kicsit összevissza van az élet, de majd csak összeáll!
bevallom, nehéz ehhez a bejegyzéshez hozzákezdeni. miért? nehéz anyámmal is a kapcsolatom, ha rá gondolok, elnehezülök szinte magam is. de szeretem attól még, csak igyekeztem a jó pillanatokra koncentrálni. többnyire ez étkezésekkor jött, meg amikor megláttunk egy mókust, vagy amikor tetszett neki valami. bennem van, hogy azt akarom, hogy elégedett legyen, mert olyan ritkán az.
Január 27. vasárnap érkezett!
Elég jó és olcsó airb'n'b-t sikerült találjak neki. Mit takar a jó? Jó helyen volt. Közel Florenchez (ami ugye a piros és sárga metró találkozása, közel a főbb terekhez, meg úgy általában véve mindenhez - beleérvtve az éttermeket, kávézókat is).
Délutánra megérkezett, mentem érte a buszhoz, befoglaltuk a helyet. Ezt akartuk Zsömivel is március végére befoglalni, de addigra már offos volt, ugyanis mások belakták! Nem baj, találtunk mást, nem sokkal drágábban, szóval megoldjuk, de akit érdekel az elérhetőség, jönne Prágába, meg tudom adni az adatokat a lakásra vonatkozóan :D
Külön élveztem megtervezni egyébként a városnézési programot, a kajálóhelyeket. Ehhez az kellett, hogy ismerjem a helyeket. Különben nem lettem volna olyan magabiztos. Budapesten kajak nehezebben tudnék összeválogatni ilyen tervet.
Anya fogdossa a templom dombornyomatát. Akart menni misére is. Na, persze. Meg ki akarja hallgatni csehül a misét?! :D
Prágai sonka tejszínes-habos tormával, a kedvencem, amit legelőször Prágában ettem, kép is van róla, a blogban is. Később Zsömivel is voltunk itt, fele ennyi kenyeret kaptunk ketten! Nem bírtuk megenni egyébként!
Utána már nem is bírtunk sokkal többet enni, amit nem értek, mert amúgy a fél fülemre se lenne elég egy ilyen előétel. Anyának ízlett azért, csak tényleg nem bírta befejezni. Meg most azt is leírhatnám, hogy nem tetszett neki az az asztal, ahova először cipeltek minket, ezért át kellett ülni :D szerencsére nem voltak sokan.
Ez egy falszín, amit anyám kért, hogy fotózzak le. Hány ilyet fotóztam az utóbbi években? Magam sem tudom.
Rettentő sokat sétáltunk! Anyámnak fel se tűnt. Ez útban a Károly-híd felé. Pedig futottam már arrafele elégszer, elhihetitek. Ez a gyönyörűség mégis elkerülte a figyelmem mindeddig.
Porcelánból.
Anya a Károly-hídnál. Vasárnap délután lévén sokan voltak ott még rajtunk kívül. Már kezdett sötétedni egy kicsit. Vittem magammal a Lonely Planet-et, de nemigen lehetett a tömegben a szobrokat kisillabizálni.
Azért a legöregebb, leghíresebb szobrot megtaláltuk.
Rólatok készítettek már ilyen karikatúrás képet?
Mindig látom ezeket a rajzoló embereket, de gyerekkoromban sem éreztem a késztetést, hogy nyaggassam anyámékat ezzel kapcsolatosan.
Andel-ig sétáltunk, ott bementünk a bevásárlóközpontba, annyira kellett mosdóba menni :D Majd villamosra szálltunk.
Igencsak bántam, hogy az U Houbare-ban nem bírtam már semmit se enni, csak egy salit. Ez egy fagyi, amit anya eszik, de nem volt túl jó. Nemcsoda. horká laskát kellene enni, nem pedig ilyen dobozos fagyit. Na, mindegy. Először uborkasalátát hoztak ki, valamit nagyon félreértettek :D aztán megkaptam egy óriási adag görög salátát.
Itt tudni kell, paprikát is tesznek bele, van, ahol pestot is. Tapasztalat :D
Ezen az estén már 9-kor bealudtam... anyánál voltam, aztán éjjel sokszor felkeltem a horkolására. :D
Január 28. hétfő
Sebaj, indultunk korán, csak kávét ittunk, meg diós sütit (ezerkiló kaját hozott a jóanyám mikor mondtam neki, nem kell! mindegy, elfogyott :P). Mert volt foglalás a palacsintázóba 11-re. Na, addig ki kellett valahogy bírni!
Úgyhogy a kevésbé megerőltetőbb útvonalon felsétáltunk a Vítkovra. Szegény anya néhol alig kapott levegőt. De az is tapasztalat, hogyha nagyon rákoncentrálsz, hogy nem kapsz levegőt, tényleg nem fogsz kapni.
Utána azért jobban lett, a leeereszkedésnél! Ezen a lépcsőn musicaltáncoltunk A VIP-pel, ha még emlékeztek :D
Kedvenc templomomhoz (Jiriho z Podebrad téren) már busz és villamos kombinációját választottuk. Szerencsénk volt, hisz nem esett, annyira roppant hideg sem volt. Bemenni nem mentünk egy templomba se. Én jobb szeretem egyébként is kívülről csodálni őket :D
És a szokásos ocsmánytorony, ami anya szerint messzebbről nem is tűnt ennyire ocsmánynak :D
Ez egy elég kedves, de drága bolt, ahova később még visszatértünk, s anya vett egy kolleganőjének születésnapjára nemezből készült fülbevalót.
Én egy fémfülbevalót szereztem be, viszonylagosan jó áron ahhoz képest. Különlegességek voltak, többnyire macskás témában, lásd: Blodkova 1254/2, 130 00 Praha 3-Žižkov.
Jól látjátok, azok macskák, bennük plüsspatkányokkal :D
Namesti Miru azaz béke tér, ahol a szoborra rátettek egy sálat, meg ne fázzon.
Most jövök rá, milyen megnyugtató épületekre, fákra nézni. Attól nyugszom én meg. Az emberek itt is nyüzsögtek. Valamennyire gyorsan hajtottam anyámat, azért igyekeztem visszavenni a sebességből. Csak azt szerettem volna, ha minden belefér :D
Ez már úton a Lennon-fal felé. Sose láttam még ezt a figurát, érdemes közelebbről megtekinteni. Rácsok között fotóztam! :D
És a Lennon-fal. Anya mindig megkérdezte, mi miért van ott, ahol, ez miről híres, satöbbi. De van, amiről csak egy-két mondatot lehet elmondani, többet nem is kell. Csak figyelni :D
De mikor eljött a 11 óra, már nagggyon éhesek voltunk..
És mikor eljött a 11 óra, már nagggyon éhesek voltunk..
Ez a két palacsinta, illetve az ír kávé az, ami anyámat boldoggá tette, de főleg a sós palacsinta, pedig először nem is akart azt enni. Az hajdinalisztes. Spenót-kecskesajt-tojás, mennyei kombináció volt. Alul pedig citromkrémes-diós-almás-körtés. Igen.
Ah, ide még mennem kell. Sokszor :D de legalább kétszer.
Én még egy <3 tojáslikőrös kávét is ittam, szintúgy mennyei volt, szal letoltam 3 adag tejszínhabot :P
Ezek után indulhatott fel a túra, a Vysehradra. Ezer éve nem voltam itt, ősszel, nyáron nyilván ezerszer szebb, de anyám amúgy is elégedetlen volt végül is Prágával. Ez még neki is bejött egy kicsit:
Persze, hogy minden sokkal szebb, ha nem felhős az idő, nem csupaszok a fák! Mongyuk én ebben is felfedezem a randa szépséget. :D
Megint kicsit kifulladt szegény, mire felértünk, de aztán megnyugtattam, innen már csak lejjebb megyünk. Különben ez ugye hajaz a Visegrádra, de itt nincs vár. Vagy ez az egész maga egy vár. De olyan, mint a prágai Vár. Ott sincs kifejezetten egy várépület. Nem úgy, mint Magyarországon. Bezzeg :P
Na tessék, lefele menet már sütött a nap.
Ezen a napon is elég sokat sétáltunk! visszanéztem: 12 km-t! az előző napon nem indítottam el az endomondot , azért nem tudok pontosat mondani. Utunkba ejtettük az U Flekut, de nem mentünk be, bár anya bement volna :D meg a lógó Freud-ot.
Foglalásunk volt a Vytopna vonatos sörözőbe, így időre kellett odaérni!
Szeretem ezt a helyet, de csak 4 dl-s sört adnak (Krusovice). Anya először a vonatsínekre pakolta ki a táskáját :DD azt még hozzáteszem hogy miután a palacsintázóba megtudta, hogy ott valaki levest eszik (meglátta és megszerette), azóta csak azt hallgattam.
Végül a levesvágya abbamaradt, áttelepült egy porszívóba, de erről majd később.
Itt tényleg csak ittunk (jól esett, ennyi séta után!) aztán visszamentünk a szállásra, hogy összeszedjük magunkat. Megnéztük azért előtte a Kauflandot. Alig vett anya valamit, tudjátok, ő ilyen piacosárus is még a szülésznősége mellett. De nem talált semmit, amit akart volna venni. Irónia, hogy utána én találtam egy noname boltban :D ilyen ízületi fenyőolajos cuccról van szó, szal magamnak azér' vettem egy üveggel :P a térdemre, a futásom miatt!
Sajnálom, hogy erről nem készült több fotó, erről az estéről. Zsömi csatlakozott hozzánk a Salandába, ahol, mióta itt jártunk, lecserélték a személyzetet (vagy pont azok nem voltak, akiket mi ismertünk...), de sebaj, mert ők is nagggyon kedvesek voltak. Anyunak is ízlett a kaja - végül nem rántotthúst rendelt, mint amúgy rendesen szokott.
A végén Zsömivel betoltuk a kedvenc itteni desszertemet, aminek a neve horká láska - asszem forró szerelmet jelent :D 3 vaníliafagyi, forró erdei gyümis öntettel. Mennyei! Sok helyen ettem már Prágában, nem csalódtam még. Imádom az olvadt fagyit 🍨
Január 29. kedd
Ezen az estén otthun (Hlubocepy ugye) aludtam, hogy reggel átfussak anyámhoz. 15 km-t akartam, asszem 21 lett belőle :D
Mostanában gyakran futok a városban, de sok variálási lehetőségem van és manapság (02.16-án írom ezt) fedezek fel folyamatosan új útvonalakat, amiknek nagyon örülök.
Erről talán még lesz egy bejegyzés márciusban, de nem garantálom :D képes tuti.
Éhgyomorra!
Otthon reggeliztünk maradékokat, aztán megindultunk a Várba fel. Előtte a Letna parkon sétáltunk keresztül, érintettük a Metronómot, lestük a kilátást.
Innen egészen gyorsan eljutottunk a Várba. Sajnos nálam itt már kijött az embertömeghaggyatokbékén-érzés.. :D
Az a gond, hogy én ilyen helyekre nem igazán akarok bemenni. Kívülről szép, de menekülök. Látva a mindenféle népeket szelfizni az épületekkel.. nem. Azért anyut lefotóztam persze :D
Ez már lefele, rendkívül tetszettek ezek a formák :D kiraknám őket a falamra. Lehet, hogy fogok is venni egyet majd. Ja, mit kell csinálnom, hova kell mennem, mielőtt itt hagyom ezt a helyet ? Szeri száma nincs :D vagy hogy szokták mondani.
Sosesétált utcák, Malostranska közelében. Innen könnyű feljutni vilivel a várba, ha bárkit érdekel! :D mi egyszer itt, errefele ettünk egy borzadájos steaket.
Úton hozzánk, hogy anyunak legépeljek valamit, s még az utolsó kajálásunk előtt. Perverz, mi? Mint a Maoamok :D de naggyon finom. Van ilyen étcsokoládés is, az is ízletes volt.
Elég sokat futok ugye, megengedek mostanában több csokoládét magamnak. Általában is sokkal megengedőbb vagyok, mint voltam. Muszáj, mert nem szabad büntetnem a testem, hogy így fogalmazzak.
Hosszan villamosoztunk végig (17-essel) a Moldva mentén, hogy utána azzal a busszal keljünk át a hídon, amivel munkába szoktam menni, csak a másik irányba.
Anyu felmérte otthon a terepet, konstatálta, hogy egész rend van (Zsömi kitett magáért), de hogy majd a tűzhellyel azért kellene kezdeni valamit. Gyorsan legépeltem amit kellett neki, aztán irány vissza a szállására... de erre ő se készült fel :D
Íme a csülök. Nagyon finom volt, uborkával, paprikával, tormával, mustárral, kenyérrel... de hát Zsöminek is vittem végül haza. Ez a Halott Madár egyébként, ugye pókeres törzshelyünk. Odavagyok érte teljesen.
Hiányozni fog!
Nem tudom, tudják-e a népek, hogy manapság nem eszem húst.. vagyis egyre kevesebbet. Például tegnap ettem utoljára marha- és disznóhúst, az hétszentség. Már csak akkor fogok, ha megkóstolok Zsöminek valamit, az fix. Egyszerűen nincs rá szükségem. De vegán nem leszek, és vérvegetáriánus se, akik folyton szenvedésről szóló filmeket, videókat néznek. Ennyi, nem eszek húst, és kész. És tudjátok mit? Nem érzem magam korlátozva. Sőt. Inkább szabadabbnak érzem magam ettől :D
És már, ha belegondolok, hogy húst kell vegyek.. ne. Max Zsöminek.
Itt tartok. És tutifix, hogy a Bencének is van köze hozzá (új melóhely). Minimálisan. Amúgy meg fogalmam sincs.. tudatalatti? Attól még nem fogom megnézni a tipikus vegánterjesztési filmek listáját. A sajtot, túrót, tejfölt, joghurtot szeretem továbbra is.
Azért a falafelt még gyakorolnom kell mert totálisan szétesett. A hamburgerhús persze jól sikerült :D (Valentin napi kaja vót! mert otthon voltunk, Zsömi betegen 💌).
Január 30. szerda
Következzen az utolsó két fotó, pisztáciás tortáról, pekándiós sajttortáról és a porszívóról, ami elrabolta anya szívét.
Azóta már elfelejtette.
Azóta ettem már erről a helyről szerzett répatortát és túrós brownie-t is. Nincsenek rá szavak: Muj Salek Kávy. Szóval a fenébe, hogy ide is mennem kell még! :D
Ez volt tehát anyám pár napja Prágában, és az én pár napos szabadságom, ami ezzel telt, hogy körbemutogattam neki a várost...
Nem pihentem ki magam ez idő alatt, arról szó nincs :D
De voltak azért kellemesebb pillanatok, főleg, amikor beszélgettünk a családról. Igyekszem mindig beszéltetni, hogy ne keseredjen el, mert azért nagyon depresszív hangulatú szegény. De erről nem akarok ide írni most...
Nagy kihívás lesz majd vele lakni, amíg vele lakok majd áprilistól, de egy feladat is, amit meg kell oldani, egy feszültség, amit ki kell oldani - és úgy érzem, csak rajtam múlik! Szóval hajrá!
Remélem, tetszett ez a beszámoló a városnézésről. Megmarad az utókornak, meg nekem is:)
Szép hétvégét minden olvasónaaak!!!! itt gyönyörű napsütés van 🌞😎
