Nem blogoltam egy ideje...
Van egy kép, amit kitettem Facebook-ra, nagybátyám kommentált
alá. Tudjátok vannak idősebb rokonaim, akik kommentelnek, de ez nem egy
olyan komment volt, ami után sóhajtozok, hogy miért is írta oda.
Nagyon
fontos a család, nagyon fontos, hogy tartsuk a családdal a kapcsolatot.
Édesanyám unokatestvérének a férje meghalt pár hete - nemrég derült ki,
mert a lánya, fia másfél hétig nem hívták fel, az alatt a másfél hét
alatt halt meg...
Nagyon szerettem én is, nagyon kedves
ember volt. Szóval nem szabad elhanyagolni az embereket. Egyszercsak
azon kapod magad, hogy nincsenek.
Örülj, hogy vannak, ha vannak, akiket szerethetsz.
Na, de most legyen egypár kép két héttel ezelőttről.
Tulajdonképpen azóta minden megtörtént, ami még sosem...
Jelenleg Budapesten vagyok. Az All-in Pubban voltunk néhány barátommal, Oszvaldával, Kírával... de ez most Prágáról. Eredetileg 10-én szerettem volna posztolni ezeket a képeket.
Legközelebb még Magyarországról igyekszem jelentkezni az itteni történésekkel.
 |
"Ő itt Dávid, a barátnőm" |
 |
december 3-a, avagy a nap, amikor megbetegedtem |
 |
itt még nem voltam beteg. állítólag van Spar-os rozé itthon is |
 |
kápóvásárlás előtt odaköpött a graffitti |
 |
Kírával, aki ittjárt!, amatőr pózerkedünk |
 |
Pattal felmásztunk ide |
 |
lándzsás útifű, avagy lebetegedtem |
 |
erre nem is tudok mit írni |
Ami még éjfél után eszembe jut: új az életemben, hogy
Office c. sorozaatot nézek , sikerült rávennie egy kollégámnak. Imádom.
Még nem tudom, mi a jövőm, csak a jelent ismerem. Most ez számít. Sokszor koncentrálnom kell, hogy ne vesszek el a gondolataimban, ne stresszeljek, ne idegeskedjek, aggódjak. Nagyon igyekszem, hogy tudatos lehessek
én is úgy , hogy nem erőlködöm. Még nagyon az elején vagyok, de egyre előrébb jutok. Talán 30 éves koromra fel is növök.
Jó lenne befejezni végre valamelyik írásomat...