#miteszika

Na, a legközelebb jó sokára jött el. Elnézést is kérek...

Sok minden történt azóta. Még annál több is.

És olyan lusta vagyok, hogy az nem igaz. Mármint olyan értelemben, hogy egyébként futok 12-11 kilométereket esténként, de blogot írni, az büdös.

séta a munkába. Ilyen jegeskávét elég gyakran iszok. De ez nem az enyém vót

Most rendhagyó lesz a dolog, mert nem folytatom a költözéses sztorit, majd legközelebb (ígérem még ebben a hónapban lesz, és akkor még ugyanitt fogok lakni... :D). Közben rájöttem, hogy azt a bejegyzést el se kezdtem, de szerencsére a képek adnak némi támpontot, amiket lementettem hozzá. Szóval a kövi bejegyzésben visszaugrunk február-márciusra.

*szerk. közben megtaláltam a bejegyzést, és a nagyja megvan, az is lehet, a héten kiposztolódik :DD

De most a kajáimról fogok mesélni, miket eszek. Engem marhára érdekel a téma, mert én eszem, és nagyon szeretek enni. Mozogni is szeretek, na de az utóbbi időben azért híztam pár kilót. Persze ennek van, aki örül, én nem. Különben szívesen lennék étkezési tanácsadó, vagy írnék étrendeket. Ha értenék hozzá.

Így csak a saját étrendemhez érthetek. Intuitívnak mondanám, azaz azt eszem, amit akarok. Néha nem, ha elszalad velem a ló. Ez azt jelenti, hogy amúgy meg akarok enni pl. hajnali 5-kor két szelet baconös-tojásos-sajtos óriás pizzaszeletet, meg nem is. Meg akarok enni egy kindercsokit, meg nem is...

Na, az ilyenek mindennaposak. De lássuk a többit.

Szerintem mindenki szeret enni, és most ezzel próbálom kiengesztelni a népet, hogy sokáig nem írtam. Nem mintha annyira megharagudtak volna, inkább csak magamat vigasztalom, hogy foodpornt (vagy gore-t) teszek itt közzé, nem pedig a rideg (najónem) valóságot, nagyjából időrendi sorrendben.

Közben egyébként realtime hajnali 4:36 van. Volt egy időszak pár hete, mikor ilyenkor keltem, hogy 5-kor, 5:20-kor induljak futni. Ha már ez szóba jött, erről is egy kicsit írok majd egy kövi valamikori bejegyzésben szerintem... most egyébként megettem a maradék fehércsokiba mártott vörösáfonyát, kb. 10-12 darab volt.

 Az is lehet, hogy ezt a képet már posztoltam. Ezt még az előző albérletben ettem. Hétvégenként ezeket dobtam össze ebédre: saláta, uborka, borsó, paradicsom, joghurt, tahini, meg valamilyen ehhez a kukoricarúdhoz hasonlító izé. Utána általában valami érdekes cseh joghurtot vagy krémtúrót ettem, esetleg sima túrót. Nagyon szeretem a túrót joghurttal meg még valami édességgel keverni :D Ja, igen, ekkor még 5 kilóval könnyebb voltam kb.

Na, ezt egy futásos szombat 13 órakor kajáltam Karlínban, ami csak egy városrész, itt van a melóhely is. Azóta is akarok ilyet enni. Kávét ittam hozzá. Céklás-fetás-avokádós pirítós volt különben elég drágán, de mindn pénzt megért. Bár kicsit fancy volt nekem ez a hely. Bocsi, Oszvalda, azóta se írtam össze, milyen helyeken jártunk, de ha elolvasod a látogatós blogbejegyzést, szerintem még ki is jelöltem őket dőlttel vagy félkövérrel... :D 

Na, ez például a Kumbál, mascarponés-málnás-kókuszostésztájú süteménye. Ezért is vissza kell mennem valamikor, mert mennyei. A kávéról nem is beszélve. Sajna már elég messze van tőlem.

Ezt karaokieste (február eleje) utáni délelőtt ettem. Áfonyalekváros-vaníliapudingos péksütemény. Sose eszek ilyet, de akkor merészkedtem. Vinohradyban sétálva fogyasztottam. Különben ilyet minden valamirevaló Albertben lehet kapni. Na, meg hatezerféle fánkot. Azt se ettem még egyébként, mióta itt vagyok. Jó, mi?

Ez csak egy kép, itt lehet zacskózva salátákat kapni olcsón. Rukkolát meg spenótot szoktam, de sokkal kevesebbet járok a Billába. Basszus, jut eszembe, ma még Albertbe is kell menni.

Ez a 2 gombóc fagyiból és egy kis pohár barnasörből álló fogás annyiba került, mint a repjegyem haza. Másfél óra késéssel indult, én meg azt mondtam, fuckit. Másnap úgyis kihúzták a bölcsfogaimat. Amik egyébként tök jól vannak. Sokkal gyorsabban gyógyultam meg, nem is kellett rehabilitálni. Biztos anno kevesebb emberrel beszélgettem, nem kellett annyit nyitogatnom a pofám :D 

Na, kezdenek bevadulni a témák. Itt épp madártejbe citromlevet kanalaz az anyám. Otthoni szőnyeg. Kaptok egy kis ízelítőt, mit zugeszem. Ezeket általában nem sokan látják. Mostanában Chris igen, de ő csak ilyen - ELISMERŐ - megjegyzésekkel illet: "yoo, damn girl!", ha jóadag fagyit reggelizek.

Erről sajnos ötletem sincs, micsoda, de szerintem vaníliafagyi, mert nem volt otthon más. Étcsokit olvasztok rá és megdermed. Manapság citromlevet is. Az is megdermed. Azt nem olvasztom. Szeretem a savanyút az édessel keverni. Pl. nem bírnék csak csokifagyit enni. Nem mintha olyat ennék. De kell hozzá valami ami kompenzálja az édes ízt.

Aki ismer, tudja, hogy milyen kurvanehezen jutottam el ahhoz, hogy normálisabban étkezzek. Ez se normális, de ami régen volt, botrány. Jártam ugye étkezési tanácsadóhoz, csoportterápiára, voltam bulimiás, anorexiás, 10 kilóval több, kevesebb, volt, hogy egész éjszaka zabáltam, volt, hogy hónapokig gyümölcslevet és almát ettem hámozva (nem csak a héja volt meghámozva, hanem egész alma, így kitartott rengeteg óráig, mire megettem)...

Örülök, hogy ezeken a problémákon részben saját erőből vergődtem keresztül. Írtam naplót a kajálásaimról, imádtam másokét olvasni. Instagramon egyébként mai napig sok kajás oldalt, edzős embert követek. Szaffi, meg MartinaKlein, meg  PlantifulAlexandra köztük vannak.

Ezen a képen egyébként májat eszem, meg véres hurkát, meg kapros csirkehúst, meg májas hurkát, meg tejfölt, meg némi zöldséget :D lehet furcsálkodni, de én ezt szeretem. Amúgy nem lennék vegán sose, még mielőtt Alexandrás instagramon csodálkozna bárki is. Csak érdekelnek ezek.

Közösségi étkezés. Életem legjobb kebabja, Ceskomoravskán. A2-vel, Dávval, Zsömivel tévedtünk be ide. Azóta ezen kívül még egyszer jártam itt, sokkal kisebb volt az adag, és bár ugyanolyan finom, ezt nem fogja úgyse túlszárnyalni.

Mondhatom, ez is közösségi étkezés. Zsömi  művelte többnyire, valami fűszeres hús, a krumpli az övé volt, a baconből én is ettem, meg a hagymaszálak az enyimék. Zsömi nagyon sok rántott dolgot, sült krumplit eszik. Azért a múltkor evett Diának a vegán sajttortájából, meg megkóstolta már a rukkolát. A következő a mézes tahini lesz :D bár ki tudja. Ezek csak ilyen impulzusok... ő egyébként tejfölös-baconös-gombás-csirkét csinál nagyon jól, mondjuk ő azt is főzésnek hívja. Számomra a főzés legalább egy brassói vagy egy babgulyás. Csináltam már neki cukrozott rántott húst (véletlenül), citromkát, burritot...

Ez is közösségi. Hajnikával voltunk enni egy Stefánbuli előtt egy étteremben, amit szeret. Mennyei volt ez a répatorta, TEJFÖLLEL (!!!) tálalták. A felét a Stefánbuli hajnalán ettük meg Zsömivel. Szerintem akkor evett életében először répatortát, de részegen rá lehet venni mindenkit mindenre.

Ez egy ebédem a munkahelyen. Ezen is tahini van, meg joghurt, de láttok itt még diót is meg almát. A salátámhoz körtét és almát is szoktam keverni. Utána még kávét iszom. Ettől nagyon jól lehet lakni. Főleg a tahini miatt.

