Czech in II.

Tehát ott tartottunk, hogy szemrevételeztük a very very cheap roomokat, hátha a jövőben hasznukat vehetem...

És aztán a hegy. Inkább domb, mint a Gellért-hegy, mondjuk már Letnára mondtuk, hogy az a Gellért-hegy, mert az van a „budai” részen, de mindegy. 10 perc alatt feljutottunk, Ennát be-bevárva, de veszteségek nélkül.

Ijesztő volt a szoci emlékmű, billegtünk a köveken, benéztünk a szobor alá és előadtunk egy musicalt a lépcsőkön. IGEN. Aki erre tippelt, annak igaza lett. Mondjuk bizonyíték csak videó van róla, azt meg ide fel nem teszem.

Nem volt egyszerű a John Lennon-falig eljutni se. Buszoztunk, majd útközben kezdődött a zsiráfosfülbevalókeresés (legalább még aznap meg is oldódott) Enna számára, előtte még a hídon átalmenve pirosruhás felvonulók fűszagát követtük. Őket már a Bageteria közelében is felfedeztük, de lehet, ők egy másik csapat voltak... eredetileg a keskeny utcát kerestük, de hamar feladtam, féltem, hogy nem fér bele a napba a legtöbb dolog. 

Enna hőbörgött a sétán, hogy ő erre nem számított, de csak így a hátam mögött panaszkodott:D Oszvalda meg éhes volt, én meg szinte futottam, de úgy, hogy az Achilleszem majd felszakadt a fájdalomtól, egy pár hete annyira fáj a sarkam, de nem feltörte a cipő, hanem csak úgy irritálódik, úgyhogy nem gyógyul be.

A Károly-hídon átverekedtük magunkat a sirályok által lepottyantott szoborfejek mentén, fontolgattunk egy kisvakond plüssállatot 600 koronáért, láttuk az ötemeletes szórakozóhelyet (tourist trap!), villamossal pedig megközelítettük Kafka forgó fejét. Kis időtöltés következett a DM-ben, Réka nyilvánosan zoknit cserélt egy nagydarab, rózsaszín cuccba öltözött rapper mellett, aki úgy nézett ki, mint egy nő, pedig férfi volt, de ezen az égvilágon senki sem csodálkozott.  

ezen igen

Freud kilógó szobra alatt átrohanva gyorsvizit a főtéren. Nem érdemes oda ellátogatni hosszabb időre, most felújítják az órát is, a japán turistákat persze nem érdekli. A Sex Machine múzeum környékén (ahol Kíráról kiderült, hogy tepid) Enna megkapta a zsiráfos fülbevalóját. Már közelített a 15 óra, úgyhogy gyalog nekivágtunk, hogy végre eljussunk a vonatos sörözőbe, a Vytopnába. 

Csak kicsit volt ciki, hogy előző napra foglaltam, mert rögtön leültetett minket a manus, nem kellett sorban állnunk. Na, itt volt egy kicsit lagymatag a kiszolgálás, de elfogadtuk. Elhatodoltunk egy pizzát (bár rohadt éhesek voltunk ettől függetlenül), ittunk sört. Én persze nem álltam meg egy sörnél. Így hát az egésznapos járkálást követően azért nálam kicsit beütött a pia, de nem baj, van még időnk az esti ivásig és buliig, gondoltam :D

Visszatérve a szállásra csokitojást és édességeket zabáltunk (szerintem ez a részegség utáni éhességem volt), lefürödtünk, punnyadtunk. Kipuccosította magát, aki ki szerette volna. Késve indultunk, úgyhogy felhívtam a Krušovická Šalanda Karlínt, hogy késünk – no worries, we’ll wait for you! – aztán senki se volt ott kb. egy ideig rajtunk kívül, nem baj :D a srácok hamburgert ettek, vagy tejszínhabos húst, én a már kipróbált csirkeszárnyakat, de legközelebb én is hamburgert fogok tolni (azóta már betoltam egyet, és úristen! :D)...

Az általam már ismert magyar szavakat mondataiba belefűző csajszi kedvesen bánt velük nagyon. Nem is beszélve a cakes of the dayről, aminek már a látványától cukormérgezést kaptunk. Nem baj, azért megkóstolta őket az is, aki nem is kért tortát.

ez se saját kép... sajnos!

9 előtt szedelődzködtünk, hogy bemenjünk egy büdös Albertbe (ott van egy köpésre a helytől, a vizeskutyaszagú kínai kajálda mellett) sört és cidert vásárolni. Enna nekiállt nyújtani a megállóban (ezt a tevékenységet másnap is folytatta, így lehet, nem mindig jegyzem meg, mint látványosságot, de el tudjátok képzelni!) míg én beszaladtam a Billába gumicukorért, ami a lényeg lett volna, lévén Pat szülinapi partija!

Hogy aztán végül ki meddig maradt, ki mit ivott, ki mit mondott és ki mit vesztett majdnem el, kiderül az utolsó, záró részből! :D De most Iron Mant kell nézzek... igen, jól olvastátok.

Czech in I.

Az ide felkerült képek 2-3 kivétellel én általam készítettek. Akiket a vegyesfelvágott érdekel, az vagy a mai, vagy a holnapi napon megtekintheti őket FB-n.

Tehát...

Január 28-a, vasárnap este van, lassan 19 óra.

Menjünk vissza az időben január 26-a, péntek délutánra. 

Legszívesebben újraélném a hétvégét, annyira jó volt a valóságban is.

Sikerült pontban déli 12-kor befejeznem egy hívást, amikor is felálltam és otthagytam a társaságot, hogy felkészüljek 5 ember fogadására. Ilyen még nem volt, de úgy voltam vele, looking forward to it.

Éppen kiszállt belőlem az előző esti szédelgés a sörtől, a kabátomat másodjára mostam ki a héten, de még várt egy adag mosás, miután az Albertben megvettem egy karton névre szóló vizet magyar barátaimnak. Kicsit rendezkedtem még, lefürödtem, aztán majdnem elkéstem, leizzadtam, végül pont 14:07-re odaértem a vonathoz: akkor gördült be a pályaudvarra, de Ini és Kíra csak nem akartak feltűnni, kiderült, otthagytak, úgyhogy a Burger Kingnél történt meg a reunion.

jól megérdemelt péntek délutáni arcok

Kicsit zötyögősen kezdődött, mivel rájöttem, fogalmam sincs pl. arról, hogy lehet embertől is ilyen egynapos bérletet venni, nemcsak automatából, meg majdnem rossz irányba indultunk el :D 

Felcipeltem őket a Duklai hősök utcáján lévő szállásra – azaz jelenlegi albérletembe, pontosabban szobámba – de már kávéért ordítoztak, így nem sokkal 15 után már kávét és sütit rendeltünk a Kumbálban. Zseniális kávé és sütemény és hely és kiszolgálók. Ini spenótos quiche-t evett, Kíra krémes rolót, én kókuszos tésztába tekert mascarponés málnás tekercset, ami felért egy...

Itt egyébként később, amikor Nitának és Sárkánynak szereztem be egy emlékezetes karaoke-esten répatortát és kókuszos roládot, a kiszolgáló hölgy megkérdezte, "how long are you actually staying here?" mondom: "I live here." :) 
 
Viszonylag megébredve a kávétól (én egyébként csak reggelire ettem borsót, körtét, joghurtot, meg egy narancslevet :D) a Stromovka park felé vettük az irányt. Nagyon jó idő volt, napsütéses.

Szippantós autó, pucér szobrok, kutyák (pucérok) és egy gipszjuh keresztezték utunk egészen fel Bubenecig, merthogy mégiscsak jobb fentről lefele megközelíteni a parkot, mint lentről felfele.

További előforduló állatok: kacsák, másféle madarak, úgymint egy elég rosszul kinéző hattyú, ami nem akart visszamenni a tóba. Ezelőtt történt, hogy Kíra lecsúszott a fáról (a hétvégén egyébként vele elég gyakran előfordultak hasonló történetek).

ez elég hülye kép, de valami mégis van benne, mint akik azt hiszik, hogy jó kép lesz :D

Most meg már február 5-e van, hajnal fél 5, nem tudok aludni 1 órája, miért ne tegyem végre hasznossá magam, és írjam meg végre ezt a bejegyzést? :D 

Szóval miután megvártuk, hogy a hattyú bemásszon a tóba, ami nem történt meg, és miután egy tahó külsejű cseh elkezdte dobálni pékárudarabkákkal, a Vistyavistye irányába kerültünk, és megbeszéltük, hogy akkor most a Letna fele irányulunk. Azért a fagy miatt mégis elrándultunk az A Maze in Chaiovnába, ahol még életemben nem voltam, csak annyit tudtam, hogy van tea.

Ez a hely Hracsacsánál van (by Enna), tele angol nyelvű társasjátékkal, rejtett könyvespolcajtóval, brit kiszolgálóval, jó illatokkal. Kíra és Ini megfeleztek egy Minthy Pythont (gyömbéres-citromos tea, én is belekóstoltam, mennyei volt), én egy forró körtét ittam. 

Ezen a helyen a WC-vel szemközti sarokban egy apuka kislányával bekuckózva nézett valami filmet shake-t iszogatva. Inivel még el akartunk felezni egy sütőtökös sört, de kicsit le voltunk maradva, mert már csak a plakátján reklámozta magát. Egy Chaplinnek öltöztetett bőgő kisgyerek űzött ki minket a helyről, miközben egyre kezdett megtelni egyre változatosabb kinézetű alakokkal.

Ini még nem kóstolta meg

Nem baj, amíg még Hracsacsánál vártuk a társaság másik felét, a térképet tanulmányoztuk. Ugye Prágában nincs a föld alatt telefonszolgáltatás, csak utána indultunk le a peronra, hogy a második metróval érkezőket fogadjuk nagy elánnal. Ők elmesélték, hogy mi mindent hagytak hátra a reptéren, úgymint tupírfésű, kisolló, tusfürdő...

Aztán már a villamoson megéreztük Prága illatát. Még jobb volt, amikor gyors lecuccolás után átsétáltunk az 1 percre lévő U houbařeba, ahol is úgy zabáltunk, mintha sose ettünk volna a kerekasztal mellett. Többek között Apfelstrudel, rumos-mazsolás fagyi, tócsnis hús, knédlis hús tejszínhabbal és vörösáfonyalekvárral (!), grillkolbász mustárral és tormával került az asztalra, na meg persze sör.

én kezdtem csak világos sörrel

Olyan boldog voltam, hogy itt vannak. Utána még vajas keksszel és csokis-fahéjas mandulával etettem őket, kiosztottam a szobákat, Ininek még a kislány megmutatta a mesekönyvét, aztán aludtunk.

ez még alvás előtt, de nem sokkal előtte. látszik!

Szombaton 8 körül keltünk, mint ahogy a gyerekek is. SMS-t kaptam, hogy a szerződésaláírás időpontját módosítanánk. Erről már csak azért se szeretnék írni, mert azóta megintcsak albérletet keresek :D nem azért, mert kirúgtak, vagy mert kiderült, mégse vagyok szimpi. De erről majd máskor, tényleg.

A délelőtt nagyjából azzal telt, hogy elrohantunk a Károly hídhoz, ott lepakoltam a srácokat, megismerkedtünk Mikivel, aztán intéztem a szerződést, ami jól elhúzódott és bonyolult, idegesítő lett, 11 előtt értem oda a Bageteriához, ami, mióta Kírával kettesben meglátogattuk, felújítás miatt összement, de nem baj, kiültünk a kirakatba, meg befaltam életem egyik legjobb szendvicsét. A többiek reggeli menüt ettek, croissant meg vaj meg lekvár meg minden. A kávé mennyei itt.

Ennának is tetszett

A SZERK: ez a rész ilyen hülye gyökér Times New Roman marad most már az élete végéig, 6x újraszerkesztettem, nem sikerült, fogadjuk el, engedjük el, lépjünk túl rajta! :D 

Az egész hűjén döcögött tovább, hála nekem, mivel munkahelyem meglesése után – ami egyébként mindenkinek tetszett, és mosdóba is el tudtak menni – össze-vissza tekeregtünk a környéken, mert persze én onnan akartam volna felmenni a szoci emlékműhöz (Vítkov), de a francnak se találtam feljárót, átjárót.

Szerencsére ez kevésbé tűnt fel a srácoknak, hogy azt se tudom, hol vagyunk, max. Kira állította le az endomondoját. Réka zoknija beázott. A málnásba vezetett a térkép, úgyhogy egy akkora kerülővel, mintha mondjuk Budafokról a Belvárost Újpesten (rooms to rent, very very cheap!) át közelíteném meg.

De hogy végül a hegyet hogy közelítettük meg? Feljutottunk-e egyáltalán? És utána előadtunk-e egy musicalt? Sikerült-e tiszta, száraz zoknit beszerezni?

A következő részben kiderül!

Folyt köv. :D 

Egyébként beharangozó bejegyzésként az Albérleti-kalandokat tudom ajánlani - ezt még mielőtt hazamegyek (21-én) - ugyanis annyi minden történt, és ez az egyetlen megfogható mindközül.

Take me to Perfect Places - Part III.

Péntek van.

MA jöttök!

Tegnap dohányfüstös helyen jártam, úgyhogy most mosom a kabátomat...

Remélem nem rúgnak ki :D most már olyan kevés van hátra!

De hát ha egyszer holnap írok szerződést! Jól beletrafáltam. Itt ugye a privát helyeken lehet dohányozni, ha eleget fizetsz. Nem annyira vágyok rá. De a szomszédság (!) amerre költözöm, híres erről - tele van füsttel, legyen zöld vagy sima dohányfüst :P de erről ugye majd máskor.

Január 14. vasárnap és január 15. hétfő maradt még ki a beszámolóból...

"Másnap, azaz vasárnap 8-kor elindultam futni. Jah, a hátizsákomban a futócipő foglalta a legtöbb helyet. Néhány holmit, pl. zoknit meg edzőgatyát ott is hagytam náluk, mivel ugye vásároltam cuccokat, nem fért volna el a táskámban :’D 11 km-t futottam, kicsit a tó körül, de elfutottam egészen Newburyig.

fahaj

Egyébként elég sokan futnak. Viszont a táj korántsem bizalomgerjesztő.

lakóhajók és hatyesz

Valahogy ez az egész brit style nem nyerte el a tetszésem. Azért még nagyon jól éreztem magam, félrertés ne essék. Utána éppen volt melegvíz! Eldumáltuk az időt meg elmostuk, befújtuk a fejünket hajlakkal (ez azért fontos, mert később emiatt a buszon elültek mögülünk :D), dél körül indultunk be Readingbe, busszal. Emeletes buszok járnak, kb. 45 percet utaztunk. 

Readingben először bementünk a Café Neroba, egyébként ha elírok valamit, elírok, nem érdekel. Ott ittam egy lattét (uncsi :D de ezt szeretem a legjobban), aztán kezdődött a nézelődés. Durván gyorsan elment a nap, Enna sok mindent vett, én kevésbé, két olyan melltartót, amit ritkán fogok tudni felvenni (1 fontok voltak!), meg egy csodás H&M ruhát, amit koktélpartikon fogok tudni hordani (esélyes).

a legszebb cipő, amit láttam manapság, csak sajna nem vót a méretembe

Délután 3 után már eléggé megéheztünk, úgyhogy a Nando’sfelé irányultunk. Ezt is én néztem ki, de 10 percet kellett várni a leültetéshez, aztán 1 órát, mire kihozták a kaját, és még csak jól se laktam. Nagyon-nagyon finom volt a kaja attól még, csak kevés, és nem olyan olcsó. De ajánlom ettől függetlenül :D Enna jól lakott a Fantától. Amúgy elvileg portugál kajálda.

csirkés pita, gombafej, saláta, meg minden, de a legjobbak akkor is a szószok voltak

Lekéstük a buszt, úgyhogy még beültünk egy The Hatchet Innel kb. egybevágó helyre, ahol megint ittam egy Guinesst, mögöttünk egy asztalnál egy öreg bácsi énekelt.

bár nem látszik, de fent, elöl ültünk! :D

Vasárnap, ami még megmaradt: pillecukros forró csoki. 1-2 hete Nalka barátnőmmel bementünk a Palládiumba, ahol bubble tea-t ittam, lime-os sárgadinnyés keveréket választva. Na, ahhoz hasonlított az érzés, amit kiváltott belőlem a csokiban olvadó marshmallow... nem is lehet kifejezni szavakban :D talán boldogság rá a legjobb szó, de csak úgy értve, ahogy Sárkány mondaná.

és ez a bögre... nekem kell egy ilyen.

És akkor hétfő az utolsó napom – rántottával kezdtünk, aztán meg akartuk lesni a Highclere Castlet, amit a Downton Abbey-ként használtak fel a sorozatban. Szakadt az eső, pocsék idő, és a kastély is le volt zárva. Eléggé privát, később utánaolvastam – kb. a jelenlegi tulajdonos kedvenc levesét tanulhatod meg elkészíteni, ha előre regisztrálsz egy ilyen körbevezetésre. Nem bántam, hogy végül nem látogattuk meg. 

ablakom vót

Helyette megnéztük a Donningtont, és ez a szétesett, elhagyatott rom közelebb állt a szívemhez :D

:)))))

Halloween nyomai, vagy csak szimplán kerti díszek?

életérzések

Még ittam egy kis forrócsokit, aztán kicsit bepunnyadtunk. Az idő nem javult, Krisznek 1-re kellett menni dolgozni, én eredetileg a 2-es vonattal mentem volna, de nem akartam, hogy Ennának emiatt gyalogolnia kelljen a szakadó esőben.

