A bejegyzést pénteken és szombaton írtam :D csak hogy tuggyatok róla!
Április 26., 15 óra 14 perc.
Tervben egy zsúfolt hetes bejegyzés (Húsvétos), de most a mai futásomról szeretnék írni.
De előtte elmegyek unokatesómmal a mamát meglátogatni, hengerezek, hajat mosok, bulletjournalt pótolok (kb. két hét maradt ki), időpontot foglalok jogsicsináltatáshoz, fürdök, eszek is valamit, ha sikerül :D de szerintem nem fog, annyi mindent felsoroltam most itt...
Na, most már este van.
Na, most már reggel van, április 27., szombat...
Nagyon nehéz itthon lenni. De most ezt hagyjuk. Nemrég végeztem a recovery runnal, ami 5.9 km lett. Miért pont ennyi? Ezen a héten így 145 km-t futottam. Ami keményebb, hogy volt ennél több is :D Karácsonytájt. Persze akkor nem egyszerre futottam sokat, hanem szét volt osztva jobban.
1. Későn indultam, 9:25-kor, legalábbis az Endomondo szerint, mivel Zsömi akkor indult haza. De nem baj, így volt betervezve.
2. Vissza kellett érnem kb. 15-re, az is feltétel volt, mert unokatesómmal mentünk meglátogatni a mamát a Kórházban.
3. Nagy meleg.
Van egy telefontartó tokom, amit nem karra, hanem övtáskaként tudok hordani. Egyszer nem vittem magammal, úgy lötyögött a telefon, oszt igencsak kényelmetlen is volt. De az április 14-ei Vivicittán a váltószámot hasonlóan kellett hordanunk. És nem is volt olyan rémes.
Hát, az eszközök: óra is jól jönne már nekem, hogyha ennyit futok, lemerül a telefon. A kezemben van mindig. Jól jönne egy úgynevezett szopókás mellény. :D aminek van egy tartálya, feltöltöd vízzel és menet közben tudsz inni. Vagy egy puha flaska. Ja, kellenének eszközök. De most vettem két futócipőt :D szóval egyelőre ez offos. Örülök, hogy van, amim van. Új térdvédő, karhűtő, sapka (mert a Futólépéses leesik a fejemről)...
Mi volt tehát nálam?
+ víz, Milli jegeskávés 330 ml palackot töltöttem meg vele, tökéletesen tudtam fogni :D
+ valamilyen nagyobb magnashot-szerű tartóban Gatorade
+ kis fóliában só meg két porított szőlőcukor
+ Csehből valami banános protein cucc, gondoltam itt az ideje elhasználni (van még egy epres)
Mert sose frissítettem még, ezt is tudni kell. Azaz volt, hogy víz volt nálam, meg shot. Néha meg vettem teát útközben vagy szódavizet. Legtöbbször a kutakra hagyatkoztam. Már, ha voltak. Most tudtam, van kút a Várkert Bazárnál s reméltem, a Szigeten is találok menetközben valamit. Mert elmélkedtem, merre fussak.
17 km a Margitsziget otthonról, ez a múltkor kiderült. 5 km egy Szigetkör. Ha teljesíteni akarom az 54 km-t (valahogy úgy sejtettem, 2,5*2 óra futással pont ki fog jönni.. megérzés volt :D) akkor 4 szigetkör után fordulhatok vissza. Vagy futhatok tovább Újpestnél, mint a múltkor, és akkor a Római-parton, ahol még sose jártam. De péntek délután lesz, biztos tele lesz, nem volt kedvem újítani. Tehát, fejben maradt a Margitsziget!
Mint írtam, a sapka leesett a fejemről :D pedig nagyon jól jött volna. Gondoltam, jó lesz majd egy kis napszúrás. Dr. Zsömi mondta, úgyse kapok, meg ne is kenjem be magam. Mért is hallgattam rája? :D 👀 :D napszúrást mondjuk nem kaptam szerencsére.
Sebaj, elindultam a Saucony cipőmben. Nem ebben akartam. A bal lábamnak a talpnál van valami kiszögellés-érzése, nem kényelmes. De ha nem futok vele eleget, sose járatom be, nem igaz? Meg aztán nem olyan rossz az. Úgyhogy az utolsó pillanatban átvettem.
 |
| melyik melyik?:P |
Itt megittam a vizemet, töltöttem, meg a szőlőcukor cuccot is bevágtam. A környékemen öltönyösök, én meg ott fröcskölöm szét a vizeket :D vicces, minden munkahelyemnél rájövök, de jó, hogy már nem azt csinálom. Most épp munkanélküli vagyok, szóval jelen pillanatban nincs mire panaszkodnom. Max, hogy nincs pénzem ☝😅
Elértem a Margitszigetet. Egy néni aligmelltartóban és fürdőbugyiban álldogált a part mentén. Elkezdett erősebben sütni a nap. Hiszen már 11 óra volt. Becsatlakoztam a futók közé. Nem is tágítottam 20 km-en át. Kicsit többre jött ki.
Tapasztalataim:
- a bringóhintósok meg a kiskocsisok leszarják, hogy futóútról van szó
- a Margitszigeten nem a nagyfutók futkorásznak
- ha azt hiszed, hogy nem működik a kút, keresd meg a nyomógombját kreatívan a kerítésre aggatva.. :D
- a banános protein cucc, amit vittem, nem is gél, hanem por volt
4 körön át láttam a napozó nénit és egy sörivó bácsit is az ellenkező oldalon, csak arra nem tudtam rájönni, hogy ugyanaz a pohár sör van-e előtte 4 körön át, mert úgy tűnt, mintha nem fogyna, de ha mégis, akkor miért nem nagypohárral iszik egyből? Érdekes módon 13-kor is sokan futottak, fiatalok, plusz öreg bácsik is egy szál gatyában. Volt, amelyik bácsi nem futott, de ugyanúgy egy szál gatyában volt, annak nagy hasa volt és vizet ivott.
A banános cucc 2/3-át fogyasztottam el. Az egyik felét a 1,5. szigetkörnél, a másik felét a 3. szigetkörnél. Utána valami történhetett a gyomrommal, mert nem bírtam megenni a maradékot :D bár a felét elfújta a szél, és nyalogattam a zacskóját (jó, hogy nem szívtam fel a port az orromba:D), másképp nem ment.
Vagy 4x újratöltöttem a vizet is, ez is újdonság volt, hogy nem lötyög a víz a hasamban, valszeg rögtön felhasználta a szervezetem :D
27.40 km-nél pedig önkényesen leállította magát az Endomondo. Ezért az egész edzés két részletbe került a statisztikába, ami baj, de majd újraszerkesztem az egészet, mert ez így nem jó! :D hát nem került bele a leghosszabb futásom!
Megszoktam, hogy hangosan káromkodok egyébként, erről le kéne szokni :D pl. amikor a 3. körömet végeztem és nem tudtam inni a kútból, mert sorban vártak rája.. és akkor jött a szembeszél.
Nem baj, mert amikor már elértem a 37. km-emet, úgy voltam vele, megcsinálom, kész. Csak az a rohadt szembeszél! Jelentősen lelassított. Folyamatosan locsoltam a fejemet is, mert ami délelőtt árnyékos volt, délután 13 utánra napsütéses lett. Végig a rakparton, kerülgetni az embereket.
Ja, mert már nem szeretem annyira a várost. Most csütörtökön futottam Prágában utoljára, reggel 5:30-kor kezdtem, 8-ra otthon voltam a kellemes Airb'n'b-ben, kellemes kerületben (Vrsovice), macskakövek, sokkal kevesebb autó, szép renovált épületek. Itt Budapesten meg a dudáló autók a rakparton végig. És a turisták végig. Prágában, ahogy már sokszor említettem szerintem, a Fő térre, a Károly-hídra összpontosul a turisták hada. Na, itt belepik az egész várost, főleg a Dunapartot. És a Margitszigeten is voltak jócskán.
Nem, nem szeretem már a várost..
 |
| Prága |
A Várkert Bazárnál már a visszalévő kilométereket néztem. Úgy alakult, hogy nem 14 km volt akkor vissza, hanem olyan 12-13. De pusztulat állapotban voltam. Az égető nap, a szembeszél készített ki, nem is a vízhiány, mert ittam rendesen. A cipővel se volt gond. Nem töri a sarkam, mint az Asicsok törték.
Megiszom a Gatorade-et is.
14 környékén már majd' porzott a melegben a város. A Budafoki úton azt hittem, kész, nem bírom tovább. Elfogy a vizem is, és a Dunaparti megállónál tuti nem lehet kártyával fizetni. És csak nemiható víz van. Kész, nem futom le az 54-et. Legyen csak 50. Már jobban nézett ki, hogy csak 6 km-t kell még fussak. Szinte csoszogtam ekkor már :D az átlag km-em felment 5:50 körülre, ahogy néztem.
Nem, nem állok meg a Dunaparti megállónál! Nemsokára vége a visszalévő kilométereknek. Mit csináljak? Bírom még? Bírom!
Az OMV kút persze most van felújítás alatt. De hogy megérezhette az Isten, vagy akárki, hogy nekem segítség kell - elkezdett felhősödni. Úranyám, mennyire nagyon számított ez! Továbblökött.
Futok a Dunaparton. Egy kamion dudál a 6-oson. Arra sincs erőm, hogy káromkodjak. Persze, ha tudnák, hogy ez már majdnem az 50. km-em... vérrehulló fecskefű az út mentén. Jó a szemölcsömre. De nincs erőm megállni, lehajolni. Futok. Már az arcomon is látszik a szenvedés, úgy érzem.
Olvasom Lubics Szilvi Másfél nap az élet c. könyvét, teljesen ráfüggtem. Nem akarom olvasni túl gyorsan, nehogy előbb vége legyen. Lubics Szilvi ultrafutó, amúgy fogorvos. Ő se készült ultrafutónak. A könyvben a Spartathlonról ír, ami az egyik leghíresebb (leghíresebb?) ultrafutó-verseny, Athéntól Spártáig tart. Oda nem is mehet akárki futni, csak a kiváltságosok!
Mert az is fontos infó lehet, hogy ezt beleértve 2 héten belül 4x több mint 40 km-t futottam (nem számítva a rövidebb futásokat közöttük).
Április 15-én, hétfőn, a Vivicittá után 42 km-t.
Április 18-án, csütörtökön, a szerdai Kira-palacsinta (?!:D akik tudják, azok tudják, miért van itt kérdőjel) után 50.06 km-t (többet mint az első 50 km-nél! :D).
Április 22-én, hétfőn 44 km-t.
És április 26-án, pénteken...
Olvasom a cikkeket, mit ajánlanak ultrafutások után. Hát, pihenést. Akár 1 hét regenerálódás. De én nem, nesze neki. Na jó, ez nem teljesen olyan ultra. Az ultra minden maratonnál hosszabb táv, de ez nem azt jelenti, hogy a 43 km már durvának számít. Szerintem 60 felett kezdődik az igazánultra. Nézzük a magyar ultraversenyeket példaképp. 6 órás, 12 órás versenyek vannak. 55, 112, 100... pedig nemrég még semmi se volt. Minden olyan gyorsan fejlődik. Ezt vizsgálgatom amúgy most, hogy ezeket írom.
Szeptember 7-én én is ott leszek egy ultraversenyen, szóval hajrá.
Hajrá, mert különben hogy akarok én ultrát futni?
Hogy akarok esetleg tényleg hosszú ultrát futni? Képes vagyok rá? Meg tudom csinálni?
2017 tavaszáig azt hiszem, hébe-hóba futottam csak. Nem igazán vittem túlzásba. Futottam ám rendszeresen. De ekkortól számítom majd az aktív futásaimat, mert előtte az a heti 1-2-3 futás, aztán hónapos kihagyás szerintem nem tekinthető rendszeres futásnak. Valahogy a szenvedély hiányzott ott még. Hogy mindig, minden körülmények között elindulok.
Akkor is, ha ehhez csak 4 órát tudok aludni. Akkor is, ha sötétben kell elinduljak, télen, fagyban. Akkor is, ha ugyanazon napon dolgoznom kell akár 12 órát. Akkor is, ha Budapesten vagyok, de akkor is, ha másutt. Futócipő kell és futócucc, ennyi.
Elérem a másik OMV kutat. A hasamon a felsőmön látszik: kivált a só.
