MA jöttök!
Tegnap dohányfüstös helyen jártam, úgyhogy most mosom a kabátomat...
Remélem nem rúgnak ki :D most már olyan kevés van hátra!
De hát ha egyszer holnap írok szerződést! Jól beletrafáltam. Itt ugye a privát helyeken lehet dohányozni, ha eleget fizetsz. Nem annyira vágyok rá. De a szomszédság (!) amerre költözöm, híres erről - tele van füsttel, legyen zöld vagy sima dohányfüst :P de erről ugye majd máskor.
Január 14. vasárnap és január 15. hétfő maradt még ki a beszámolóból...
"Másnap, azaz vasárnap 8-kor
elindultam futni. Jah, a hátizsákomban a futócipő foglalta a legtöbb helyet.
Néhány holmit, pl. zoknit meg edzőgatyát ott is hagytam náluk, mivel ugye
vásároltam cuccokat, nem fért volna el a táskámban :’D 11 km-t futottam, kicsit
a tó körül, de elfutottam egészen Newburyig.
 |
| fahaj |
Egyébként
elég sokan futnak. Viszont a táj korántsem bizalomgerjesztő.
 |
| lakóhajók és hatyesz |
Valahogy ez
az egész brit style nem nyerte el a tetszésem. Azért még nagyon jól éreztem
magam, félrertés ne essék. Utána éppen volt melegvíz! Eldumáltuk az időt meg
elmostuk, befújtuk a fejünket hajlakkal (ez azért fontos, mert később emiatt a
buszon elültek mögülünk :D), dél körül indultunk be Readingbe, busszal. Emeletes buszok járnak, kb. 45 percet
utaztunk.
Readingben
először bementünk a Café Neroba,
egyébként ha elírok valamit, elírok, nem érdekel. Ott ittam egy lattét (uncsi
:D de ezt szeretem a legjobban), aztán kezdődött a nézelődés. Durván gyorsan
elment a nap, Enna sok mindent vett, én kevésbé, két olyan melltartót, amit
ritkán fogok tudni felvenni (1 fontok voltak!), meg egy csodás H&M ruhát,
amit koktélpartikon fogok tudni hordani (esélyes).
 |
| a legszebb cipő, amit láttam manapság, csak sajna nem vót a méretembe |
Délután 3
után már eléggé megéheztünk, úgyhogy a Nando’sfelé irányultunk. Ezt is én néztem ki, de 10 percet kellett várni a
leültetéshez, aztán 1 órát, mire kihozták a kaját, és még csak jól se laktam.
Nagyon-nagyon finom volt a kaja attól még, csak kevés, és nem olyan olcsó. De
ajánlom ettől függetlenül :D Enna jól lakott a Fantától. Amúgy elvileg portugál
kajálda.
 |
| csirkés pita, gombafej, saláta, meg minden, de a legjobbak akkor is a szószok voltak |
Lekéstük a buszt, úgyhogy még beültünk egy The Hatchet Innel kb. egybevágó
helyre, ahol megint ittam egy Guinesst, mögöttünk egy asztalnál egy öreg bácsi
énekelt.
 |
| bár nem látszik, de fent, elöl ültünk! :D |
 |
| és ez a bögre... nekem kell egy ilyen. |
És akkor
hétfő az utolsó napom – rántottával kezdtünk, aztán meg akartuk lesni a Highclere Castlet, amit a Downton
Abbey-ként használtak fel a sorozatban. Szakadt az eső, pocsék idő, és a
kastély is le volt zárva. Eléggé privát, később utánaolvastam – kb. a jelenlegi
tulajdonos kedvenc levesét tanulhatod meg elkészíteni, ha előre regisztrálsz
egy ilyen körbevezetésre. Nem bántam, hogy végül nem látogattuk meg.
 |
| ablakom vót |
Helyette
megnéztük a Donningtont, és ez a
szétesett, elhagyatott rom közelebb állt a szívemhez :D
 |
| :))))) |
Halloween
nyomai, vagy csak szimplán kerti díszek?
 |
| életérzések |
Még ittam
egy kis forrócsokit, aztán kicsit bepunnyadtunk. Az idő nem javult, Krisznek
1-re kellett menni dolgozni, én eredetileg a 2-es vonattal mentem volna, de nem
akartam, hogy Ennának emiatt gyalogolnia kelljen a szakadó esőben.
