Kedden nem az óra ébreszt, hanem magamtól kelek 4:44-kor (nagyon ragaszkodom ehhez a 4-es számhoz tudattalan is :D). Na, akkor már nem fekszem vissza, ha 5-re állítottam be ébresztőt. Nem fáj a lábam, minimálisan érzem a térdem. Ez tök jó, mer ma nagyobb út vár rám.
Ezt mentálisan viszont már tudatosítom és a fenének sincs kedve elindulni :D nem az ágy húz. Megiszom a kávém, iszogatok még ilyen Caffe Latte löttyöt ( amúgy soha többé simatej, ezt megfogadtam! Az utóbbi 1 hétben majdnem csak azt ittam és úgy kipattanásosodtam, hogy most már egyértelmű: száműzöm a sima tejet egyszer s mindenkorra), joghurtitalt (ezt se fogok többet venni, s viszlát, Mizo kávéitalok :’( ), húzom az időt. Pedig már felöltöztem. Nézem elégedetlenül a ragyáim a tükörben. Közben világosodik…
Ma 43,05 km a terv, mert tegnap így is kevesebbet futottam a módosított tervhez képest is :D ehhez el kell futnom a Margitszigetig, ott 2 szigetkör, majd vissza. Előre irtózok és félek, hogy nem fogom tudni megcsinálni. Miért is? Annyiszor lefutottam már ilyen távot (jó ez még lehet, egy kezemen megszámolható, hányszor). Annyiszor megcsináltam már, amit elterveztem. Sőt. Tegnap szakadó esőben voltam képes 38 km-t lefutni. Akkor most mitől félek? Ne rinyáljál má’! Indulás.
5:27-kor indulok, ha minden igaz. Azt mondták, nem fog esni. És tényleg, látom az égen a tisztulást. Amikor ezt írom, már majdnem kedd dél, süt a nap, enyhe felhős ég, s bár megsülni nem fogok, imádom.
Frissítésnek ugyanazokat viszem, mint előző nap, a ruházatom is majdnem ugyanaz, csak nem viszem a derékmelegítőt. Hétfőn és kedden Asicsban futás. S a keddi nap az utolsó futónapja a Karácsonyra kapott Asics cipőmnek. Imádtam. Elhatároztam, hogy én Asics-márkahű leszek, ha ingyen kapok mást, kipróbálom (bocccs:D) de amúgy meg nem érdekel. Milyen jót futottam már terepen is!
Futás közben gondolkodom. A Tihanyi Félmaratonon, az Instafutókon, a családon. Miközben azon kéne, mit akarok dolgozni. Hosszú távú terveket szövök, nem valami átmeneti szart. De ez egy tánc. Oké, beadom ide az önéletrajzom. De hát az Budapesten van s én mennyire szeretek itt lenni? Nem igazán. Még ha nem is kell sokat dolgozni. Jó, akkor otthonról végezhető meló. De hát akkor hogy lesz energiám kitalálni, mit akarok hosszú távon? Futóedző lennék szívesen vagy lehetne egy boltom. Ha én gazdag lennék…
Mindig visszatáncolok a futáshoz. A szórakoztatóbb tervekhez. Hogy mit sütök majd pénteken. Hogy el tudnék menni az Aldi Női Futógálára is a jövő héten. Otthonról végezhető munka. Hosszú távú munka. Írás… kreatív élet. Blablabla. Nem halok éhen, van hol lakjak. Egyelőre. Nézem az utcatakarítókat. A hajléktalanokat. Most én inkább a hajléktalanhoz hasonlítok. Az is, ha akarna, vállalna munkát. Az utcatakarítók dolgoznak, pénzt keresnek. Adóznak. Ilyen katyvasz van a fejemben futás közben mostanában.
Tehát, marad a futás. A tempóm nem túl gyors, olyan, mint amikor esőben futottam. Végre elhagyom a Szabadság-hidat. Kevesen vannak, de azért a kitartó koránkelők már megjelentek, hiszen lassan 7 óra. Nem állok meg frissíteni a Várkert Bazárnál se. Elérem a Margitszigetet. A Margit-híd alatt naplopók kiabálnak és beszólogatnak. Büdösek. A tömeg áramlik. Gyorsan befutok a Szigetre. Már sokkal jobban vagyok. Vannak futók. Alig hallani az autókat.
Begyorsulok a Szigeten, mert nincsenek lámpák, nem zavarnak az autók. Messze a zaj. Egész jól eltelik ez a két kör. Már tudom, hogy meg fogom csinálni. Iszok, Gatorade-et meg vizet. Nem vesztegetem az időm, mikor visszaindulok, 1.5 km „előnyben” vagyok, mert nem 5 km-es egy szigetkör pontosan. 8 óra múlt. Aki 8-ra ment dolgozni, már bent van. Aki 9-re, az még nem indult el. Keveset kell csak kerülgetni a turistákat.
Süt a nap. Egy katica utazik a pulóveremen, lefújom. Egy fáról rámcsöppen egy nagy vízcsepp. Ilyenkor mindig remélem, nem szart le egy madár :D visszafelé mindig sokkal gyorsabbnak tűnik az út.
Menetközben találok egy tépőzáras Kalenji baseballsapkát. Felveszem, lengetem. Az ELTE táján vagyok. Sehol senki. Futok vele tovább. Megint elfutok a BEAC mellett. De jó lenne egy ilyen közösséghez tartozni. Regisztráltam már az oldalukon, de hát, az semmit se jelent. Ott van a Futólépés Falka, ott vannak Sanyoszék. Elhatározom, hogyha Zsömi itt is lesz, akkor is elmegyek valamelyik edzésre. De megint beugrik: végül is én nem fogok valószínűleg túl sokat Budapesten tartózkodni. És akkor már ne is szerezzek barátokat, akik futnak? Szeretnék megismerni hasonló embereket…
És akkor még csak nem is dolgozom, mire maradna időm, ha dolgoznék?
„Aki nem dolgozik, ne is egyék…”
Intersport, Hervis, cikáznak megint a fejemben a gondolatok.
Inkább futok.
 |
| keddvacsora Sandyval |
Annyira rendben, hogy még futkorászok, csak hogy elérjem a 45 km-t. És megvan.
Nyújtok, magamhoz képest sokat. Már tudom, hogy ez nagyon fontos!
És vége. Megcsináltam a mai napot is.
Frissítés: kb. 3 dl víz, kis só, 1 db szőlőcukor :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése