Ezt a bejegyzést ugye még pénteken, június 8-án írtam, ma június 11. van. És az előző bejegyzés volt a Cseh Svájc, ez a Szász. Úgyhogy módosítanom kellett :D
Most ettem amúgy fagyit meg barackot, előtte salátát borsóval, mustárral meg joghurttal, meg szőlőt is ettem. Előtte 9 km-t futottam, de azé nem kellett volna ennyit ennem...
Tudom, a kajálással néha még szenvedek. Holnap görkorizni szeretnék menni, holnapután meg futóverseny! :D 5 km-es váltó, céges. Várom már!
Na de jöjjön a lényeg.
Tehát, másnap 6:30. Na, jó, 6:50. Mintha munkába mennénk. És
vasárnap van. Van izomlázad? Amúgy nincs, csak kicsit.
Marcsi kávét követelt, Zsömi fetrengett, én és Attila talpon
voltunk igen hamar. Gyors látogatások a büdösfürdőben, egy alacsony, kövér néni
rám nyitott, amúgy minden rendben volt. Nem aludtam olyan rosszul, csak a
madarak ne énekeltek volna már 5 órakor. Megreggeliztünk (pl. Marcsi csokis
croissant-ot, Zsömi sonkás croissant-ot, én vega szenyát), vettünk vonatjegyet,
letettük a csomagokat, ismét az őrzőbe.
![]() |
hol a túra? |
Ez az út kicsit hosszabb ideig tartott. Bad Schandauig
mentünk, Németországba, ami a Szász Svájc belépti kapuja lett. Ha tudtuk volna,
ha Attila tudta volna, lehet, nem indulunk útnak... :D
Buszoztunk egy kicsit, át a városon, az még klassz is volt,
majd fel a hegyre, aztán le a hegyről, hogy végül ugyanazon a betonúton kössünk
ki, ahonnan felkanyarodtunk, és elinduljunk amentén. Merthogy a Gúglira
hallgatott az Attila már megint. Mutatta a Gúgli, hogy van út, de gyakorlatilag
nem volt út. Az autóút mentén toporzékoltunk, és ahol fel kellett volna
kanyarodnia az útnak, még csak egy ösvény se volt....
Úgyhogy egy „vigyázat, hegyomlás” táblánál Zsömi tolt egy 90
fokot balra és elindult felfelé. Csak beleütközünk a csapásba, ha egyszer a
Gúgli arra mutatja!
Na ebből az lett, hogy susnyásba, fákba, kövekbe kapaszkodva
másztuk meg a 80 fokos lejtőt, Zsömivel az élen. Sehol semmi csapás, csak
felfele vakon a hegynek, én arra gondoltam, na bazeg, ez aztán a túraútvonal,
és hogy erre nem gondoltam volna, bár tegnap is Zsömi volt a vezetőnk, azért
ezt át kellett volna gondolni...
![]() |
lehet, hogy ez a spot nincs rajta a térképen |
Utólag persze megszépülnek az emlékek, de amikor Marcsi
felsikoltott mögöttünk, majd egy puffanást hallottunk, elkezdtem gondolkozni,
mi lehet a cseh mentőknek a száma. De Marcsi ott volt, Attila épp röhögött.
Elmesélték, két szikla indult meg Marcsi felé, sikerült elugrania, de a
harmadik pont felé gurult. Az utolsó pillanatban megúszta... azért Attila
elemében volt így is :D
![]() |
jeee.. |
Előrevágtattam és akkor láttam meg, hogy mi nem csapást
fogunk elérni (ilyen magasfeszültséges vezetékeket kereszteztünk egyébként)
hanem trespassing lesz, azaz magántulajdonkertbe érkezünk. Ruhák kiterítve,
sufni, ház, meg minden, meg egy pasi, aki nem zavartatta magát rajtunk. Biztos
nem mi voltunk az elsők.
![]() |
főztek |
Valahogy nagy nehezen kikavarodtunk a vadonból, de még
mindig nem volt vége, mert ez nem is túraútvonal volt, hanem vadászútvonal.
Tavaly éreztem így magam a Balaton-felvidéken, amikor lövéseket hallottam és
egy másodperc alatt leizzadtam.
![]() |
vadászút |
Míg azon izgultunk (tam), jön-e a vaddisznó, és hogy
a susnyásabb-szúrósnövényesebb úton menjünk-e tovább, vagy arra, ami megkerüli
az egész hegyet, ráadásul nem is jutunk fel a sziklákhoz, ahova terveztük,
Zsömi ismét felfutott az egésznek a tetejére, és leordított: megvan!
Megérkeztünk a hivatalos túraútvonalakhoz, embereket is láttunk, minden fasza.
![]() |
"minden fasza" |
Innentől kezdve már nem is volt olyan izgalmas. Na, jó,
tudtunk még alkotni.
Fémes, nem természetes eredetűnek kinéző lépcsők-létrák
vezettek fel a sziklák legtetejére, csecsemőket, gyerekeket, öregeket
kerülgettünk, de azért jól nézett ki, amiért jöttünk.
„A vadon élő létrák csoportosan helyezkednek el, azaz, ahol
van egy, ott valószínűleg lesz több is...”
![]() |
szorozd meg 15-tel |
De ehhez hasonló magaslatok jöttek ezek után, hosszas
caplatások megszakításaként.
![]() |
szép bauxit |
Még egy kígyóval is találkoztunk, amiről a képet Attila rögtön elküldte az anyjának, sok szeretettel.
![]() |
még modellkedett is egy kicsit |
Röhögtünk, hogy
megnéztük volna Kálmit vagy A1-et, esetleg Patet, ahogy botladoznak, vagy
Lezlit. Jó, én Zsömiről se gondoltam, hogy így fogom látni, de képes voltam
rávenni erre a túrára.
![]() |
örvendek |
Na, de attól még
tetszett neki, leginkább, amikor felvágott a hegyoldalon a vadonba. Marcsi nem
ezen a véleményen volt, de hát egymástól eléggé különböző emberekről beszélünk.
![]() |
itt még kicsit látszik a szenvedés |
![]() |
itt már örvendenek ők is. de nem sokáig |
S ha már különbségek, akkor mi is a különbség a cseh és
német túraútvonalak között?
Az, hogy míg a cseh útvonalak mentén itt is, ott is egy
sörös, kajás hely, németben a túrázók elhozzák a hűtőszekrényt és befalnak 2-3
szendvicset 1-1 ilyen magaslatnál. Mi már kajából, vízből is kifogytunk,
bámultuk a kolbászokat meg a paprikákat, a zabáló németeket. Kezdtünk
kifulladni. Már ki akartuk hagyni a majomsziklát is...
![]() |
sose lesz vége má |
![]() |
itt már inkább nem is nézték a kilátást :D |
Aztán egyszercsak jött 1000 lépcső lefelé (fából készült,
nem fémlépcsők, néhol beszakadtak, néhol olyan keskenyek voltak, hogy
kapaszkodnunk kellett), és azon gondolkodtunk, hogy vajon azután a kanyar után
is lépcső lesz. Az egyik ilyen kanyarban vettük elő a Gúglit, és a Gúgli azt
mutatta (szerencsétlenségünkre), hogy eléggé letértünk a helyes útról.
Vissza az 1000 lépcsőn, hogy aztán rájöjjünk, hogy mégis jó
útvonalon mentünk, úgyhogy megint le 1000 lépcsőn.
Ez a másik különbség: rohadtul nincs kitáblázva értelmesen a
túraútvonal.
Kicsit hibásnak éreztem magam, kicsit nem, mindenesetre
elcsöndesedtem, amíg le nem értünk a lépcsőkön ezek után. A többiek a
kifulladástól csöndesedtek el.
![]() |
ez még nem volt csúnya. Idegrotte, vagy mi a fene! |
Attila azért még tolta volna a bulibulit,
biztatott minket, hogy mindjárt vége. Nekem nem volt különösebb bajom, bár két hétig
előtte nem mozogtam semmit...
![]() |
pofák |
Végül csak elérkeztünk az út végéhez, ami megint egy vízesés
volt, olyan helyen eldugva, hogy igazából teljesen jellegtelen volt. Ez volt a
világ legbénább vízeséseinek 3. helyezettje. Mint ahogy a TV torony Prágában a
világ 2. legrondább épülete, de senki se tudja, mi az 1. (azóta tudjuk! De
elvileg franciák szerint, úgyhogy ez nem teljesen releváns), a 2. legbénább
vízesés kilétét még homály fedi.
![]() |
itt jobban esett már azér a víz |
Egyébként is elnyomta a sramlizenekar, ami a villamosocska
120. születésnapját ünnepelte.
Itt aztán volt szenvedés, hogy maradjunk, együnk, vagy
menjünk, én befaltam 2 gombóc fagyit (mert már indult a villamos és nem
mehettem fel vele) (citrom, dió) (nagyon finom volt, de utána lefagyott a
torkom). Majdnem nem vettünk jegyet a villamoson. Becsendesedtünk ekkorra már.
Talán 4-5 fele járt az idő, de úgy éreztük, mintha napokat gyalogoltunk volna.
![]() |
vili |
Megérkeztünk, vissza Bad Schandauba, ahol nem vándoroltunk
túl messze, beültünk egy kerthelyiségbe, hogy valami főtt táplálékhoz jussunk.
Így néztek ki például az ételek:
És nagyon finomak is voltak. Zsömivel ilyen gyümölcsös fagyit ettünk, Attila és Marcsi apfelstrudelt vaníliafagyival és tejszínhabbal desszertnek.
Itt meg csak én ittam sört, a többiek epres limonádét.
Zsömin láttam, hogy kivan, és hogy a vonaton aludni akar majd, de nem így
történt, egészen feléledtünk, mire hazaértünk. Tele volt ez a 2 nap
mindenfélével, ami szokatlan volt, de mégis együtt éltük át, nem volt baj, hogy
csak négyen, pont jó tempót mentünk kb. együtt.
![]() |
együtt. Attila szerint itt szupermodell vagyok |
Az éttermet elhagyva elsétáltunk itt is egy hajóhoz, ami
kitett minket a vasútállomáson.
Éppen elértük ezt is. Mindent éppen elértünk. Ki volt ez
rendesen számolva.
Az idő nagyon meleg volt, ezen a napon nem is esett
egyáltalán, pedig mondtak esőt.
![]() |
vége |
Sajnos a milyenvoltatúra? videó elmarad, mivel akkor nyomtam
meg a felvétel gombot, amikor befejeztem (elméletileg akkor kellett volna
befejeznem) a felvételt. De mindenképp emlékezetes marad és köszönjük Attila,
nélküled nem gyalogoltunk volna kb. 40 km-t így 2 nap alatt :D
![]() |
:) |
Le kellett írnom ezt a két napot, talán a képek beszédesek,
már két hete volt ez is, nagyon gyorsan telik az idő.
A munkát hagyjuk most, azt kevésbé szívlelem, sokan leléptek
már a cégtől, és sokan le fognak, én még maradok, legalább 1 évet, ez nem
jelenti azt, hogy hazamegyek, csak azt, hogy máshova. . .
Lassan elmegyek futni ugye, lassan 8 óra. Chris Davies még
nincs itthon. Holnap Attilával görkorcsolyázunk, aztán megyek Zsömihez, aztán
megyünk Stefánhoz...
Tele van a nyár még mindenfélével, programokkal, lesz esküvő, meg Balaton, meg még Ásotthalom... és még akarok írni a
múlt hétvégénkről is Zsömivel Budapesten, mert az is megért egy misét.
Fogok is.
Meg ezekről a napokról feltenni képeket albumba, Facebookra is.
Tele vagyok :D