Úgyhogy az elköszönés drasztikusan hirtelenre sikerült, 1-kor már a vonaton ültem London felé. Kávéztam, aztán kiderült, hogy én a 14:01-es National Expressre vettem jegyet, ami már félórája elment, úgyhogy még egy sort aggódtam, de feleslegesen, az ember éppen hogy csak rápislogott a telefonomra, már fel is szállhattam. A buszon aludni próbáltam, de nem sikerült, a vizesüvegem leesett a földre, elgurult, 10 perc múlva visszagurult, szóval ilyen izgalmak történtek. Na de, ha belegondoltok, tényleg frusztráló, ha egy tömött buszon elgurul a vized ki tudja, merre!

A reptérre érve éhenhalás széle, mire megint átvizsgáltak, majd beültem a Giraffe nevezetű helyre, ahol életem egyik legjobb salátáját ettem: cékla, répa, magvak, csirkehús, barnaszósz, lencse volt benne. És életem egyik legjobb üdítőjét ittam: gyömbéres-chillis szénsavas. Kicsit lealázott a pincér, mert az akcentusa miatt nem értettem, mit mond, mindig kérdeztem, sorry, sorry? A végén már aszondja: mademoiselle, how do you like it? Yum-yum? Meg még röhögtek meg füttyögettek a konyhás thai (de brit) fiúk, ami bosszantó volt, de azért túléltem. A Zabhegyezőt olvastam, boldog vagyok, hogy találtam egy könyvet, ami végre úgy leköt. Hiába, J. D. Salinger.

A repülőn rájöttem, hogy minden hányinger ellenére nagyon szeretek repülni, az izgalmat, mintha egy számítógépes játék része lennék, ahogy kanyarodunk, megdől az egész :D azért belekapaszkodtam erősen a székembe, a Pour Some Sugar on Me-t hallgattam felszállás közben :D ja azért, mert előző héten karaoke buliban voltunk, és letöltöttem pár karaoke-ra alkalmas számot a telefonomra.

Amikor megláttam Prágát, azt éreztem, örülök, hogy újra itt vagyok. London túl nagy nekem. Prága pont jó méret. Budapest is túl nagy. Prágát átlátom. Legalábbis át akarom látni, még körbe akarok itt nézni. Itt akarok maradni még egy ideig, az biztos.

Még észrevettem, hogy elküldtem véletlenül egy Instagram sztorit a Maces tréneremnek. Eleve nem mutatta, milyen képet küldtem, úgyhogy rettegtem, de aztán csak a zsiráfos üdítőital volt rajta. Megnyugodtam :D itt már nem volt egyébként átvizsgálás...

Az öltönyös taxis, akit rendeltem, a nevemmel várt, tudjátok, papírra írva, mint a filmekben. Egész okés lett a végösszeg, amit fizetnem kellett.

Éjfélkor feküdtem le aludni.

Már majdnem 2 órája itt ülök a Kavárna Liberálban, megettem az omlettet, megittam a kávét, most pedig mentateát iszok, de nemsokára megyek, mert Szandival kell Skype-oljak, aztán Pattal megyünk elvileg mexikói kaját enni, nem kéne költenem már pedig, tartalékolni kell.

Süt a nap, elolvadt a hó. Szeretek itt lenni, szeretem az embereket. A Szilveszter kicsit megrázott, mindenféle érzések rohantak át rajtam, London és Thatcham kicsit kiszakított, jót tett. Pedig ezt egyébként Budapestről is megtehettem volna, hogy kimegyek Londonba. Kimehettem volna Amszterdamba is Budapestről. Akármi.

Lehet, kicsit savanya vagy semmilyen lett ez a beszámoló, mert őszintén olyan rég fogalmaztam meg így dolgokat. A gépelős munkákat már nem vállalom be olyan gyakran – rájöttem, hogy nem muszáj tönkretennem magam azzal, hogy munka után még éjfélig gépelek, majd ötkor kelek... nem éri meg.

Meg aztán mindennap egy kérdés, mit hoz az este.

Meg hogy megkapom-e a bútorozatlan albérletet. Ha nem, kereshetek tovább.

Megjegyzés, csütörtökön: azt nem kaptam meg, de mindegy:D erről majd írok egy bejegyzést, az egész albérletkeresésről. Vagy vasárnap, vagy jövő héten lesz belőle valami...

No de Prága adott egy löketet, belém rúgott, hogy előre, előre."

Ja és ami a legfontosabb: