No joy

Ellenkezőleg, van joy. Ezt a kifejezést arra használjuk, ha nem sikerült egy troubleshooting step.

Most speciel az, hogy hétvégén posztoljak, pedig volt rá időm. Csak épp elég sok mindent csináltam. Így is vannak képek, amik a hétvégéhez kötődnek, és nem töltöttem fel még őket. Egyelőre amúgy is úgy néz ki, nem megyünk Drezdába, lesz időm, és tényleg ezzel fogom tölteni, hogy leírom, mik is történnek. Igyekezni fogok, na. Szandival, Ernával meg Skype-olunk, oké? :D

De ma kezdődött a számítógépes tréning, és 9-től 18-ig vagyunk, ami nagyon rossz beosztás... az utolsó egy órában ugyanis semmire se vagyok képes figyelni.

Úgyhogy íme a múlt hét képei és ami róluk eszembe jut:)

Szombat este. Sörözés Dámmal, belga sör. Tudom, tudom... utána Dám által vett sótlan, ecetmentes fish and chipset kóstoltam. Szóval szuper program volt mindent összevetve :D

Vasárnap elvittem Dudit, Attila barátját és Attilát a Dámmal megtekintett kiállításra. Persze most se csináltam képet sok mindenről, mint első alkalommal se. Valahogy nem jutott eszembe. Ha elég jól elvagyok, sose jut eszembe fotót csinálni. Na ez nem azt jelenti, hogy az előző sörös képnél unatkoztam:)

 Ideges fa nyugalmi állapotban.

Annyira fáztam a városnézésben, még esett is, hogy elindultam haza a Loretától. A második képen érdemes megfigyelni a fej alakú virágtartókat.

Reunion később Dudiékkal, már a kiállítás után, UV-fényes minigolfpályán:)

Ahol jengázni is lehetett!

Ezt a tejszínes-epres desszertet a lakótársam, Márti vette nekem, nagyon kedvesen. Még a hétvége fényeit idézi :D pedig ez hajnalban készült már. Azóta vettem vanílialikőröset is, de még nem kóstoltam. Pisztáciás Termixet viszont igen, isteni volt. Szárítottbanán függő is lettem, úgyhogy többet nem veszek. Patnak hála pedig gumicukrokat eszem, de már leállítam vele. Most ugye két hétig alig fogok velük találkozni...

Kínaiban vásárolt limited edition. Több darabban fogyasztottam el. Talán hétfő esti kapás. Egyébként rumos-banános csokoládé...

Késésben voltam a munkából (nem késtem el így sem, de én így hívom, ha 10 perccel később indulok el, mint szerettem volna), de azért ezt lefotóztam. Vltavská, úton a metró vagy villamos felé.

Csütörtökön és pénteken is söröztünk. Mindkét alkalom viccesen, jókedvűen sikerült. Ez az egyik este után készült, már az "utcámba". Aznap este lett egy korsóm, hokimeccsnézést terveztünk, forralt bor is volt az asztalunkon, bár énelőttem sör, az hótziher. A törzshelyet, a Globust látogattuk meg.

Szombat reggeli futásom, Stromovka park.

Vasárnap reggeli futásom, Troja. De lehet, hogy ez is szombati. A többit egyelőre homály fedi, ezért arról nem is írnék. Csak néhány random tényt, ami most eszembe jut.

A kápó, amit vásároltam, túl rövid, így nem tudom használni...

A fizut végül csak szerdán kaptam meg (22-én). De legalább megkaptam.

A vonatos sörözőbe 1000 forintért kaptam néhány karika kolbászt, soha többet nem kérek ott ilyesmit :D

Elfogytak a jegyek a Noel Gallagher koncertre. Kénytelen leszek Amszterdamba vagy Brüsszelbe menni miatta. Minél előbb el kéne döntenem, hova..:)

De a végére még egy kép, ami 2016. január 31-én készült, Lukrécia születésének napján. A 2. évforduló még arrébb van, viszont ma ünnepli születésnapját drága Viki, innen is nagyon sok puszit küldök neki és nagyon szeretem.

Maga hajadon?

Nehéz írni az elmúlt hetekről, úgyhogy pár dolgot kiragadok belőle.

A héten egyébként egész végig dolgoztam. Úgy értve, hogy reggel, aztán elmentem munkába, aztán este...

Múlt hétvégén pedig Budapesten jártam, az még rohanósabb volt, mint itt az élet Prágában. Igaz, itt csak az ujjaim rohantak a billentyűzeten.

De kezdjük az elején. Vagy hol is?

smog is in the air...

Néhány kép segítségével felidéztem, hogy legutolsó írásaim óta mik történtek.

Kép nélkül elárulhatom a szombat (NOV4) esti hajós vacsora eredményeit és tanulságait. Pat óvóbácsinak tanult, Dámmal feleztünk egy (igazából 4 darab volt) söröskrémsajtos-áfonyalekváros amerikai palacsintát, Kámi 6 éve él Prágában, de őt sose lökdösik (azóta kiderült, hogy mégis, pl. egy öreg néni akarta feltuszkolni a villamosra, de Kámi megmondta a magáét, így a néni csendben maradt), a volt team leaderem végül egy ajándékot se kapott (emlékeztek talán, hogy ajándék után kutatva elvesztünk a Paliban, a fő bevásárlóközpontban). Viszonylag hamar leléptünk egy páran.

A bejegyzés írása közben készülnek a képek effektálásai, így tudok időrendben haladni:)

Legjobb, hogy eszembe jutott, hogy vasárnap (NOV5) Attilával elmentünk cipőt venni, de nem sikerült, bementünk-kijöttünk. Tipikus, cipőt vásárolni utáló viselkedés. Előtte még jó nagyot tanyáltam a macskakövön, mai napig megvan a heg a tenyeremen :D Attila drágakaját vett már megint, én ettem egy drágagombóc fagyit. Kicsit egyébként fájt a torkom, de aztán hamar elmúlt, hogy bevettem Coldrexeket. Ezen kívül bementünk az Albertbe és jól bevásároltunk. Ezt úgy értsétek, hogy én abból a maradék kis pénzemből vettem csokikat, majd Attila segítségével még vettem pár dolgot, fentebb látható, amit viszont nem vettem meg például.

Ezen a délutánon, illetve néhány Magyarországon készült képeim lentebb láthatóak majd. Oda fogok bevágni ilyet, ahol éppen már elkélne egy kép, túl sok a szöveg, figyeljetek :D infó: a prágaiak egy hosszabb sétám alatt készültek, amikor is szándékomban állt alacsony túra-tűrőképességi srácoknak való útvonalak felfedezésére (azóta ez pihen, és holnap más a program, úgyhogy majd jövő héten folytatom). Kellett volna kesztyűt vinnem. A budapestiek pedig futásom alatt.

Egyelőre még egy rendkívüli munkába meneti kép.

nem hotel

Valszeg nem volt időm készíteni képeket erről a hétről. Úgyhogy akkor folytassuk a csütörtökkel (NOV9), egy eseménydúsabb nappal. Az újak egyébként munkába álltak már. Jó, hogy én is tudok nekik néha valamit mondani, ha kérdeznek:) 

Dáv aznap is körbekérdezett mindenkit, sör, sör? Mi Dámmal nemet mondtunk, mi mentünk kiállításra. Ingyenes kiállítás a Rudolfinumban, ahol mosógéptornyot, szemétből készült képeket láttunk, illetve egy zenegépen lejátszottuk a Yoyoyo c. „a világ legrosszabb jódli száma” dalt. Megérte. Beugrottunk a lakhelyem melletti sörözőbe, ahol ettünk is ittunk is röhögtünk is, 11 után távoztunk is. Ez olyan középkor-szerű hely volt ahol kb. annyit se mondtunk, hogy beer, a pasas már hozta is.

Pénteken (NOV10) aztán nem annyira láttam ki a szememen, de aznap még munka után azért elugrottunk a Globusba is, sokadmagunkkal. :D és igen, utazásom előtt. Képzelhetitek, másnapra az egész éjjeli kukanyikorgást hallgatva mennyire voltam kipihent. Még ha végtelenítettre is állítottam be a Fix You-t, az se segített. Többet nem utazom vonattal. Talán 1 órát azért aludtam.

Izgatott voltam, hogy Budapesten lehetek, sógorom jött értem meg a Borsika, kaptam kávét is. Hazacipeltek, majd pakoltam, satöbbi. Nem volt sok időm. Főleg, hogy az időm felében zabáltam, tiramisut :D  

szombatesti

A hétvége nagyjából erről szólt: hurka, tiramisu, csirkehús, mézes-sós-fahéjas mandula, kávés müzli, avokádó, kapribogyó, melegszendvics, Margot csoki (!), nápolyi (!!!), rizskók, rétes, máj...

Csoda, hogy nem dobtam ki a taccsot. Azért szombaton elmentem még nővéremékkel egy meccsre, ahol Bibiék csapata, az Érd-Honvéd verte az Alfát majdnem 30-al. Ez vízilabda, ha valakit érdekel! :D régen Bibi is az Alfában volt, de aztán leigazolták. Szegény Alfások elalszanak a meccs közben, vagy rosszul lesznek, vagy egyáltalán még úszni se tudnak.

cukik

Utána siettem vissza, de közben egy automatában találtam 300 Ft-ot, amikor jegyet vettem. A tömegközlekedés nem hiányzott. Jó sokan voltak, lévén szombat, gondolom a piacosok... :P villámgyors öltözés, még egy kis tiramisuzaba, aztán irány a város. Még előtte Enna közölte, hogy késni fog, de most akkor megyünk-e egyáltalán, ezen mulattam, aztán megérkeztem a Staroba és már csak elég volt rám néznie a pincérnek, tudta, ki vagyok: Fekete Ibolya! :D

Az agyamat beárnyékolta az egóm aznap este sajnos, főleg a második felében. Azóta egyébként kitörtem belőle, már nem annyira érdekel a dolog. Rájöttem, vannak fontosabb dolgok. Jó, érdekel, vissza-vissza térek az álmodozásaimhoz, a gondolataimhoz, amiktől inkább meg akarnék szabadulni, mert csak elveszik az időmet. Azért mégis, van, amit nem tudunk befolyásolni olyan nagy erőszakkal.

Elég sokat nevettünk meg beszélgettünk, örvendtünk, hogy Oszvalda (na jó, bocsi, akkor Orsi :D) megírta a szakdogáját, sajnálkoztunk, hogy Enikőüüü nem tudott eljönni, megbeszéltük a decembert meg a januárt is. Mert januárban jönnek! Éljen!:)

Alább egy ritkaszar kép, hála a telefonomnak, de nem akartam őket úgy kipakolni ide, hogy aztán megsértsem a személyes jogokat.

Beütött a krach: gépelés munka. Mondhattam volna nemet, de hát, tudok nemet mondani? Főleg egy ilyen 10 órás melóra. Meg kell tanulnom nemet mondani. Most már ugye egy héttel később van és reggel befejeztem a munkát...

Így a vasárnap (NOV12) először is futásról szólt. Még mindig ott volt az a graffitti, ami legutóbb, mikor arra jártam. Eléggé művészi, ritka alkotás arrafelé, ahol még a madár se jár, csak a ló, mivel közel van egy lovardához. Ugye, ez az, amerre futni szoktam.

Dolgoztam, majd elmentünk a mamához enni. Nagyon aranyos volt a mama, nagyon hiányzott, burgundinak hívta a bulgurt. Nővéremékkel már nem tudtam találkozni, Szandit is lemondtam, amiért itt is elnézést kérek, publicly :D közben ugye folyamatosan ment a pakolás, rendezkedés. Sajnáltam nagyon, hogy Vikim nincs jól, de azt hiszem, rosszabb lett volna, ha még őt is lemondom. Decemberre őt is beütemeztem, ez egész biztos. Szeretlek Viki és Luki:) és még mindig vannak, akiknek nem válaszoltam. Nekik ezúton is sziasztok, és fogok válaszolni!!!

Másnap, azaz hétfőn (NOV13) gördülékenyen folyt az ügyintézés. Lett személyim, lakcímem, bankkártyám, mindez kevesebb, mint 1 óra alatt:) 

:D

Észrevettem, hogy nyitottabb lettem, mint voltam, szóba elegyedtem az OTP nyitásra várakozókkal, lazábban kezeltem az okmányirodás nőt is, meg mindent. Szuper érzés volt. Utána haza, és indulás lassan. Az úton Demjént énekeltünk, átkoztuk az autópályát, a drága kávét (a benzinkúton, szóval max anyám átkozta). Megérkeztünk délután 3-ra, egyébként ahhoz képest, hogy mennyit szoktunk anyámmal veszekedni, jó roadmovie volt.

De hogy milyen hideg lett Budapesthez képest... de itt mindig hidegebb van.

 
Érkezés után futottunk egy kört a csomagokkal és a ki-bepakolással, például elküldtem anyámat úgy a többi csomagért, hogy nem nyitottam ki a szobám ajtaját, aztán anyám 10 perc múlva felhívott, hogy hol kell kiszállni a liftből, mert most valami garázsban van. Na, sebaj. Végül nem találtunk parkolóhelyet, csak éjszaka is fizetőset, de úgy voltam vele, mindegy most már. Keresztül a sáron, gitárral, kit érdekel. A pakolás sokáig tartott, de elgyalogoltunk a helyre, ahova foglaltam: Lokál, persze, csak sajnos prágai sonka nem volt, anyám csalódottságára. Kárpótolnom kell mindenképp, ha legközelebb erre jár. Rántott sajtot evett, ami nem annyira nyerte el a tetszésem, mint a 3 darab virsli sem. Finomnak finom volt, de semmi extra. Nagyon ízlett viszont a szűretlen barna Kozel. Az valami mennyei. Anyám lealkoholistázott, de azért elvoltunk.

anyám

Azon kesergett, nem fog tudni aludni, erre 8-kor kidőlt, végighorkolta az egész éjszakát, én 11-ig gépeltem, aztán meg hallgattam, ahogy horkol :D

Másnap reggel a parkolóőr megkérdezte: home? My mother goes home, I live here, mondtam lazán. Ugye elvitt a munkába, de kicsit aggódtam érte, a GPS beszélőkéje, Andrea nevezetű hölggyel nem jött ki túl jól idefele úton is. Végül sikeresen hazatalált.

Kezdődött a munkakálvária, ami egészen mostanáig tartott. Tényleg úgy kell érteni, hogy hajnalban kelés, gépelés, aztán munka, aztán haza, majd gépelés este 11-ig, majd hajnalban kelés...

De vége. Na jó, még van egy kis javítás, de eleve hétfőt mondtam nekik határidőnek. Nagyon-nagyon siettem. Miért is? Ma mentem volna Karlovy Varyba, amit lemondtam a munka miatt.. ehelyett elmentem futni (akkor még sütött a nap). Még nem ebédeltem. A héten ugye rendesen tudtam kajálni, finom darált húsos zöldséges kotyvalékot.

ez már pálinka lesz

Kiemelném a héten azt a hívásomat, amiben kólára hívtak, Dórikának, drágának, majd közölte a pasi, hogy inkább kiskutyákról szeretne velem beszélni, majd az anyja tündérkézett, aztán mondta, hogy anya, ne tartsd fel a Dórikát, ilyenkor már rég moziban kéne lennie a barátjával. És azért még megkérdezte: maga hajadon? :D

Még egy funfact: megkaptam a cseh bankkártyám, viszont a HR elcseszett valamit, ezért, bár mindenki megkapta szerdán a fizut, én nem, én csak hétfőn fogom megkapni...

A mai napon elugrok azért sörözni, hogy kipihenjem a fáradalmakat, miután kijavítottam a dokumentumokat. És megkérem, hogy most hagyjanak legyen kedvesek békén... legalábbis, ha akarják, hogy dolgozzak, NEM, NEM, NEM! A többiek egyébként erotika kiállítás felé vették az irányt. Tegnap steakeztek, nekem már elegem volt abból, hogy mindenki eltart, a HR elcseszi, úgyhogy egy személyre szorítkozom mostantól, akinek eleve tartozom már. De akkor legyen egy ember. Attilát még kifizettem, úgyhogy nem ő az :D 

elárulom, hogy ez budapesti ősz, mert lehetne prágai is...

Holnap csatlakozom Attilához és haverjához prágai városnézésre. Nem tudom, hogy ki fog nekem fizetni kaját. Talán a magyar kártyámat fogom használni. Györgyi is megszívta amúgy, még mindig nincs bankkártyája. Elátkoztak minket pénzügyileg. A buszjegyet szerencsére le lehetett mondani, jól jön az majd Drezdába.

Ezen kívül megyek a számítógépes tréningre jövő hét után. Nem tudom, ha nekem egy nő próbálna segíteni egy ilyen komoly gép problémamegoldásában, nem hinném el, hogy ért hozzá. Így nemcsak magamban kell megtalálni a bizalmat, hanem még a kollektív sztereotípiát is le kell döntenem :D

Most ebédelni fogok, aztán pedig ugye befejezem a melót. És előveszem a gitárt... :)

Végre!

Ja, és hogy milyen volt Budapesten? Nem tudom megfogalmazni. Furcsa is, jó is, de idegen is. Igen, idegen. Még mindig nem tudom, hol az otthonom, talán mindkettő, talán egyik sem, talán ott, ahol a barátaim (akkor a Staro, a Globus is az otthonom pölö). Honvágyam nincs. Ember, vagy barát, vagy családvágyam van. :D ha mondhatok ilyet.

Januárban megyek Londonba is:) már megvettem a repjegyeket. Kicsit félek. Karácsonykor pedig munka lesz, hétfőn is, kedden is. Majd bekapcsolom a Skype-ot december 24-én.. :|

Boldog Karácsonyt! Ahogy az egyik új lány mondta tegnap egy ügyfélnek :D 

Igyekszem legközelebb jövő héten írkálni. A végére még egy kis ego.

láb

Haverok, buli, Pilsner

"A Valóságban nincsenek események; nincs kezdet, és nincs vég. A vászon csendes, mozdulatlan, és nem zavarja a rávetített film."

David Hawkins

_______________________________________________

Vasárnap, hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat.

A napok, a beszélgetések összefolynak, a magyarszeretteknekválaszolgatások, anyámfelhívások eltolódnak.

Vasárnap

Az IKEÁ-ba rándultunk Attilával. Egész hétvégén siralmas idő volt. 8 körül kisütött a nap. 9-re volt megbeszélve a találkozó. Na, de jó, akkor átgyalogolok Florencig.

A szélvihar levitte a fejemről a sapkámat, az újat, amiben egyébként is úgy nézek ki, mint Utcaseprő Beppo, de sajnos sikerült úgy kapnom utána, hogy nem repült le a hídról.

Megebédeltünk először is, húsgolyó satöbbi, magyar áron.

 
Még egy ilyen határozott embert, mint én, azt hittem, nem találok, de amikor Attila 10 perce azon gondolkodik, melyik szárítót vegye, és én sem tudok neki segíteni, rájövök, hogy sikerült :D

A szárító celofánostul vitorlaként működött. Én hámozót vettem Mártinak, magamnak meg olyan létfontosságú dolgokat, mint a süti illatú gyertya, illetve művirág. 

Attila hazament, én pedig bementem a Fekete Híd bevásárlóközpontba. Szerencsére a Forever 21-ben nem találtam 10.000 Ft értékért (amennyim nem is volt) rohadt jó ruhákat, így átrándultam a Tigerbe, ahol újabb félórát töltöttem teljesen feleslegesen. Mindenesetre utána a Globusban – ami egy kocsma is, meg egy szupermarket is – vettem pl. szárított banánt, Pikaot többek között.

Ezek után répatortázni szerettem volna. 10 perc sorban állás után veszem észre, hogy megvették az utolsó szeletet. Nem érdekel, akkor is lesz répatortám. Elmentem a Sokolovskára. Ott volt, hazavittem, a felét megettem.

Ne kérdezzétek, mit csináltam a nap második felében, fogalmam sincs. Éjjel egy körül aludtam el.

De ez volt az az este, hogy rákattantam a Perfect Places-re Lorde-tól, kövezzetek meg.

Hétfő

A répatorta (piakoval felturbózott) második felét hétfő reggel vettem meg. Morfondíroztam, induljak-e el futni. A héten csak egyszer voltam. Végül kihagytam. Irány a nagykövetség.

A nagykövetségre A1-el mentem, a team leaderemmel. Nagyon jót dumáltunk, miközben nagy nehezen eljutottunk a szakadó esőben a helyre, ahol is nem tudtuk elkészíttetni az útlevelet, vissza kell mennem november 7-én. Mivel nem volt nálunk euró.

Háromnegyed 11-re be is értünk a melóhelyre, előtte még meghívott egy kávéra. Ott verőfényes napsütés fogadott.

Este hiába akartam hazamenni aludni, vagy már fogalmam sincs, mit csinálni, végérvényesen kiderült, hogy a hétfő az új péntek. A csapat néhány tagja sörözni indult, Iki 1 sör után elhúzott, így egyedül maradtam, mint lány. Később Attila is lelépett, a pénzelőm, aki fizetett nekem két sört. Az utolsó söröm kifizetése Vidre maradt. Nem tudom, ő róla írtam-e már. Vid és Pád között ülök ekkor még, ugye. Nem baj. Jófejek a srácok. Gabika, Dám, Ocó van még jelen, ha volt is még valaki, elnézést tőle utólag. Azért 10-re már otthon voltam. Korán kell kezdeni itt ahhoz, hogy ennyi elég legyen.

Ha belegondolok utólag, nem tudom, hogy bírtam 3 sört úgy, hogy nem ettem előtte semmit.

ezt ne igyon senki, mert borzalmas

Kedd

A kedd nem lehetett túl emlékezetes. Talán Vid feje és bevérzett szemei, ahogy közli, ők még utána beültek a Hárfába viszkizni. Attilától ismét kölcsönkértem, most már nagyobb összeget. Szuper. Nem baj, nem akarok éhezni már. Így is salátát eszek meg szárított banánt, meg szőlőt esetleg, ami van, és úgy nézek ki, mint egy siralom. Jó vékonynak lenni, de éhezni nem.

Vltavská

Jazz koncert? Nem mentem. Betett egy hívás, ami lelombozott. Napközben gépelő munkát ígértek. Ezzel kezdődött háromnapos esti-hajnali gépelésem meló előtt, után. Nem bántam egyáltalán ettől még. Pat nagyon kedves, megköszöntem neki, hogy ennyit segít és támogat. Írta, hogy már a csapat tagja vagyok, s szeretné, ha jól érezném magam a munkában is.

Befizettem a Raiffeisenben a 30 eurót, amire adott pénzt a HR.

Szerda

November 1-je, szinte szünnap volt, de mi persze dolgoztunk. Többnyire labdáztunk, röhögőgörcsöt kaptunk Lezli fitt okosórájától, ami berezgett neki zuhanyzás közben, hogy gyorsabban, gyorsabban, te valami dinamikus mozgást végzel. Aztán én röhögtem úgy, hogy mondtam, tuti nálam is berezegne.

ezt lehet, hogy nem ezen a héten ettem

Először volt egy elveszett hívásom, ami letaglózott. Ez azt jelenti, hogy nem veszed fel, nem figyelsz oda. Hát, igen. Labdáztunk, mondom.

Cserébe megkaptam egy 90 perces hívást, ahol fordítanom kellett. Utána egy kis coaching, ami bőven elkezdődött már a hívásom alatt. Sajnos még mindig vannak homályos foltok. De ahogy Pat mondta, az ügyfél nem tudja, hogy mi nem tudjuk. Újra jöttek az újlányok, ismét egy munkaszüneti napon, talán egy hívásuk, ha volt.

Csütörtök

Csütörtökről néhány konkrét dolog maradt meg. Például hogy sikerült több mint 6 órát aludnom.
Este bekövetkezett az ültetés. Pat és A1 közé kerültem. 

csakúgy

Estére még maradt gépelésem, de elmentem a srácokkal a volt team leadernek, aki még engem interjúztatott, ajándékot venni. Már megint én egyedül, mint csaj, plusz 5-6 srác, Lezli vezetésével, olyanok voltunk, mint egy osztálykirándulás. Főleg ugye az ültetés utána releváns ez a hasonlat :D bejártuk az egész Palladiumot, az összes emeletet, mint egy marhacsorda, aztán Attila, Dám meg én elvesztünk egy ponton, mikor a többiek eltűntek, aztán megtaláltak minket, a többiek Ferrarit méregettek, a végén Lezli bevágott egy kolbászos kiflit. Mert azt hitte, hotdog, de külön lehetett kapni kolbászt meg kiflit. Úgyhogy sikeres volt az ajándékvadászat.

Ja, igen. Merthogy péntekre, szombatra buli szerveződött.

Péntek

A program a következő volt: munka, majd Ocó és Sárkány búcsúbuli a Globusban.

reggelek

A2 reggel még belém hallgatott. Jó, hogy még sose fogadtam ilyen témájú hívást. Azért megdicsért, hogy nagyon tudom, hogy kell az ügyfelekkel beszélni. Imádkozás a bónuszért, mert a hónap itt november 5-éig tart.

Sajnos nagyon rosszul hallom a hívásokat, a csehek a jobb oldalon hangoskodnak. Olyan hívásaim vannak, amik még életembe nem voltak. Jó, még csak 3 hete dolgozom full time ugye. De még a nagydarab csehet is meg kell kérdeznem, mert még a team leaderem se tud segíteni a kérdésben.

Az asztalomon rubik kocka-nehézségű logikai fajáték, amit nem sikerül a nap folyamán összeraknom.

Este még bejött egy alak, aki lépten-nyomon el akart már követni mindent, hogy beperelje a céget. Túlóráztam is egy 5 percet miatta, és majdnem elbőgtem magam. Sebaj, mehettünk inni.

Dám már az este elején közölte, nyugodtan szóljak, ha kell mani, mert fizet nekem. A végén aztán nem sejtette, hogy szaván fogom, úgy hiszem. Pedig nem is ittam olyan sokat. Ettem egy hamburgert is. Igen, egy hamburgert. Drágán, de megérte. Nagyon finom volt. 

Sokan voltunk, sokat nevettünk. Ki-be vándoroltunk, előkerült Kisanna, egyik újlány, akivel már összespanoltunk. Előkertül egy zsubrovka is, bölényfűszállal. Sárkány és Nita Takarmánynövény nevezetű helyre invitáltak táncolni. Mondtam, bírni akarom a szombatot. Sárkány, aki egyébként 37 éves lett a héten, de kb. 30-nak néz ki maximum, győzködött, hogy szombaton úgyse lesz semmi. Nem baj.

Megismertük Gabika barátnőjét, akinek ugyanaz a neve, mint nekem, és végtelenül aranyos csaj. Megismertük Pádot részegen, angolul beszélve, olyan, mint a munkában, csak szorozzuk be 15-el, és kiderül róla, hogy punk rock zenekarban dobolt. Gabika meglepődött, mikor Dám az asztal alá tudta inni, Attila nevetését szerintem még Holesovicében is hallották. A2, A1 is csatlakoztak, A1 Ocóval szkanderozott. Szólt a rockzene közben a hoki a TV-ből. Iola, Csen is ott voltak, szóval bandáztunk, mi magyarok. Pat, Dia hamar leléptek, utóbbi sört sem ivott, csak rumot. Attila tehát Nitával és Sárkánnyal indult el 11 fele, de végül hazament, miután nem vettek vodkát. Ezt persze csak később tudtam meg :D mindig nagyzol.

A végén én már csak vegetáltam, figyeltem, mint a jógyerek, a többiek dumáira, józanodtam, de jól éreztem magam nagyon.

ez csak sütőtökös pite, amit nagyon szeretném, ha valaki készítene nekem

Szombat

A keménymaga, azaz mi 1 előtt jött ki, és ugye Dám fizette mindenemet, mert kiderült, nincs nálam elég Attilapénz. Nem baj. Gabikával meg vele villamosoztunk, majd elváltunk a jindrizskánál, kínai tésztaillatú vonatra szálltunk. Otthon még szőlőztem, aztán lefeküdtem aludni. Ez volt fél 3-kor.
8-kor persze már keltettek a gyerekek...

Nekiláttam porszívózni, port törölni. A mosást holnapra hagyom.

chateu

Reggelire müzliszeletet, ebédre répás-borsós-humuszos salátát, khakiszilvát, szőlőt, szárított banánt ettem, kávét ittam. Ez viszonylag sok az elmúlt napokhoz képest.

Gépeltem is, futni is voltam délelőtt, szóval nagyon hasznos voltam. 10 km-t sikerült, nagyon könnyedén. Hála a hambinak! A Stromovka parkon keresztül mentem át Trojába, majd a fehér hídon vissza. Zenét hallgattam, anyámat végre felhívtam. Kávét, szőlőt, tejet vettem. A szőlőt nem kellett volna, a felét ki kell dobni. A szőlőnek leáldozott. De a khakiszilva isteni volt:)

Le is fürödtem már. Most pedig gépelni fogok, fél hétkor pedig irány a hajó és a vacsora. Attila elvileg megvette a Karlovy Vary buszjegyeket. Dámmal megyünk majd valamikor sütizni, és/vagy sörözni, meg kiállítást nézni ahol ideges fák vannak. A többiekkel meg...

Majd valahova, de majdnem mindegy a helyszín.

Rohannak a napok, de valahogy mégse rohannak, és nem is bánom.

Kedves budapestiek, veszprémiek, sülysápiak, angliaiak, erdélyiek, sok puszi mindenkinek. Nem vagyok elveszve képletesen sem már. Hogyha leszek is, szándékkal, majdnem saját akaratból.

péntek hajnal, instagram