Ez életem első kefires süteménye ami szuperfinom lett, de szerintem sok megmaradt belőle. Zsömiékhez vittem meg a népnek is, hogy megegyék, ők tuti felfalták rendesen (még Chris vitte be nekik a munkahelyre, én mentem ugye Szeged környékére). Meggy volt benne, dió meg csoki is. Húsvét idején történt ez, április elején. Na, ott aztán zabáltam sonkát meg mindent. De anyu sonkája jobban ízlett:)

Ez egy atipikus reggelim a munkahelyen. Nem szoktam a munkahelyen reggelizni, max iszok egy kávét. Otthon reggelizek. Már amúgy majdnem 6 óra van. Kezdek éhes is lenni. Volt a Lidlben ilyen görög hetek, onnan fetás-padlizsános sajtkrém. A többi szerintem felismerhető :D 

Persze most már itt a nyár, itt a barbecue szezon. Vettünk közösbe egy grillt, eddig kétszer volt grillezés a Stromovka parkban. Valszeg ezen a hétvégén is lesz. Látható itt cukkini (én), kolbász (kitudja, talán Dáv), disznóhús (Zsömi), csirkehús, erőspaprika, szalonnás-csirkehúsos saslik (A1), ráknyárs (Csen).. az első barbecue után mozdulni se tudtam. Persze itt is folyik a sör. Tün, az egyik új csajszi camambert-szerű sajtba manduladarabokat nyomkodott. Nagyon jól nézett ki.

Ezt már otthon ettem, a Napfényes Cukrászdába, Szandi barátnőmmel. Vegán krémes. Mondom én, hogy érdekel a vegánság. Krémest amúgy is kb. másodjára ettem életemben. Aznap este még 2 szelet pizza meg pár falat melegszenya, epres ropi (Japánból) és mindenízű drazsé is jutott Oszvalda, Kíra, Enna, Réka társaságában <3 ja, kihagytam a görögjoghurtos fagyit. Amúgy otthon olyan volt mintha mindenki (nem a barátaim) meg akartak volna győzni arról, hogy ne menjek vissza Magyarba :D

Na végül egy példareggeli. Ma is ilyesmit eszek, csak már kevés a túró. Ezen mézes tahini van és juharszirup és meggybefőtt, még mamától. És kávé.

Majdnem mindig édeset eszek reggelire, mert akkor lehet.

Na, most viszont már nagyon éhes vagyok, szóval megyek.

Mindenkinek jó étvágyat!

Albérletkalandok - III. fejezet - tavasz

Megint elnézést kérek a hülye betűtípusokért, de egyszerűen nem tudom egységesíteni őket. Noel Gallagher szerint true perfection has to be imperfect, szóval legyen.

Az, hogy Anglia után mikorra lettem olyan kétségbeesett, hogy cseh FB csoportokba is bemásztam, nem emlékszem. Ekkorra már elég biztos lett, hogy márciusig maradok. Lezli magyarázott, hogy ki akar venni egy lakást és kiadni egy szobát, tökre működhet, mondtam neki, majd szóljon, de nekem márciusig találnom kell valamit. Pat meg mondta, na, majd megyek hozzá. Hát, erről majd egy kicsit később szólok.

Ekkortájt jött Julius, egy szlovákiai magyar srác. 11.000 CZK-ért egy teljes lakás Břevnovban, kicsit messzebb a melótól, de fürdővel, konyhával, mosógéppel. Amint beléptem, tudtam, hogy ez jó lesz: gitár és bicikli a lakás két sarkában. Vagy másfél órát dumáltunk is, azóta már voltunk sörözni és most csütörtökön a táncházban is szövegeltünk egy sort. Igen jófej srác, fogunk még gitározni is együtt, ha minden jól megy. Ellenben kiderült, hogy már február elejétől keres a főbérlő a helyére embert, így ez is elúszott, hiszen azért annyira nem voltam megkenve, hogy 22.000-et is és még pluszban a semmire 7.000-t fizessek...

Azóta elkurvultam, de ez is egy másik történet. Ezt azért nem vettem visszautasításnak.

 

Rátérve a cseh csoportokra, néhány cseh hirdetésre echte angol nyelvű bemutatkozó szövegemet küldtem el, egy lány válaszolt is azonnal. Na, akkor ezek rendesek. És a cím megint Kobilisy! A jó kis Troja híddal, kedvenc futó- és kirándulóútjaimmal.

Mínusz ötvenkét fok volt, amikor elindultam az albérlet felé. Megmásztam a hegyet, de az Istennek se találtam a házszámot. Aztán nagy nehezen meglett. Fél 7. Írok a lánynak, oké, itt vagyok, jöhet. Jön. De mégse jön. Hol vagyok? Mert egy lélek sincs a ház előtt. De hát mondom itt vagyok. Csöngessek be?

- Mi van kiírva, Liben vagy Kobilisy? - kérdezte.

- Troja - feleltem erre.

- Oh my God, you are so not here! - röhögött.

Két ilyen utca van Prágában és nekem sikerült egy totál máshol lévőre rákeresnem Mapsben. Még jó, hogy nem a világ végén van a két utca egymástól. 7-re már ott voltam a megfelelő utcában, és csak egy villamossal kellett utaznom odáig. Na, akkor ez a csaj rendes – gondoltam megint, meggyőződve arról, hogyha ennyire jófej, hogy ahhoz képest, hogy túravezető vagyok, képes vagyok eltévedni, és még fogadnak is aznap, hogy megnézzem a szobát, csak lesz má ebből valami gyümölcsöző kapcsolat.

random Holesovice

Tehát... odaértem Balabenka tájára, vidámsággal fogadtak, ahhoz képest, hogy eltévedtem, de legalább volt egy icebreaker téma. Megint az a csaj volt a legszimpibb, akinek a helyére kerestek valakit, de a többiek is kedvesek voltak. Amúgy azt nem említettem, hogy volt egy albinéző szettem is, farmernadrág és fekete bővebb garbó, oldalsó copffal és nem feltűnő sminkkel, fülbevalóval, azon kívül csizmával. Mindig ezt vettem fel valamiért, ha albit mentem nézni, mert semleges, de mégis azért valamennyire igényes. Azért néha ki is mostam a garbómat.

A szobában jó nagy szekrény és ágy volt, asztal nem, de sebaj, a lelkükre kötöttem, hogy minél előbb szóljanak, aztán kicsit olyannak tűntem, mint egy albérletből kirúgott labilis idegroncs, nem úgy, mint olyasvalaki, aki szabadulni akar az előző helyről, ami valójában voltam... mindenesetre aki utánam jött, egy nebáncsvirág, kaphatta meg a szobát, merthogy olyat kerestek, aki hosszú távra tervez. Hát oké, nekik kevés volt az 1 év. Valószínű, hogy egyetemre vették fel a leányt aztán vagy 3 évre bebiztosította magát...

Ez az egész különben éjfélkor derült ki, addig nem nagyon aludtam. Vagy hajnalban néztem meg az üzit és utána nem tudtam aludni? Lényegtelen. Nem volt a határozottságom se nyerő. Akkor nyasgem...

amikor meglátogattam Balit egy hétvégin

Ekkor jött Rehorova.

Ez Zizkov és Florenc, amit egy munkanapon, talán 8 km-es futás és zuhany után látogattam meg már az esélytelenek nyugalmával. Odafele menet jöttem rá a csaj profiljából, hogy kanadai és fekete. Hát, kb. 20 perc duma s röhögcsélés után kijelentette hogy „you seem so cool and chill” és máris engem akart lakótársnak fogadni. Mondom, hogy nekem az amerikaiak a legkirályabb dumapartnereim. Feldobódom tőlük és olyan leszek, mint ők. Képesek kihozni belőlem a legjobbat, már ami a közvetlenséget illeti.

Szombatra beszéltük meg a szerződésaláírást, ledumáltuk Barborával, a főbérlővel, hogy mikor találkozunk. Nem volt olcsó, de nem sajnáltam a pénzt (annál drágább lett volna mint ahol most lakok végül különben), Dani, a csaj igen jófejnek tűnt, a konyhából nyílt a kádas fürdőszoba, ráláttunk a Vitkovra, szóval nekem bejött.

Hétvégén jöttek a haverok, a szerződés aláírás belerondított a programunkba, de igencsak... a főbérlő levitt a pincébe, ott volt valami irodaszerűség, aztán elkezdett magyarázni arról, hogy többet kell kérjen, mert a felettünk lakók bérlését is ő intézi, és ott ez van, itt meg a WC szar, de már bevallom, nem emlékszem pontosan, hogy mi volt a baj, mindenesetre Dani jelenlegi lakótársa, akinek a helyére mentem volna, talált valakit rövidebb időre, de a főbérlőnek én jobban tetszettem a hosszútáv miatt, de akkor is többet kell fizetni, jó, jó, elment ezzel az egésszel 2 óra, aztán a szerződést nem is küldte el, csak az én kérésemre hétfőn, és ugye teljesen csehül, amivel nem lett volna még gond, de átnézettem Marival, és ott már gond volt, nem vágtam, hogy jön ki végül is ez a pénz, amit nekem fizetnem kell, és amúgy is képlékeny az összeg, mert attól függ, mennyit fűtök, és... 

 

Balival a Shadowban

Amikor feltettem a kérdéseimet, nem kaptam választ, úgyhogy szerdán írtam, hogy kösz, nem, mert nekem nem kell olyan főbérlő, aki már a legelején nem képes válaszolni. Erre olyasmi reakciót kaptam, hogy „it’s not really fair from you” meg hogy „it’s your life, your choice,” kb. mintha most csesztem volna el életem nagy lehetőségét... hát, jó. Nem ő lesz az életmódtanácsadóm. Danit sajnáltam – gondolkozott azon, hogy keres új helyet amiatt, ahogy Barbora viselkedett, de végül talán maradt, ahol volt, nem vagyok biztos benne. Megbeszéltük, hogy kávézunk majd, persze nem lett belőle semmi, de remélem, talált valami jófej embert. Én nem akartam volna egy rossz WC-s, asztalmentes helyért ennyit fizetni. Még ha kb. 15 percre is volt a munkahelytől, rohadt jó elhelyezkedéssel.
 

De ez azt jelentette, hogy megint nincs hova mennem, a csoda 5 napig tartott (kábé), az 5. visszautasításom lett, mondjuk ez az én részemről. Folytathattam az írogatást, a csoportok figyelését. Kezdett kiakadni nálam a türelemmérő. Amúgy se vagyok egy türelmes ember.

A fenti képhez kapcsolódóan még: mire a harmadik kör ribizlis rumot ittam, már biztosan tudtam, hogy offolom az albérletet. Utána mentünk meccset nézni a srácokhoz a sportbárba. És utána Bali a betonon aludt a házuk előtt, szóval mindig van a híd alattnál lejjebb.

Történtek pozitív dolgok is a házunk táján, ezen Holesovicét értve: felfedeztem néhány jó helyet, ahova több barátom is elvittem, úgymint az U Houbare a vörösképű pincérrel.

és a gátlástalanul zabáló velünk, azon kívül a söröző apukával a sarokban

A Kumbál a mascarponés kókuszos sütivel, a Kavárna Liberál a mentateával és az omlettel, vagy a sarki kínai, vagy az a kínai, ahol tahinit vettem ( ápdét 10-éről: ma mindkettőbe jártam és egyikben sem volt :’( ), futáshoz ideális kiindulópont volt, ráadásul 10 perc alatt bent voltam a Paliba (bevközpont), 15 perc alatt a munkába (igaz, abból 7 perc séta volt). De az éjszakák, és a vonat/vasút/metró/gyerekek ütemes zakatolása, amibe beleremegett a fal...

ez Kumbál-habroló

   

A következő hétvégéig, azaz a második, emlékezetes karaoke-buliig lebeszéltem egy hétfői Vinohradyt, azon a hétfőn (dátumilag ez február 5.) pedig egy rögtönzött belvárosi vizitet Vodickován.

A karaoke buli estéjén Nitánál és Sárkánynál aludtam, ami tulajdonképpen a Vinohrady-albérlettől 10 perc volt gyalog. Vicces volt, hogy a csávó, akivel beszéltem – Paolo talán – először csak annyit írt, oké, hétfőn, 19 órakor, see you there. Megkérdezem: és amúgy where? :D mert a címet le se írta. 

Aztán szombatra már tudtam, hova kell menni, így vasárnap, a buli után bejárogattam a környéket. Ez a Vinohrady gyönyörű rész, de zavarbaejtő is, afféle felújított, de azért néhol rothadó Kodály körönd-Damjanich utca.

Jiřího z Poděbrad, a haveroknak csak JZP

Amikor megláttam a címet kívülről, majdnem odarosáltam, annyira tetszett ez a pasztellsárgára festett, kicsit csicsás homlokzat. Anyámnak mondtam a ház előtt, már hétfőn – én ezt nem bírom, hogy mindig beleélem magam valamibe, aztán huppanok, de ez annyira szép, itt akarok lakni...

Óriási előtér, amiből nyílnak a szobák, a szoba rohadt nagy, bútorokkal (amik amúgy nem maradtak volna), utcára nézve, óriási konyha. A szobából igaz, hogy át lehetett volna menni Paolohoz, de 7.500 CZK-ért a hülyének is megérte volna egy ilyen kerületrészben. Palacsintabulikról is beszélgettünk, aztán a konyhában ittam egy pohár vizet, már láttam, ott a szerződés – naná, hogy csehül, és eszembe jutott, hogy a hirdetésben eredendően lehetőleg szlovákul-csehül tudó embert kerestek... 

ez asszem pont az, de nem vagyok benne biztos

Hamar kiderült erről, hogy offos, de azért, ahogy írtam, elugrottam azt a belvárosi lakást is meglesni, amiről kiderült, hogy drogtanya, ázsiai srác született újjá a konyhában, 2 méteres vézna gyerek hosszú göndör barna hajjal fogat mosott, és itt is a csávó, aki kiköltözik, volt a legszimpatikusabb, vajon miért is költözik ki? 

A szoba úgy nézett ki, mint amin végigrohant két apokalipszis, egy tornádó és egy zombitámadás, vagy mint én az új jogsiképemen. Kb. akkora volt, mint jelenleg a fürdőszobánk (ha nem kisebb), 8.500 CZK-ért. Csak szólok, most ennyit fizetek...

ez még Vinohrady-Zizkov, csak nem tudtam má hova tenni

Oké, belváros. És akkor mi van? A füves pénztkérő gyerek, aki aszondta, miután megkérdeztem, amúgy milyen nemzetiségűek a srácok, hogy „he can speak any language you want” megmutatta a zuhany víznyomását és közölte, hogy nincs kulcs a szobához, amiben szerintem a bőröndjeim fele se fért volna el egyébként, nemhogy még én. 

Ekkor falatremegtető ordibálás hallatszott az egyik belső szobából, mire gyorsan bezárták maguk mögött az ajtót. Semmi gáz, csak egy kicsit meggyűlt a baja az egyik srácnak a hatóságokkal, és ideges. De amúgy neked adnánk a szobát, de ha még nem vagy biztos benne, nyugodtan gondolkodj rajta, de egyébként a tiéd, akár be is költözhetnél már a héten!!!

Átgondolom...

na csá

Hazudtam, már ott, akkor átgondoltam, de nem akartam bezárni egy kiskaput se. Még ha ez egy olyan kiskapu is volt, amin át a hamelini flótás vezette a gyerekeket a halálba.

Azért lenyugodhat mindenki, mert van hol laknom, és nem híd alatt, vagy felett, de erről majd legközelebb. 

láv

Albérletkalandok - II. fejezet - tél

Január 1-jén este visszacuccoltam Dáméktól.

Nem emlékszem pontosan, de vagy aznap volt, hogy 2 órán keresztül kiáltozott a kisgyerek, vagy máskor, megérkezésem után közvetlenül, reprezentálva, hogy miért is akarok elhúzni innen..

Később eszembe jutott, hogy ez még a Karácsonyi visszaérkezésem után és az átcuccolás előtt történt... na de akkor is kurvagyorsan átcuccoltam. Szóval már nagyon rezgett a léc, azaz idegállapotba kerültem.

Troja-híd, esti futás

F. Lacival meg egymás mellé kerültünk és megvitattuk lakáshelyzetünket, miszerint ő Misivel lakik (akinek a nyakán egy AK40-es tetoválás díszeleg és néha ráb.sz az asztalra, ha hangosak vagyunk), akivel majdnem egy ágyban alszik, de hogy ez az állapot nem igazán tartható, hasonlóképpen, mint az enyém – úgyhogy elhatároztuk, ő jönne az én helyemre – nem volt gond, hogy csak márciusig –, én pedig addig keresek valami helyet. Mert már nem bírom.

Január 5-én, szombaton, jó nagy szülinapi karaoke-buli után full másnaposan látogattam meg az első albérletet. A szoba eredetileg két kissrác testvéré volt. Az egyik sarokban fal mentén összetolt ágyak, amik alatt gardróbszekrények, kis sámlival lehetett fellépni az ágyra, óriási sarok íróasztal, rengeteg polc és tárolórész, nagy franciaerkély, és egy nagyon közvetlen, nagyon jófej angoltanár-költőcsaj Sacramentoból, Kae, keresett lakótársat Vozovna Zizkov megállónál, közel a munkahelyemhez. A környék kb. mint a Nagy Lajos király útja, keskeny, de villamosos. Tesójával is találkoztam, aki akkor még a szobában lakott. Ittunk gyömbéres-citromos teát (pont azt szeretem én is, mindig olyat veszek), beszélgettünk mindenféléről a nappaliban.

ez tökre nem illik ide mert Holesovice de nem találtam már jobb képet

Komolyan ilyen vigyorpartit rég toltam idegenekkel. Biztos közrejátszott az is, hogy amerikai volt. Én meg jobb szeretem a közvetlen embereket, akik engem is ki tudnak bontakoztatni. Bár mostanában már ha, olyan emberrel találkozok, aki csak néz rám, mint egy hülyére, és tőlem várja a megoldást, kérdezek én már magamtól is, nem kell félteni, sőt, olyan kérdéseket teszek fel, amire még ő se fog tudni válaszolni. Csakhogy mondta, lehet, hogy egy barátjának fogja kiadni a szobát, de még nem tudja biztosan, egyébként sokan jelentkeztek. Két nappal később bejelölt Facebookon, amit jelnek vettem, na, gondoltam, milyen szerencsés vagyok, imádom azt a szobát, imádom azt a csajt, költő is meg minden, ajánlott egy jó teázót, ahol azóta már jártunk ugye Kiráékkal, amikor itt voltak, de aztán két napig semmi, végül ráírtam, hogy amúgy mi van...

 

És hát a barátja költözik be, de ha mégse, akkor szól. Na, oké. Azóta is szól. De legalább olvashatom milyen pszichés problémái vannak amiket naponta háromszor kitesz státuszba. Ettől függetlenül bírom, semmi gond...

Január 6-án, vasárnap viszont megtörtént a második látogatás, szintén Zizkovban, de míg Vozovna Zizkov mondjuk Zizkov kislábujja, ez a Milicova uccai albérlet Zizkov szívének minősíthető helyen állt, macskakövekkel körbevéve, rálátással a Vitkovra, amit már jól ösmerünk.

második albinézésem környékén

Életrevaló magyar csaj költözik haza, a helyére kerestek embert. Na én azzal a csajjal olyan jól eldumáltam a látogatás után, hogy kb. 20 percet álltunk a lépcsőházban. A probléma csak annyi volt, hogy a lakótárs két saláta lett volna (+1 valaki, aki nem volt otthon), egy halovány, fekete garbós, szőke (inkább csepűhajú, de nem gyöngyhajú) francia lány, illetve egy szintén szőke (festett, lenőtt) hajú, piros rúzsos, rózsaszín estélyi ruhában díszelgő szemüveges cseh Miss Röfi (minden rosszindulattól mentesen!). A francia úgy nézett ki, mint aki 3 hete nem aludt, Miss Röfivel pedig valahogy egyik fülünkön be, másikon ki zajlott a beszélgetés. Nem is érdekelt se a nagy konyha, se a szoba, se az, hogy közel van a melóhoz, se az, hogy szép helyen van, semmi. Nem lett volna ez valami nagy élvezet az egyetlen fürdővel, kuplerájjal. Plusz a cseh csaj szobáját a nappalitól egy óriási függöny választotta el... vannak (nincsenek) határok. Azért persze amikor kiderült, hogy nem engem választottak, kissé megsértődtem, de csak muszájból :P 

Tehát eddig 2 elutasítás.

A következő héten pénteken indultam Angliába, ami kissé megbonyolította ezt az egészet, de hát persze ez is én vagyok, miért ne jöjjön csőstül minden a nyakamba. Mielőtt kimentem, Lacival megbeszéltük, hogy ez a beköltözés-elmenés a tapasztalataink alapján mégse fog összejönni, mert ő egyébként is talált egy jobb helyet (azóta rápisiltek az ágyára a csokigyerekek), én meg mielőbbi biztos válaszokat akartam. 

futóútvonalon, Karlín-Liben

Azért még próbálkoztam ezen a héten péntek előtt. Hlubočepy – ahol Zsömi is lakik – panelrengetegében találtam egy kiadó szobát, egy cseh muki és egy nemtudommilyennemzetiségű lány lakótársa lettem volna. Rövid életű volt ez a kapcsolat is. Szerda este még arról beszélgettünk, hogy de jó, a biciklit is tudom hol tárolni, meg tökre tetszik a szoba stílusa, hogy olyan öreges, mert otthonossá teszi, ott volt ugye a mamámék lakása a nyóckerben, meg minden, meg van erkély, meg park is a közelben, meg tök jó árban van, és a lényeg, hogy rendet tartsak, mert a srác nem takarít (persze, persze, mindig felmosom magam után a padlót, a tisztaság mintaképe vagyok), másnap 18-kor találkozunk...