Úgyhogy az
elköszönés drasztikusan hirtelenre sikerült, 1-kor már a vonaton ültem London
felé. Kávéztam, aztán kiderült, hogy én a 14:01-es National Expressre vettem
jegyet, ami már félórája elment, úgyhogy még egy sort aggódtam, de
feleslegesen, az ember éppen hogy csak rápislogott a telefonomra, már fel is
szállhattam. A buszon aludni próbáltam, de nem sikerült, a vizesüvegem leesett
a földre, elgurult, 10 perc múlva visszagurult, szóval ilyen izgalmak
történtek. Na de, ha belegondoltok, tényleg frusztráló, ha egy tömött buszon
elgurul a vized ki tudja, merre!
A reptérre
érve éhenhalás széle, mire megint átvizsgáltak, majd beültem a Giraffe nevezetű helyre, ahol életem
egyik legjobb salátáját ettem: cékla, répa, magvak, csirkehús, barnaszósz,
lencse volt benne. És életem egyik legjobb üdítőjét ittam: gyömbéres-chillis
szénsavas. Kicsit lealázott a pincér, mert az akcentusa miatt nem értettem, mit
mond, mindig kérdeztem, sorry, sorry? A végén már aszondja: mademoiselle, how
do you like it? Yum-yum? Meg még röhögtek meg füttyögettek a konyhás thai (de
brit) fiúk, ami bosszantó volt, de azért túléltem. A Zabhegyezőt olvastam, boldog vagyok, hogy találtam egy könyvet, ami
végre úgy leköt. Hiába, J. D. Salinger.
A repülőn
rájöttem, hogy minden hányinger ellenére nagyon szeretek repülni, az izgalmat,
mintha egy számítógépes játék része lennék, ahogy kanyarodunk, megdől az egész
:D azért belekapaszkodtam erősen a székembe, a Pour Some Sugar on Me-t hallgattam felszállás közben :D ja azért,
mert előző héten karaoke buliban voltunk, és letöltöttem pár karaoke-ra
alkalmas számot a telefonomra.
Amikor
megláttam Prágát, azt éreztem, örülök, hogy újra itt vagyok. London túl nagy
nekem. Prága pont jó méret. Budapest is túl nagy. Prágát átlátom. Legalábbis át
akarom látni, még körbe akarok itt nézni. Itt akarok maradni még egy ideig, az
biztos.
Még
észrevettem, hogy elküldtem véletlenül egy Instagram sztorit a Maces
tréneremnek. Eleve nem mutatta, milyen képet küldtem, úgyhogy rettegtem, de
aztán csak a zsiráfos üdítőital volt rajta. Megnyugodtam :D itt már nem volt
egyébként átvizsgálás...
Az öltönyös
taxis, akit rendeltem, a nevemmel várt, tudjátok, papírra írva, mint a
filmekben. Egész okés lett a végösszeg, amit fizetnem kellett.
Éjfélkor
feküdtem le aludni.
Már majdnem
2 órája itt ülök a Kavárna Liberálban,
megettem az omlettet, megittam a kávét, most pedig mentateát iszok, de
nemsokára megyek, mert Szandival kell Skype-oljak, aztán Pattal megyünk elvileg
mexikói kaját enni, nem kéne költenem már pedig, tartalékolni kell.
Süt a nap,
elolvadt a hó. Szeretek itt lenni, szeretem az embereket. A Szilveszter kicsit
megrázott, mindenféle érzések rohantak át rajtam, London és Thatcham kicsit
kiszakított, jót tett. Pedig ezt egyébként Budapestről is megtehettem volna,
hogy kimegyek Londonba. Kimehettem volna Amszterdamba is Budapestről. Akármi.
Lehet,
kicsit savanya vagy semmilyen lett ez a beszámoló, mert őszintén olyan rég
fogalmaztam meg így dolgokat. A gépelős munkákat már nem vállalom be olyan
gyakran – rájöttem, hogy nem muszáj tönkretennem magam azzal, hogy munka után
még éjfélig gépelek, majd ötkor kelek... nem éri meg.
Meg aztán
mindennap egy kérdés, mit hoz az este.
Meg hogy
megkapom-e a bútorozatlan albérletet. Ha nem, kereshetek tovább.
Megjegyzés,
csütörtökön: azt nem kaptam meg, de mindegy:D erről majd írok egy bejegyzést,
az egész albérletkeresésről. Vagy vasárnap, vagy jövő héten lesz belőle
valami...
No de Prága
adott egy löketet, belém rúgott, hogy előre, előre."
Ja és ami a
legfontosabb:
