Maga hajadon?

Nehéz írni az elmúlt hetekről, úgyhogy pár dolgot kiragadok belőle.

A héten egyébként egész végig dolgoztam. Úgy értve, hogy reggel, aztán elmentem munkába, aztán este...

Múlt hétvégén pedig Budapesten jártam, az még rohanósabb volt, mint itt az élet Prágában. Igaz, itt csak az ujjaim rohantak a billentyűzeten.

De kezdjük az elején. Vagy hol is?

smog is in the air...

Néhány kép segítségével felidéztem, hogy legutolsó írásaim óta mik történtek.

Kép nélkül elárulhatom a szombat (NOV4) esti hajós vacsora eredményeit és tanulságait. Pat óvóbácsinak tanult, Dámmal feleztünk egy (igazából 4 darab volt) söröskrémsajtos-áfonyalekváros amerikai palacsintát, Kámi 6 éve él Prágában, de őt sose lökdösik (azóta kiderült, hogy mégis, pl. egy öreg néni akarta feltuszkolni a villamosra, de Kámi megmondta a magáét, így a néni csendben maradt), a volt team leaderem végül egy ajándékot se kapott (emlékeztek talán, hogy ajándék után kutatva elvesztünk a Paliban, a fő bevásárlóközpontban). Viszonylag hamar leléptünk egy páran.

A bejegyzés írása közben készülnek a képek effektálásai, így tudok időrendben haladni:)

Legjobb, hogy eszembe jutott, hogy vasárnap (NOV5) Attilával elmentünk cipőt venni, de nem sikerült, bementünk-kijöttünk. Tipikus, cipőt vásárolni utáló viselkedés. Előtte még jó nagyot tanyáltam a macskakövön, mai napig megvan a heg a tenyeremen :D Attila drágakaját vett már megint, én ettem egy drágagombóc fagyit. Kicsit egyébként fájt a torkom, de aztán hamar elmúlt, hogy bevettem Coldrexeket. Ezen kívül bementünk az Albertbe és jól bevásároltunk. Ezt úgy értsétek, hogy én abból a maradék kis pénzemből vettem csokikat, majd Attila segítségével még vettem pár dolgot, fentebb látható, amit viszont nem vettem meg például.

Ezen a délutánon, illetve néhány Magyarországon készült képeim lentebb láthatóak majd. Oda fogok bevágni ilyet, ahol éppen már elkélne egy kép, túl sok a szöveg, figyeljetek :D infó: a prágaiak egy hosszabb sétám alatt készültek, amikor is szándékomban állt alacsony túra-tűrőképességi srácoknak való útvonalak felfedezésére (azóta ez pihen, és holnap más a program, úgyhogy majd jövő héten folytatom). Kellett volna kesztyűt vinnem. A budapestiek pedig futásom alatt.

Egyelőre még egy rendkívüli munkába meneti kép.

nem hotel

Valszeg nem volt időm készíteni képeket erről a hétről. Úgyhogy akkor folytassuk a csütörtökkel (NOV9), egy eseménydúsabb nappal. Az újak egyébként munkába álltak már. Jó, hogy én is tudok nekik néha valamit mondani, ha kérdeznek:) 

Dáv aznap is körbekérdezett mindenkit, sör, sör? Mi Dámmal nemet mondtunk, mi mentünk kiállításra. Ingyenes kiállítás a Rudolfinumban, ahol mosógéptornyot, szemétből készült képeket láttunk, illetve egy zenegépen lejátszottuk a Yoyoyo c. „a világ legrosszabb jódli száma” dalt. Megérte. Beugrottunk a lakhelyem melletti sörözőbe, ahol ettünk is ittunk is röhögtünk is, 11 után távoztunk is. Ez olyan középkor-szerű hely volt ahol kb. annyit se mondtunk, hogy beer, a pasas már hozta is.

Pénteken (NOV10) aztán nem annyira láttam ki a szememen, de aznap még munka után azért elugrottunk a Globusba is, sokadmagunkkal. :D és igen, utazásom előtt. Képzelhetitek, másnapra az egész éjjeli kukanyikorgást hallgatva mennyire voltam kipihent. Még ha végtelenítettre is állítottam be a Fix You-t, az se segített. Többet nem utazom vonattal. Talán 1 órát azért aludtam.

Izgatott voltam, hogy Budapesten lehetek, sógorom jött értem meg a Borsika, kaptam kávét is. Hazacipeltek, majd pakoltam, satöbbi. Nem volt sok időm. Főleg, hogy az időm felében zabáltam, tiramisut :D  

szombatesti

A hétvége nagyjából erről szólt: hurka, tiramisu, csirkehús, mézes-sós-fahéjas mandula, kávés müzli, avokádó, kapribogyó, melegszendvics, Margot csoki (!), nápolyi (!!!), rizskók, rétes, máj...

Csoda, hogy nem dobtam ki a taccsot. Azért szombaton elmentem még nővéremékkel egy meccsre, ahol Bibiék csapata, az Érd-Honvéd verte az Alfát majdnem 30-al. Ez vízilabda, ha valakit érdekel! :D régen Bibi is az Alfában volt, de aztán leigazolták. Szegény Alfások elalszanak a meccs közben, vagy rosszul lesznek, vagy egyáltalán még úszni se tudnak.

cukik

Utána siettem vissza, de közben egy automatában találtam 300 Ft-ot, amikor jegyet vettem. A tömegközlekedés nem hiányzott. Jó sokan voltak, lévén szombat, gondolom a piacosok... :P villámgyors öltözés, még egy kis tiramisuzaba, aztán irány a város. Még előtte Enna közölte, hogy késni fog, de most akkor megyünk-e egyáltalán, ezen mulattam, aztán megérkeztem a Staroba és már csak elég volt rám néznie a pincérnek, tudta, ki vagyok: Fekete Ibolya! :D

Az agyamat beárnyékolta az egóm aznap este sajnos, főleg a második felében. Azóta egyébként kitörtem belőle, már nem annyira érdekel a dolog. Rájöttem, vannak fontosabb dolgok. Jó, érdekel, vissza-vissza térek az álmodozásaimhoz, a gondolataimhoz, amiktől inkább meg akarnék szabadulni, mert csak elveszik az időmet. Azért mégis, van, amit nem tudunk befolyásolni olyan nagy erőszakkal.

Elég sokat nevettünk meg beszélgettünk, örvendtünk, hogy Oszvalda (na jó, bocsi, akkor Orsi :D) megírta a szakdogáját, sajnálkoztunk, hogy Enikőüüü nem tudott eljönni, megbeszéltük a decembert meg a januárt is. Mert januárban jönnek! Éljen!:)

Alább egy ritkaszar kép, hála a telefonomnak, de nem akartam őket úgy kipakolni ide, hogy aztán megsértsem a személyes jogokat.

Beütött a krach: gépelés munka. Mondhattam volna nemet, de hát, tudok nemet mondani? Főleg egy ilyen 10 órás melóra. Meg kell tanulnom nemet mondani. Most már ugye egy héttel később van és reggel befejeztem a munkát...

Így a vasárnap (NOV12) először is futásról szólt. Még mindig ott volt az a graffitti, ami legutóbb, mikor arra jártam. Eléggé művészi, ritka alkotás arrafelé, ahol még a madár se jár, csak a ló, mivel közel van egy lovardához. Ugye, ez az, amerre futni szoktam.

Dolgoztam, majd elmentünk a mamához enni. Nagyon aranyos volt a mama, nagyon hiányzott, burgundinak hívta a bulgurt. Nővéremékkel már nem tudtam találkozni, Szandit is lemondtam, amiért itt is elnézést kérek, publicly :D közben ugye folyamatosan ment a pakolás, rendezkedés. Sajnáltam nagyon, hogy Vikim nincs jól, de azt hiszem, rosszabb lett volna, ha még őt is lemondom. Decemberre őt is beütemeztem, ez egész biztos. Szeretlek Viki és Luki:) és még mindig vannak, akiknek nem válaszoltam. Nekik ezúton is sziasztok, és fogok válaszolni!!!

Másnap, azaz hétfőn (NOV13) gördülékenyen folyt az ügyintézés. Lett személyim, lakcímem, bankkártyám, mindez kevesebb, mint 1 óra alatt:) 

:D

Észrevettem, hogy nyitottabb lettem, mint voltam, szóba elegyedtem az OTP nyitásra várakozókkal, lazábban kezeltem az okmányirodás nőt is, meg mindent. Szuper érzés volt. Utána haza, és indulás lassan. Az úton Demjént énekeltünk, átkoztuk az autópályát, a drága kávét (a benzinkúton, szóval max anyám átkozta). Megérkeztünk délután 3-ra, egyébként ahhoz képest, hogy mennyit szoktunk anyámmal veszekedni, jó roadmovie volt.

De hogy milyen hideg lett Budapesthez képest... de itt mindig hidegebb van.

 
Érkezés után futottunk egy kört a csomagokkal és a ki-bepakolással, például elküldtem anyámat úgy a többi csomagért, hogy nem nyitottam ki a szobám ajtaját, aztán anyám 10 perc múlva felhívott, hogy hol kell kiszállni a liftből, mert most valami garázsban van. Na, sebaj. Végül nem találtunk parkolóhelyet, csak éjszaka is fizetőset, de úgy voltam vele, mindegy most már. Keresztül a sáron, gitárral, kit érdekel. A pakolás sokáig tartott, de elgyalogoltunk a helyre, ahova foglaltam: Lokál, persze, csak sajnos prágai sonka nem volt, anyám csalódottságára. Kárpótolnom kell mindenképp, ha legközelebb erre jár. Rántott sajtot evett, ami nem annyira nyerte el a tetszésem, mint a 3 darab virsli sem. Finomnak finom volt, de semmi extra. Nagyon ízlett viszont a szűretlen barna Kozel. Az valami mennyei. Anyám lealkoholistázott, de azért elvoltunk.

anyám

Azon kesergett, nem fog tudni aludni, erre 8-kor kidőlt, végighorkolta az egész éjszakát, én 11-ig gépeltem, aztán meg hallgattam, ahogy horkol :D

Másnap reggel a parkolóőr megkérdezte: home? My mother goes home, I live here, mondtam lazán. Ugye elvitt a munkába, de kicsit aggódtam érte, a GPS beszélőkéje, Andrea nevezetű hölggyel nem jött ki túl jól idefele úton is. Végül sikeresen hazatalált.

Kezdődött a munkakálvária, ami egészen mostanáig tartott. Tényleg úgy kell érteni, hogy hajnalban kelés, gépelés, aztán munka, aztán haza, majd gépelés este 11-ig, majd hajnalban kelés...

De vége. Na jó, még van egy kis javítás, de eleve hétfőt mondtam nekik határidőnek. Nagyon-nagyon siettem. Miért is? Ma mentem volna Karlovy Varyba, amit lemondtam a munka miatt.. ehelyett elmentem futni (akkor még sütött a nap). Még nem ebédeltem. A héten ugye rendesen tudtam kajálni, finom darált húsos zöldséges kotyvalékot.

ez már pálinka lesz

Kiemelném a héten azt a hívásomat, amiben kólára hívtak, Dórikának, drágának, majd közölte a pasi, hogy inkább kiskutyákról szeretne velem beszélni, majd az anyja tündérkézett, aztán mondta, hogy anya, ne tartsd fel a Dórikát, ilyenkor már rég moziban kéne lennie a barátjával. És azért még megkérdezte: maga hajadon? :D

Még egy funfact: megkaptam a cseh bankkártyám, viszont a HR elcseszett valamit, ezért, bár mindenki megkapta szerdán a fizut, én nem, én csak hétfőn fogom megkapni...

A mai napon elugrok azért sörözni, hogy kipihenjem a fáradalmakat, miután kijavítottam a dokumentumokat. És megkérem, hogy most hagyjanak legyen kedvesek békén... legalábbis, ha akarják, hogy dolgozzak, NEM, NEM, NEM! A többiek egyébként erotika kiállítás felé vették az irányt. Tegnap steakeztek, nekem már elegem volt abból, hogy mindenki eltart, a HR elcseszi, úgyhogy egy személyre szorítkozom mostantól, akinek eleve tartozom már. De akkor legyen egy ember. Attilát még kifizettem, úgyhogy nem ő az :D 

elárulom, hogy ez budapesti ősz, mert lehetne prágai is...

Holnap csatlakozom Attilához és haverjához prágai városnézésre. Nem tudom, hogy ki fog nekem fizetni kaját. Talán a magyar kártyámat fogom használni. Györgyi is megszívta amúgy, még mindig nincs bankkártyája. Elátkoztak minket pénzügyileg. A buszjegyet szerencsére le lehetett mondani, jól jön az majd Drezdába.

Ezen kívül megyek a számítógépes tréningre jövő hét után. Nem tudom, ha nekem egy nő próbálna segíteni egy ilyen komoly gép problémamegoldásában, nem hinném el, hogy ért hozzá. Így nemcsak magamban kell megtalálni a bizalmat, hanem még a kollektív sztereotípiát is le kell döntenem :D

Most ebédelni fogok, aztán pedig ugye befejezem a melót. És előveszem a gitárt... :)

Végre!

Ja, és hogy milyen volt Budapesten? Nem tudom megfogalmazni. Furcsa is, jó is, de idegen is. Igen, idegen. Még mindig nem tudom, hol az otthonom, talán mindkettő, talán egyik sem, talán ott, ahol a barátaim (akkor a Staro, a Globus is az otthonom pölö). Honvágyam nincs. Ember, vagy barát, vagy családvágyam van. :D ha mondhatok ilyet.

Januárban megyek Londonba is:) már megvettem a repjegyeket. Kicsit félek. Karácsonykor pedig munka lesz, hétfőn is, kedden is. Majd bekapcsolom a Skype-ot december 24-én.. :|

Boldog Karácsonyt! Ahogy az egyik új lány mondta tegnap egy ügyfélnek :D 

Igyekszem legközelebb jövő héten írkálni. A végére még egy kis ego.

láb