Aztán délben írt, hogy az első embernek nagyon tetszett az albérlet és ki is vette szóval sorry not sorry.

Akkor rávágtam az asztalra egyet. A munkahelyen is látták rajtam, hogyha épp bajom volt. De hogy nem lett volna, amikor hallottam a rémtörténeteket, meg egyébként is, ez már a 3. visszautasítás, úgy, hogy nem is találkozott velem az ember, és amúgy is milyen már, hogy némelyik albérlő rögtön odaadja az elsőnek, némelyik meg hetekig válogat, és miért nem tudok kifogni egy olyat, aki engem választ, vagy miért nem vagyok olyan, mint Csen, aki odaáll és hohó kisanyám, vagy odaadod most vagy megyek tovább és csá.

Na, majd egyszer – gondoltam.

Később határozottabbá váltam, de azzal se mentem semmire, mert pont olyan embereknél voltam határozott, akiknél fölösleges volt erőlködni. Újra meg újra csak a falba ütközés.

itt most ilyen futós képek vannak, bár ezt a képet fogalmam sincs, hogy csináltam

Jött Anglia, egy moldvai lányzóval már lebeszéltük, hogyha visszajöttem, látogassam meg az ő kiadó szobáját Kobilisyben. Egyike voltam azoknak, akik először írtak neki, ezért volt olyan rendes, hogy nem adta ki az első jöttmentnek, mint ahogy Julia tette... oké, legalább van miért hazajönni:)

Közben több sráccal is egyezkedtem, megígérték, jeleznek, ha Angliám után még aktuális lesz a lakótárskeresésük, satöbbi, persze nem írtak, én viszont folyamatosan írogattam már a standard szövegemet magamról. Körülbelül így hangzott... na jó, nem körülbelül, kimásoltam egyet. Különböző variánsokkal kell ezt elképzelni, pl. ha macskás, I like cats, ha nemdohányzót keresnek, akkor I do not smoke (ezek amúgy kb. mind igazak, szóval)...

„Dear Kae, i am writing to you as I would be really interested in the offer related to the room in Zizkov. I am Hungarian, 26 years old, working in Prague since September as a customer advisor and I plan to continue living here for at least 6 months, rather 1 year. I studied English at the university in Budapest and I like writing, sports, food really much and I play the guitar. essentially I am a quiet flatmate who is said to be reliable but funny, honest by my friends. I live currently in Holesovice, but I will need to move out soon due to the owners moving in. Please, let me know if you think you consider me as an optional flatmate and the room is still available. I really like the style of it too:). Thank you very much anyway for your reply, whatever that would be and wish you the bests, Dora:)”

Senki se mondja, hogy nem jó leírás.

!

No de Libenbe keresett egy csaj lakótársat, 2 macska mellé.

Néhány nap kuss után elkérte az e-mail címemet, mondván, küldött egy kitöltendő űrlapot, nagyon sokan jelentkeztek, muszáj valahogy szűrnie az embereket.

• Can you stand cat hair on your things?

• Do you feel easily gross by animal fluids?

• In a scale to 1 to 5, where 1 is “a total mess” and 5 is “i can’t stand unclean flat”, how would you consider yourself?

Na, mondom, ennyi vót.

Kobilisyben

Röhögtünk egyet a kollégákkal, lehúztam a sörömet és mentem Kobilisybe. Közel volt Dámék lakásához. Úgy gondoltam, szimpatikus vagyok a csajnak (már megint elbíztam magam :D). A szoba bútorozatlan, 9.000 CZK-ba fájt volna (és akkor még plusz a bútorok, de ott még szekrény, ágy se volt). A kilátás viszont priceless, láttad egész Prágát, mert pont a hegyoldalon állt a ház. Így este rohadt jól nézett ki, ültem volna az ablakban egész nap, bámulva a várost. Emeletes lakás volt, felül két szoba, fürdő, alul konyha meg WC. Oké, még azért jönnek emberek, de értesítelek.

Értesített is jó pár nap múlva, hogy nem. 4. visszautasítás. A letérdelésnél még azért nem tartottam, és volt időm, de kb. ekkorra jöttem rá: nem számít semmit, mennyire jól dumálsz az illetővel. 

Ahogy Zsömi mondta, és ahogy van tényszinten is: nem te választasz lakást, a lakás (bérlő/főbérlő) választ téged...

Libenben