Leveszek egy Topjoy Ice Tea-t a polcról, citromosat. Nem, mégsem azt. De nincs más dobozos tea. Asszem a Hell új termékei azok az energiaital dobozú teják, amiket bírok. De itt nincs. Szénsavas víz, oké. Na jó, mégis leveszem azt a Topjoy-t.
A kassza. A terminál nem fogadja el a kártyám. Na, az fasza lesz! A lány mondja, az előző hölgynek se fogadta el. Ha nem fogadja el, én itt összeesek :D újrapróbálkozás. A terminál vészjósló "nemteccikeznekem" hangot ad ki.
- Elfogadta - jelenti ki a csaj.
- Hála a jó égnek - szalad ki halkan a számon és elköszönök.
Rögtön a bejárat mellett van egy kuka. Leállok ott, csinálok egy fotót. Még ha haldoklok is, photo first:D
És a Topjoy azt kérdi tőlem, megéri ez neked? ... ✋
Kösz! Mit feleljek erre? 2.24 km van hátra, vagy mennyi. Hagyjam abba? Menjek busszal? El fog ütni egy busz a következő sarkon? Elesek és eltörik a lábam? Mégis mit akar a Topjoy ezzel?
Úgy határozok, ez csak egy eldöntendő kérdés. És azt válaszolom rá, igen. Megéri. Mert megcsinálom. Mert tudom, hogy képes vagyok rá. Ez a tudat nekem most a legfontosabb. Legyek őrült, nem normális, túl sok energiával rendelkező futóbolond, de megéri. Tudom, hogy nem vagyok egyedül a világban. Vannak mások is, akik átélték azt, amit most én.
Elfutok a buszmegálló mellett, ahol felszállhattam volna valamire. Ha piros a lámpa is, nem állok meg, futok visszafele-oldalvást, amíg nem lesz zöld a zebrán. Már a Lépcsős utcánál vagyok. Futok tovább. Meglesz, megcsináltam.
A Budatétényi sorompónál elértem az 54 km-t.
27.40 km 2 óra 31 perc 26 mp alatt.
26.70 km 2 óra 31 perc 33 mp alatt.
Még felsétálok a Rózsakert fele, de ez már semmi. Megcsináltam. Nehezen bírok azért járni. Otthon hengerezek, meg nyújtok egy kicsit. De sietnem kell. Megint. Mert nem tudok leállni.
Csoda, hogy most, míg ezt megírtam, tudtam ülni 1 órát :D
Sose állok le!
Úgy leégtem, hogy még most is fáj :D a fejem és a karom.
Nem tudom még, elég erős vagyok-e az ultrafutáshoz. Elég erősek-e az izmaim. Mentálisan is küzdelmes volt ez az 54 km. De nincs kizárva, hogy csak gyakorlat teszi a mestert. A futásnál ez nagyon igaz. Szükségem lenne edzőre, sportmasszőrre. Szükségem lenne szopókás mellényre. Szükségem lenne...
Valójában ehhez se kellett túl ok minden. Csak egy kis akarat. Kis? Nagy?
Minden futás elején tartok még attól, hogy nem fogom tudni megcsinálni. Aztán sikerül. De ha nem is, akkor is én hoztam meg a döntést, nem a testem. Ez nagyon fontos, mentálisan ott, képben lenni mindig. Valójában ezért sose unalmas nekem a futás. Mindig van min elmélkedni, gondolkodni. "Szabadidőmben" a következő napokat tervezem. A következő versenyre gondolok. A következő baráti programra. A következő munkámra, ami még nincs :D arra, hogy most a csípőmre terheljek vagy a combomra. Hogy mikor igyak legközelebb. Hogy mit fogok enni otthon. Hogy mit kell csinálnom másnap. De nem úgy, hogy úristen, mennyi dolgom van. Hanem hogy de izgalmas az élet, hogy ennyi teendőm van. Amit kreálok magamnak.
Hála égnek, nem kell multi, back office hülyeségekkel dolgozzak, nem vagyok senki rabszolgája. S azon leszek, hogy ez így is maradjon. Úgy, hogy a futás is beleférjen.
Most pedig megyek nővéremmel bortúrára Mórra, szóval szép hétvégét mindenkinek! :D 🍷 💌
