhatározta, hogy ő kürtőskalácsot akar enni, megindultunk egy rövidebb sétára még. A Letna nyárra marad – ja igen, mert jönnek, az biztos, akárhol is leszek akkor épp :D, helyette újra a Belvárosba indultunk, össze-vissza villamosoztunk már megint. A bulinegyed se volt összehányva, de megbámultuk az érdekes kirakatokat, cégéreket. A táncoló házba nem tudtunk felmenni, pedig pisilni kellett. Feldőltek a széltől a plakátok az utcán, a Palládiumban az Albertben csokoládét és édességeket vásároltunk.

Negyed 3 körül értünk a Kumbálba, ahol is csatlakozott hozzánk Miki. Citromtortát ettünk, forró körtelevet ittunk, Enna még megkaphatta a virslijeit. Na, ez volt az a pont, amikor már kezdtem érezni, hogy megtelített a hétvége, cukorral legalábbis biztosan:D

Na, most meg már este van, de azt hiszem, ez az utolsó adag. Igazából most már nincs este, hanem február 12-e, és betegen ülök itthon. Hétfő. 10:30-ra megyek dokihoz. De lassan itt az ideje megírni az utolsó részletet...

Igazából sok minden nem történt már: összepakoltak és indultak – én csak a Strossmayerovoig kísértem végül őket. Utána még elmentem futni. Rendben megérkeztek. 

Amikor hétfőn visszavittem a matracot, Zsófi mondta, miért nem adtam Kirának és Rékának sámlit vagy széket. Már ahhoz, hogy be tudjanak mászni az ágyba. Hát igen, ez nem jutott eszembe. Nem baj, így jobb volt.. :)

a prágai néppel - utolsó kép

Hogy hogy értékelném ezt a hétvégét?

Sok minden kimaradt, ami miatt stresszeltem kicsit, főleg, amikor a munkahelyem környékén eltévedés miatt ment el az idő, de aztán Réka kijelentette a hegyen, hogy de korán van még, és akkor tökre megnyugtatott, pedig nem is tudott róla.

De nem érdekes, ugyanis nyáron jönnek majd újra: addig is úgy néz ki, van biztos helyem DJ kollegámnál, vagy pedig A2 helyére megyek – ez a héten biztosan eldől.

A lényeg az, hogy nagyon boldog vagyok, hogy itt voltatok, hogy új élményeket szerezhettetek, hogy Enna nem vette át az irányítást, csak néha, hogy Réka is elégedett volt (főleg, amikor fel kellett ugrania az ágyába), hogy Ini látta a várat az ablakából, hogy Kira mégis kiöltözött estére, hogy Oszvalda is ivott velünk, hogy együtt sírtunk a gyerekektől, hogy elkaptuk Kirát, amikor megcsúszott a macskakövön, hogy észrevettük a csúnya, vagy épp extravagáns embereket, Jézust, illetve Liza Minellit, illetve az apukát, s hogy nem volt fura, hogy maradtam a buliban, hogy beengedtetek hajnal 4-kor, hogy ízlett nektek minden kaja és pia, és még sorolhatnám, de most meg már február 13-a van, és olyan gyorsan telik az idő... és hogy sokat nevettünk, azért sírtunk is, de megoldottuk!

A héten találkozom ismét veletek, és legkésőbb nyáron újra, már tudom, hogy mindig barátok leszünk, és például 80 évesen majd New York-ban etetjük a mókusokat.

Puszi mindenkinek!

Czech in II.

Tehát ott tartottunk, hogy szemrevételeztük a very very cheap roomokat, hátha a jövőben hasznukat vehetem...

És aztán a hegy. Inkább domb, mint a Gellért-hegy, mondjuk már Letnára mondtuk, hogy az a Gellért-hegy, mert az van a „budai” részen, de mindegy. 10 perc alatt feljutottunk, Ennát be-bevárva, de veszteségek nélkül.

Ijesztő volt a szoci emlékmű, billegtünk a köveken, benéztünk a szobor alá és előadtunk egy musicalt a lépcsőkön. IGEN. Aki erre tippelt, annak igaza lett. Mondjuk bizonyíték csak videó van róla, azt meg ide fel nem teszem.

Nem volt egyszerű a John Lennon-falig eljutni se. Buszoztunk, majd útközben kezdődött a zsiráfosfülbevalókeresés (legalább még aznap meg is oldódott) Enna számára, előtte még a hídon átalmenve pirosruhás felvonulók fűszagát követtük. Őket már a Bageteria közelében is felfedeztük, de lehet, ők egy másik csapat voltak... eredetileg a keskeny utcát kerestük, de hamar feladtam, féltem, hogy nem fér bele a napba a legtöbb dolog. 

Enna hőbörgött a sétán, hogy ő erre nem számított, de csak így a hátam mögött panaszkodott:D Oszvalda meg éhes volt, én meg szinte futottam, de úgy, hogy az Achilleszem majd felszakadt a fájdalomtól, egy pár hete annyira fáj a sarkam, de nem feltörte a cipő, hanem csak úgy irritálódik, úgyhogy nem gyógyul be.

A Károly-hídon átverekedtük magunkat a sirályok által lepottyantott szoborfejek mentén, fontolgattunk egy kisvakond plüssállatot 600 koronáért, láttuk az ötemeletes szórakozóhelyet (tourist trap!), villamossal pedig megközelítettük Kafka forgó fejét. Kis időtöltés következett a DM-ben, Réka nyilvánosan zoknit cserélt egy nagydarab, rózsaszín cuccba öltözött rapper mellett, aki úgy nézett ki, mint egy nő, pedig férfi volt, de ezen az égvilágon senki sem csodálkozott.  

ezen igen

Freud kilógó szobra alatt átrohanva gyorsvizit a főtéren. Nem érdemes oda ellátogatni hosszabb időre, most felújítják az órát is, a japán turistákat persze nem érdekli. A Sex Machine múzeum környékén (ahol Kíráról kiderült, hogy tepid) Enna megkapta a zsiráfos fülbevalóját. Már közelített a 15 óra, úgyhogy gyalog nekivágtunk, hogy végre eljussunk a vonatos sörözőbe, a Vytopnába. 

Csak kicsit volt ciki, hogy előző napra foglaltam, mert rögtön leültetett minket a manus, nem kellett sorban állnunk. Na, itt volt egy kicsit lagymatag a kiszolgálás, de elfogadtuk. Elhatodoltunk egy pizzát (bár rohadt éhesek voltunk ettől függetlenül), ittunk sört. Én persze nem álltam meg egy sörnél. Így hát az egésznapos járkálást követően azért nálam kicsit beütött a pia, de nem baj, van még időnk az esti ivásig és buliig, gondoltam :D

Visszatérve a szállásra csokitojást és édességeket zabáltunk (szerintem ez a részegség utáni éhességem volt), lefürödtünk, punnyadtunk. Kipuccosította magát, aki ki szerette volna. Késve indultunk, úgyhogy felhívtam a Krušovická Šalanda Karlínt, hogy késünk – no worries, we’ll wait for you! – aztán senki se volt ott kb. egy ideig rajtunk kívül, nem baj :D a srácok hamburgert ettek, vagy tejszínhabos húst, én a már kipróbált csirkeszárnyakat, de legközelebb én is hamburgert fogok tolni (azóta már betoltam egyet, és úristen! :D)...

Az általam már ismert magyar szavakat mondataiba belefűző csajszi kedvesen bánt velük nagyon. Nem is beszélve a cakes of the dayről, aminek már a látványától cukormérgezést kaptunk. Nem baj, azért megkóstolta őket az is, aki nem is kért tortát.

ez se saját kép... sajnos!

9 előtt szedelődzködtünk, hogy bemenjünk egy büdös Albertbe (ott van egy köpésre a helytől, a vizeskutyaszagú kínai kajálda mellett) sört és cidert vásárolni. Enna nekiállt nyújtani a megállóban (ezt a tevékenységet másnap is folytatta, így lehet, nem mindig jegyzem meg, mint látványosságot, de el tudjátok képzelni!) míg én beszaladtam a Billába gumicukorért, ami a lényeg lett volna, lévén Pat szülinapi partija!

Hogy aztán végül ki meddig maradt, ki mit ivott, ki mit mondott és ki mit vesztett majdnem el, kiderül az utolsó, záró részből! :D De most Iron Mant kell nézzek... igen, jól olvastátok.

Czech in I.

Az ide felkerült képek 2-3 kivétellel én általam készítettek. Akiket a vegyesfelvágott érdekel, az vagy a mai, vagy a holnapi napon megtekintheti őket FB-n.

Tehát...

Január 28-a, vasárnap este van, lassan 19 óra.

Menjünk vissza az időben január 26-a, péntek délutánra. 

Legszívesebben újraélném a hétvégét, annyira jó volt a valóságban is.

Sikerült pontban déli 12-kor befejeznem egy hívást, amikor is felálltam és otthagytam a társaságot, hogy felkészüljek 5 ember fogadására. Ilyen még nem volt, de úgy voltam vele, looking forward to it.

Éppen kiszállt belőlem az előző esti szédelgés a sörtől, a kabátomat másodjára mostam ki a héten, de még várt egy adag mosás, miután az Albertben megvettem egy karton névre szóló vizet magyar barátaimnak. Kicsit rendezkedtem még, lefürödtem, aztán majdnem elkéstem, leizzadtam, végül pont 14:07-re odaértem a vonathoz: akkor gördült be a pályaudvarra, de Ini és Kíra csak nem akartak feltűnni, kiderült, otthagytak, úgyhogy a Burger Kingnél történt meg a reunion.

jól megérdemelt péntek délutáni arcok

Kicsit zötyögősen kezdődött, mivel rájöttem, fogalmam sincs pl. arról, hogy lehet embertől is ilyen egynapos bérletet venni, nemcsak automatából, meg majdnem rossz irányba indultunk el :D 

Felcipeltem őket a Duklai hősök utcáján lévő szállásra – azaz jelenlegi albérletembe, pontosabban szobámba – de már kávéért ordítoztak, így nem sokkal 15 után már kávét és sütit rendeltünk a Kumbálban. Zseniális kávé és sütemény és hely és kiszolgálók. Ini spenótos quiche-t evett, Kíra krémes rolót, én kókuszos tésztába tekert mascarponés málnás tekercset, ami felért egy...

Itt egyébként később, amikor Nitának és Sárkánynak szereztem be egy emlékezetes karaoke-esten répatortát és kókuszos roládot, a kiszolgáló hölgy megkérdezte, "how long are you actually staying here?" mondom: "I live here." :) 
 
Viszonylag megébredve a kávétól (én egyébként csak reggelire ettem borsót, körtét, joghurtot, meg egy narancslevet :D) a Stromovka park felé vettük az irányt. Nagyon jó idő volt, napsütéses.

Szippantós autó, pucér szobrok, kutyák (pucérok) és egy gipszjuh keresztezték utunk egészen fel Bubenecig, merthogy mégiscsak jobb fentről lefele megközelíteni a parkot, mint lentről felfele.

További előforduló állatok: kacsák, másféle madarak, úgymint egy elég rosszul kinéző hattyú, ami nem akart visszamenni a tóba. Ezelőtt történt, hogy Kíra lecsúszott a fáról (a hétvégén egyébként vele elég gyakran előfordultak hasonló történetek).

ez elég hülye kép, de valami mégis van benne, mint akik azt hiszik, hogy jó kép lesz :D

Most meg már február 5-e van, hajnal fél 5, nem tudok aludni 1 órája, miért ne tegyem végre hasznossá magam, és írjam meg végre ezt a bejegyzést? :D 

Szóval miután megvártuk, hogy a hattyú bemásszon a tóba, ami nem történt meg, és miután egy tahó külsejű cseh elkezdte dobálni pékárudarabkákkal, a Vistyavistye irányába kerültünk, és megbeszéltük, hogy akkor most a Letna fele irányulunk. Azért a fagy miatt mégis elrándultunk az A Maze in Chaiovnába, ahol még életemben nem voltam, csak annyit tudtam, hogy van tea.

Ez a hely Hracsacsánál van (by Enna), tele angol nyelvű társasjátékkal, rejtett könyvespolcajtóval, brit kiszolgálóval, jó illatokkal. Kíra és Ini megfeleztek egy Minthy Pythont (gyömbéres-citromos tea, én is belekóstoltam, mennyei volt), én egy forró körtét ittam. 

Ezen a helyen a WC-vel szemközti sarokban egy apuka kislányával bekuckózva nézett valami filmet shake-t iszogatva. Inivel még el akartunk felezni egy sütőtökös sört, de kicsit le voltunk maradva, mert már csak a plakátján reklámozta magát. Egy Chaplinnek öltöztetett bőgő kisgyerek űzött ki minket a helyről, miközben egyre kezdett megtelni egyre változatosabb kinézetű alakokkal.

Ini még nem kóstolta meg

Nem baj, amíg még Hracsacsánál vártuk a társaság másik felét, a térképet tanulmányoztuk. Ugye Prágában nincs a föld alatt telefonszolgáltatás, csak utána indultunk le a peronra, hogy a második metróval érkezőket fogadjuk nagy elánnal. Ők elmesélték, hogy mi mindent hagytak hátra a reptéren, úgymint tupírfésű, kisolló, tusfürdő...

Aztán már a villamoson megéreztük Prága illatát. Még jobb volt, amikor gyors lecuccolás után átsétáltunk az 1 percre lévő U houbařeba, ahol is úgy zabáltunk, mintha sose ettünk volna a kerekasztal mellett. Többek között Apfelstrudel, rumos-mazsolás fagyi, tócsnis hús, knédlis hús tejszínhabbal és vörösáfonyalekvárral (!), grillkolbász mustárral és tormával került az asztalra, na meg persze sör.

én kezdtem csak világos sörrel

Olyan boldog voltam, hogy itt vannak. Utána még vajas keksszel és csokis-fahéjas mandulával etettem őket, kiosztottam a szobákat, Ininek még a kislány megmutatta a mesekönyvét, aztán aludtunk.

ez még alvás előtt, de nem sokkal előtte. látszik!

Szombaton 8 körül keltünk, mint ahogy a gyerekek is. SMS-t kaptam, hogy a szerződésaláírás időpontját módosítanánk. Erről már csak azért se szeretnék írni, mert azóta megintcsak albérletet keresek :D nem azért, mert kirúgtak, vagy mert kiderült, mégse vagyok szimpi. De erről majd máskor, tényleg.

A délelőtt nagyjából azzal telt, hogy elrohantunk a Károly hídhoz, ott lepakoltam a srácokat, megismerkedtünk Mikivel, aztán intéztem a szerződést, ami jól elhúzódott és bonyolult, idegesítő lett, 11 előtt értem oda a Bageteriához, ami, mióta Kírával kettesben meglátogattuk, felújítás miatt összement, de nem baj, kiültünk a kirakatba, meg befaltam életem egyik legjobb szendvicsét. A többiek reggeli menüt ettek, croissant meg vaj meg lekvár meg minden. A kávé mennyei itt.

Ennának is tetszett

A SZERK: ez a rész ilyen hülye gyökér Times New Roman marad most már az élete végéig, 6x újraszerkesztettem, nem sikerült, fogadjuk el, engedjük el, lépjünk túl rajta! :D 

Az egész hűjén döcögött tovább, hála nekem, mivel munkahelyem meglesése után – ami egyébként mindenkinek tetszett, és mosdóba is el tudtak menni – össze-vissza tekeregtünk a környéken, mert persze én onnan akartam volna felmenni a szoci emlékműhöz (Vítkov), de a francnak se találtam feljárót, átjárót.

Szerencsére ez kevésbé tűnt fel a srácoknak, hogy azt se tudom, hol vagyunk, max. Kira állította le az endomondoját. Réka zoknija beázott. A málnásba vezetett a térkép, úgyhogy egy akkora kerülővel, mintha mondjuk Budafokról a Belvárost Újpesten (rooms to rent, very very cheap!) át közelíteném meg.

De hogy végül a hegyet hogy közelítettük meg? Feljutottunk-e egyáltalán? És utána előadtunk-e egy musicalt? Sikerült-e tiszta, száraz zoknit beszerezni?

A következő részben kiderül!

Folyt köv. :D 

Egyébként beharangozó bejegyzésként az Albérleti-kalandokat tudom ajánlani - ezt még mielőtt hazamegyek (21-én) - ugyanis annyi minden történt, és ez az egyetlen megfogható mindközül.