2018. január 25., csütörtök

Take me to Perfect Places - Part II.



Háromba vágtam a bejegyzést - mondjuk a harmadik már nem lesz akkora adag -, mert egy kedves barátném szerint nem szabad túl hosszú bejegyzéseket írni. Meg aztán van mire várni az olvasóknak. Mintha oly sokan lennének! :D 

Alapvetően ugye ezt az egész beszámolót vasárnap írtam, de most a második részét.

Ezt írtam ehhez a bejegyzéshez szerdán:

„Tegnapról annyi, hogy 2 gombóc fagyit ettem és két szelet pizzát, 23-kor aludtam kb. el, 4-kor keltem, előkészítettem ezt az írást. Tegnapról annyi, hogy söröztünk és majdnem tovább maradtam, de 3 és fél sör után megálltam. A srácok már 8-9-nél tartottak, amikor eljöttem, kb. 10 órakor.

Máról annyi, hogy most épp este van, kiporszívóztam, felmostam, takarítottam, satöbbi, matrac lehozva, mert pénteken, azaz HOLNAPUTÁN JÖTTÖK!
De most ez nem releváns.„

Ezt pedig csütörtökön, azaz MA:

„van albérletem!!! és HOLNAP jöttök!”

De ez most nem releváns... 

konyha és sasok
Thatcham kisváros, kb. 26 ezer lakossal, Readinghez viszonylag közel, Newburyvel egybeépülve. Itt dolgozik Enna és Krisz, egy hotelben, augusztusban jöttek ki.

Jól aludtam! Sehol egy bőgő gyerek...

Krisz elment dolgozni már, mire felkeltünk. Ennával bereggeliztünk, Enna melegszenyát, én ilyesmit: skót zabkeksz, sajtkrém, tejföl, sonka, saláta, paradicsom, uborka, paprika, olyan finom volt :D végre nemcsak bekapkodni valamit hajnalban. És a kávé! Pedig Nescafé volt. De valahogy a kávé is jobban ízlett.

itt Harry nem nagyon férne el
Elindultunk gyalog, mondjuk nekem fogalmam sem volt arról, hogy 2 órát fogunk sétálni egészen Newburyig :DD persze nem bántam. Volt egy ilyen természetvédelmi madárház egy kis tó mellett, oda benéztünk, majdnem vettem megint teljesen felesleges dolgokat, aztán visszafogtam magam.

végre az én méretem
Newbury határán csatornát szagoltunk és bementünk az egyfontos boltba, majd a Tescoba. A folyó mellett sétáltunk a központig. A folyón rengeteg lakóhajó, állítólag ez itt bevett szokás és mindenki tud erről, rengetegen bérelnek hajókat, élnek így, mert olcsóbb, mintha házat bérelnének. Hát, jó. Előbb laknék sátorban, mint ilyen hajóban. Igaz, a központ felé egyre fancybbek lettek a hajók. Ilyen hosszúkás, vékonyka hajókat képzeljetek el, ne óceánjárókat.

Mindezek előtt mondjuk még Thatchamben vót egy templom is.


fekete-fehérben ijesztőbb
A centrumban bementünk a bevásárlóközpontba. Az ottani egyfontos boltba belépve a következő látvány fogadott: lerongyolódott 40-es kapucnis emberke betonszatyrokkal a sminkcuccok előtt tömi a zsebit tusssal, szempillaspirállal, mindennel. Körülötte még vásárlók, de le se szarja. Mi is elsétálunk mellette, semmi. Aztán fogja magát és kisétál. Ennyi vót. Jah. 


Ugyanebben a boltban tűntek fel paraszt magyarok, úgyhogy eltitkoltuk önnön magyarságunk. Megcsodáltam a csokoládékat és még beszereztem pár egyfontos édességet. Hülyének is megéri, mi?

Viszont az 1 fontos power bank tényleg megérte a hülyének is...

Newbury
és ez is Newbury. azt a nőt ott jobb oldalon eredetileg nem akartam a képbe, de talán jobb is, hogy ott van.
A The Hatchet Innbe ültünk be kajálni. Itt ez úgy működik, hogy előre kiválasztod, mit akarsz, odamész a pulthoz, megrendeled, ki is fizeted, aztán kihozzák. Elég sokan voltak, de lett helyünk.

Barbecue-s bordát ettem meg valami avokádós salátát. Marha (haha, az lehet, hogy tényleg) brit (volt) :D de ittam szar angol sört, meg Guinesst, ami viszont mennyei volt. 

a menta nem nagyon passzolt a bordához

A srácnak, amikor leadtam a rendelést, mindent kétszer megismételtem, mert azt hittem, nem érti, mert csak annyit mondott a felsorolásomra: yeah, yeah – nekem viszont visszakérdésnek hangzott. Na, úgyhogy elég hülyének tűnhettem :D még fagyit is ettem gyümölccsel. Minden kajához oda volt írva, hány kalória. Ha nem tudom, lehet, kipróbáltam volna valami extrább kaját is... Enna elég hamar „berúgott,” konkrétan két kortytól. Edzett vagyok már Prága miatt.

kicsit már a szemem... vagy öregszem:D
Értünk jött aztán Krisz, beugrottunk vásárolni a Lidlbe. Mentolos-csokis jégkrémet ettem este 8-kor, januárban :D hármas csomagolás volt, kettőt otthagytam nekik...

Itt is elég sok kép készült, kb. annyi mint a Newburybeli nevezetességekről.

nem vettem meg (Tesco)

ezt se (bloáh) (pedig olcsóvolt) (vajonmiért)

Este még ettünk (pl. Krisz 5 szendvicset, mi Ennával sonkát, spenótlevelet, Babybel sajtot, meg mit tudom én, mit) dumáltunk, bekapcsoltuk a TV-t. Enna hazahozhatott a hotelből egy elektromos gitárt, erősítővel (!) amit otthagytak a vendégek és 3 hónapig nem jelentkeztek. Hát, ja, csak hiányzott egy húrja. Mondom nekik, ezzel így nem nagyon lehet játszani. Csodálkoztak rajta. Ja, ez nem olyan, hogy a többi húr képes pótolni a hiányzót :D legalábbis nem vagyok akkora virtuóz, hogy erre képes legyek. A TV-ben luxusfeleségek, vakrandi, Voice (Tom Jones-szal!) meg ilyesmik mentek, akár RTL klub is lehetett volna.

Elég hamar lefeküdtünk aludni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése